Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)

1990-04-03 / 01. szám

2 NÉPÚJSÁG 1990. április 3. Bush inzultálta a magyarokat? Richard Steinman a kép bal oldalán, mellette a tolmács és Margaret Yeakel, illet­ve a hallgatóság (Folytatás az 1. oldalról.) Először a portlandi Steinman úr érke­zett a megbeszélt interjúra, s nem győzött elnézést kérni a néhány másodperces késésért, majd ugyanezt tette az őt köve­tő, philadelphiai Margaret Yeakel.- Szociális munkás egyetemi tanár a foglalkozásom - kezdte beszélgetésün­ket Richard Steinman, aki mint kiderült, már hét hónapja tartózkodik hazánkban, s ennek következtében a magyar nyelvet is értette valamelyest. - Igaz, nyugdíjba vonultam, de érdekes módon azóta töb­bet dolgozom, mint bármikor azelőtt. Az önök országába 1987-ben lettem szerel­mes, s ez a vonzalom főleg a magyar em­bereknek köszönhető. Érdeklődésemre, mégpedig arra, hogy vajon mi az, ami Steinman urat megra­gadta a magyar emberekben, így vála­szolt:- Sokan hajlamosak arra, hogy inten­zív kapcsolatokat létesítsenek, s ez fele­lősséget jelent a másik iránt. Ez csodála­tos, bár néha kissé terhes dolog. Margaret Yeakel mindehhez hozzáté­ve fontosnak tartotta megjegyezni, hogy ma Magyarországon rendkívül nagy horderejű változások zajlanak. - Remél­hetőleg a változások eredményeként egyre több ember lesz képes önöknél teljes életet élni. Korábban szinte semmit sem tudtam Magyarországról, de Richardtól olyasmiket hallottam, ami mind az ideérkezésemhez vezetett.- Milyen különös, különleges élmé­nyekről, tapasztalatokról számolnának be hazánkat illetően - tettem fel mindket­tőjüknek az ártatlannak tűnő kérdést, ám a válasz tanulságos és meglepő eredmé­nyekre vezetett.- Úgy látom, önöknél eluralkodott a politikai konzervativizmus - vélekedett Richard Steinman. - Ez persze, a negy­ven év központi irányítás után nem is csoda. Mégis, engem nagyon aggaszt az, hogy Magyarországon egy kritika nélküli kapitalizmus felé rohanást látok. Én is­merem azt az ártalmat, amit a kapitaliz­mus tud okozni emberek millióinak. Ná­lunk, az Egyesült Államokban negyven- millió a szegény emberek száma. Külö­nösen megütközöm azon, hogy a kapita­listák milyen mohón vetik rá magukat Magyarországra. Elégedetten dörzsölik a kezüket, mert az egy dollár hetvenöt centes átlagos órabér Nyugat-Tajvanná teszi ezt az országot. Nos, a kapitalisták viselkedése érthető: ám azt, hogy a ma­gyar választók rohanni fognak a saját ki­zsákmányolásuk felé, azt már nem vár­tam volna. Nem lehetett szó nélkül hagyni a fenti kritikát, nemcsak azért, mert Steinman úr bírálata valahonnan már ismerősnek tűnt, hanem azért sem, mert azért nálunk sokan örülnének a nyugat-tajvani szín­vonalnak.- Nem tart attól, hogy a véleményét so­kan azonosítják az úgynevezett kommu­nista propagandával?- Ez engem nem riaszt el. Én ugyan­olyan kritikus szemmel nézem a kapita­lizmust, mint a kommunizmust.- Csatlakozom a kollégámhoz - vette át a szót Margaret Yeakel. - Nem tudtam volna így, ilyen ékesszólóan kifejezni ma­gam, de teljes mértékben egyetértek. A kapitalizmus és a kommunizmus is pro­dukált valamit az emberi lények számára, de a rendszereken felül kell lenni valami olyasminek, amit nem ártana bevezetni. Erről tesz tanúbizonyságot, egyébként az önök ismert politológusa, Ferge Zsuzsa a negyedik utat ismertető koncepciójában.- Hamarosan mindketten visszautaz­nak az Egyesült Államokba. Miként feste­nék le hazánkat egy amerikai ember előtt?- Személy szerint nagyon ellentmon­dásos élményeket szereztem - adta meg a feleletet elsőként Margaret Yeakel. - Azért jöttem, hogy tanuljak Magyaror­szágról és az összes kelet-európai or­szágról. Meggyőződtem arról, hogy nem szabad kritikátlanul rábízni magunkat az amerikai tömegtájékoztatásra, mert nem a teljes igazságot közük velünk. Meg kell találni annak a módját, hogy miként le­hetne támogatást adni ennek az ország­nak.- Nemcsak szónokolnunk kell erről - erősítette meg kollégája mondandóját Richard Steinman - hanem tettekkel is bizonyítani. Azt hiszem, amit Bush elnök önöknek tavaly júliusban felajánlott, az felért egy inzultussal. Nem véletlen, hogy időközben aztán majdnem megnégysze­rezték ezt a támogatást. SZERI ÁRPÁD Fotó: RITZEL ZOLTÁN Valuta­(bankjegy és csekk) árfolyamok Érvényben: 1990. április 3-tól 9-ig Pénznem vételi eladási árf. 100 egys. Ft-ban angol font 10346,39 10986,37 ausztrál dollár 4807,62 5105,00 belga frank 180,71 191,89 dán korona 978,84 1039,38 finn márka 1581,54 1679,36 francia frank 1111,77 1180,53 görög drachma a/b 38,81 41,21 holland forint 3316,80 3521,96 Ir font 10001,51 10 620,15 japán yen (1000) 397,74 422,34 kanadai dollár 5437,18 5735,50 kuvaiti dinár 21 589,53 22 919,65 norvég korona 964,59 1024,25 NSZK márka 3736,91 3968,05 olasz lira (1000) 50,79 53,93 osztrák schilling 531,06 563,93 portugál escudo 42,25 44,87 spanyol peseta 58,36 61,98 svájci frank 4225,71 4487,09 svéd korona 1034,72 1098,72 USA dollár 6360,96 6754,42 ECU (közös piac) 7636,21 8108,55 a) vásárolható legmagasabb bank­jegycímlet: 1000-es b) bankközi és vállalati elszámolások­nál alkalmazható árfolyam: görög drachma 39,97 40,05 Közéleti hír A FIDESZ Tolna Megyei Szervezete megkéri a szimpatizánsait, hogy április 8-án menjenek el szavazni és szavaza­taikkal támogassák a következő SZDSZ- jelölteket: 1. sz. választókerület: Pólyák Sándor 2. sz. választókerület: Simony József 3. sz. választókerület: Barcza Imre 4. sz. választókerület: Sárhegyi Attila valamint az 5. sz. választókerületben Csike Györgyöt, a kisgazdapárt jelöltjét. FIDESZ A vállalkozói törvény első napja Április 1 -jén hatályba lépett a vállalkozói tör­vény, s ennek alapján hétfőn a tanácsok már or­szágszerte számos jelentkezőnek adták ki - im­már korlátozás nélkül - a vállalkozói igazolvá­nyokat. Mint ismeretes, a januárban elfogadott törvény alapján bárki, bármilyen tevékenységre megkaphatja a vállalkozói engedélyt, s az erről szóló igazolványt. Csupán néhány állami mono­póliumként fenntartott tevékenységet nem foly­tathat magánszemély, illetőleg meghatározott ki­záró okok megléte esetén tagadható meg az iga­zolvány kiadása. Ilyen például, ha bűncselek­mény miatt ejítéltek valakit, illetőleg egy bizonyos foglalkozástól eltiltották. A vállalkozások iránt máris nagy az érdeklő­dés, ám számolni kell azzal, hogy az új vállalko­zók közül számosán szakismeret nélkül váltanak ki vállalkozói igazolványt. Sütő András az Amerikai Egyesült Államokba utazott Sütő András (ró, a romániai magyar­ság egyik kiemelkedő személyisége - akit a március 19-i marosvásárhelyi magyarellenes atrocitások során el­szenvedett súlyos sérülései miatt két hétig a budapesti Központi Katonai Kórházban gyógykezeltek -, hétfőn speciális szemészeti szakvizsgálatok­ra az Amerikai Egyesült Államokba utazott. Az utazásra a magyar szakor­vosokkal történt egyeztetést követően Sütő András és családja kérése alap­ján került sor. A költségeket a magyar kormány vállalta. Tisztelt Választók, Tolna megye Polgárai! Megtiszteltetés számunkra és szervezeteink számára, hogy szavazataik alapján képviselők lettünk nemzetünk hosszú évtizedek óta első szabadon választott ország- gyűlésében. Nagy tisztességet, nagy felelősséget kaptunk Önöktől. Ennek tudatában kérjük, segítsék munkánkat a jövőben is. Segítsék azzal is, hogy április 8-án elmennek majd újból szavazni. Most erős vezetésre van szükség. Világossá vált előttünk, hogy mértéktartó kisgaz­dapárti barátainkkal együtt - élvezve a többi keresztény, nemzeti hagyományokat ma­gukénak valló pártok bizalmát -, kialakítható egy erős parlament és kormány. Ismerve a választások első fordulójának országos és megyei eredményeit; szeretet-, tel kérjük Önöket, hogy április 8-án szavazataikkal a Magyar Demokrata Fórum jelöltjeit támogassák! Köszönjük bizalmukat, köszönjük szavazataikat! dr. Pálos Miklós Nyerges Tibor Tolna megyei képviselő Tolna megyei képviselő Kereszténydemokrata Néppárt Magyar Demokrata Fórum Helmut Kohl hatvanéves ...Az események új menete felélesztett ré gi félelmeket is. Például: jön a negyedik birodalom, körvonalazódnak »nagyné­met« távlatok, és a német henger újra le­gázol majd mindent. Ha pedig valaki az ilyesmi hallatán egyszerűen és higgad­tan német érdekek képviseletében érvel, akkor azok szemében, akik így gondol­kodnak, könnyen porcelánboltban for­golódó elefántnak tűnik fel. Jómagam már csak termetem okán is alkalmas va­gyok az ilyen karikatúrákra. De hát ezt el kell viselni, s engem csöppet sem bánt a dolog. Mert hiába, az új fejleményekhez másoknak is hozzá kell szokniuk, s ez bi­zony eltart egy darabig, bárhová néz is az ember; a Temze partján éppúgy, mint a Szajnánál és a Teverénél.” Ezek egy olyan németnek a szavai, aki harminckilenc éves korában Rajna- Pfalzban már tartományi miniszterelnök, 52 évesen szövetségi kancellár volt, s akinek most, hatvanéves korában esélye van arra, hogy decemberben, az NSZK- beli országos választások eredménye­ként ne csak hivatalában erősítsék meg, hanem később - az egész németség akaratából - az egyesült, az új Németor­szág első kormányfője is lehessen. Dr. Helmut Kohl jog-, társadalom-, ál­lamtudományokat és történelmet tanult Frankfurtban és Heidelbergben. De ti­zenkét évesen az iskolai tűzoltócsapat tagjaként már lángokkal birkózott a má­sodik világháborús légitámadások nyo­mán: tanúja volt a pusztulásnak, megany- nyi szenvedésnek, nyomorúságnak, amibe Hitler és a nemzeti szocialisták döntötték országát és a világot. Apja megjárta mindkét háború frontjait, 1944- ben szerelt le. Walter bátyját 1943-ban behívták, 1944 végén Vesztfáliában el­esett. 18 éves volt. Egy mélyre szálló va­dászgép géppuskasorozata végzett vele. Kohl talán az utolsó olyan német kancel­lár, akinek személyes tapasztalatai van­nak a háborúról. S ezeket sem emberként, sem törté­nészként soha nem felejtette el. Amikor a lengyelországi Krzyzowában, az egykori német Kreisauban a Hitler-ellenes tiszti összeesküvők egyik ősi nemesi fészké­ben megtartott misén a megbékélés je­gyében megölelték egymást Mazowiecki miniszterelnökkel, a tévéközvetítés során mindenki láthatta: a majd kétméteres óriás nemigen tudja visszatartani köny- nyeit. Két fia van, a 26 éves Walter előbb az Egyesült Államokban, most Bécsben tanul, a 24 éves Peter Bostonban végez tanulmányokat. Kohl katolikus, liberális és hazafias, így jellemezték abban a könyvben, amelyben kiváló németek, művészek, írók, színészek, tudósok és ál­lamférfiak egykori szülőházukról valla­nak. A kancellárnak 1982 óta nehéz dolga volt olyan nagyszerű elődök bonni örö­kében, amilyen Willy Brandt és Helmut Schmidt. S bár utóbbi kettő mindig is elismerte a CDU-ember politikusi állóké­pességét, a saját konzervatív pártjában való minőségi irányító munkáját, az SPD és az ellenzék még évekig nemigen taka­rékoskodott a gúnyos, lekezelő hangú megjegyzésekkel. Kohl valóban nem tu­dott úgy csillogni-sziporkázni, mint Brandt és Schmidt, nem is olyan jó szó­nok mint ők, és némely nyelvbotlásával, elszólásával, sőt kezdetben egy-egy ki­fejezett ügyetlenségével és tapintatlan­ságával is igazolni látszott az állítólagos bumfordiságáról, személyes és politikai esetlenségéről, tenyeres-talpasságáról terjesztett legendákat. Politikai ellenlába­sai értettek ahhoz, hogy ezt a képet pró­bálják megörökíteni róla külföldön is. Mindez azonban hazájában már régen a múlté, és a legendákat ezekben a napok- ban-hetekben a nyugati külföldön is szinte ünnepélyesen búcsúztatták... Kohl otthon a páratlan szívósság, a ki­tartás, a hallatlan munkabírás kancellár­ja, akinek a politikája kétségtelenül kor­szerűbb, minta hírneve. Eleinte üldözte a balszerencse is a szóvivőivel, akik képte­lenek voltak a körülötte való jó hírverésre, s egynémely nemzetközi port felvert bot­lásában jócskán benne is voltak. Az NDK-beli német forradalom nagy felhajtóerővel vitte Kohlt a keletnémet népszerűség csúcsaira: ottani látogatá­sai során a Helmut névtől visszhangzott a Werra-Odera köze. Az NSZK-ban mind­amellett a népszerűségi kimutatásoknak csak a középmezejében található. Ám Franciaországban a kancellárnak mégis valóságos nemzetközi diadal jutott osz­tályrészül, amikor a napokban a francia Antenne-2 tévéállomás 21.30-as kez­dettel sugározta a vele készített interjút. A német sajtó bőségesen idézte a fran­cia újságok méltatását arról, hogy szinte új embert és politikust, feloldódni képes, ugyanakkor határozott, humorérzékkel megáldott kancellárt ismertek meg, aki eddig az Európáért leginkább elkötele­zett bonni kormányfő. Egy lap a „nagy német-francia klasszikusok” közé sorol­ta, Adenauer, de Gaulle és Mitterrand szomszédságába helyezve el. Dicsérték éleslátását és azt, hogy képes úrrá lenni rendkívüli fejleményeken. Élsőrangú po­litikus, igazi államférfi - írták. Kohl volt az első külföldi kormányfő, akit meghívtak az „Igazság órája” című műsorra. Ennél nagyobb elégtételt aligha kap­hatott volna, jóllehet brit „barátnőjénél”, Margaret Thatchernél éppen születés­napja előtt tett látogatást és győzelem­nek könyvelhette el. Kohl a közös saj­tóértekezleten minden eddiginél széle­sebb és megnyerőbb mosollyal nyugtáz­hatta nyugati tekintélygyarapodását az után, hogy az általa támogatott konzerva­tív szövetség diadalmaskodott az NDK- ban, hogy a Bush-kormány végül is hatá­rozottan Kohl mögé állt a német egyesí­tési folyamatban, és a kancellár - nem utolsósorban ügyesen fokozatos, a cél­egyenesben erősíteni tudó és kompro­misszumos diplomáciával - megtette a szükséges megnyugtató lépést a lengyel határok végleges szavatosságának so­kat vitatott területén. Mert a német egység élete nagy esé­lye, s ezzel az eséllyel most élni kíván. Egy tartományi napilap szerint ilyen nagyvonalúnak, higgadtnak és magabiz­tosnak még soha nem látták Helmut Kohlt, mint hatvanéves születésnapjának előestéjén. A Kohl-kép azonban távolról sem lenne teljes anélkül, hogy a négy éve Bonnban dolgozó tudósító meg ne említ­se egy vele kapcsolatos tapasztalatát. Dr. Helmut Kohl szövetségi kancellár, a CDU országos elnöke hosszú évek óta nem mondott olyan jelentős beszédet a német törvényhozásban vagy más jeles alka­lommal, amelybe bele ne szőtte volna Magyarország, a magyar nép dicséretét. Tette ezt már jóval az NDK-menekültek számára való határnyitás előtt is, a má­sok előtt járó reformkészség dicsérete­ként. Most legutóbbi nagy sajtónyilatko­zatában ezt mondta: „A magyar kormány tavaly nyáron hihetetlen bátorságot ta­núsított, s ezt kitörölhetetlenül bejegyez­tük a német-magyar barátság könyvé­be.” A kormányfők sorában Kohl az elsők között fejezte ki különleges megelége­dettségét az általános, titkos és szabad magyarországi választások megtartása után a fiatal demokráciának olyan fontos lépéséről szólva, amely Európa irányába is mutat. A hét végén a kancellár - felesé­gével, Hanneloréval - még a hivatalos ünneplés előtt oggersheimi házába vo­nul vissza. A Welt am Sonntag című heti­lap megállapítása szerint oda, ahol ma­gánemberként olyan személyiségeket fogadott, mint George Bush amerikai el­nök, Németh Miklós magyar reform-mi­niszterelnök és több nyugati és keleti nagykövet. FLESCH ISTVÁN (Bonn) Gépkocsimúzeum Moszkvában ■■ ■■ " ■ ... . —— ....................................................... ..... i. . .. i.... .. i.. ........... D iszkrét büszkeséggel állnak a letűnt idők gépkocsijai a neoncsövek fényé­ben, első pillantásra úgy tűnik, egy ame­rikai autómúzeumban járunk. Közelebb­ről szemügyre véve a járműveket azon­ban kiderül, hogy a Ford T-modellnek tű­nő matuzsálem egy 1911-ben készült Russo-Balt, az 1936-os évjáratú Fordnak tetsző autó pedig egy 1939-ben gyártott GAZ-M-1 -es szedán. Egy idézet forrása azután végképp egyértelművé teszi, hogy a világ mely táján jár a látogató: „az ipar több százezer automobilt gyárthat­na” (V. I. Lenin).- Hát igen, ez ma is időszerű - jegyzi meg cseppet kesernyésen Jevgenyij Ba­burin műszaki kutató a szovjetunióbeli krónikus gépkocsihiányra utalva, de je­lenbe kalandozott gondolatai azonnal visszatérnek a múltba, s magyarázni kezd a múzeumról, amelyet ő szervezett meg, s amelynek a moszkvai Polytechno- lógiai Múzeum adott otthont, pontosab­ban egyetlen termet. A kiállítás mindösz- sze 20 autóból áll, ám Baburin szerint jól tükrözi a szovjet autóipar fejlődését. Az autók „doyenje” egy 1899-es francia De Dion - a húsz közül összesen 4 gépkocsi külföldi eredetű -, a legfiatalabb pedig egy 1987-es Tevria, amely az ukrajnai Zaporozsec mű műve. A közbenső idő­szak mérföldköveit a személygépkocsik mellett teherautók, sőt katonai járművek jelzik. A kiállítás büszkesége a már említett 1911-ből származó Russo-Balt, amelyet hiánytalanul restauráltak. Ez az egyetlen gépkocsi, amely megmaradt a cári kor­ból, amikoris Oroszországban 18 autó­gyár évente csaknem 2500 gépkocsit „ontott”. Ebbe a Russo-Balt típusba épí­tettek be orosz földön először alumíniu­mot, s látták el könnyedén cserélhető al­katrészekkel. Motorja 20 lóerős, maxi­mális sebessége 64 kilométer óránként, amivel nemcsak kortárs autóit, hanem korát is megelőzte, többek között Henry Ford berobbanását az autóvilágba. Ford azonban tagadhatatlanul hatott a szovjet autóiparra, féltucatnyi fordszerű GAZ modell tanúskodik erről a kiállításon, ráadásul egy 1952-es Ford Victoryt tart Baburin a legfontosabbnak, mert ez volt úgymond az első modern szovjet autótí­pus a II. világháború után. Bár csak 20 autónak jutott hely a múzeumban, Babu- rinék gyűjteménye immár 81 gépkocsi­ból, 90 motorkerékpárból és hatvanöt motorból áll, egy raktárban őrzik ezeket. Kettő olyan nagy, hogy nem fért volna be a kiállításra, ezek valamikor Sztálin sze­mélyes gyűjteményéhez tartoztak. A nagy autómániákus Brezsnyev kol­lekciójáról Baburin szerint senki sem tud semmit, múzeumuk pedig nem kutat utá­nuk, pedig igazán klasszikus modellek - Lincolnok, Cadillacek - is voltak/vannak közöttük. A kiállítást bármennyire a múlt hatja át, azért a jelen is jelen van. A moszkvai autósok, ha gépkocsijukat az utcán hagyják, általában leveszik és zsebre- vágják a szélvédő ablaktörlőit, mivel ezek igencsak keresett hiánycikkek, s remek fekete piaci portékák. Mármost, a kiállí­tott régi autókon sincs ablaktörlő.- Sajnos, nem minden éli túl a restau­rálást - magyarázza Baburin. Az egyik lá­togató azonban realistább: - Biztos le­lopta valaki... (MTl-Panorárm)

Next

/
Oldalképek
Tartalom