Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-05 / 54. szám

1990. március 5. TOLNA , 2 rtÉPÜJSAG Egyfejű sas - sarlóval és kalapáccsal (Folytatás az 1. oldalról.) A sarló-kalapács motívum az osztrák címerben azonban régi hagyomány, igaz, a kommunizmus térhódításának kezdeti korszakában gyökerezik. Ezt a címert a Habsburg-birodalom felbomlá­sa után, 1919 májusában fogadta el a Német-Ausztriának nevezett egyik utód­állam, az első osztrák köztársaság parla­mentje. Akkor a birodalmi címer kétfejű sasát egyfejüvé alakították, törzsére pi- ros-fehér-piros nemzeti színű pajzsot, a sasfejre a császári korona helyett és - a polgárság jelképeként - városfalat után­zó tégla-koronát, a madár lábainak kar­mai közé pedig sarlót és kalapácsot il­lesztettek. A munkásmozgalom addigra már világszerte elterjedt szimbólumaival a munkások és parasztok fontos államal­kotó és társadalmi szerepét akarták kife­jezni. Heraldikai felhasználásuk egyúttal tükrözte a forradalmi hangulatú parla­ment tagjainak azt a várakozását, hogy az orosz, a magyar és a bajor tanácsköz­társaság megalakulása után hamarosan Ausztriában is győzni fog a proletárdikta­túra. Ám a történelem másként „rendelke­zett": a kommunista forradalom nem tört ki, az országot 1938-ban bekebelezte a hitleri Németország, majd 1945-ben megszületett a második, a mai köztársa­ság. Az új állam csak annyit változtatott a korábbi címerén, hogy a náci uralom alóli felszabadulás emlékére a címersas lá­bain szétszaggatott bilincs-láncot helye­zett el. 1954-ben, nem sokkal az 1955. évi osztrák államszerződés megkötése és a szovjet megszálló csapatok kivonu­lása előtt a kereszténydemokrata irány­zatú néppárt ugyan követelte, hogy a cí­merből távolítsák el a sarlót és a kalapá­csot - mint „az elnyomás és függőség jelképeit” -, de kívánságának nem tudott érvényt szerezni. A vitát a Wochenpresse című hetilap indította el. Január végén maga a főszer­kesztő, Hans Magenschab hozta a köz­vélemény tudomására vezércikkben azt a nézetét, miszerint az osztrák címer ma már nem felel meg az ország helyzeté­nek, a kor szellemének. Hivatkozott ta­pasztalataira: eszerint a címerben lévő sarló-kalapács miatt Ausztriát külföldön már korábban is valamiféle kommunista alávetettségú országnak tekintették. Most pedig, hogy a kommunizmus csődjével jelképei is lejáratták magukat, ez a címer-motívum még kevésbé tartha­tó, hisz (a Szovjetuniót leszámítva) Euró­pában lassanként Ausztria lesz az egyet­len ország, amelynek állami jelvénye őrzi a „kommunista szimbólum-nyelvet” - Ir­ta. A később közölt olvasói hozzászólá­sok nem éppen támasztották alá Ma­genschab nézeteit. A hat levél közül öt ellenezte a címer módosítását, arra hi­vatkozva, hogy a szimbolika nagyon is jól kifejezi a mai osztrák társadalom viszo­nyait, a polgári demokratikus jóléti állam jellegét és céljait, s erőltetett dolog a sarlónak és kalapácsnak mindenáron valami kommunista mondanivalót tulaj­donítani. Az érvek szerint ezen az alapon ugyancsak lejáratottnak tekinthető a ke­reszténység jelvénye, a kereszt (mivel a történelemben azzal is sokan éltek visz- sza), továbbá az osztrák nemzeti színek közül csak a fehér maradhatna meg, minthogy a piros véletlenül megegyezik a kommunisták vörös zászlajának színé­vel. A vitába nemrég bekapcsolódott a Csehszlovákia - újabb vámszigorítások Újabb árucikkek kiviteli tilalmát ren­delték el március 5-ikei hatállyal Csehszlovákiában. Az újabb kiviteli kor­látozásról a szlovák kereskedelmi és idegenforgalmi minisztérium, valamint a szlovák kormányjavaslatára a csehszlo­vák szövetségi kormány döntött A jövőben tilos lesz az országból ki­vinni bármiféle élelmiszert, alkohol tar­talmú italokat, ágyneműt, bőrkesztyűt és más bőrárut, zománcozott edénye­ket, mosdó- és WC-kagylókat, speciális izomerősítő berendezéseket, gáztűzhe­lyeket és kéziszerszámokat. Ezentúl csak engedéllyel vihető ki Csehszlová­kiából kézikannában tárolt tartalék üze­manyag és hangszer. A kiviteli tilalom nemcsak a szocialista, hanem a nyugati országok turistáira is vonatozik. A kivi­teli engedélyhez kötött áruknál egysé­gesen százötven korona illetéket kell fi­zetni. A telefondíjakról (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Úgy látszik ma már az életünk velejárójaként naponta hallunk újabb és újabb áreme­lésekről. A hideglelés határához jutunk egy-egy ilyen bejelentés hallatán. A hivatkozás mindig ugyanaz, az ország rossz gazdasági helyzete. Sajnos a szolgáltatás úgyszól­ván minden területe e tekintetben érintett. így került sor február 1 -jével az Országos Ár­hivatal és a Magyar Távközlési Vállalat egyeztetésével a távbeszélő szolgáltatások dí­jainak emelésére is. Nézzük sorra a változásokat. A helyi beszélgetés díja változatlan marad, vagyis 3 percenként, éjszaka 6 percen­ként 2 forint. A díjazási időszakokban azonban a korábbiaktól eltérés van. A nappali tarifa időszaka hétfőtől-péntekig 7-18 óra között, szombaton 7-14 óra kö­zött van. Az éjszakai tarifa időszakának számít: hétfőtől-péntekig 18-7 óra között és szomba­ton 14 órától hétfőn 7 óráig. Eltérés, mint látható, mindkét esetben a hétvégeken van. Kedvezménynek számít az elmúlthoz képest, hogy a beszélgetés szombat délután és vasárnap egész nap is éj­szakainak számít. A távolsági beszélgetés díja viszont távhívó forgalomban több vonat­kozásban változott. A díjazási időszakok az előzőek szerint változtak. A tarifakövetési időegységek időszak­tól és távolságtól függően változtak. E fogalmak könnyebb megértéséhez, ezek tisztánlátá­sához szükséges és hasznos tudni, hogy országosan 3 díjöv van használatban. A díjöv tulajdonképpen távolság és úgynevezett góckörzet függvénye is. Megyénk­ben 4 góckörzet van, ezek a következők: Szekszárd, Paks, Tamási, valamint Dombó­vár, és e városok környéke. Góckörzeten belül a különböző helységek l-es díjövvel hívhatják egymást. Megyén belül a különböző góckörzetbe tartozó helységek ll-es díjövvel hívhatják egymást. Megyén kívülre eső hívások általában lll-as díjövúek, kivételt képeznek a megyén kí­vül, de szomszédos góckörzetbe történő hívások. Ilyen például Szekszárd esetében Pécs, Baja, Mohács, amikor a hívás ll-es díjövnek számít. Ennyi bevezetés után lássuk, miként alakultak a tarifaidőszakok mindegyik esetben: nappal éjszaka I. díjöv 30 mp (40) I. díjöv 60 mp (60) II. díjöv 12 mp (20) II. díjöv 20 mp (30) III. díjöv 9 mp (15) III. díjöv 15 mp (20) A zárójelben szereplő értékek az áremelést megelőzőek. A feltüntetett számok a gyakorlatban azt jelentik, hogy a beszélgetés ideje alatt a számlálóberendezés ennyi mp-ként lép és ez minden esetben 2 forintot jelent. További változás még, hogy a gépkapcsolású rendszer (távhívó) forgalomban a hívó által kézi kapcsolással kért távolsági beszélgetésnél a távhívó forgalomban megállapí­tott percre átszámított új díjakat alkalmaznak: nappal éjszaka I. díjöv 4 Ft/perc I. díjöv 2 Ft/perc II. díjöv 10 Ft/perc II. díjöv 6 Ft/perc III. díjöv 13.30 Ft/perc III. díjöv 8 Ft/perc A kézi kapcsolású pótdíj belföldi forgalomban 50 Ft. Az ébresztési szolgáltatás új díjai:- esetenként 6 Ft;-heti 5 munkanapra 25 Ft;- havonta 120 Ft. Késedelmes számlafizetés esetén:- késedelem első hónapjában 50 Ft;-minden további hónapban 150 Ft. A nyilvános pénzbedobó készülékek esetében is sűrűbben jönnek az impulzusok, ezért a távolsági beszélgetésnél gyakoribb a pénzbevételezés. Például: 10 Ft-tal egy Szekszárd-Budapest közötti beszélgetés ideje nappali forgalomban kb. 45 mp-ig tart. Technikai okok miatt a türelmi idő (újabb pénz bedobásának lehetősége), vagy más­képpen a figyelmeztető hang rövidebb ideig jön, ez most kb. 6-7 mp. Utána a készülék automatikusan kikapcsol. A felemelt díjak a március havi számlában mutatkoznak először. Darvas Ferenc Kelet-európai szolidaritás­konferencia Neue Kronen Zeitung, Ausztria legna­gyobb példányszámú napilapja is, s kö­zölte több vezető pártpolitikus erősen el­térő álláspontját. Josef Cap, a kormá­nyon lévő szocialista párt országos titká­ra szerint semmi ok sincs a címer sarlójá­nak és a kalapácsának szégyenlésére és eltüntetésére, mert ezeknek történelmi­leg nincs közvetlenül közük a kommunis­ta mozgalomhoz. A szintén kormányon lévő Néppárt parlamenti csoportjának vezetője, Fritz König is ellenezte az azo­nosítást a kommunista jelképekkel, még­is kiiktatásuk mellett foglalt állást, mond­ván: ábrájukat ma már legtöbben nem a munkásság és parasztság, hanem a kommunizmus szimbólumának érzik. Ugyanez a lap adott hírt a legújabb fejle­ményről: az ellenzékben lévő Szabad­ságpárt hivatalosan kezdeményezte, hogy a parlament törölje az osztrák cí­merből a sarlót és a kalapácsot. Ahhoz, hogy az ellenzéki indítvány az osztrák törvényhozásban megkapja az előírt kétharmados többséget, szüksége lenne a képviselői mandátumok össze­sen mintegy 80 százalékát birtokló mind­két nagy kormánykoaliciós párt támoga­tására. Ez azonban a jelenlegi erőviszo­nyok és véleménykülönbségek közepet­te nehezen képzelhető el. Ha pedig e kérdésben idővel népszavazást tartaná­nak, egyáltalán nem biztos a sarlókala- pács-ellenes tábor győzelme. Alighanem erősebbnek bizonyulna a már több mint hetvenéves címerhez is kapcsolódó ha­gyománytisztelet és az osztrákok nemze­ti önérzete, amely nemigen viseli el, hogy az ország belső ügyeinek eldöntését nemzetközi, külföldi nézőpontok szabják meg. SEBESTYÉN TIBOR (Bécs) Közéleti hírek A Fiatal Demokraták Szövetsége szekszárdi csoportja választási gyű­lést tart március 5-én, hétfőn 18.30 órakor Decsen, a művelődési ház­ban, ahol bemutatkozik Kuczkó Pé­ter, a választókörzet Fidesz-képvi- selőjelöltje. A gyűlés után egy Feke­te doboz-filmet vetítünk le. Fidesz * A Kereszténydemokrata Néppárt szeretettel értesíti a szekszárdiakat, hogy Mayer Mihály pécsi megyés­püspök T990. március 7-én, szer­dán este 18 órakor látogatást tesz a Kereszténydemokrata Néppártnál. A rendezvényre a Művészetek Házá­ban kerül sor. Rendezvényünk nem politikai célú! Beszélgetés a hívek­kel, a választópolgárokkal az újjá­születő Magyarországról, jövőnkről. Minden érdeklődőt pártállásra való tekintet nélkül szeretettel várunk. Kereszténydemokrata Néppárt Tolna megyei szervezete Kelet-európai szolidaritás - európai integráció címmel rendezett nemzetközi tanácskozást szombaton Budapesten a Szabad Demokraták Szövetsége, ame­lyen olyan bolgár, csehszlovák, jugo­szláv, keletnémet, lengyel, román és ma­gyar értelmiségiek-politikusok voltak je­len, akik az 1970-es évek közepe óta részt vevői a térség demokratikus moz­galmainak. A disputában kifejtette véle­ményét többek között Zbigniew Buják, Jan Litynski a lengyel Szolidaritástól, Da­na Nemcova és Szasa Vondra a cseh­szlovák Charta ’77-től, Bärbel Bohley a keletnémet Új Fórumtól, illetőleg Dán Pet- rescu jelenlegi román kulturális minisz­terhelyettes, aki nem a román kormány képviselőjeként vett részt a tanácskozá­son. Kis János, az SZDSZ megbízott elnöke megnyitójában hangsúlyozta: a tanács­kozáson jelen lévők a 70-es évek köze­pétől aktívan részt vesznek a kelet-euró­pai demokratikus mozgalmakban, csak­nem másfél éves szolidaritás fűzi össze őket. Mindanyiukat közösen jellemezte a nyílt szembenállás a poszttotalitárius rendszerekkel. A hozzászólások többségéből kitűnt: a német egység megteremtése egyértelmű realitás. A nagy kérdés: Németország jövőbeni státusa Európában. A résztve­vők döntő részének véleménye szerint Németország semlegesítése nem tűnik jó megoldásnak, mert mint többen is meg­fogalmazták: egy nagyhatalom nem te­kinthető semlegesnek attól, hogy sehová sem tartozik. Alternatívaként kínálkozik Németország csatlakozása a NATO-hoz; ez elfogadható biztonsági keret lenne, ám további kérdéseket vet fel, főként a Szovjetunió szempontjából. A keletné­met Bärbel Bohley ezzel kapcsolatban kifejtette: az NDK-ban működő pártok el­sősorban Európa demilitarizálásának hí­vei. A NATO-hoz való csatlakozást úgy tudják elképzelni - mutatott rá -, hogy ezt idővel valamennyi közép- és kelet-euró­pai állam együttesen teszi meg. A tanácskozás résztvevői egyetértet­tek abban, hogy az Európában 1945-ben kialakult határokat véglegesnek kell te­kinteni. Lényeges kérdésnek ítélték, hogy miként alakul a térség két nagyha­talma - az erősödő Németország, illetve a gyengülő, sőt a széteséstől is fenyege­tett Szovjetunió - között elhelyezkedő ál­lamok viszonya. Többen emlékeztettek arra, hogy a kö- zép-kelet-európai térség stabilitása a történelem folyamán alapvetően mindig három nagyhatalomtól, Németországtól, Oroszországtól és a Habsburg-mo­narchiától függött. Egyöntetű vélemény szerint a Monarchia nem állítható vissza, ugyanakkor néhányan azon elképzelé­süket hangoztatták, hogy annak valami­lyen funkcionális helyettesítésére szük­ség lenne. Ennek jegyében fogalmazó­dott meg egy esetleges észak-déli (Len­gyelországtól Bulgáriáig terjedő) tengely kialakításának gondolata. Egyes felszó­lalások szerint az ebben a körben elhe­lyezkedő államok laza szövetsége, kül­politikailag összehangolt fellépése meg- könnyíthetné a térség országainak integ­rálódását az egységes Európába. Kon- rád György a közös fellépés szükséges­ségét azzal támasztotta alá, hogy ily mó­don nagyobb az esély az európai integ­ráció vérkeringésébe való bejutásra. Rá­mutatott arra is, hogy az európai egyesült államok elsőként a kultúrában teremthe­tő meg. A nukleáris hatalmak jelenlegi fejlettsége kapcsán leszögezte: a NATO gyors felszámolásának esetleges köve­telése illuzórikus. A tanácskozáson megkülönböztetett figyelmet kapott a kisebbségek kérdése. Többen is megfogalmazták: a térség or­szágai nagyobb „ellenséggel”, mint a na­cionalizmus, nemigen állhatnak szem­ben. Dan Petrescu a nemzetiségi kérdés megoldása egyik kulcsaként említette a térség országait elválasztó határok for­málissá válását, mert mint mondotta: „ez elzártság megakadályozza a népek egy­másra találását”. Kis János azt hangsú­lyozta: a határok csak akkor lesznek változtathatatlanok, ha elvesztik jelentő­ségüket. Ehhez pedig nemcsak az szükséges, hogy „átjárhatók” legyenek, hanem az is, hogy a térség országaiban élő nemzeti­ségiek mindenütt rendelkezzenek olyan jogfokkal, amelyek lehetővé teszik, hogy államuk lojális polgáraként méltósággal éljenek. Zbigniew Buják - aki egyébként a lengyel Báthory Alapítvány elnöke - el­mondotta: ősszel Bécsben konferenciát rendeznek, s ezen elsősorban arra ke­resnek választ, hogy milyen jogokat szükséges adni a kisebbségeknek. En­nek megszervezéséhez kérte a résztve­vők segítségét. A szovjet csapatok kivonásával, illető­leg a Varsói Szerződés további sorsával kapcsolatban elhangzott, hogy a csapat- kivonás Csehszlovákiában, Lengyelor­szágban, Magyarországon és az NDK- ban is lényeges kövételés. Ugyanis egyöntetű a vélemény, hogy a paterna- lisztikus VSZ nem tartható fenn. A Varsói Szerződésből való kilépés azonban - mi­ként azt Kis János, illetve Szasa Vondra is kifejtette - nem történhet meg egyik tagország részéről sem egyoldalúan. Ugyanakkor fontos törekvésként fogal­mazódott meg egy olyan folyamat elindí­tása, amelynek eredménye az együttes kilépés, végső soron pedig a VSZ felszá­molása lesz. A tanácskozás résztvevői véleményt cseréltek együttműködésükről, s a kon­ferencia eredményeit várhatóan közös nyilatkozatban rögzítik, s azt a MOM Mű­velődési Házban vasárnap rendezendő nagygyűlésük után sajtóértekezleten is­mertetik. Tulajdon és demokrácia I. (Folytatás az 1. oldalról.) Szóval vannak, akik a nyomorúságból akarnak . meggazdagodni. Igaz, hogy sokféleképpen lehet meggazdagodni. Köztük nem a legrosszabb forma a lopás vagy a rablás. A legraffináltabb, legsza­distább, legembertelenebb az értéktöbb­let elsajátítása, amely állandó, minden­nap ismétlődő kizsákmányolás forrása. Ezt az igazságtalanságot nem csak nem büntetik, hanem intézményesíteni akar­ják. A Periodikus Rendszer segítségével kétféleképp lehet ezt az igazságtalan­ságot akadályozni. 1. Minél nagyobb legyen azoknak az embereknek a száma, akik önálló, füg­getlen munkát végeznek, tehát senkit sem zsákmányolnak ki, de őket sem zsákmányolja ki senki. 2. Ha a vállalat természeténél fogva ez nem lehetséges (mert működtetéséhez több ember szükséges), akkor a legigaz­ságosabb megoldás a periodikus tulaj­donlás fix, prospektiv adózás mellett. A múltkori cikkemben (Népújság, 1990. ja­nuár 17-18-19-20.) sikerült néhány kér­désre választ adni, például, hogy egy embernek hányszor lesz alkalma életé­ben igénybe venni a tulajdonlási jogot, és miért kell a közkiadási adót prospektiv módon megállapítani. Az emberek még nem vették észre, mi­lyen erős összefüggés van az adó és a tulajdon között. Sokan külön kezelik a két dolgot. Ez nagy hiba, de én optimista va­gyok: A tulajdonviszonyok tisztázásáról szó­ló koncepciók egyre érdekesebbek lesz­nek. A politikai harc kényszeríteni fogja a pártokat világos, minden apró részletre is világos válaszokat adni, tehát a tulajdon és az adó kapcsolatára is. Az adóról so­kan csak azt ismételgetik, hogy „normál” adó kell, ami ösztönzi a termelést stb. De hogy ez az adó (rendszer) hogyan néz ki, és miért úgy, azt eddig senki se merte még megmondani. Ez pont olyan mintha az orvosok azt mondanák, hogy az AIDS ellen „normál” gyógyszer kell, ami erősíti az immunrendszert... és ezzel el van in­tézve a betegség. A tulajdonról eddig na­gyon homályosak, furcsák, végig nem gondoltak a pártok álláspontjai. Vannak, akik a gazdasági programot összekeve­rik a nemzetközi koldulással. Vannak programok, amelyek a koncepció hiá­nyát a képviselői életmóddal próbálják pótolni (nem iszik, nem dohányzik, nem nőzik). De a legfurcsább, hogy a tulaj­donreformról zárt ajtók mögött tanács­koznak (Magyar Nemzet 1990. január 23., 5. oldal.). Ami a hivatalos álláspontot illeti, semmi pozitív jel nem tapasztalható. A hivatalos álláspont úgy hangzik: azé a föld, a bank, meg a gyár, aki eladja. Nem tévedés: aki eladja. Nehéz helyzetben van a gazdasá­gi terminológia, de a logikai fejlődés is. Úgy néz ki a dolog, mint amikor valaki el­megy telket eladni, megállapítja egyedül a telek árát, látványosan megszámolja a pénzt, aláírja a szerződést és a pénzt nem az államkasszába teszi, hanem, szé­pen a jobb oldali zsebébe. És attól a pilla­nattól kezdve ő rendelkezik a telken lévő kecskék, bárányok és emberek sorsa felett. Hogy az emberek he vegyék észre a ravasz műveletet, templomba küldik őket, Petőfi csontjai után kutatni, a rend­őröket pedig elküldik X, Y pártok tevé­kenységét megfigyelni és utána ezt nyil­vánosságra hozzák, hogy ráadásul ezzel teremtsenek hangulatot ellenük. A kato­nákat UFO-k után küldik nyomozni, és ha jónak látják, bevetik a nagyágyút is, mint pl. a parlamentben a legutóbbi ülésen Bognár József akadémikus (az országos listán) aki a következőket mondta: lé­nyegtelen, értéktelen dolgokat cserélünk fel értékesekkel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom