Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-03 / 53. szám

1990. március 3. TOLNATÁJ - 5 A műhely barna, öreg hajópadlóján aranyszínű festett szívek. A szekrény ol­dalához próbababa támaszkodik. Szem­ben vele tükrök, és falra tűzött idézetek, köztük egy Csokonai-verssor: „Vigyázz! / ha kételkedő rád mosolyog / oly tükör ő, kit mindig készen találsz / szintén befest­ve láthatod / saját rózsás ábrázatod, / de csak mig előtte állsz.” F. KOVÁTS ÉVA Levél Bush elnöknek (Folytatás az 1. oldalról.) A két fiatalember tavaly a falu határá­ban kibérelte a már omladozó egykori lóistállót, s ezt átalakították sertéshizlal­dává. Az épületbe 100 ezer forint értékű anyagot építettek be, s évi 20 ezer forint bérleti díjat fizetnek a téesznek. Az elmúlt év őszén 185 disznót vettek a saját pén­zükből, vásárokban, darabonként, s erre 230 ezer forintot költöttek. Földet bérel­tek, s ezen, valamint a saját földjükön megtermelik a kukoricát, ami a takar­mány alapanyaga. Tápvásárlásra is vet­tek fel pénzt, 250-250 ezer forintot, s ezt hét hónapon belül, egy összegben kell visszafizetniük. Az első szállítmányt - 25 hízót - a közelmúltban vitték a vágóhídra. Eddig összesen 7-800 ezer forintot öltek a sertéshizlalásba, és 25 hízó árát kapták vissza. Ám közben élni is kellett, de mint mondják: hosszú ideje a mezőgazdaság- . ban dolgoztak, s tartalékoltak az átmene­ti időszakra. Április végére szeretnék ezt a turnust lezárni, méghozzá haszonnal - az olcsóbb saját keverésű táp miatt ser­tésenként 1100 forintot várnak. Eddig tart, ilyen rövidke két mai ma­gángazdálkodó története. Ám most januárban mindketten külön- külön levelet küldtek az amerikai nagy­követségre. Bogdán János levele, ame­lyet január 24-én adott postára, a követ­kezőképp szól. „Tisztelt Bizottság! George Bush elnök úr magyarországi látogatása során bejelentett „Magánvál­lalkozói alapítvány” programjába, az aláb­bi pályázattal szeretnék bekapcsolódni. Bogdán János vagyok. Falun, mező- gazdaságban dolgozó szülők gyermeke­ként nevelkedtem. 1975-ben Bonyhádon a Közgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem. Nős vagyok, két gyermekem van. Fele­ségem kereskedelmi végzettséggel ren­A falka egy része fok vezet, a baldachint utánzó mennyezet krepp-papírból készült. A simított beto­non fehér, hosszú szőrű cserge, rajta a fekhely; egy matrac piros-fehér szívmin­tás ágyneművel. A falat nézve először azt hinné az ember, hogy tapétázva van, utána mondja Vera, hogy maga festette temperával. A matrac végében kócos ba­ba ül, fölötte a falon gipszangyalka, mel­lette bekeretezett kézírással: „Ich liebe dich.”- Van egy német barátom, tőle kaptam -, hangzik a kommentár. Az ággyal szemközti falon kép. Azaz inkább csak illúzió az egész. A képkeret ugyanis nem más, mint négy falra szöge­zett léc. A kép maga pedig fehér bőr, cso­kipapír, üveg és tükörcserepek kombi­nációja a falra ragasztva.- Néztem az üres falat egyik este, olyan csupasz volt, hogy elfogott tőle a szomorúság. Fogtam, ami a kezembe ügyébe került, fölraktam aztán lefújtam neolux-, hó- meg felnisprayvel. Kedves kínaiak Hogy a hálófülke térelválasztóját alko­delkezik. Tehermentes, saját erőből épült családi házban lakunk. Szüleimmel, testvéreimmel 10-12 éve foglalkozunk dinnyetermesztéssel. Az utóbbi öt évben főfoglalkozásban mező- gazdasági kistermelőként bejelentkezve, növénytermesztéssel, illetve állattenyész­téssel foglalkozom. A 15 hektár saját, illet­ve bérelt területből 6 hektár dinnye, a töb­bi kukorica, búza és árpa. A megter­melt takarmányt évi 200-250 sertés hizla­lására hasznosítom. Kiváló fekvésű telephelyem a község határában van, melyen villannyal, vízzel ellátott - általam újjáépített - modernizált épület található. Az ingatlan a helyi terme­lőszövetkezettulajdonában van, így jelen­leg csak bérlője vagyok a területnek. Ha­tározott célom: a gazdaság fejlesztése, bővítése. Konkrét terveim között szerepel 15-20 hektár föld megvásárlása, meglé­vő eszközeim, gépeim felújítása, illetve hatékonyságuk növelése. Nagyon fontos lenne ebben a térség­ben egy 20 férőhelyes malacfialtató és ehhez kapcsolódó, malac-utónevelő fel­építése, mivel a malacpiacon már jelenleg is óriási feszültség érezhető. Az önök programjának a beindulásával, a várható fellendülés hatására, még in­kább megnő a kereslet a húsipar geneti­kai, minőségi követelményeinek megfele­lő malacok iránt. E feszültség oldásában kívánok korrekt, megbízható partnere len­ni bármely, önökkel kapcsolatban álló vál­lalatnak. Vállalkozásom népgazdasági jelentő­sége a dinnyetermesztésnél, az évi 5-600 q export teljesítésében, a belföldi piac el­látásában jelentkezik. A fent vázolt célok megvalósítása ese­tén lehetőség nyílna egy olyan „farmer- gazdaság" létesítésére és működtetésé­re, amely példaként szolgálhatna a kör­nyéken. Ismételten kérem a Tisztelt Bizottságot, h ogy terveim, elképzeléseim megvalósí­tásához szíveskedjenek anyagi támoga­tást nyújtani. Köszönettel: Bogdán János magángazdálkodó"- Ha a pénzt ilyen embernek szánták mint mi, talán van remény. Főállásban komplett gazdaságot akarunk megvaló­sítani és a követelményeknek megfele­lünk. Kellene az esély nekünk is - mond­ja Bogdán János magángazdálkodó, és kisimítja a Bush elnöknek címzett levét másodpéldányát. - d ­Fotó: KISPÁL MÁRIA tó felfűzött nádszálak hogyan kerültek a szobába, nem kérdeztem. A régi barna polcon sorakozó millió karkötő, klipsz, nyaklánc, mütyür eredetét viszont kiderí­tettem: vásárok forgatagában választot­ta, MÉH-telepen túrta, ajándékba kapta, utazásai közben vásárolta a jószemü Ve­ronika. Sok egyéb mellett ugyanis az utazás is hobbija Verának. Legutóbb Kínában járt. Egyénileg, egy hónapig ismerkedett a keleti országgal. Varsó-Ulánbátor- Sanghaj-Peking voltak az út állomásai. Tizenöt dollár volt a repülőjegy, 1700 forint a vonatjegy oda-vissza. Ugye hihetetlen? Pedig igaz. Nem kell más ehhez, mint egy Pekingben tanuló régi barát és nyitottság az új iránt.- Olyan kedvesek a kínai emberek, hogy azt elmondani nem lehet! Mentem a több milliós Sanghaj utcáin és soha nem tévedtem el. Fogtam kezemben a térképet, muto­gattam és mindenki segített. Ekkor még vörös hajam volt, ott ez szokatlan, vonzot­ta a tekinteteket. A szobában kínai füstölő rudacskák édeskés illata. A belső műhelynek kinevezett szobá­ban a boltíven túl öreg sezlon, nyikorgó rúgóit fehér zsákvászon huzat boritja, ró­zsaszín szalagokkal díszítve. A sarokban gombolyagok, maradék anyagok. Mellettük keretre feszített föld- színű póló. Egyszerre csak kipattan az ötlet A faluban szerzett két ősrégi szekrény és a sublót mélyéről előkerülnek alkotá­sai.- Ezt a kabátot egy este varrtam meg, hajnali háromig csináltam -, mutatja a színes bőrökből és fekete régi sváb szoknya anyagából varrt különleges vo­nalú, rafinált szabású kabátkát.- Akkor tudok igazán jól dolgozni, ha valakinek tetszeni akarok. Fekszem az ágyon olyankor és egyszerre csak kipat­tan belőlem az ötlet. Ha van hozzá anya­gom, rögtön meg is csinálom. A varrógép mellett táskák. A pécsi vá­sáron ötven forintért vett unalmas barna bőröndtáska Vera kezei között metamor­fózison ment át. Ide egy bőrt ragasztott, oda egy füttert, amoda egy csatot, más­hova gyöngyöt. Az eredmény? Bármely méregdrága butik kirakatában „elmen­ne” a táska. az általa tervezett ruhákat. Járt már nála nagy ruhaipari kft. képviselője és fővá­rosi butikos. Az elkészített ruhákat elvit­te zsűriztetni az Iparművészeti Lektorá­tushoz és az IDEA Képcsarnok Vállalat­hoz.- Hiába van zsűriztetett ruhám - le­gyint -, ha nem tudom annyiért eladni, hogy gondtalanul megélhetnék belőle. Nem kapok érte annyit, aamennyit érnek - mondja, közben mutatja az Air France és a Francia Intézet által 1986-ban kiírt pályázatot, melyre benevezett. Női estélyi ruha tavaszi-nyári évszakra pályamun­kájával az ezer jelentkező közül 15. lett. Csak az első öt mehetett egyéves párizsi ruhatervező tanfolyamra - sóhajtja. Majd csapongva témát vált.- Te milyen csillagképben születtél? Mérlegben? Akkor biztosan megértesz, mert én Iker vagyok és azok ilyen szét­szórtak. Tudod, jött már Pestről ügynök, hogy lehetne szállodák shopjaiban dol­lárért eladni a ruháimat. Mondta, hogy csináljak tizet egy héten, kapok érte negyvenezret, mással ne törődjek. Nem vállaltam, pedig kerestem volna rende­sen, de nem tudok egy helyben leragad­ni. Nem minden a pénz. Akkor hajtok rá, ha jön a villany- meg a gázszámlás. Ha ilyen szépen süt a nap, mint ma, akkor mennem kell. Az a baj, hogy nem tudok egy dologra koncentrálni, mert engem minden érdekel, a varrás, a kerámiaké­szítés, a festés, a nyelvtanulás, az utazás. Baldachin krepp-papírból Vera Bátaszéken egy felújított paraszt­házban lakik. Az L-alakú épületnek az a szárnya az övé, amelyik egykor kádár­műhely volt. Az omladozó falakat nézve gondolta a lány, hogy ez épp jó lesz neki. Fogadott egy kőművest és nekiláttak. Pénz nem kellett sok, csak ötlet, az meg volt bőven. A régi gerendák tapasztott köze nem szép látvány, mert girbe-gurba. Most ugyan nem látni a repedéseket, mert a két helyiségből álló lakrész külső szobá­jában a mennyezetről bogáncsszerű, víz­parton szedett szárított növények csüng­nek lefelé. A hálófülkében három lépcsö­Alkotóműhely Fotó: GOTTVALD KÁROLY Papírmunka Élet-tér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom