Tolna Megyei Népújság, 1990. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-17 / 41. szám
III. évfolyam, 7. szám 1990. február 17. Van egy ajtó Szekszárdon, amit jól ismernek a gondokkal küszködök. A régi vármegyeháza földszinti folyosójáról nyílik egy nem túl nagy szobába. A folyosón székek állnak, azokon ül sorban a gond, mint megfáradt fecskecsapat a dróton. Olyankor, amikor a városi tanács egészségügyi osztályán fogadónap van. Némán és névtelenül ül a folyosón a gondok csapata. Csak halk kopogás után, az ajtó mögött ered meg a szó, nevezik nevén a bajt. Ami egyre sokasodik. Bekéredzkedtem én is az ajtó mögé jegyzetfüzetemmel. Eladó az ingyenebéd A vécésnéni kopog be. Izgatott. Érezni a hangján a felháborodást.- Felkínálta eladásra... Háromszáz forintért árulják az ebédjegyet. Egy cigányasszony volt, olyan piros szoknyában, de volt benne fehér is.- Nem tudja a nevét? - kérdezi Vecsey Mariann, az egészségügyi osztály csoportvezetője.- Nem.- Az elég nagy baj, mert akkor nem tudjuk, ki az, akitől meg kell vonni a szociális étkeztetést. Hiszen, ha eladja a jegyet, az azt jelenti, hogy nincs rá szüksége.- Sok a baj velük - zúgolódik a vécésnéni. - Pedig, ha odajönnek, nem is kérek fillért se tőlük, csak zavarom el őket. Alapos ellenőrző körútra készül az egészségügyi osztály az ebédjegyek ügyében - magyarázza Vecsey Mariann. Nem ez az első jelzés, hogy akadnak, akik visszaélnek a szociális étkeztetéssel. Pedig sok, egyre több a kisnyugdíjas, magányos, elesett öreg, akik jobban rászorulnak. El kell érniük,^ hogy a szociális étkeztetésben azok részesüljenek, akik a leginkább rászorulnak. Anyu, úgy szeretnék dolgozni Ezt egy munkaképességében 67 százalékosan csökkent fiatal lány mondja, akit édesanyja magával hozott, amikor eljött rendkívüli szociális segély iránti kérelmét beadni. A munkaképesség csökkenésének oka: imbe- cillitás. Az anya rokkantnyugdíjas. Havi 3664 forint, a jövedelme. Férje átlagkeresete 5780 forint. Beteg tízéves gyermeke után 1870 forintot fizet havonta. A gyerek napközibe jár.- Alig tudom a ruházatát megoldani. A lakóépületet kellett tető alá helyezni, több helyen beázott... A merev arcú lány áll az anyja mellett, és hiába mondja:- Anyu, úgy szeretnék dolgozni... Elmész „börtönbe”? Sz. J. szociális otthonba szeretne menni. Bediktálja a címét. Ott áll a tanya, ami otthonául szolgált. Feleségét már két-három évvel ezelőtt szociális otthonba utalták. Egy présházban lakik. Most már egyedülálló. Megromlott egészségi állapotára való tekintettel kéri szociális otthonba utalását. Vannak, akik úgy emlékeznek: előbb az élete Ajtó mögött gyűl a gond romlott meg, aztán az egészsége. Nincsenek gyermekei. Alkalmi munkából él. A megromlott életből a feleséget már átutalták Alsó-Tengelicre, az időskorúak szociális otthonába.- Én is voltam ott háromszor-négyszer - mondja a férfi. - Oda szeretnék menni. Sokan kérdezik ugyan tőlem: elmész „börtönbe”. Hát... nem börtön az. Legalább megvan az ellátás. Nem megy sehová, nagyon érzékeny Fehér hajú, gondozott külsejű, nyílt arcú idős asszony kopog be. Hellyel kínálják, leül. Harminchárom éves fiát már kétszer lecsukták - mondja. Amúgyis ideggyenge volt... Másfél-két éve szabadult, anya és bátyja tartják el. Nem mer orvoshoz menni, mert fél az injekciótól. Összesen mintegy nyolc évet dolgozott. Próbált elhelyezkedni. De képtelen beilleszkedni. Nem megy sehová, semmilyen ügyintézésre nem hajlandó, mert nagyon érzékeny. A harminchárom éves fiú elvált ember. Édesanyja húsz évvel ezelőtt vált el. A nagyobbik fiú hegesztő, 4-5000 forintot ad haza havonta. A saját ruháját adja oda az öcs- csének. Másfél szobás tanácsi bérlakásban laknak, amelynek költségei a rezsivel együtt mintegy 3000 forintot tesznek ki. Felmerül a szociális foglalkoztató, mint távlat., Istenem, milyen is az életképtelen emberek jövője? Olyan, akár a perspektíva: amint távolodik az időben, úgy szűkül? „Egyelőre itt vagyok foglyosítva...” R. I. jól öltözött férfi. Elnézem a bőrkabátját. Magabiztos. És rutinos kérelmező. Most is kérni jött. Rendkívüli szociális segélyt. De nem kap. Érdemes odafigyelni, miért nem.- De ötszáz forint egy kiló hús - mondja, mint akit a mindennapok gondja húz lefele ólomsúllyal.- Ötezer forintot kapott ebben a hónapban - szól a válasz. - Természetbeni juttatásként ingyen ebédet. Fel tudja fogni, mibe kerül ez az államnak? És a másodfokú ítélet után egy hónap múlva több, mint valószínű, hogy megy a börtönbe. Ide jár külön a felesége, külön a lánya. A felesége rendszeres gyámügyi segélyt kap, meg még mi mindent... Bűnöző család. Bár R. 1.67 százalékos rokkantságát véglegesen állapították meg, mivel infarktus után újraélesztésére került sor, ez nem mentesíti a büntetés alól. Ó maga, felesége és fia külön-külön néznek a súlyos testi sértés alapján elsőfokon már kirótt, másodfokon következő ítélet végrehajtása elébe. Jelenleg a két ítélet között vannak szabadlábon. R. I. novemberben szabadult előzetes letartóztatásból, amire életveszély okozása miatt súlyos testi sértés szolgáltatta az alapot. Levelet is írt a börtönből az egészségügyi osztálynak. „Egyelőre itt vagyok foglyosítva... Nem érzem magam bűnösnek. Június 1 -jétől vagyok foglyosítva. Maradok tisztelettel...” Terebélyesedik a gond. Akár egy fa, amelynek elhullt a levele, mert férges a gyökere. Ezt a fát kell vajon megmenteni, vagy a többit - hogy ne terjedjen tovább a kór? A segélyezett rokkant bűnöző üres kézzel távozik. És ez nincs ínyére. Folt hátán folt Ahogy halad előre az idő, úgy torlódnak az esetek. Öreg néni lép be zöld buklékabátban. Mosolyogva fogadják, barátságosan.- Csókolom, Tatai néni. Mindig ilyen pontos tetszik lenni. ,- Megvakultam! - tört ki belőle a zokogás. - Elestem.. De nem tudom meg, mi történt vele, mert közben cseng a telefon.- Jó napot, Ádám. - Alsó-Tengelic a vonalban. - Hát, nagyon nehéz eset lesz, nem lehet vele kommunikálni, mert süketnéma. Nem akar ő elmenni... De hát az egy hegytetőn álló, omladozó, öreg tanya, ahol lakik. Mi gondozzuk. Ebédet kap tőlünk. De ha leesik a hó, egyáltalán nem tudunk felmenni a hegytetőre. Nem, az állapota nem olyan súlyos, hogy mentő kellene... Erdélyi házaspár gyermekkel. Munkát keresnek. Végeérhetetlen kavalkád. A gond, a baj ka- valkádja. Egyiket sikerül megoldani, a másikat félig, és már jön is a következő. A társadalom kabátján folt hátán a folt. Ablak - a mélybe Úgy érzem magam, mintha egy kis, földes parasztház ablakán néznék ki, és akkor venném észre, hogy szakadék partján áll a ház. Az ablakból a mélybe látni. így érezhetik magukat azok is, akiknek az a feladatuk, hogy a mélyben kavargó bajtenger örvényeibe mentőövet dobjanak. Ez az érzés nyomasztó álmok átélésekor fogja el az embert. Amikor úgy tűnik: tudja ugyan, hogy álmodik, de nem sikerül felébrednie. Csakhogy a valóságra nincs felmentő ébredés. Tudomásul kell venni: az az emberkategória, aki a fecskékhez hasonlatosan gubbaszt a folyosón elhelyezett székeken, a régi szegényeket képviseli. És egyre több új szegényre van kilátás. Akik még nem tartanak ott, hogy ide eljöjjenek. Akik még reménykednek abban, hogy kisnyugdíjukat a matematika lehetőségeit meghaladó spórolással szembe tudják szegezni életmentő fegyverként az inflációval. Akik szégyellnek kérni. No meg: miből? Új értékrend van kialakulóban. Politikailag, erkölcsileg, gazdaságilag - és szegénységi- lég is. Persze: számít a jó szó is. Csakhogy kizárólag jó szóból nem lehet megélni. Azok, akik ma visszaélnek az igazi szegények segélyezési lehetőségeivel, társadalom elleni bűnt követnek el. De ezt egyelőre még nem büntetik. Anyu, én úgy szeretnék dolgozni - mondja a merev arcú lány. Ötszáz forint egy kiló hús. Kell a pénz, hogy tudjak cipőt, ruhát venni - mondja a jól öltözött, segélyezett rokkant bűnöző. Az időskorúak szociális otthonaiban merev testtartással ülnek az öregek a televízióra meredve, akik között sokan vannak olyanok, akik akár gyermekeikre is támaszkodhatnának. Elhagyatott, ember nem lakta helyeken létért küzdő öregek harcolnak meg a mindennapok életben maradási kötelezettségével, otthonukat a macskával együtt őrizve s így alkotva érdekközösséget. Mit mondhat ezeknek az embereknek a Napzárta? A Tévéhíradó? Isten, ember, vagy társadalom legyen a talpán, aki erre a kérdésre válaszolni tud. DOMOKOS ESZTER Fotó: GOTTVALD KÁROLY
