Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-15 / 12. szám

2 Képújság 1990. január 15. Milyen összetételű lesz az új magyar Országgyűlés? (Folytatás az 1. oldalról.) szert tartalmaz. Eszerint választ majd márciusban az ország 176 képviselőt egyéni választókerületben, 152 parla­menti képviselői helyet a területi listákon szerezhetnek meg a pártok, további 58 mandátum sorsa pedig az országos lis­tákon dől el. A háromféle jelölési módról Kara Pál, az Országos Választási Bizottság titkára tájékoztatta az MTI munkatársát. Mint mondotta: az egyéni választókerületben a választópolgárok jelölhetnek, továbbá azok a társadalmi szervezetek, amelyek megfelelnek a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény rendelke­zéseinek. Itt két vagy több párt közösen is állíthat jelöltet. Az egyéni választókerüle­tek száma 176, a legtöbb Budapesten (32), Pest megyében (16), Borsod- Abaúj-Zemplén megyében (13) található, a legkevesebb pedig Nógrád megyében (4). Az egyéni választókerületben induló jelöltek közül - akár függetlenek, akár egy, esetleg több párt vagy szervezet szí­neiben indulnak - a szavazópolgároknak egy személyre kell félreérthetetlenül vok­solniuk. Az egyéni választókerületben az első választási fordulóban az a jelölt lesz képviselő, aki az érvényes szavazatok több mint felét megkapta, feltéve, hogy a szavazáson a választókerület polgárai­nak több mint a fele szavazott. A választáskor a szavazópolgárok még egy szavazócédulát kapnak majd, ez lesz az úgynevezett területi lista. Ezeken a lis­tákon csak a pártok indíthatnak jelölte­ket. Ilyen területi listát az a párt állíthat, amely a fővárosban legalább 8, Pest me­gyében 4, Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyében 3, a többi megyében két egyéni választókerületben állított jelöltet. A területi listák alapján 152 képviselői helyen osztozhatnak majd a pártok. A te­rületi választókerületeket figyelembe vé­ve a legtöbb mandátumot Budapesten (28), Pest megyében (14) és Borsod- ■ Abaúj-Zemplén megyében (11), mig a legkevesebbet Nógrád, Tolna és Vas me­gyében (4-4) lehet megszerezni. Amikor a választópolgár a területi listá­ra szavaz, lényegében egy pártra adja le voksát. A pártokra leadott szavazatokat országos és területi szinten összesítik, s a törvényben rögzített számítási mód alapján állapítják meg, hogy melyik párt hány képviselői mandátumot szerzett meg. A területi választókerületben a pár­tok listáinak jelöltjei a leadott szavazatok arányában, a szavazólapon szereplő sorrendben jutnak mandátumhoz, felté­ve, hogy a választópolgárok több mint fe­le szavazott. A harmadik jelölési mód az országos lista. Ilyen listát azok a pártok állíthatnak, amelyek a 20 területi választókerületben (Budapest és a 19 megye) közül legalább hétben állítottak listát. Ezekre azonban a választópolgárok közvetlenül nem sza­vaznak. Az országos listán megszerez­hető 58 mandátumot rendkívül bonyolult arányszámítási rendszer alkalmazásával töltik be. Elkészítették a román választási törvényt (Folytatás az 1. oldalról.) sokkal józanabb döntést hozhatna egy népszavazás. Dumitru Mazilu többek között elmond­ta: pénteken este őt felkérték, hogy men­jen a tüntetők közé és mondjon beszé­det.-„Úgy érzem, nem cselekdtem helye­sen, engedtem bizonyos nyomásnak, a pillanatnyi hangulatnak, s emiatt olyan engedményeket tettünk, amivel mi sem értettünk egyet.” Petre Roman kormányfő elsősorban a gazdaság helyzetéről adott képet. Beje­lentette: készül a vállalkozói törvény, és a kisipar fellendítését szolgáló rendelke­zés. A gazdaságot át kell szervezni, a gazdaságtalan szférákat megszüntetik. Emiatt elkerülhetetlenné válik a mun­kaerő-felesleg, de a kormányzat gon­doskodni kíván arról, hogy átképzéssel, átcsoportosításokkal megoldják a ne- he'zségeket. Gondokat okoz az alap­anyagok biztosítása, az import sem egyik napról a másikra javít a gondokon. Jelen­leg a legnagyobb problémát az energia­helyzet okozza, a kormányzat arra kény­szerült, hogy egyes üzemekben ener­giafaló részlegeket átmenetileg szünetel­tet. Tüntetés Mongóliában A mongol politikai és társadalmi élet demokratizálását és a Mongol Népi For­radalmi Párt hatalmi monopóliumának megszüntetését követelte vasárnap Ulánbátorban több ezer tüntető. A helyi Lenin-múzeum előtt megtartott nagygyű­lés szervezője, a Mongol Demokratikus Szövetség nevű társadalmi szervezet fel­szólította az ország lakosságát, hogy tegyen erőfeszítéseket a jelenlegi rend­szer felszámolásáért. A szövetség nevében felszólaló szóno­kok úgy fogalmaztak, hogy ezt a rend­szert minden ízében a sztálinizmus szel­leme hatja át. A tüntetők követelték a köz­ponti állami könyvtár előtt álló Sztálin- emlékmű lebontását. Szovjet fegyverpanama (Folytatás az 1. oldalról.) mányú, korszerűsített T-72-esek telje­sen harcra készen. A vasúti hatóságok és a helyi KGB ügynökeinek érdeklődé­sét az keltette fel, hogy az előírt katonai kiséret helyett mindössze három polgári személy felügyelt a „szállítmányra”. A ha­tóságok érdeklődését látva mindhárom olajra lépett, sorsára hagyva az egyik uráli hadiipari üzemben gyártott fegyve­reket. S habár az eddigi vizsgálatok sok mindenre fényt derítettek, az még mindig nem tisztázott teljesen, hogy ki is a tankok tulajdonosa, s kinek is akarták eladni a korszerű fegyvereket - írja a lap. A szállítmányt a kísérőokmányokban „szállítóeszközök, összeszerelt állapot­ban” elnevezéssel illették. A rajtuk lévő gépfegyverek „vasúti kályhák” voltak a szállítási okmányok szerint. A KGB vizsgálatot indított az ügyben, s a szovjet lap információi szerint „az egyik európai ország egyik cége” volt a szállít­mány címzettje. Lehet, hogy ezt követően a világ valamelyik forró térségébe kerül­tek volna a tankok, de az sem kizárható, hogy a Kaukázuson túli szovjet területe­ken tevékenykedő szélsőségesek is na­gyon örültek volna a T-72-esek tűzerejé- nek, támogatásának - vázolja a lehető­ségeket a Szovjetszkaja Rosszija. Akik a hírekben szerepelnek: Kaifu, a rendhagyó Különleges körülmények kényszerítő hatására, rendhagyó módon került a csúcsra Kaifu Tosiki, Japán hetvenhato- dik miniszterelnöke, akinek a neve - akárhogyan is alakuljon a jövője - egy­beforr a távol-keleti hatalom európai és kelet-európai nyitásának meghirdetésé­vel. A japán parlamenti demokrácia törté­netében másodszor fordult elő a múlt év augusztusában, hogy ketten is pályáztak a kormányfői posztra. Mig a felsőház - amelyben a háború után először felülke­rekedett az ellenzék - Dói Takakót, a Ja­pán Szocialista Párt elnökét kívánta a mi­niszterelnöki bársonyszékbe emelni, ad­dig az alsóház, élvezve a kormánypárt abszolút többségét, az akkor 58 éves po­litikus mellett döntött. Egy éven belül háromszor cserélt gaz­dát a kormányzó Liberális Demokrata Párt elnöki és igy a miniszterelnöki kettős hatalmi posztja: végre lecsillapodhattak a pénzpolitikai manőverek, vesztegetési botrányok és a magánélet zűrzavarai miatt felkorbácsolt kedélyek a felkelő nap országában. 1989 augusztusa óta Kaifu Tosiki a japán politika első számú irányítója és képviselője. Pályafutása és megválasztása több szempontból is rendhagyó. Kaifu 1931. január 2-án Aicsi tarto­mányban, Tokiótól 300 kilométerre nyu­gatra, egy kisvárosi fotóstúdió vezetőjé­nek az első fiaként született. Ö a távol-ke­leti ország első, már Sova császár (a né­hai Hirohito) korszakában született kor­mányfő. Ezatény nem keveset jelent a ja­pánok szemében: a háborúhoz vajmi ke­vés a köze, és neveltetése, ‘ oktatása sem a vérzivatart hozó japán politika, ha­nem a háború utáni évekre esik. Sorsába egy középiskolai tanár sze­mélyében a véletlen szólt bele. Tanára ugyanis felfigyelt „Tosi Csan” előadói tehetségére, és benevezte egy beszéd­versenyre, amelyet Kaifu megnyert. Szakmáját (a Waseda egyetemen jogot tanult) és politikai pályafutását egyaránt kiváló szónoki képességeinek köszön­hette. Erről nagy jelentőségű berlini be­szédének hallgatói is meggyőződhettek a múlt héten, és mindazok hallhatják majd, akik szerdán beférnek a közgazda- sági egyetem aulájába, ahol a japán kor­mányfő a tervek szerint találkozik a ma­gyar egyetemistákkal. Kaifu Tosiki a leg­fiatalabb képviselőként, 29 éves korában kezdte politikai karrierjét. A tiszta politi­kájáról híressé vált későbbi miniszterel­nök, Miki Takeo frakciójához tartozott, majd a kormánypárt legkisebb csoport­jához, a Komoto-frakcióhoz csatlakozott. Önamgában az is szokatlan, hogy eb­ből a politikai csoportból a csúcsra emel-. kedhetett; az példa nélküli, hogy pártel­nök lett, holott korábban nem volt frak­cióvezér és az LDP három kulcspozíciója közül egyet sem töltött be. A kormányban sem állt kulcstárca (külügyminisztérium, pénzügyminisztérium) élén, „mindössze" az oktatási miniszterségig vitte. Kaifunak talán éppen ezek a „hátrá­nyai” váltak előnyére. A kormánypárt kompromittált csoportjai és frakcióvezé­rei úgy látták, hogy a tiszta kezű Kaifunak talán esélye lesz arra, hogy akár átmeneti kormány fejeként is kivezesse a Liberális Demokrata Pártot a népszerűtlenségi hullámvölgyből. A legutóbbi közvéle­ménykutatási adatok szerint úgy tűnik, ez sikerül is neki. A japán politika paradoxonaként azon­ban az LDP-ben, amint egy kissé magá­hoz tért a válságból, azonnal feléledt a rivalizálási kedv is. Azzal, hogy viszony­lag sikerült elcsitítania a párt körüli vihart, Kaifu saját karrierjét ássa alá: rri^r némi­képp elterjedt a vélemény, hogy „a mór megtette a kötelességét...” Lehetséges azonban, hogy a hagyo­mányosan belpolitikával elfoglalt hona­tyák szemléletét az események módosít­ják. Kaifu Tosiki ugyanis röviddel hata­lomra kerülése után bejelentette kelet­európai látogatási tervét. A külpolitikai lépés mögött sokan belpolitikai célokat sejtettek. Azóta azonban a sorsfordító európai események felértékelték Kaifu látogatá­sát. A kormányfőnek pedig volt ereje és bátorsága ezt nemcsak felismerni, ha­nem ebből a tényből Japánra nézve messzemenő következtetéseket is le­vonni - lényegesen rövidebb idő alatt, mint ahogyan azt Japán esetében meg­szokta a világ. Kaifu ki merte mondani, hogy Japán­nak, mint politikai hatalomnak is felelő­sen kell figyelemmel kísérnie a világ ese­ményeit - nemcsak az üzleti haszon szemszögéből, gazdasági nagyhatalom­ként. Akárhogyan is alakuljon a február 18- ra kiírt választás eredménye, a nagysza­bású politikai nyitás és az új típusú, stratégiai jelentőségű gazdasági és po­litikai segítségnyújtás Kelet-Európa re­formokban úttörő országainak minden­képpen Kaifu Tosikihez, a Magyaror­szágra látogató első japán miniszterel­nök nevéhez fűződik. TROM ANDRÁS MTI-Panoráma Szociálpolitikai találkozó Szekszárdon " (Folytatás az 1. oldalról.) Erről s délelőttről dióhéjban hadd mondjunk el annyit, hogy a szociálpoliti­ka mint tanfolyam mindössze öt éve indult; Magyarországon a szociálpolitikát sokáig nem tartották hivatalosan kívána­tos diszciplínának. A pártokkal folytatott vita során felmerült: ha van piacgazda­ság - amellé milyen alrendszer kell? Ezt elemzi az iskola, tanfolyam, illetve kur­zus; a különböző liberális, demokratikus és szocialista érdekekben érdekelt em­bereknek együtt kell gondolkodniuk an­nak érdekében, hogy egy holnapi Ma­gyarországon milyen értelmes célok ér­dekében lehet együttműködni. Ennek a vitának nem volt semmilyen írásos vitain­dító anyaga. Műhelymunka folyt. A javas­lat tartalma, amit Ferge Zsuzsa szocioló­gus fogalmazott meg, a következő két éven át tartó együttgondolkodás - de ez sem kötelező... A pártok képviselői kifejtették az álta­luk képviselt programok idevágó vonat­kozásait. A kívülálló szemlélőnek az volt a benyomása: az igazi cél nem a pártok hatásgyakorlása a szociálpolitika meglé­vő és képzés alatt álló szakembereire - hanem fordítva: a szociálpolitika sürgető igényeinek ismertetése a választások előtt álló pártokkal. Úgy érzem, a legfontosabb, hogy Fer­ge Zsuzsa álláspontját ismertessem az elhangzottak közül: elsődlegesen leszö­gezte, hogy alapkérdés a társadalmi alapértékek vegyítésének aránya - a szabadság-egyenlőség-testvériség il­letve szolidaritás - ezekhez a vita részt­vevőinek van-e viszonyuk és milyen arányban; másodszor: mennyire van szó egy ilyen vita kapcsán csak szociálpoliti­káról, vagy előfordulhat-e, hogy egy szé­lesebb körű fogalom lép előtérbe, ami nem más, mint a társadalompolitika? Ez ugyanis feltételezi a gazdasági és szo­ciális viszonyok vizsgálatát egyrészt, másrészt a politikához való viszony tisz­tázását. Harmadik szempont: ha igaz, hogy a társadalompolitika arra ad ma­gyarázatot, hogy a társadalom hogyan legyen társadalom, nem egyének egy­más ellen fordított halmaza, akkor e sze- -rint is kellene működnie. Tisztázásra vár, hogy voltaképpen kinek az érdekében működik - mindenkiében, vagy sem... Több próbálkozás látott napvilágot an­nak érdekében, hogy az összes pártok jöjjenek össze ebben a témakörben. De legtöbbször antagonisztikus viták jöttek létre. A jelen találkozásban nem vett részt az SZDSZ és a FIDESZ. A megbeszélés lényege: védje magát a szakma, hogy ne egyéb érdekek szolgálatába állítsák, és ne tévessze senki szem elől, a szociálpolitika középpontjában az ember áll - a pártérde­kek fölött. DOMOKOS ESZTER Közéleti hír A Kereszténydemokrata Néppárt Tolna Megyei Szervezete értesíti a lakosságot, hogy Szekszárdon, a Hunyadi u. 5. szám alatti székházban (voltTIT-székház) választá­si ügyeletet tart, vasárnap kivételével naponta 8 órától 18 óráig. Telefonszám: 15-930. Értesítik továbbá az érdeklődőket, hogy 1990. január 16-án, kedden 18 órai kezdettel, az említett székházban nyilvános taggyűlést tartanak. Előadó vendég lesz: dr. Varga László, New York-i ügyvéd, volt demokrata néppárti nemzetgyűlési képviselő, jelentős közéleti személyiség, a Szabad Magyar Jogászok Világszövetségének (World Federation of Free Hungarian Jurist) elnöke. Az előadás témája: Megújuló magyar politikai élet - a külföld szemével. Az összejövetel nyilvános, ezért pártállásra tekintet nélkül mindenkit tisztelettel vár a Kereszténydemokrata Néppárt Figyelmeztető sztrájk A Közúti Közlekedési Szakszervezet 1990. január 18-án 7-9 óra között orszá­gos figyelmeztető sztrájkot szervez a közúti közlekedésben dolgozó munka- vállalók körében, gazdasági és szociális érdekeik védelmében. 1989. november 25-i kongresszusunk határozott lépéseket sürgetett az évek óta halmozódó problémáink mielőbbi megoldására. A meglévő feszültségek oldására több alkalommal kezdemé­nyeztünk intézkedéseket, melyek eddig ígéreteket, jobb esetben újabb feszültsé­geket okozó részmegoldásokat eredmé­nyeztek. Eközben életszínvonalunk és munka- feltételeink az országos átlagnál lénye­gesen gyorsabban romlottak. Az állam saját feladatát nem vállalva, vállalati ha­táskörbe rendelte a menetrendszerű s^mélyszállitást, de ugyanakkor nen\ gondoskodott annak feltételrendszeré­ről, a versenyszférába tartozó áruszállí­tásnál pedig nem teremtette meg az esélyegyenlőséget. Tagságunk, a közúti közlekedésben dolgozók eddigi fegyelmezett és korrekt magatartásával való visszaélésnek mi­nősíti az illetékesek halogató taktikázá­sát, mellyel elodázzák legégetőbb gond­jaink érdemi megtárgyalását és megol­dását. Ezért vagyunk kénytelenek a tör­vény biztosította végső eszközhöz folya­modni. Ezzel a figyelmeztető sztrájkkal nyomatékot kívánunk adni tárgyalókész­ségünknek és jogos követeléseinknek. Felhívunk egyúttal minden munkavállalót és szakszervezeti tagot, akik követelé­seinket támogatják, legyenek szolidári­sak akciónkkal. Tisztelt utasainktól ésfuvaroztatóinktól is elnézést kérünk az okozott kellemet­lenségekért. Kérjük, hogy megértésükkel támogassák megmozdulásunkat. A Közúti Közlekedési Szakszervezet Országos Titkári Értekezlete Ifjúsági Díj, március 15-én A Minisztertanács felhatalmazása alp­ján a művelődési miniszter Ifjúsági Dijat adományoz március 15-e alkalmából azoknak a magyar állampolgároknak, közösségeknek, akik kiemelkedő szere­pet vállalnak a gyermekek és fiatalok ne­velésében. Segítik társadalmi beilleszke­désüket, tisztes életpályára juttatásukat, részt vállalnak gondjaik enyhítésében, továbbá munkájukkal hozzájárulnak, kiemelkedő példát szolgáltatnak a gyer­mekek és fiatalok egészséges életvitelé­hez, személyiségük gazdagításához. A miniszter felkéri a gyrmekek és a fia­talok közösségeit, szervezeteiket és fó­rumaikat, valamint az értük és érdekük­ben működő társadalmi és érdekképvi­seleti szervezeteket, intézmények mun­kaközösségeit, hogy tegyenek javaslatot az 1990-ben adományozható kollektív vagy egyéni Ifjúsági Díjra. Kérik, a javas­latokat 1990. febrruár 10-ig a megyei, fővárosi tanácsok ifjúsági ügyekkel fog­lalkozó szakigazgatási szerveihez, vagy az ifjúságpolitikai kormánybiztos titkár­ságára (1054 Bp., Rosenberg házaspár u. 1.) juttassák el. A javaslatokat a döntést megelőzőén megyénként és országosan kuratóriu­mok rangsorolják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom