Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-15 / 12. szám

1990. január 15. KÉPÚJSÁG 3 Választások előtt Alf laila wa-laila Egyszer volt, hol nem volt, ezeregy titok ezeregy forrásánál élt egy hatal­mas kalifa egy ékes palotában, mely­nek csipkézetes díszei között ezer­egy illat lebegett, ezeregy öröm ka- carászott - és ezeregy bánat suso­gott. Ezért a hatalmas kalifa hol sírt, hol meg mosolygott, attól függően, hogy épp mi ütötte meg a fülét, és rendkí­vül boldogtalannak érezte magát, mi­velhogy az ezeregy titok ezeregy for­rásának egyetlen kulcsa, az igazság rejtve maradt előtte. Bülbülmadár-szavú szolgájával ezért kihirdettette: jöjjenek udvarába a mesélők, s ezeregy éjszakán át mondják egyszerre valamennyien meséiket, hátha bennük rejlik a titkok kulcsa, az igazság. El is jöttek valamennyien a regélt szó nagymesterei, indek, perzsák, óegyiptomiak, mezopotámiaiak, zsi­dók és keresztények, hogy bűbájos szavaikat kecsesen fonva egymásba megalkossák az Alf laila wa-lailát, az Ezeregyéjszakát. Merthogy az nem volt egyéb, mint a mesék legeslegcsodálatosabb gyűjteménye, mely egyszerre zen­gett ezeregy éjszakán át a török bin bir, a nagy szám, az 1001 tiszteleté- re. Csakhogy a kalifa, hogy ne befo­lyásolja semmi, elfátyoloztatta vala­mennyi mesélő arcát. S amikor elfo­gyott az ezeregy éjszaka, elhallgat­tak a mesék, s ott álltak vala­mennyien a regélt szó mesterei né­mán körülötte, intett: vessék le fáty­laikat. Ekkor különös dolog történt. Le­hulltak a fátylak - s ott álltak egy ki­vételével valamennyien... arc nélkül. Csak egynek volt arca. De olyan fé- nyességes, hogy minden más elhal­ványult körülötte. Mert csak az igazságnak van arca. Még a mesében is. A többi csak szó. Politika. DOMOKOS ESZTER Minden kezdet nehéz. így van ez egy új gazdasági modell, a periodikus rend­szer (megtérésénél és) kialakításánál is. De mi túl vagyunk rajta. Nehéz volt addig, ameddig az adó szubsztanciáját nem fe­deztük fel, ameddig be nem bizonyítot­tuk, hogy az adónak semmi köze a mun­kabérhez, semmi köze a nyereséghez, semmi köze a bevételhez, a megvalósított forgalomhoz, az egyén vagy a család, vagy a vállalat különböző jövedelmeihez, vagy kiadásaihoz, semmi köze a lakások alapterületéhez, láthatlansághoz, a gyer­mekek számához vagy az anyós életko­rához... Erről már (Népújság, 1989. jú­nius 5-6. és 1989. július 4-5.) részlete­sen írtam. Akkor arra a megállapításra ju­tottunk, hogy: A közkiadási adót (D) prospektiv, fix módon kell megállapítani egy meghatá­rozott időre vonatkozólag és kész. Azt is mondtuk, hogy az utóbbi két-há- rom évben a tulajdonviszonyok megvál­toztatása érdekében nagyon-nagyon ra­finált formában tettek erőfeszítéseket (társasági törvény, személyi jövedelem­adó-rendszer, Érdekegyeztető Tanács, vezetők önpremizálási rendje, átalakulá­si törvény). Szeretném előre tisztázni, hogy a jelen írásnak semmi köze a fenti erőfeszíté­sekhez, amelyeket én nem a jelenlegi tu­lajdonviszonyok tisztázásaként és to­vábbfejlődéseként értékelek, hanem for­Szélcsend ’90 A megye neuralgikus pontja lesz Tamási? Felbomlott a munkaerő kereslet-kínálat egyensúlya (Folytatás az 1. oldalról.) Az érződik a betérők néma jövés-me­nésében, szemlélődésében, amihez egy- egy alapvető áruféleség kézbevételével fejszámolás társul, hogy hisszük is, nem is az új árakat, pedig „a java még ezután következhet...” Az igazi feketeleves pedig akkor kerül az asztalunkra, mikor a pénz­tárak előtt még jobban megsokasodnak a pénzecskéjüket guberálók. Néhány héttel ezelőtt még méltatlankodtunk, bosszankodtunk a pénztáraknál sorunk­ra várva, ha a fizetésnél valaki - főleg idős ember - sokáig szöszmötölt. Újab­ban két alkalommal is láttam a városköz­pont egyik boltjában, hogy a köszönöm elől majdcsak a föld alá bújva csúsztatta egyik a hiányzó öt, a másik a tíz forintot az ismeretlen vásárlótárs a fizetőképtelen­nek. A segítségnyújtónak ezen közben legalább úgy égett az arca, mint annak, aki a kosarában szerénykedő kenyér, vaj, és tej árát beleizzadva tudta előgube­rálni. A vásárló szorong, s ez az az érzés, ami előbb utóbb hatalmába keríti a kereske­dőket is, akiknek köztudottan nyomorú­ságos az alapfizetésük és még nyomorú­ságosabb lenne, ha nem jönne hozzá a forgalom után őket megillető százalék. Köreikben a boltokat most megülő csend akkor válik elviselhetetlenné, robbanás- veszélyessé, amikor már elköltötték a bevezetőben említett bevásárlási döm- ping százalékarányos részét. Hogy nem érzik meg a visszaesést, mert akkor vál­nak csak igazán a szabad árak elszaba­dult árakká? Nem csak a vásárlók szá­mára, számukra is sötét perspektíva az, ha a máris gyenge lábakon álló létbizton­ságot tovább ingatja, döngeti a tisztes­ségtelen haszonszerzés kereskedel­münkre is rákényszerített lehetősége. Nem vitás, leszen bőven kereskedő és termelő is, aki a-„szabad a vásár” alkal­mán kapva kap. Nem ők azok, akiket iga­zi kereskedőkként, termelőkként tiszte­lünk. A megérdemelt haszonra törekvők velünk, vásárlókkal együtt már most csak társtetteseknek minősítik azokat, akiket hidegen hagy, hogy maholnap elnyer­hetjük akár a négymillió koldus országa címet is. Az igazi tettesek, magasabban helyezkednek el. Úgy tűnik, mind többen látjuk, hogy piacgazdálkodást teremteni Bernátként kapkodva a menykőhöz nem lehet, hogy nem elég a mikrostruktúra-váltás a társa­dalom szegényedés felé mentésének megállításához. A valódi - eredményt 8-10 év alatt ígérő változásokhoz a mak- rostruktúra gyökeres átváltása kell és végig úgy, hogy ott maradjon a cselekvés középpontjában az ember, aki soha nem énekelte még olyan mély átéléssel, hogy... „megbűnhődte már e nép...”, mint napjainkban, amikor már világos, hogy e népnek a bűne legföljebb annyi, hogy ve­zetni hagyta magát és a politika szirén­hangjaira elhitte, hogy ami felé tartunk az nem szakadék, hanem Kánaán. Hát ennyit a szívünkön, lelkűnkön ülő csend ürügyén most, egy héttel az után, hogy a reformnak álcázott újabb iga a nyakunkba került. - li ­A tamási embereket újabban sokat foglalkoztatja a csökkenő munka­erő-kereslet, az itt lévő gyáregysé­gek, üzemek tervezett létszámleépí­tése. „Hallottad - kérdezik -, az Orion-ból elbocsátanak száz em­bert. Én úgy tudom, a Pávánál is leépítés lesz.” Ilyen és hasonló aggo­dalmak sokszor elhangzanak. A városi tanács végrehajtó bizott­sága áttekintette a város munkaerő- helyzetét, a munkásszállítást, mun­kába járás lehetőségeit és a foglal­koztatottság alakulását. A végrehajtó bizottság előtt szereplő előterjesz­tésből kitűnik, hogy a munkaerő ke­reslet-kínálat egyensúlya felbomlott. Miután Tamásiban zömében leány- vállalatok, gyáregységek, üzemek működnek, a vállalati központok gazdasági nehézségeiket az ittlévő munkahelyek létszámcsökkentésé­vel, a termelés visszaszorításával igyekeznek enyhíteni. így rendkívül nehéz a város és városkörnyéken el­helyezkedni. A munkaerő-közvetítőnél jelentke­zett álláskeresők száma 142, ebből 89 három hónapnál hosszabb ideig szerepel a nyilvántartásban, tehát nem tud elhelyezkedni. Különösen nehéz helyzetbe kerültek a hátrá­nyos helyzetű rétegek, az alacsony iskolai végzettségűek, szakmával nem rendelkezők, az alkoholisták, a büntetésvégrehajtási intézetből sza­badultak, a megváltozott munkaké­pességűek. De a pályakezdő fiatalok helyzete sem könnyű. Növekszik a szakmával nem rendelkező, a 8. álta­lánost végzett, de továbbtanulni nem tudó fiatalok száma. Az adminisztra­tív létszámok csökkentése az érett­ségizettek elhelyezkedési nehézsé­geit fokozza. Az 1988-ban bevezetett meghosszabbított felmondási idő, elhelyezkedési támogatás, áthidaló, de nem végleges megoldás a munka nélkül maradók számára. Mint ahogy az idén januárban bevezetett mun­kanélküli-segély sem. Míg az előbbi két támogatási formát a munkáltatók által kezdeményezett „létszámleépí­tettek” vehették igénybe, a munka­nélküli-segélyt azok is kérhetik, akik felmondtak, vagy éppen „kilépett” a munkakönyvi bejegyzésük. Fontos tudnivaló, hogy a segély fo­lyósításának alapja az utolsó mun­káltató által igazolt átlagkereset, mértéke pedig a munkakönyvi be­jegyzés. Feltétele továbbá, hogy az utolsó három év alatt 18 hónapot munkavi­szonyban töltsön az igénylő, vala­mint, ha a munkaerő-közvetítő meg­felelő munkahelyet nem tud felaján­lani. Ez idáig 69-en éltek ezzel a lehetőséggel, többségük első alka­lommal. A felmérések szerint 32 munkáltató jelzése alapján csak két helyen terveznek létszámbővítést, 30 helyen pedig csökkenteni akarják létszámukat. így a közeljövőben nö­vekszik a munkanélküliek száma. A munkanélküli-segély csak átmeneti megoldás és annak 1 éves lejárta után már veszélyeztetve lesz az egyén és a család létfenntartá­sa. A városban várhatóan új munka­helyek nem létesülnek. A legkézen­fekvőbb megoldás az itt lévő üzemek szerkezetváltása, ^ piaci pozícióra épített kapacitásbővítése lenne. A végrehajtó bizottság átérezve a súlyos problémát, utasította a szak- igazgatási szerv vezetőjét, hogy a rendelkezésre álló lehetőségek fel- használásával mérsékelje a foglal­koztatottság nehézségeit. Tegyen in­tézkedést a közhasznú munka beve­zetésére, az újrakezdési kölcsönhöz jutás orientálására, a felsőfokú vég­zettek gyakornoki foglalkoztatására. Továbbá a meglévő munkahelyek központjaival együttműködve vizs­gálja meg az új munkahelyek létesí­tésének, a meglévőknél pedig a lét­számleépítés megállításának lehető­ségeit. SERFÖZÖ ANTAL Vizsgáztunk, vizsgázunk Nagyszerű érzés volt magyarnak lenni karácsony hetében és az új év első nap­jaiban, amikor vigyázó szemünket Bukarestre vetve nem tudtunk elszakadni a te­levíziótól, rádiótól, és ismert gondjaink ellenére nyomban elkezdtük megosztani a nehéz helyzetbe jutott testvérrel azt, amink van. Úgy tűnik, szomszédainknál mára helyreállt a rend, ha akadozva is elevenedik az élet, a munka. Hangsúlyaink ismét itthoni dolgainkon vannak. Folytatódik a mi külön vizsgánk. Ez nem lesz ám semmi! Hazai dolgainkból is jól kellene vizsgáznunk, mint testvériségből, szabadságszeretetböl. Nem lesz könnyű bizo­nyítani, hogy nemcsak a más baját tudjuk orvosolni, hanem a magunkét is, jöjjön bár ehhez a segítség a világ bármely tájékáról. Csak nehogy úgy járjunk, mint eddig a külső segítséggel: ami könnyen jött, köny- nyen is elment, nem a célnak megfelelőre fordíttatott. Nagy lábon éltünk, jókat et­tünk, ittunk, tollasodtunk is mértékkel, de közös alap nélkül. Ennek vége. Ne saj­náljuk. A nézőpontok természetesen különbözőek, ettől még minden idelent csa­pódik le. Én egyelőre Trabantból nézem a világot. Te Hondával előzöl. Ö sorban áll a hatósági húsbolt előtt, mert nem telik másra. Amaz Dior-modellben pávásko- dik, emezek sokan most fedezik föl a turkálóboltokat. Azért még a mi dolgunk élet­re kelteni az országot. Hogy van, aki eközben lehallgat és leveleket bontogat, a visszarendezés népellenes reményében sürgölődik-forgolódik? Eleve bukott az ő igyekezetük, mert mi vagyunk többen. Mi vagyunk a nép, amely nemzetként azért vizsgázik, hogy felsőbb osztályba, Európába léphessen. SZEKUUTY M. PÁL- főleg, ha nincsen Nem kell a tőkét bálványozni ditva: mint azok elhomályositását és visz- szafejlődését, vagy egy más kifejezéssel élve: mint visszarendeződést. Úgy lát­szik, néhány ember nem képes megérte­ni, hogy egy társadalmi rendszer követ­kező stádiuma az a következő stádium és nem a megelőző. A francia forradalom után, a polgári társadalom után megala­kult munkás, szocialista és kommunista pártok nem azért harcoltak a polgári rend ellen, mert vissza akarták állítani az előző rendszert, a feudalizmust, hanem mert egy új, teljesen új társadalmi rend­szert akartak felépíteni: a szocializmust. Pedig ebben az időben is léteztek még csábítóan jólétben élő feudális államok. Ha valaki következetesen akar küzdeni a mostani elavult gazdasági viszonyok ellen, egy új modellt kell keresni. Külön­ben nem csinál semmi mást, mint az, aki kétszer akar ugyanabba a folyóba lépni. (Herakleitos i. e. 540-483). Képtelen­ség... akkor is ha a Világbank emberei dobják oda... Ráadásul a két folyóba lé­pés közt 45 év telt el. Minden komoly változásnál vagy átala­kításnál a legnehezebb dolog meggyőzni az embereket, hogy az átalakítás fősze­replői nem a saját, személyes érdekei­kért vagy személyes ambícióból küzde­nek hanem az egész nép ügyéért. És a legfontosabb most a tulajdonviszonyok tisztázása. Minden politizáló embernek bizonyítania kell, hogy semmiféle szemé­lyes érdekek nem fűzik se közvetlen mó­don (mint jövendő gyárost), se közvetett módon (mint a gyáros szövetség minisz­terét) a tulajdonformák megváltoztatásá­hoz. Az előző írásban beszéltem arról, hogy létezik egy kb. 5000 fős réteg, mondha­tom osztály, aiYiely hajlandó kísérletezni magával, hogy „kivezesse a népet a vál­ságból”. Ez a réteg nagyon élvezi a pénz- ■ ügyi világ támogatását, mert ha sikerül a burzsoáziának a pártfunkcionáriusból csak egy darabig is gyártulajdonost csi­nálni, akkor ez óriási siker, a nyugat pro- letarizmusának mindennap mutogatni fogják a pártfunkcionáriusból lett gyártu­lajdonosokat. Erre a célra az amerikai el­nök már áldozott 25 000000 dollárt. (Nem tudom, ez kevés, vagy sok.) De ez a kísérlet (és azt tudja a burzsoá­zia) kudarcra van ítélve, éppen azért, mert soha nem fogja meggyőzni az em­bereket, hogy nem a saját személyes ér­dekeiért harcol. Hogyan? Mit fog magya­rázni egy ilyen főszereplő az emberek­nek, hogy milyen jó nekik, ha ő gyártulaj­donos lesz a többi vagyonából, és hogy a többiek lesznek az alkalmazottjai? És ho­gyan fogja a többieket meggyőzni, ami­kor ráadásul saját magát nem tudja meg­győzni... mert hiányzik belőlük a legfon­tosabb tulajdonság, az a mély meggyő­ződés, amely a burzsoá osztályok sajátja, hogy ők gyártulajdonosoknak születtek születtek és ők a természetes vezé­rek? Ez a meggyőződés a legnagyobb fegy­verük és ez erősebb, mint a pénz ereje. Az USA-ban, amikor a törvényhozás a századforduló után elkezdte vizsgálni a STANDARD OIL monopólium ügyeit, John D. Rockefeller a következő nyilatko­zatot tette: „A jó isten adta nekem a pénzt. Mint megbízott kezelem mások tulajdo­nát, az isteni gondviselés megbízásából. Éppen ezért az isten és az emberiség iránti kötelességemnek tartom, hogy minden centet, amelyet vállalatomba be­ruháztam, továbbra is a társadalom jóléte érdekében használja fel.” Gömöri Endre: Szupergazdagok (Kozmosz). Ez az igazi... Mélységesen hinni, hogy a pénze nem az ezer, meg ezer kizsák- mányolttól származik, hanem istentől kapta. Ez a mély „vallási" meggyőződés nem jelentkezik egyik napról a másikra, hanem sok generáció „szellemi” termé­ke. A Rotshild család történetét 1764 óta tartják számon és gazdagságuk még napjainkban is öröklődik. Vagy a Krupp család: 1612 óta öröklődnek a hatalmas vagyonok, a különféle erkölcsi kifogá­sok. Vajon az előbbiekben említett 5000 főnyi csoport milyen elméletet, milyen ideológiát filozófiát képes teremteni erre a célra. Képes ilyen rövid idő alatt ilyen „erkölcsi fedezetet” teremteni? Ez világ­rekord lenne. A történelemből ismerünk néhány esetet, szörnyű eseteket, amikor egy osztály a másik helyébe akart lépni, átvé­ve annak szerepét. Itt mindenekelőtt a nemzeti szocialisták elméletét és gyakor­latát említeném meg. Amikor a német polgári osztály akarta a polgári zsidóság pozícióit elfoglalni, és uralkodó helyet szerezni az egész gazdasági életben, mi­lyen szörnyű ideológiát teremtett! S mi­lyen rafináltat! A valóságban két nemzet uralkodó osztálya harcolt egymással, de se az egyik, se a másik nem magyarázta meg saját népének az igazságot. így a német burzsoázia felhasználta az egész német népet az egész zsidóság ellen, és nem a zsidó burzsoázia, mint konkrét osztály ellen, mert akkor lelepleződött volna az igazság. Akkor sem mondták, de most se mondják világosan. Ugyanezt a módszert alkalmazta korábban a török polgári osz­tály az örmény (1915), meg a görög nép­pel (1922) szemben. Azért mentem ilyen messzire, mert fel akartam hívni a figyel­met, hogy egy osztályt mesterségesen létrehozni nem olyan egyszerű és nem technikai jellegű dolog, 45 év szocializ­mus után. Főleg, amikor mindenki tudja, hogy az a bizonyos 5 ezer főnyi osztály nem valami kékvérű származású, hanem a tegnapi cselédek és proletárok fiai. Mi­lyen erkölcsi, ideológiai, politikai változá­son fognak keresztülmenni, hogy most mint hiteles gyártulajdonosok jelenjenek meg? Ők kit fognak használni, kik ellen? És a magyarok ezektől az emberektől várják a kiutat?- Folytatjuk ­DUNAI DÖMÖTÖR Négy tételben I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom