Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-18 / 299. szám

1989. december 18. NÉPÚJSÁG 3 Visszhang Kié a pedagógiai intézet? Kevesebb visszaélés Szigorúan ellenőrzött húsboltok A szekszárdi 43-as ABC-ben nem találak kivetni-, vagy kidobnivalót A minap jelent meg a Népújságban Nagy Jánosnak, a decsi Egyetértés Mgtsz elnökének nyilatkozata arról, hogy ő milyen párti. Ez ugyan az interjúból nem derült ki, azt azonban megtudhattuk a sommás elmarasztalásokból, hogy mivel nem ért egyet az elnök. Többek között a pedagógiai intézet létével. Az interjú ugyanis ismételten lehetőséget nyújtott számára, hogy fölpattanva kedvenc vesz- szőparipájára, most már nemcsak érte­kezleteken, hanem a sajtóban is fennen hirdesse meggyőződését, miszerint a nem termelő ágazatok mind fölöslege­sek, különösen az a megyei pedagógiai intézet, amelynek kártékonyságát szá­mokkal is „bizonyította”. Állítása szerint az intézet mintegy 19 millió forintot herdál el évente a megye pénzéből, amely még akkor is jobban járna, ha az intézet dol­gozóit teljes fizetéssel elbocsátaná, mert megmaradna tisztán 10 milliója. Ez a há­lyogkovács magabiztosságával tett buj- togató kijelentés azt bizonyítja, hogy Nagy Jánosnak fogalma sincs arról, kit szolgál a pedagógiai intézet és mire való. Miután azonban kiválóan alkalmas az egyébként is háborgó közvélemény han­golására, úgy érzem, nem szabad szó nélkül hagyni. A címben feltett kérdéssel kezdve, az­zal a „merész” állítással kezdem, hogy az intézet az iskoláké, azokat szolgálja. Igaz ugyan, hogy a megyei tanács hozta létre és tartja fenn, mert (mindeddig legalább­is) ebben az ágazatban a tanácsi fenn­tartás az általános. De ahogyan az isko­lák nem a fenntartó tanácsot szolgálják, úgy az intézet sem. Néhány éve minket is a háttérintézmények kategóriájába so­rolnak, ami önmagában nem baj, hiszen szolgáltatásainknak csak egy része irá­nyul közvetlenül a gyermekekre (pálya- választási tanácsadás, tanulmányi ver­senyek, nyelvtáborok, központi szakkör), zömét az iskolákban folyó pedagógiai munka szakmai segítése jelenti. Ez való­ban háttérjellegű tevékenység, ha a köz­vetlen tanító-nevelő munkához viszonyít­juk. De semmiképpen nem következik belőle sem az, hogy az intézet a me­gyei tanács háttérszervezete lenne, sem az, hogy fölösleges. A megyei tanács és intézményei sommás elmarasztalása ezért éppen olyan káros, mint az egyes intézmények - jelen esetben a pedagó­giai intézet - elleni kirohanások. Tudja-e Nagy János, hogy mire hasz­nálja fel az intézet a költségvetését? Nem hiszem. Gondolom, nem is érdekli, mert ha kíváncsi lenne rá, megtudhatná. Akkor azonban kiderülne, hogy a horribi­lisnek tűnő összeg milyen feladatokra kell. Mennyi ebből az, ami az intézmény fenntartását szolgálja, és mennyi áramlik belőle közvetlenül, illetve szakmai meg­fontolások nyomán az iskolákhoz. Anél­kül, hogy az olvasót a számokkal kíván­nám terhelni, fel kell sorolnom az intézet legfontosabb tevékenységi területeit, a rájuk ez évben fordított kerekített össze­gekkel. Az éves költségvetés 18,36 millió forintjából a szaktanácsadói hálózat mű­ködtetésére 5,33 milliót, a pedagógiai munka fejlesztését szolgáló iskolai inno­vációkra, pályázatokra és a fentebb fel­sorolt tanulói célokra 1,1 milliót, a peda­gógusok továbbképzésére 0,8 milliót, is­kola taneszközökre 4,4 milliót fordítunk az idén. Az intézet működtetésére 6,73 millió jut, amelyből 5 millió a bérköltség (természetesen tb-járulékkal együtt). Persze lehet azt kérdezni, kell-e a me­gye 4600 pedagógusára 57 (nem főállá­sú, hanem iskolában tanító) szakta­nácsadó? Szakmai megfontolások sze­rint igen. Kell-e megyei szinten fenntarta­ni olyan alapot, amelyből támogatni lehet a szakmai fejlesztő törekvéseket szak­szerű pályázattal alátámasztó iskolákat? A tapasztalatok alapján mondhatom, cél­szerű. Az talán nem kérdés, hogy ennyi pedagógus továbbképzésére kell-e a fenti összeg. Állítom, keresve sem talál­nánk hazánkban olyan szakterületet, ahol egy diplomás szakember tovább­képzésére mindössze évi 174 Ft jut, be­leértve a kiküldetési községeket is. Ezek az összegek nem bonthatók le is­kolai szintre, hiszen az igények nem ará- • nyosan jelentkeznek. Lebontható viszont a taneszközfejlesztés kerete, ezért az 1990-es intézeti költségvetés-tervezet­ben ez a tétel már nem is szerepel. Feltehető az a kérdés is, hogy ezeket a funkciókat megyei szinten a legcélsze- rűbb-e elhelyezni. Szólnak érvek mellet­te is, ellene is. Megyei szervezetben gon­dolkodva, lehet növelni az egyetemek, főiskolák részvételét, főleg a továbbkép­zésben és a fejlesztő munkában, amely­ben ma is nélkülözhetetlen szerepet ját­szanak. Elképzelhető, hogy más feladat­körökben is növekedjen a közreműködé­sük. Felvetődött a több megyés (regioná­lis) szakmai szolgáltató szervezet gondo­lata is, amelyben - a mi esetünkben első­sorban Pécsre, mint egyetemi városra építve - a nagyobb szakértelem köny- nyebben volna biztosítható. Ez esetben persze a szakértelem hozzáférhetősége okozhatna gondot. Más megyében van példa arra is, hogy a pályaválasztási ta­nácsadást a munkaügyi szolgáltató iroda látja el. Másutt a tanulmányi versenyeket ma is a megyei művelődési osztály gon­dozza. Többféle szervezeti forma lehet­séges, csak egy dolog nem: hogy ezeket a szakmai szükségleteket kifejező funk­ciókat sehol, senki ne lássa el. A megyei pedagógiai intézeteket a cél­szerűségre való törekvés hozta létre, hi­szen ezek a feladatok egy tőről, a peda­gógiai munka javitásánaktársadalmi igé­nyéből fakadnak. Hogy ez a tevékenység nem hibátlan és hogy mind szerkezeti, mind tartalmi tekintetben javításra szorul, ezt elfogadom. Csakhogy ez egészen más kérdés, mint a megszüntetés. És az is nyilvánvaló, hogy bárhol lesznek ezek a funkciók, ellátásukhoz pedagógiai szakemberek és gazdasági, adminiszt- ratfv, fizikai segéderők kellenek. Mert szervezni, levelezni, sokszorosítani, szál­lítani, valamint könyvelni, utalványozni is kell. Bármilyen soknak tűnik is Nagy János számára az intézet költségvetése, állítha­tom, hogy a (pedagógust és nem peda­gógust is magában foglaló) 29 fős főfog­lalkozású belső munkatársi gárda bér­költségén felüli mintegy 1,6 milliós fenn­tartási keret a mai papír-, posta- és anyagárak mellett csak nagyon szűkö­sen elegendő arra, hogy a megye neve­lési-oktatási intézményeivel rendszeres kapcsolatot tartsunk, a szükséges infor­mációkat, szakanyagokat elkészítsük és számukra eljuttassuk, szakkönyvtárun­kat megfelelően fejlesszük, stb. Ezért is kényszerültünk egyes szolgáltatásaink térítésessé tételére (másolás, számítás- technikai munka, egyes kiadványok, köl­csönzések terén). Hozzászólásom végére érve azon tű­nődöm, nem lett volna-e stílszerűbb, ha pedagógus létemre a nagyon időszerű agrárprogram kérdésében fejtettem vol­na ki a véleményemet. Lehet, hogy zavart volna a szakmai kompetencia hiánya. Bár vagdalkozni én is tudnék. WERNER ANDRÁS, a Tolna Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója Nem aranybánya a kukagyártás A Tolna Megyei Népújság 1989. de­cember 4-én „Aranybánya kukákból” címmel rövid fényképes tájékoztatót kö­zölt a Kipszer dombóvári gyáregységé­ről. Az újságíróval történt néhány perces személyes beszélgetést - gyáregységi létéről, az egység nyereségérdekeltsé­géről, bérfejlesztéséről, a tizenegyné- hány sor tűrhetően közvetíti. Viszont a cikket „eladni” próbáló, ha­tásvadász cím, a gyanútlan olvasót fur­csa véleményalkotásra késztetheti. A va­cak poénra sikeredett, félreérthető, „jó- pofaság” a szereplőket (megrendelőket, kivitelezőt) egyaránt kellemetlenül érin­tette, munkakapcsolatukat negatívan be­folyásolhatja. A cikk kapcsán szeretném közhírré tenni, hogy gyáregységünk tevékenysé­gének elenyésző hányada az újságiró ál­tal kiemelten kezelt szeméttároló konté­ner gyártás. Bár a horganyzott kukák az udvaron katonás sorrendbe állítva iga­zán szépen csillognak, nyereségünket, ezen keresztül bérfejlesztésünket egye­lőre nem ebből „bányásszuk”. Kuka­gyártásunk, elemezve a lefutott 1000 da­rabos szériát, egyértelműen veszteséges volt. Ez azonban teljesen természetes le­het egy induló új termék bevezetésekor, egy új vállalkozáskor. A vállalkozás min­dig kockázattal jár. A kockázat, illetve a kezdeti veszteség a későbbiek folyamán bőven megtérülhet ha a vállalkozó egyút­tal bizonyítani is tud (határidő, minőség, megbízhatóság...). Ma már (szerencsére) minden munkát meg kell becsülni, s azt is ha jelen lehetünk egy bizonyos piacon, és különösen azt, ha időnként kínkeser­vesen is, de megbízható, korrekt üzleti partnernek bizonyulunk. Itt tartottunk, illetve ez irányba halad­tunk... régebben talán egy kézlegyintés­sel túl lettünk volna az újságíró mások kárára történő melléfogásán, ma viszont nem megyünk el szó nélkül mellette. Ugyanis ez gazdasági érdek. A Kipszer- nek, a megrendelőnek, a gazdasági élet valamennyi szereplőjének az érdeke. LENGYEL JÁNOSNÉ gyá rrészlegvezető Árcsökkentő Tisztelettel kérem önöket, hogy „A vál­lalkozók rettegnek a kimagaslóan jó gaz­dasági évtől” című cikk utolsó bekezdé­sében tévesen szedett mondatot a lap hasábjain szíveskedjenek helyesbíteni, az eredeti kéziratnak megfelelően, mert így a cikk utolsó bekezdése félreértésre ad okot, mivel önök „árcsökkentő” sze­rep helyett „árucsökkentő” szerepet kö­zöltek le. Ezért újra közlöm önökkel a kézirat utolsó bekezdését:- Magam és a vállalkozók véleménye az, hogy a tb-járulék 30%-os mértékre való csökkenése, megélénkülést indít­hatna el a gazdaságban, ezenfelül lé­nyeges árcsökkentő szerepe is lenne, amely elősegítené a piacgazdaság kiala­kulását. Ehhez szükség lenne egy korszerű, vállalkozó típusú társadalombiztosítási rendszer létrehozására. (Folytatás az 1. oldalról.) A Tolna Megyei Tanács V. B. kereske­delmi és piacfelügyelősége november elejétől - egy országos programhoz csatlakozva - az egész megyére kiterje­dő vizsgálatsorozatot tartott a húst, hús­készítményeket árusító boltokban. Az el­múlt hét szerdáján alkalmam volt elkísér­ni Hermann Nándor felügyelőt és Mészá­ros Ferencet, a Kermi hússzakértőjét körútjukra. Saját kárukon tanulnak... A szekszárdi Dália ABC-ben előzé-. kény a kiszolgálás. A fiatal eladónő min­den darabot megmutat, kérdezi, hogy megfelel-e, azt kérem-e. Több adag ol­dalas, rostélyos kerül a próbavásárlás során a kosárba. A mérés pontosságá­nak, az ár helyes kiszámításának ellen­őrzésekor kiderül: egy esetben történt tévedés, ám ezúttal nem a vevő, hanem a bolt kárára. Elfelejtett a rostélyos alá papírt tenni, abból adódik a 2,10 forintnyi eltérés - indokolja az eladó. Az ilyenfajta tévedést, amikor a boltot - jelen esetben a tulajdonos Szekszárdi Áfészt és a Me­csek Füszértet - éri kár a pontatlan szá­molás következtében, nem a piacfel­ügyelő, illetve a minőségellenőr bírálja el, ők csupán jelzik a tanácsnak az esetet. A hússzakértő gyakorlott szemmel és kézzel vizsgálja az árut a pulton, az elő­készítő-helyiségben és a hűtőkamrában is. Mindenekelőtt azt nézi, hogy a húsipar - a Szekszárdi Húsipari Vállalat, más esetben pedig valamelyik regionális hús­üzem - a szabvány szerinti bontásban szállítja-e a boltba a fél sertést vagy a ne­gyed marhát, illetve a helyben végzett to­vábbi bontás megfelel-e a követelmé­nyeknek. Nem mindegy ugyanis - s gya­korlott háziasszonyok ezt tudják -, hogy csülök címén csak csontot és bőrt, vagy pedig húst kapunk, miként az sem, hogy a marharostélyost a tarjától annál a bor­dánál választották-e el, ahol kell. Mészá­ros Ferenc rosszalja, hogy a hűtőkamrá­ban négy kilónyi előre darált húst tettek, pedig már „őskori" a szabály, amely sze­rint húst csak a vevő kívánságára és sze­me láttára szabad darálni, mégpedig az általa kiválasztott darabot. Ráadásul a föllelt adag legföljebb ha 50 százalékban tartalmaz húst, még a kolbásznak való minőséget sem éri el. Nem csoda hát, (Folytatás az 1. oldalról.)- Szervezetük gyakorlatilag a Citroén minden típusát forgalmazza, de az érté­kesítésen kívül a mi feladatunk a szerviz- hálózat, az alkatrész-utánpótlás meg­szervezése is. Bizonyos választékunk már jelenleg is van, de az év végéig to­vábbi mintegy 100 gépkocsi érkezik hoz­zánk. Ha esetleg éppen nincs a kért tí­pusból, akkor azt maximum három hó­nap alatt, a kívánságok - például szin, rá­dió, tetőablak stb. - messzemenő figye­hogy a részlegvezetőt kétezer forint bír­sággal sújtják. Az ellenőr hiányolja a húsokon az árak föltüntetését, figyelmezteti az eladókat, hogy a raktárban lévő csípős paprikás szalámit sürgősen adják el, mert hama­rosan megromlik. A csomagolópapír mi­nőségére, a hűtőkapacitásra, a válasz­tékra is kiterjedő szemle egyéb hiányos­ságot nem tárt föl. Tudatlan vagy csaló? Régi motoros lehet a szakmában a Népbolt bonyhádi húsboltjának eladója. Csak egy pillantást vetett az eladótérből a raktárba, máris mondta a tanulónak: itt vannak megint... Be-benézegetett ké­sőbb is, de ez nem akadályozta meg a pontos mérésben és számolásban. A próbavásárlás során semmiféle turpis­ságra nem derült fény. A bontással sem károsítja meg a bolt a fogyasztót, a kapott alapanyagból kihozzák amit lehet. De nem sokat lehet. Az őcsényi tsz vágóhídjá- ról származó sonkák kicsik, az oldalason a megengedettnél nagyobb a zsírréteg, a sertés hasüregében hájmaradványok van­nak, a gerincoszlop félrehasított és csont- szilánkos, a tarja roncsolt, gusztustalanul véres... - sorolja a szakértő a szállítónak fölróható minőségi problémákat. A Népbolt dombóvári ABC-jében a szép marhahúsból jókora adagot kértem, ki is fizettem kilogrammonként száz­negyven forintért. Magam is csodálkoz­tam, amikor a szakértő közölte: az egyik darab hús marhanyak, ennek 80 forint az ára, a másik pedig csontos tarja, amit csontozni kellett volna, mert ebből a szín­húst szabad csak 140-ért adni. Ennél az egy tételnél 169 forint az árkülönbözet, ilyen nagy összegű vevőmegkárosítással szerencsére ritkán találkoznak az ellen­őrök. Ebben az esetben a helyszíni bír­ság már nem is alkalmazható, a vétő el­adó - akiről egyébként szándékosságot, rosszindulatot a legkevésbé sem tudok föltételezni, a szoros elszámolású egy­ségben közvetlen érdeke nem is fűződ­het a drágításhoz, de tudatlanságával ugyanúgy kárt okozhat - szabálysértési eljárással kénytelen szembenézni. lembevételével legyártatjuk. A jelenlegi készletből rendelt autókat műszakival, rendszámmal januárban vehetik át a vá­sárlók. A kínálat személygépkocsikon, kívül 1-2 tonna teherbírású, vegyes használatú járműveket is tartalmaz - ép­pen a nálunk különösen hiányzó közép- kategóriában. Az árak 600 ezer forint kö­rül kezdődnek, s a kétmillióhoz közeliek is előfordulnak. A francia fél kikötésének megfelelően az árak egyébként az egész országban azonosak. Lízingre is lehető­Hiányos választék Dravecz István felügyelő vezetésével egy kis csoport velünk egy időben a me­gye más területén vizsgálta a helyes áral­kalmazást, a minőséget, a pontos mérést. A szekszárdi 160 lakásos alatti áfész-üz- letből a nagydorogi ABC-be, onnét a gyönki, majd a kölesdi húsboltba men­tek. Az ellátásra jellemző - mondja a fel­ügyelő -, hogy két vidéki boltban - Nagydorogon délelőtt, Kölesden estefelé - egyáltalán nem volt sertéshús. Marha­húsból sem megfelelő a választék. Ol­csóbb árut gyakorlatilag alig szállít a húsipar, a- töltelékáru hiánya viszont egyértelműen a boltvezetők hanyagsá­gának tulajdonítható. A próbavásárlások tapasztalatai érdekes módon igencsak hasonlóak az előbb leírtakhoz. A szek­szárdi 43-as ABC-ben néhány forinttal kevesebbet számoltak, mert a papírt nem mérték hozzá a húshoz. (Megjegyzem: laikusként természetesnek azt tartanám, hogy nem számolják föl a papírt a húsár­ban... De a szabály másként szól.) Nagydorogon szintén a csontos mar­hatarját adták el 140 forintért, az adott té­telnél 73,80 forinttal számolva többet a jogosnál. S az eladó itt is szakmai isme­rethiányra hivatkozott... Agyönki húsbolt eladója viszont „csupán” elnézte az árat, ám az ellenőrök nem nézték el neki, hogy a pontosan egy kilogrammnyi rövid ka­rajt 170 helyett 180 forintért mérte. Ezer­ötszáz forintja bánja a tévedést. * Kisebb hiányosságoktól eltekintve po­zitívak a mai nap tapasztalatai - értékelte a körjárat eredményét a Kermi szakem­bere. Régebben nem volt ritka a 300 fo­rintos vevömegkárosítás sem. Ma azon­ban érzékenyebbek már a vevők... S amiket a várható húsárakról lehet hallani, a jövőben feltehetően még érzé­kenyebbek leszünk. Szükségünk is van rá, mert ha ritkábban is, mint régen, de előfordul, hogy olcsó húst kapunk drága pénzen. Az ellenőr pedig ritkán van ép­pen mellettünk. séget nyújtunk, ekkor a lízingdíj 10-30 százalékát kell csupán indulásként befi­zetni, s 36 hónap futamidő után nulla ér­téken kerül a jármű a kuncsaft tulajdoná­ba. Említettem, hogy megszervezzük az értékesítést, szervizelést is - várjuk is olyan érdeklődők jelentkezését, akik eb­ben fantáziát látnak - valamint az alkat­rész-utánpótlást is, egy országos kon­szignációs raktárból. Garanciát 1 évig ki­lométer-megkötés nélkül biztosítunk mindenre, ezt követően további két évig a karosszériára, korrózióvédelemre. Kft-nk jelenleg bejegyzésre vár, ezért nevünk még nem egészen biztos, de telefonszá­munk igen; Pécsett, a 16-870-en érdek­lődhetnek a Citroenre vágyók.-ri­-ri- Fotó: -ór­Megkérdeztük Forintért Citroent?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom