Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-07 / 264. szám
1989. november 7. NÉPÚJSÁG 3 Palatinca sosem volt, új központja Sába. A tőzsde és a „spekuláns”, a nálunk kialakított mefisztó-képpel ellentétben, nagyon is fontos reálfunkciót tölt be: segíti a társadalmi tőke áramlását a hatékonyabb szférákba, a kevésbé hatékonyakból. A spekuláns a saját vagyonát, egzisztenciáját kockáztatja, és rajta is veszthet. Nem úgy a „létező” szocializmusban „a mi kutyánk kölyke” alapon kinevezett funkcionárius, aki milliárdos károkat okozhat mindenfajta következmény nélkül, legfeljebb elmegy extra fizetése százszázalékának megfelelő nyugdíjjal, magas kitüntetéssel, nyugdíjba. 2/b. A fogyasztó „diktatúrája” , Lassan leáldozik a monopolkapitalizmusnak, de még az állammonopol kapitalizmusnak is. Egyetlen monopolista, egyetlen „diktátor” marad a gazdaság birodalmában: a fogyasztó. Nincs az a hatalmas konszern, amely talpon maradhatna, ha nem szolgálja ki alázattal az ezerfejű cézárt, a dölyfös fogyasztót. Óriási vállalatbirodalmak roppantak meg az elmúlt másfél évtizedben (gondoljunk a Chrysler-re), amelyek nem voltak hajlandók tudomásul venni ezt a megváltozott hatalmi viszonyt. A fogyasztó diktatúrája eleve kikényszeríti a tőke össztársadalmi célok érdekében való hatékony működését, tehát ez egy sajátos útja a tőke, a termelőeszközök társadalmasításának. A múltba vész a milliók életét, szokásait manipuláló monopoltökés alakja, a fogyasztó egyre racionálisabban viselkedik, nem engedelmeskedik a public relations agytrösztök diktátumainak (használd és dobd el, stb.), hanem maga kezd diktálni. Ez forradalmi változás! Eközben Keleten, a „létező szocializmus” - elutasítva a csúnya, szörnyűséges profitot - meghirdette a szükségletek kielégítését, mint fő célt; de különös módon éppen a szükséglet, illetve az azt hordozó fogyasztó tűnt el a diadalittas termelési győzelmi jelentések áradatában. A fogyasztó a társadalom páriájává vált, kiszolgáltatva a hatóságosdit játszó szolgáltatónak és termelőnek, s ez a folyamat éppen a termelőeszközök társadalmasításával ellentétes folyamat, hiszen a termelés már nem az emberért (ebben a viszonylatban a fogyasztóért) történik, hanem gyakran dilettánsokból álló vezető csoportocskák megalomán céljaiért, „tervszámokért”, stb. Az állami tulajdon ösz- szefonódik az állami-mozgalmi apparátussal, az apparátcsikkal; elidegenedik a termelőtől, a fogyasztótól egyaránt, függetlenedik a társadalomtól és önálló, gyakran teljesen értelmetlen mozgásba kezd, kimerítve a társadalom erőforrásait. Azt látjuk tehát, hogy a deklarált célokkal ellentétben Keleten nem társadalmasítás zajlik le, hanem az állami tulajdon totálissá válásával és megmerevedésével megkezdődik az elidegenedési-elidegenítési folyamat, s ez a tulajdonnélküliség társadalmasítása a tulajdon társadalmasítása helyett De hiszen már Marx sem tartotta társadalmi tulajdonnak az állami tulajdont! Ugyanakkor Nyugaton lassan végbemegy egy szerves fejlődés révén a termelési eszközök társadalmasításának folyamata, csak éppen nem a Marx által jósolt és javasolt úton. 2/c. A tőke decentralizációja és dekoncentrációja Az USA-ban ma már a dolgozó népesség 55 százaléka az 500 főnél kevesebb főt foglalkoztató üzemekben dolgozik. „The small is beautiful!” „A kicsi szép!” Ez az új elv Nyugaton. A Harvardon végzettek döntő többsége nem valamelyik óriásvállalatnál akarja évtizedek alatt a ranglétrát megmászni, hanem saját vállalkozást akar alapitni. A legfőbb termelőerő a brain lett Milliárdos forgalmat lebonyolító szoftver cégek működnek egy kis irodában, 15-20 fővel, miközben hatalmas nehézipari dinoszauruszok óriási nehézségekkel küszködnek. Nemcsak általános decentralizációs folyamatfigyelhető meg, hanem az egyes vállalatokon belül is végbemegy a merev hierarchia feloldása, autonóm részegységek kialakulása. A hierarchikus kapcsolatok helyébe egyre inkább a horizontális, munkatársi kapcsolat lép; terjed a kötetlen munkaidő, tehát megszűnik a munkaidő és a szabadidő merev szétválása; a klasszikus munkafegyelem szerepét átveszi a motiváció, amely gyakran nem is anyagi jellegű. Egyre több embernek adatik meg saját alkotó hajlamainak kiélése, akár egy nagyvállalaton belül, akár önálló vállalkozóként A merev munkamegosztás prokrusztész-ágya kezdi elveszíteni az egyént bilincsbe verő korlátáit Ne feledjük; Marxnál a társadalmasítás alapvető célja éppen ez: kiszabadítani az egyént a munka- megosztás béklyóiból, azáltal, hogy a társadalmi tulajdon részesévé tesszük. (Igen, Marxnál a társadalmasítás eszköz csupán és nem öncél! És nem azonos az államosítással!) 3. A tőke működésének össztársadalmi érdekek szerinti korlátozása A legnagyobb óriásvállalatok is rákényszerülnek arra, hogy figyelembe vegyék a társadalmi hangulatot A környezetvédelem önálló politikai erővé nőtte ki magát és itt nem elsősorban a kis környezetvédelmi pártokra kell gondolni. A régi séma a potrohos tőkés zsebéből kikandikáló politikusról már régen elvesztette valóságtartalmát még akkor is, ha a nagytőke igyekszik beavatkozni a politikába. Ezt ugyanis egyre inkább a törvények megkerülésévelteheti, és sok politikus bukott már az utóbbi időben ilyen jellegű kapcsolatai miatt Az állam a nyugati civilizációkban össztársadalmi célok érdekében összpontosítja a profit jelentős hányadát fejleszti az általános infrastruktúrát az oktatás- és egészségügyet sűrű szövésű szociális hálót feszit ki; miközben a „létező szocializmusban” mindez csak elérhetetlennek tűnő ábránd maradt a meghirdetett magasztos célok ellenére. Ráadásul a „szocializmusban” a társadalmi kontroll hiánya közepette elképesztő környezetpusztítást az erőforrásokkal való rabló- gazdálkodást tapasztalunk. (Lásd pl. Hévíz!) (Folytatjuk.) DR gazdag LÁSZLÓ egyetemi adjunktus, Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs Ötmilliót, de kinek a zsebéből...?!---------------------------------------£_________________ C sizmaszárig szennyvízben Munkában a meröbrigád... Hársfa utcai illatok (Folytatás az 1. oldalról.) Palatincáról, aki egyáltalán beszélt, nemrégien még hozzá tehette volna a „néhai” jelzőt. Olyan külterületi lakott hely, ami saját régi nevén még a KSH népszámlálási köteteiben se szerepel. Bátaszékről Bonyhádra menet, a Báta- apátiba vezető elágazás után, valamivel Mőcsén előtt lehet megtalálni. Mindösz- sze 18 ház csupán, melyek egy része nemrég még düledezett és a többire is könnyűszerrel keresztet lehetett vetni. Aztán megérkezett a vállalkozó kedvű Tildi Sándorné, férje és négy gyereke és korábbi sok munkájuk gyümölcsét vakmerő húzással befektették egy régi parasztházba. A parasztház most mintaszerű ízléssel berendezett III. osztályú étterem. A tetőtérben már alakulóban van a vendégfogadó, mely belátható időn belül további néhány szobával bővül majd. Az L alakú épület előkertje olyan finom ízléssel, szakszerűen parkosított, hogy párja Palatinca újjászületése- Huszonöt családról van szó... Ne vegye senki a tanácsnál személyes sértésnek, ha ezt a többéves gondot nem tűrjük már...-Ki tudja, mikor indul újra a ...: mérési akció...?! - Közegészségügyi szempontból is erősen kifogásolható tény, ha a szuterénba folyik a szennyvíz, mert a rendszer „visszapofázik"... Lehet, hogy ez valakinek mulatságos, nekünk nem az... Ezek, s az ehhez hasonló vélemények jogosnak tűnnek, ilyen előzmények után. Hársfa utcai gázkazán... eső után Mi okozta mindezt, miért kellett az ittla- kóknak ilyen tortúrákat elszenvedni? Többéves kálvária után talán végre megvan a megoldás is. Igaz ehhez a városi tanács műszaki osztályához intézett panaszok sorának kellett elhangoznia. Ezt követően az illetékesek fel is kérték a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat bonyhádi üzemmérnökségének vezetőjét és munkatársait az ügy kivizsgálására és a megnyugtató megoldás megkeresésére. *- Telje mértékig érthető a Hársfa utcaiak felháborodása, még akkor is, ha a probléma valójában 1988 elején vetődött fel élesen. Ettől a pillanattól kezdve igyekeztünk rábírni a vízmüvet a probléma tényleges okának feltárására, a megoldás megkeresésére - mondja Sebestyén Lajos műszaki osztályvezető.- Miért kellett a megoldásig majd két esztendeig várni?- Ök, csak most, 1989-ben nyilatkoztak úgy, hogy a Hársfa utca gondja a szennyvízvezeték egy csomópontjának átépítésével válik megoldhatóvá. A hatvanas évek elejétől kezdve üzemelt a csomópont, s az új városrészek megépülésével fokozott terhelésnek lett kitéve, amire úgy reagált, ahogy azt a lakók elszenvedték, vagyis visszafolyt a szennyvíz.- Közben ha jött egy nagy eső...- Rettenetes lehetett, elismerem. A vízmű számba vette a lehetséges műszaki megoldásokat. Az egyik az átkötés volt, amit végül ez év szeptember végén el is végeztek. Visszacsapó szelep beépítése is számba jöhetett mint megoldás, melynek előnyei mellett hátrányai is vannak. Ha a meglévő rendszert kell átalakítani, az nem tanácsi feladat. Ha újat, ha tehermentesítőt kell létesíteni, az már igen. A csőcsere, vagy a szelep beépítése is az lenne. A Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat bonyhádi üzemmérnökségének vezetője, Erdődy Tamás: - A lakások 1984-ben épültek, akkor, amikor már országos gondként kezdett jelentkezni az infrastruktúra hiányos megléte. Látványos közműépítési kampányok indultak mindenfelé, így városunkban is. Ami jó dolog. Ám közben a szennyvízvezeték befogadóképességét senki és semmi nem növelte. Több száz lakás rákötése után ebben az időben derült ki az előbb említett gond. Az északnyugati városrész belépésével, no meg azzal, hogy Bony- hádon is igen sok a szakszerűtlen, úgynevezett fekete bekötés (ez a csapadékvizek szennyvízcsatornába történő bekötését jelenti); került elő a Hársfa utcai gond. Először egy hatalmas esőt követően. Majd a következő években újra. Közben a Borbély utcában is hasonló gond jelentkezett, s ott egy egész utcáról volt szó. Nehezítette a gondokat az is, hogy a Hársfa utcaiak 25 lakásának szennyvízelvezetése is szabálytalanul van bekötve, 50 centivel lejjebb, mint szabadna... Hát ennyi gondot együtt nem volt képes ez a rendszer elviselni. Pedig a rendeltetésszerű használatra alkalmas a város szennyvízhálózata...- Megoldás...?- A kérdés jogos. Úgy tűnik, most időlegesen megoldódott a Hársfa utcai gond, ám hajön egy újabb óriási zápor... A fekete rákötéseket megkeresni, azokra határozatot hozni, büntetni vagy átalakíttatni...?! Ez szerintem járhatatlan út. Nem vagyunk hatóság, no meg ki fogja nekünk megmutatni, hol kötötte be az udvarában szabálytalanul az esővíz elvezetését?! Megkíséreltük a felderítést, de kísérlet maradt. íme, a magyaros infrastruktúra mai gondjai. A gerincvezeték átalakítását elodázni lehet, elkerülni nem. S ez ötmillió forintba fog kerülni.- Ki állja a számlát, mert ez már nemcsak üzemeltetői gond, nem is lehet a lakosság nyakába újabb terheket tenni, a tanács pénzügyi forrásai közismerten szűkösek...?- Már készítettünk felmérést, terveket erre vonatkozóan, tény, az ötmilliós kiadás itt van a nyakunkban. Üzemeltetés közben kell cserélni gerincvezetéket, s az sem lesz semmi. Csak az üzemeltető e?t nem képes ma megoldani. A város látványosan, de túlnőtte ezt a struktúrát, ami jó lehetett a hatvanas években, de mint a példa mutatja, nem jó ma. Talán közösen megoldhatjuk. * A hetvenes évek lakáspolitikája a meny- nyiségi mutatókat tartotta elsődlegesnek országosan. Miért lett volna másképp Bonyhádon? Látványosan tiővült a város, de úgy tűnik, az infrastrukturális örökségek nem oly időtállóak, mint mondjuk a római időkben voltak... úgyhogy most kell bontani. Az állampolgár már nem képes terheket vállalni. A városnak muszáj a zsebébe nyúlnia, mégpedig mielőbb, hogy kisegítse az üzemeltetőt ebből a bajból, hiszen okozói "között ők sem emlegethetők. Összefogás. Elcsépelt magyar szó lett mára, de ha meggondoljuk, hogy a majosi városrész szennyvize is valahol ugyanitt kell, hogy a tisztítótelepre jusson, már biztos a közös beruházás... SZABÓ SÁNDOR Ezek igazi lovak... lakói is ezt készülnek tenni. Tehát pontosan az történik; amit Miszla esetében korábban ajánlottunk. Egy mezőgazdaságilag életképtelen település a turizmusban, idegenforgalomban véli megtalálni jövőjét. Egy pesti család már házat vett itt, egy másik építkezik, korábban elköltözött fiatalok pedig visszatelepültek. Volt olyan hazá bölcse, aki korábban még a kenyérszállftást is gazdaságtalannak vélte Palatincára. A csárda most kenyeret és tejet árul és gondolkoznak egy kisméretű gázcseretelep létrehozásán is. Amikor Miszláról írtunk, természetesen túloztunk egy keveset, de még az újságíró-etika határain belüli fokon. Miszla még nem pusztult el, csak legjobb úton van a tönkremenés felé. Palatincára se jött el egyelőre a Kánaán, de inkább közeledik, mint távolodik. Tildiék egyébként öt esztendőt adnak a gyökeres és végérvényes fordulatnak. Igazuk legyen! Az önkormányzatokról, alulról jövő kezdeményezésekről, vállalkozói kedvről a megunhatónál már sokszorta többet beszéltünk, lévén nemzeti jellemvonásunk és az önigazgatás leginkább gyakorolt formája a sok beszéd. Örülni kell annak, ha valahol már tesznek is valamit. Nemcsak elkezdték, hanem jóval túl jutottak a kezdeteken... ORDAS IVÁN Fényképezte: KISPÁL MÁRIA nincs a megyében. (Szakmai ártalom, de olyannyira jól ismerjük a megyét, hogy ezt felelősséggel ki merjük jelenteni.) A Palatinca csárda szünnap nélkül nyitva és bár megállító táblái is vannak, elsősorban szembeszökően szép külleme miatt forgalmas. Átellenben a parkírozó mellett már alakulóban van egy mini állatkert, melynek lakói joggal dobogtatják meg a kirándulók szívét. Talpas, a komondor; Betyár, a kuvasz; rackajuh, vadkacsa, pulyka, házinyúl; Alma, az őzike él békés egyetértésben két shetlandi és egy wellsi pónival és egy „normál” méretű hátaslóval. A vidék gyönyörű, a szálkai horgásztó nagyobb futamodásnyira van, az üzleti vállalkozás létjogosultságát semmi se indokolhatná jobban. Az úton járók és a hatóságok érdekei azonban nem mindig esnek egybe, így nem kevés nehézség támad olyanokkal, akiknek minden létesítmény kellemetlen, mely hivatalból előírt ellenőrzési kötelességeik számát szaporítja. Ez azonban elhanyagolható amellett, ami tény. Tildiék már jelentkeztek a Magyar Falusi Vendéglátók (Falusi turizmus) régóta hiányzó szövetségébe és a többi ház
