Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-07 / 264. szám
4 %PÜJSÄG 1989. november 7. A fénykép varázsa II. Veress Ferenc (1832-1916) Régi erdélyi emberek, tájak Veress Ferenc fényképein Másfél száz esztendeje született szellemi életünk mára megszokott kísérője a fotográfia. 1839 elején röppent fel a hír Párizsban, új képalkotási eljárást jelentettek be a francia akadémián, amely a fény vegyi hatását használta fel képek előállítására optikai kamerával. Joseph Niépce és Louis Jacques Mande Daguerre találmánya azóta napjainkig hosz- szú ellentmondásokkal is tarkított utat járt be. A jubileum méltó megünneplésére a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Budapesti Művészeti Hetek a fővárosban 12 magas színvonalú kiállítást rendezett. A nagyvonalú támogatóknak köszönhetően egy 400 oldalas magyar-angol nyelvű album is őrzi a tárlatok legértékesebb fotóit és egy-egy avatott szakíró tanulmányát. A magyar fotográfia történetét e mű segítségével is megpróbáljuk közelebb hozni olvasóinknak. * Veress Ferenc 1832. szeptember 1- jén született Kolozsvárott. Apja Veress Pál, városi tisztviselő, s egyes források szerint nemesember volt. Tizenhat évesen, 1848-49-ben aranymüvességet tanult Nagyenyeden Budai Károlynál, aki az első műkedvelő dagerrotipisták egyike volt Erdélyben. 1855-ben megnyitotta műtermét Kolozsvárott, a Fürdő utcában. Ez volt Erdély első állandó fényképész műterme. Lefényképezte Erdély nevezetes személyeit, főrangú családjainak tagjait. 1859 végén Magyarországon az elsők közt alkalmazta a Disdery által 1858-ban Párizsban feltalált vizitkártya méretű fényképeket. Első tájképeit 1850 körül készítette. Ugyanekkor készíti sztereofel- vételeit is a város ötven nevezetes pontján. Eljárása, melyet Magyarországon ő alkalmazott elsőként, megkönnyítette a tájfényképezés addig cseppet sem egyszerű feladatát. Minden ilyen fényképészkirándulás kisebbfajta expedícióval ért fel. Veress így írt erről: „...Az én kezelésemre útravinni semmi egyebet nem kell, mint egy szétszedhető sötét szekrényt orthoscsővel (tubus) és elegendő érzékeny üveglemezt. E lemezek este vagy nappal sötétben halványsárga világnál készítődnek, lehet egyszerre 25-60 darabot érzékenyíteni, mely tulajdonságukat 3-4 hétig megtartják minél fogva a művész két-három hétig járhat a kívánt pontokat, tájakat levenni, s miJegor József színész 1880. k. kabinetportré, albumin után hazaért, otthon idézheti s állíthatja maga elé a még láthatatlan képeket minden akadály, legkisebb hiba nélkül: ha az érzékenyités szabatosan történt, 40-50 kép közül sok, ha öt elromlik. Kit érdekel, jöjjön műtermembe, örömmel mutatom meg így készült fényképeimet...” (Veress Ferenc: A fényképészet (photographia) haladása napjainkban.) (Kolozsvári Közlöny, 1859. h. sz., 1860. 94. és 97. sz.) 1862-ben lefényképezte a kolozsvári Nemzeti Színház tagjait, s képeiket vizitkártyaként árusítja. 1882. január elsején megindítja a Fényképészeti Lapokat, melynek tulajdonosa, szerkesztője, kiadója s legszorgalmasabb cikkírója egyszemélyben. Ez az első, rendszeresen megjelenő magyar nyelvű fényképészeti szaklap, mely 1888 decemberéig hét évfolyamot, nyolcvan- négy számot és ezerhétszáznegyven oldalt tett ki. 1884-ben addigi kísérletei a színes fényképezésben felgyorsultak, s amikor öt év múltán először sikerült fixálnia a heliochrómiát, a párizsi világkiállításon megérdemelt sikert aratott. A korabeli szakmai körökben világhírnévre tett szert, egyedül a magyar fényképészek közül. (Válogatás Kincses Károly tanulmányából.) Veress Ferenc és családja 1880. k. A Segesvár romjai, Kőrös völgye, 1872. albumin 21x27 centiméter Kolozsvári arcképek az 1850-es évekből, albumin 25x33 centiméter Csoda történt Bogyiszlón? Egyik-másik szolgáltató hivatali helyiségében találkozni lehet olyan szelle- meskedő felirattal, hogy „a lehetetlent azonnal megoldjuk, a csodára azonban egy kicsit várni kell.” Nos, ha az előző állításnak van igazságtartalma, akkor azt Bogyiszlón közel egy év alatt bebizonyították. Rendszeres olvasóink tudják, hogy e Duna által körülölelt település a paprikájáról, a hagyományőrzésről, a szorgalmáról, a tenniakarásáról mindig is híres, ezzel szemben iskolája az utóbbi években hírhedt volt. Ez utóbbiban történt a csoda - hogy egyáltalán annak lehet nevezni - az említett egy esztendő alatt. Új iskolatörténelem Emlékszem, hiszen nagyrészt magam is résztvevője, szemlélője, krónikása voltam a Bogyiszlói Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága munkájának, vívódásának, amikor is - hosszú évek után - tavaly végre pontot tettek egy ügy, az iskola ügyének végére úgy, hogy megtörtént az igazgatóváltás. Nem sokkal több, mint egy éve úgy tűnt, helyesen döntött a vb. Az a tény azonban, hogy egy határozat életképességét, vagy életképtelenségét csak a gyakorlat igazolhatja, tény maradt ettől még Bogyiszlón. Nem szeretnék vájkálni a múltban, de a tisztánlátás kedvéért néhány dolgot fel kell eleveníteni. A pedagógusok körében óriási volt a fluktuáció, sok képesítés nélküli nevelőt alkalmaztak. (Tavaly 10(1) új kezdett). Ennek következményeként a tanulók 30°/o- a megbukott középfokon, 21%-a pedig tanulmányi sikertelenség miatt hagyta abba tanulmányait. Nem volt gazdája az iskolának, rossz hangulat uralkodott a tanári szobában, általában augusztus 28-ra „tákolódott” össze a tantestület és mély szakadék húzódott az igazgató és az „igazgatottak” között. Mindezek ismeretében tényként kezelte azt is mindenki, amit dr. Tilmann József körzeti orvos igy fogalmazott meg tavaly: „A gyerekek értelmi képességei nem rosszabbak, mint másutt. „Mindezek, és sok más régebben már leírt tény alapján döntött a testület az igazgató leváltása mellett, amit „megakadályozott" annak lemondása. A bogyiszlói iskola új történelme 1988. szeptember 22-től íródik. * Annak ellenére, hogy személyes jó tapasztalatai is vannak a végrehajtó bizottság tagjainak, nagyon várták a legutóbbi vb-ülésen az igazgató beszámolóját, hiszen döntésük helytelen volta is beigazo- lód(hat)ott volna. De nem így történt. Bo- da Zoltán, az intézmény vezetője elmondta, első és legfontosabb feladatának a nyugodt, békés alkotómunka feltételeinek megteremtését tekintette. Az 1988/89-es évet - szakmai szempontból - meglehetősen gyenge tantestülettel kezdték, a 24 pedagógusból 9 középiskolai végzettséggel rendelkezett. Természetesen ők külön gondot jelentettek az intézményben dolgozóknak. Felkészítésükhöz igénybe vették a Tolna Megyei Pedagógiai Intézet segítségét és helyi képzés is folyt a sikeres feladatteljesítés érdekében. A befektetett energia megtérült, hiszen a gyerekek jelentős eredményeket tudhatnak magukénak a sport, a turisztika, a tanulmányi versenyek és a mozgalmi munka terén. A megyei biológiai tanulmányi versenyen 1., 2., 5. helyezés, az ugyancsak megyei fizikai versenyen 2. helyezés, a megyei turisztikai versenyen 2., 3. helyezés, a Tolna és környéke iskolái között megrendezett csoportversenyen pedig 1. helyezés jutott a bogyiszlói diákoknak. Két tanuló eredményes közéleti tevékenységéért külföldi üdültetésen vehetett részt. E néhány kiragadott példa az odaadó, lelkiismeretes pedagógusmunka tükre is. Az első sikeres év után újabb feladat következett: a lehető legjobb összeállítású tantestülettel kezdeni a tanévet. Boda Zoltán kilincselt, érdeklődött, ígért, rábeszélt és így alakult ki a következő eredmény. A 24 pedagógusból 21 (!) főiskolát, egyetemet végzett, kezdő, képesítés nélküli nevelő nincs (I), képesítés nélküli 3, ebből egy 2. éves főiskolás. Az óvodában is hasonlóan jó az összetétel, hiszen a 9 óvodapedagógusból 3 felsőfokot, 5 középfokot végzett is, csak egy képesítés nélküli. A tantárgyfelosztást úgy végezték el, hogy a délelőtti órákon felsőfokú végzettségűek oktassanak, amitől joggal várható el a szakmai munka szintjének további emelése. Itt jegyezzük meg, mindenki időben tudta, hogy mit tanít majd. Felmérték, mi a gyerekek legnagyobb gondja a középfokú tanintézetekben - legtöbben műszaki rajzból és magyarból buktak - és megoldották a problémát. Számítástechnika és műszaki rajz fakultációt indítottak, magyarból pedig 100%-os a szakosan leadott órák száma. A tantestületből négyen vesznek részt német átképző tanfolyamon és ennek befejezéseként elindulhat a második idegen nyelv oktatása is. Az elmúlt évben több pályázatra is beneveztek - sikerrel. Hat számítógépet, a néptáncoktatáshoz 60 ezer, a könyvtárfejlesztéshez 20 ezer, az erdei iskola megvalósításához pedig 5 ezer forintot nyertek. Pályáztak még egy szilárd burkolatú sportpálya építésére is - remélik, sikerrel. Ezenkívül 30 ezer forintot kaptak a helyi vadásztársaságtól, amit a számítástechnika-terem felszerelésére, monitorok vásárlására fordítanak. Elhangzott az is, hogy az iskolában és az óvodában a nevelőmunkához szükséges alapvető eszközök biztosítottak, de hiánypótlásra, felújításra szükség van, a fejlesztéshez pedig az elképzelés, az ötlet és a segítség is biztosított. Megkönnyebbülten A pozitív hangú beszámoló után természetes lenne, ha mindenki megelégedettségét hangoztatná, de nem csak erről volt szó a vb-ülésen.- Vártuk a beszámolót - így Farkas Sándor -, hiszen nekünk sem volt mindegy, mit tartalmaz. Azt tapasztaltam, optimista kicsengésű és perspektívákat is megfogalmaz. Most egy kicsit fellélegezhet mindenki aki ennek a döntésnek részese volt. Kár, hogy ez a vezetőcsere nem korábban történt - mondja, majd leszögezi: - Annak ellenére, hogy sok a bejáró pedagógus, azért a falu közéletébe jobban bele kéne folyniuk. Tilmann doktor örül az eredményeknek: - Tapasztalatom - az év során sok pedagógussal elbeszélgettem -, hogy jó a légkör, megértik egymást és a vezetéssel is jó a kapcsolat. Az az óriási ür, ami volt, eltűnt - értékel, majd felhívja a figyelmet az értékek megóvására, a berendezési tárgyak rendeltetésszerű használatára és a pedagógusok egyre növekvő felelősségére. Lénárt Benjámin tanácselnök szerint korábban %-ban mutatták ki a képesítés nélkülieket, igy a tényleges adatok eltűntek. Arra törekedtek - különböző kifogásokat keresve -, hogy minél több új ember kerüljön Bogyiszlóra, mert azoknak „nem volt szavuk”, és az volt a cél, kinek- kinek minél többet lehessen túlórázni.- Jó hozzáállással sok mindent meg lehet változtatni, ezt bizonyította ez az egy év - összegez az elnök. - Most mindenki a pedagógiai munkával törődik és azzal, hogy mit, hogyan lehet megcsinálni. Nem véletlen tehát, hogy a testület tagjai elégedetten álltak fel és kíváncsisággal telve nézték meg az óvodát és az iskolát, ahonnan aztán jó hangulatban távoztak. Érthető volt ez, hiszen a község anyagi áldozata - bevezetése óta a tehót az oktatási intézményekre költik - megtérülni látszik. Csoda történt Bogyiszlón? - tettük fel címünkben a kérdést. Nos, a válasz: nem. Nem, csak egy lelkes, gyermekszerető, fiatal társaság azt teszi, amire vállalkozott: tanít-nevel. És ez igy van rendjén. ÉKES LÁSZLÓ Amatőrök Válságjelek érkeznek a televízióból: valaki arról nyilatkozik, hogy nem vállalja, a másik lemondott, ezt elbocsátották, az panaszkodik, mert nem hagyják dolgozni. Nincs szükség pletykál- kodni, az újságok sűrűn hozzák a híreket arról, hogy az egykori tőzsdepalotában rosszul áll a részvények ára. Persze azon is múlik sok minden, hogy mit nevezünk válságnak? A takarékos- sági világnap OTP által finanszírozott műsora mindenképp azt mutatta, hogy ízlésben, önmérsékletben van mit tanulni. Már a kezdet sem ígért sok jót. Lehorgasztott fejjel néztük Rózsa György erőlködését, aki jótól, Gálvölgyi Jánostól vette a példát, csakhát... S akinek netán kevés lett volna, a végén két példányban is láthatta, mert egyszerre jelent meg Juliskaként és János vitézként, hogy végre átadja helyét új vállalkozóknak. Kérem, nincs abban semmi szégyen, ha valaki nem ért mindenhez, én például - nagyon szomorú - nem tudok angolul, de rögtön szánalmas alak lennék, ha kiadnám magam angol tolmácsnak. Az sem szégyen, ha valakit annak idején nem vettek fel a szín- művészetire, de annyi szép mesterség van a színészeten kívül, lehet valaki tévébemondó is éppen, feltéve, hogy tisztán beszéli nyelvünket, ha ugyan beszéli. Az amatőr kedvteléseknek is megvan a maguk helye, de itt és így azért mégsem. Sajnos, még az sem jutott eszébe szerkesztőnek és rendezőknek, hogy ironikus hangot adjanak a balul sikerült esztrád- müsornak, hisz a hozzá nem értés akár a közelmúlt közéletének paródiája is lehetett volna: ők a politikát csinálták rosszul, mi ezt. A tanulság: kiki maga mesterségét folytassa. így csak a csodálkozás maradt, meg az értetlenség, hogy miért mindez? A jó szándék kevés, az amatőrök egyébként is legtöbbször jó szán- dékúak, a művészetet azonban, akkor is, ha szórakoztatásról van szó, komolyan kell venni. Tudatoshasadás Miként komolyan veszik azok is, akik ebben a kordokumentumnak nevezett szokatlan filmben szerepeltek, amelynek készítői Dám László szerint „kihívó feladatra” vállalkoztak. Az sem biztos, hogy annyira kihívó-e, az, amit láttunk. A meglepetésnek is van kockázata, mert végül megszokottá lesz: amikor kiderült, hogy a boszorkányok söprűn lovagolnak, mindenki csodálkozott, de ez azzal is járt, hogy ma már söprű nélkül el sem lehet képzelni boszorkányt. A meglepőt egy bizonyos ponton túl egyszerűen tudomásul vesszük, ha elveszett frissesége, eredetisége, fárasztó manír válik bélőle. Amikor a szürrealista Benjamin Péret azt írta: „Ha egy türkizkék cinke szárnyával verdes a tejfölben, akkor a'szőlő hajtásai álszakáll módjára kirepülnek”, nagyon meghökkentőt mondott, de ha valaki úgy véli, hogy ez a sármányra vagy a túzokra is illik, akkor már se nem eredeti, se nem érdekes. A vegetáriánus nincs erkölcsi fölényben azzal szemben, aki jóízűen malacpörköltet eszik, az pedig végképp téved, aki ennek valami esztétikai jelentőséget is tulajdonit. Az ösztön lehet jó tanácsadó, de lehet rossz is, a művészetben azonban mindenképp kevés, mert a művészet tudás is, a festőnek pontosan kell tudnia, hogy mi a proporció, az arány, a kompozíció, s a reneszánsz emberei, akikre Dám László hivatkozik, pontosan tudták is. Aki csak két húron tud gitározni, mert három húr között már eltévedne, lehet mulatságos, szokatlan, de semmi több. Azt kicsit nagyképűnek érzem, hogy a filmben bemutatott néhány fiatal „sablonmentes, kísérletező, meghökkentő tehetség”, ugyanis mindig a mű dicséri mesterét; régi szabály. Az sem minősít, hogy kiket nem kényeztetett el „a közelmúlt kulturális vezetése”, jól emlékszem, amikor a század egyik vezető avantgárd mesterére, Martyn Ferencre egy benfentes azt mondta, hogy még rajzolni sem tud... A művészet körül ma nagyon sok a félreértés, s egyre kevesebb az eredetiség. Aki ma megpróbálja úja felfedezni a dadaizmust vagy az avantgárd egykori eredményeit, rossz úton jár, nem is jut mesz- szire. Amiről ez a szokatlannak szánt film szólt, sajnos, ném győzött meg semmiről. Kísérletező, talán sok jóra is alkalmas fiatalok, de az eredmény még várat magára. A fizikus Schrödinger azt mondta, az élet rend a rendben. A művészet is rend, véglegesség, teljesség, ami nem tűr semmi esetlegest, alkalmit, akkor sem, ha éppen egy türkizkék cinege vergődik a tejfölben. CSÁNYI LÁSZLÓ ~
