Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-01 / 259. szám
4 NÉPÚJSÁG 1989. november 1. Kiállítás Tv-napló A természet szépsége S. Iván János festő és T. Porubszky Ildikó költő verses tárlato Simontornyán Szűknek bizonyult a művelődési ház tágas terme S. Iván János festő és T. Porubszky Ildikó költő verses tárlatának megnyitásakor. A helybeliek mellett szép számmal jöttek a környező községekből is, főleg onnan, ahol már régebben láthatták a festő munkáit. Nekik alkalmuk volt összehasonlítást tenni a régebbi és az egészen frissen készült festmények között. Bármily furcsa, de ezúttal is igazolódott a „Senki sem próféta...” szállóige, ugyanis harmincadik alkalommal került sor S. Iván János festő kiállítására, de Simontornyán, szülőhelyén ez az első nyilvános kiállítása. A Simontornyai Bőrgyár Szakszervezeti Tanácsa felkérésére mutatja be régi és egészen új festményeit az amatőr festőművész. A kiállításait szorgalmasan látogató, a családdal szoros barátságot tartó T. Porubszky Ildikót a- képek versírásra ihlették. A tárlat így verses tárlattá alakult. A kiállítók műkedvelők, mindketten más irányú elfoglaltságuk mellett alkotnak. T. Porubszky Ildikó Győrött él, gimnazista kora óta fészkel benne az irás, „néha-néha egy-egy kirepült” - mint mondotta. S. Iván János festményeihez írt verseivel az egyre szürkülő, motorizált világ ellen próbál tiltakozni.- „Ha csak pár pillanatra sikerül megláttatni a szépet és elgondolkoztatni az embereket, akkor már megérte” - hangzott el a tárlat megnyitóján a költőtől. S. Iván János már gazdagabb pályafutást mondhat magának, pedig csak 1983-ban érte olyan hatás, hogy azóta a festészetet gyakorolja is. Az amatőr mozgalom segítségével kezdte önmagát megtalálni, stílusát kialakítani. Bár tagja a „BAGATELL” Képző- és Iparművészek Egyesületének, mégis hű maradt az amatőr mozgalomhoz. A pár év alatt 400 festményt alkotott, melynek több mint kétharmada zsűrizett munka. Budapest, Hortobágy, Székesfehérvár, Szekszárd, Sárbogárd, Sopron, Mezőszilas, Vajta, Igar voltak az eddigi kiállításainak színhelyei, néhány helyen több alkalommal is. Festményei eljutottak Amerikától Dél- Koreáig, Skandináviától Közép-Euró- páig. Eddigi legnagyobb sikere a „Me- mentó” című festménye nemzetközi pályázat útján kiállításra került a Budavári Palotában. „Nagy öröm számomra, hogy festményeim T. Porubszky Ildikó műkedvelő költőre inspiráló hatással vannak. Szeretném, ha festményeim láttán mindenki azt a nyugalmat, derűt, békét érezné, mint amelyben nekem van részem alkotás közben” - vallotta mintegy ars poeticaként a tárlat megnyitásakor. Aki a természet szépségét, egy-egy ellesett pillanatát és az ahhoz kapcsolódó költői érzelmeket szeretné megismerni, megteheti Simontornyán a művelődési házban. A kiállítás megtekinthető november 10-ig, hétfőtől péntekig 9-18 óráig, szombat, vasárnap 14-18 óráig. VARGA LÁSZLÓ Változnak-e szertartásaink? Aranyóra, Kölcsey időszerűsége Vitadrámának nevezi Kulin Ferenc Kölcseyről Írott munkáját, pontosabban azt a részletét, amit tévéjáték formájában láthattunk. A műfaji meghatározást csak annyiban érzem indokoltnak, hogy Kölcsey egyik legrejtélyesebb írónk: költő, a Himnusz szerzője, tanulmányait kivételes felkészültség és éleslátás jellemzi, de ő irta a következményeiben legkeserűbb kritikát Berzsenyi verseiről. Ugyanakkor fontos közéleti szerepet vállal, ott van a pozsonyi diétán, mint Szatmár megye követe, nevéhez fűződik Wesselényi védelme, de óvatos is, nem forradalmár típus, jelszava a haza és haladás. Kulin Ferenc drámájának középpontjában az izgatott pozsonyi napok állnak, az ifjak csoportosulása, a Társalkodási Egylet vitáktól hangos, kézről kézre jár Börne könyve, a Párizsi levelek és Lamennais abbé ebben az időben megjelent, vihart kavaró munkája, a Paroles d’un croyant, a Hívő szavai, aminek kedvéért többen megtanulnak franciául. Az ifjak között sok az ismert név, hozzájuk tartozik Vukovics Sebő, Lovassy László, Pulszky Ferenc, az egyesület alapszabályát pedig Deák Ferenc fogalmazta. Wesselényi és Kölcsey mellett tüntetnek, amikor pedig Kölcseyt visszahívják, Köpcsényig kísérik, ahol elérzékenyülve búcsúznak el tőle. Kulin Ferenc drámája ezt a kort kelti életre, hatásosan, meggyőző erővel. Stílusa érzékletes és tiszta, ilyen és Kölcseyhez csak igy méltó mondatok ritkán hangzanak el színházban, tévében. Állandóan Kölcsey jelenlétét érezzük, s azt a tiszteletet, amit kortársaiból is kiváltott, s akinek halálhírét hallva azt mondta Wesselényi: nem volt közénk való. Bár ki tudja, talán nagyon is közénk való volt, s Kulin drámája is a korában és korának élő embert állítja elénk, akiben megingathatatlan a felelősségtudat, az erkölcsi komolyság. Legtöbb kortársa ezért idegenkedett tőle, mert épp á vidéki nemes virtusa hiányzott belőle, nem ivott, nem dohányzott, kártyát sem vett kezébe, s még szerelmében is annyira szemérmes volt, hogy titkos imádottjának nevét sem árulta el. A hű barátnak, Szemere Pálnak azt írta, soha senki nem fogja megtudni, s igy is lett, ma sem tudjuk, kiért epekedett titokban. Kulin nem a történelmet aktualizálja, Kölcsey magatartásában keresi azt, ami mindig időszerű, az európai látókört, a megfontoltságot, a haza és haladás bölcs szolgálatát, Kölcsey éltető eszméit. Drámájának ez ad időszerűséget, magába rejtve a bölcs tanulságot is. A színészek, elsősorban a címszereplő Lukács Sándor, az emelkedett szöveghez méltóan beszélnek, s a rendező Várkonyi Gábor meg tudta teremteni a három helyszín légkörét. Eszközei egyszerűek, a tér, amelyben szereplőit mozgatja, jelképességében is hű. Az viszont kérdéses, hogy jó megoldás-e, ha a szereplők csak ruházatukkal jelzik a kort. Értjük a magyarázatot: Lukács Sándor napjaink történelméből szól napjainkhoz. Kölcsey szavával, miként Széchenyi, Wesselényi és a többiek is, viszont a jellegzetes Kölcsey-kép oly elevenen él mindenkiben, hogy a néző időnként mégis csak zavarban van, hogy a dús hajú ifjúban valóban Kölcseyt kell-e tisztelnie. Szemenkár Mátyás válaszol- A körülöttünk lezajló változások mennyire befolyásolják a családi és társadalmi eseményeket rendező irodák, intézmények életét, további munkáját? A kérdésre Szemenkár Mátyás, a Művelődési Minisztérium Családi és Társadalmi Események Országos Koordinációs Bizottságának főtitkára válaszol:- A szertartások, a lakosság igényét elégítik ki. Állampolgári jog, hogy egyházit vagy társadalmit választ. Voltak olyan hangok, hogy a megváltozott társadalmi berendezkedés folytán ezek a mi irodáink felmorzsolódnak, hiszen ezek is a legutóbbi húsz év termékei. Meglepő módon, még idén júniusban is alakult iroda. Van tehát igény ilyen szolgáltatásokra. Természetesen polarizálódott ez a terület is. Ismert, hogy volt időszak, amikor a névadásokat szocialista brigádok szervezték, vállalati csoportos névadásokkor.- Személy szerint ezt a kollektív igényt milyennek értékelte?- Tudni kell, hogy én tíz évig Békéscsabán vezettem ilyen intézményt. Akkor is tiltakoztam az ilyen csoportos ünneplés ellen. Ezekben a családi jelleg nem dominált. Amikor a brigádmozgalom megszűnt, akkor még inkább családi ünneppé vált a névadás. A családi intézeteknek nagyon jó kapcsolata van az egyházakkal. Néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy például az egyházak is használják az intézeteink technikai berendezését a gyászszertartásokon. Ma már ez senkit nem zavar.- Felvetődött az is, hogy integrálni kellene ezeket a családi irodákat, valamilyen művelődési intézményhez.- Igaz, hogy közművelődési jellegű szolgáltatásokat végeznek, de nem gondoltunk összevonásra. Az viszont tény, hogy a jövőben meg kell tanulni jobban gazdálkodni. Azokon a helyeken, ahol a munkatársak sziwel-lélekkel, önzetlen örömmel végzik dolgukat, fel sem merül a kérdés, van-e létjogosultsága az intézménynek, mert a lakosság bizalommal van irántuk, igényt tart munkájukra.- El tudná tartani egy ilyen intézet önmagát?- Akkor igen, ha a lakossági szolgáltatásai árát olyan szintre emeli, amivel képes fedezni kiadási költségeit. Csak ez újabb kérdéseket vet föl. Van rá példa, hogy gyász- szertartások rendezésére a temetéssel kapcsolatos ügyintézést felvállaltak gmk-k. Szemérmetlenül használják ki az adott szituációt. Ez a veszély még fokozottan jelentkezhet, ha a tanácsok nem tudják anyagi eszközökkel támogatni a társadalmi szertartásokat. Arra is van példa, hogy intézeteink milyen kezdeményezésekkel próbálják a tanácsi támogatást erősíteni, bevételeik fokozására. Vannak, akik kölcsönzőboltot nyitottak esküvői ruhából. Mások gyászkellékeket árusítanak. Nyomdát tartanak, videostúdiót, tehát nyereséges szolgáltatást, amiből tudják fedezni a szónokot, versmondót, zenekart, kórust. Talán különösen hangzik, hogy például a miskolci irodánk egy kétcsillagos szállodát üzemeltet.- Nyilván van elfogadható magyarázat a kapcsolatra.- Ott meg lehet rendelni az esküvői ebédet, vacsorát, el lehet szállásolni a vidéki vendégeket, nászutat szervezni és folytathatnám... Szolgáltatásokon keresztül kötik magukhoz intézményeink a lakosságot. Rengeteg munkával jár, ha apró figyelmességgel hívják fel magukra a figyelmet. Ilyen például, amikor gratulálnak egy gyermek születéséhez. Aztán egy év múlva köszöntik a születésnapján, egyben ajánlva a névadási ünnepség lehetőségét. Az ilyennek pszichológiai hatása van. Más példát említek. A nyugdíjasokkal való kapcsolatot. Egyik vidéki városunkban a nyugdíjszelvényhez novemberben küldtek egy meghívót, ami a város sportcsarnokában rendezendő karácsonyi ünnepségre szólt. Itt minden nyugdíjas száz forint értékű ajándékot kapott. Volt egy esztrádműsor, amelyben ki-ki kedvére szórakozhatott. Arról volt pusztán szó, hogy a helyi vezetés egy réteget hogyan tud érzelmileg befolyásolni. Hihetetlen dolgok, megható pillanatok voltak. Sírva mesélték nénik, hogy évek óta egyedül töltik a karácsonyt, és most valakik gondoltak rájuk, egy kis csomaggal... Humán szolgáltatásnak hívjuk az ilyen tevékenységet. Az anyáknapi ünnepek is lehetnek ilyenek.- Kormányzati döntés van arra, hogy ezeket az irodákat fenn kell tartani.- Én erre mindig azt mondom, hogy ez a kormányzati döntés, mondjuk jövő csütörtökig tart, mert akkor egy gondolattal meg is szüntethető. A lakosság dönti el, hogy neki kell-e, igénybe veszi-e a szolgáltatásait. Ha jól dolgozik, nem lehet gond és kérdés. Ha nem, akkor természetes, hogy elhal az intézmény.- Hallhattunk többmegyés társulásokról is. Mi lett ezek sorsa?- Komárom, Baranya és Tolna megyék jártak ebben élen. Őket követte Csongrád, Békés, Bács-Kiskun, aztán Nyugat-Magyarországon is létrejött ilyen. Ezek azért voltak jók, mert regionális formákban tudtuk a képzéseket megoldani. Sajnos, elszámolási gondok támadtak. Nem azonos arányban küldtek például szakembert egy-egy tanfolyamra. Ki többet, ki kevesebbet. Ezekből is adódtak nézetkülönbségek.- A bizottság, melynek ön a főtitkára, miként irányit, felügyel?- Nem hatalmi irányításra kell gondolni, pusztán szakmai, módszertani segítség- nyújtásra. Ehhez az szükségeltetik, hogy személyes kapcsolatunk legyen mind a 160 irodával, intézettel, ami az országban működik. Azt hangsúlyozom, hogy nem a központi módszertani anyagok átadásának vagyok híve. Nincs is szöveggyűjteményünk házasságkötési szertartásra. A helyi hagyományok beépítését tartom nagyon fontosnak. Azokat az elemeket, melyek minden szertartásnak sajátos, egyéni hangulatot, személyre szólót adnak. Ez irányba kell változni. DECSI KISS JÁNOS drágakövekkel A Musée du Petit Palais-ban mutatják be 1989. október 20-tól 1990 január 28-ig a Cartier Alapítvány egyéb műkincseivel együtt az 1926-ban készült arany és zománc Misztériumórát, amelyet az alapítvány Faruk egyiptomi királytól vásárolt vissza. Az óra kvarccal, ónixszal, korallal és gyémántokkal van kirakva. A szegények orvosa Dr. Batthyány-Strattmann László neve felbukkan Illyés Gyula könyve, az Ebéd a kastélyban lapjain, azután pedig A szentek élete című testes kiadványban, ezen kívül talán a nevét sem írták le az elmúlt évtizedekben. Illyéstől megtudjuk, hogy az arisztokraták hóbortos embernek tartották, a szentek életrajzába pedig úgy került, hogy évtizedek óta folyik boldoggá avatási eljárása. Egyelőre sem a szent, sem a boldog jelző nem illeti meg, az életrajzi gyűjtemény a „tiszteletreméltó” szót használja, addig mindenképp, amíg a bécsi és a szombathelyi egyházmegye fáradozásai nyomán a Vatikán nem mondja ki a végső szót. Dunakilitin született 1870. október 28-án, s Bécsben halt meg 1931. január 22-én. Ami a két évszám között van: lankadatlan jótétemény az emberekért, elsősorban a szegényekért. Batthyány doktor ugyanis orvos volt, 1900-ban avatták fel, s egy év múlva már kórházat rendezett be a köpcsényi kastélyában, midőn pedig Trianon megváltoztatta a határokat, Körmendre tette át székhelyét, s az orvostörténet azt mondja, hogy intézménye a legkorszerűbb volt abban az időben. Naponta száz beteg is megfordult kórházában, azt is feljegyezték róla, hogy életében körülbelül 30 ezer szemműtétet végzett, s rászoruló betegeit az ingyenes kezelésen kívül pénzzel is segítette. Az egykori körmendi kastély-kórházban ma cipőgyár működik, arról pedig nem tudunk, hogy mi lett műszereivel, a gazdag felszereléssel. Batthyány doktor emléke azonban azóta is elevenen él, a hajdani betegek közül többen még élnek, s áldják a nevét. Illő volt tehát feleveleníteni ezt a gazdag életet, s az emlékezés filmjében családtagjai, betegei idézték a szegények áldozatos orvosát s régi fényképeken őt is láttuk, népes családja körében, a körmendi környezetben, megsejtetve valamit abból, milyen élet folyt a körmendi kastélyban. Illyés Gyula könyve, az Ebéd a kastélyban nem fukarkodik intim adatokkal az arisztokrácia életéről, félműveltségéről, mihaszna voltáról. Batthyány doktor egészen másra használta földi javait, s istenhite sem szemlélődésre, magányra késztette, hanem cselekvésre, s emlékét ma is ez a tevékeny szeretet őrzi. A tévéfilm mindenese Czigány György volt, aki gondosan felkutatott szemtanúkat, tárgyi dokumentumokat, az viszont már felesleges buzgalom volt, hogy játékfilmsze- rűen is láthattunk rövid jeleneteket Batthyány doktor életéből. A kép sem vált meggyőzőbbé azzal, hogy néhány pillanatig hógolyóztak, majd karácsonyi csomagokat vittek vagy sétáltak az erdőben. Nem volt meggyőző a TV2 stúdióbeszélgetése sem, pedig két egyházi személy és egy orvos volt a meghívott. A kérdésekből csak az indokolt kíváncsiság csendült ki, s kevésbé a megértésből fakadó tisztelet, ami az emékezők szavát fűtötte. A jószándék kétségtelen, a fél-feledésből emelte ki az emlékezés a magyar múlt egyik tisztes, megbecsülésünkre érdemes alakját. Mert Batthyány doktor élete példamutató: tudást, tehetséget, gazdagságot vagy éppen világi rangot, hisz herceg is volt, szenvedő, szükségben élő embertársai javára fordított, s emlékét ma is jóságának legendái szövik át. CSÁNYI LÁSZLÓ Az 1990. évi művészeti naptárakról Néhány éve még a Képzőművészeti Kiadó naptárai szinte egyeduralkodók voltak a kereskedelemben. Mára a gombamódra szaporodó kiadók mindegyike jelentkezik legalább egy naptárral a piacon. Ennek ellenére a Képzőművészeti Kiadó meghatározó szerepet tölt be a naptárkinálatban. Jövő évre 38 féle kereskedelmi naptárt jelentet meg, több mint 1300 ezer, ezenkívül 10 féle reklámnaptárt 54 ezer példányban. A naptárak szinte mindegyike hagyományos típusban készült. A korábbi években már többször volt ikonnaptár. Aztán kimaradt a választékból, hiába keresték a vásárlók. Idén újra kapható lesz. A magyarországi XV-XIX. századi ikonokból, a keleti keresztények vallási tárgyú képeiből készült 13 lapos falinaptár. A hagyományos népviseleti naptár Pest megye magyar, székely, szlovák, német és szerb nemzetiségeinek öltözködését mutatja be. A szakemberek számára is nehezen hozzáférhetőek a csillagtérképek. Az egyik falinaptár 13-at közöl Andreas Cellarius’német- alföldi matematikus és geográfus 1661- ben Amszterdamban kiadott atlaszának ábráiból. A nagy magyar mesterek közül jövőre Székely Bertalan zsánerképeit láthatjuk egy-egy naptárlapon. Várak távlati fotóival, valamint Töreky Ferenc nagy sikerű grafikáival és pompázó kerti virágok fényképeivel is készül falinaptár. Egyik asztali naptár képanyaga országjárásra invitál, a másik a Kárpát-medence vadvirágaival, a harmadik a vadállatokat ábrázoló metszetekkel igyekszik megismertetni tulajdonosait. A fotóművészeti asztali naptár mellett egy másik előjegyzési naptárt a kassai Szent Erzsébet-templom 1474-77 között készült főoltárának képei, Árpád-házi Szent Erzsébet élete és passiójelenetek díszítenek. Az igazán igényeseknek készül az iparművészeti asztalinaptár, melyekhez évről évre gyártanak cserélhető naptártömböt. Az idei év újdonsága, hogy a fap- lasztikás változat mellett porcelán díszítésű előjegyzési naptár is kapható lesz. Az aktok kedvelőinek két változatot kínál a kiadó. Az.egyiken Bacsó Béla, valamint ismert külföldi fotósok, a másikon Jung Zseni lírai hangulatú felvételei láthatók. Ismét készült ajándékkísérő naptár, melyek virágcsokor vagy csomag kísérői lehetnek, de praktikusak zsebben vagy táskában is. Három különböző képanyaggal készült: népviseletek reprodukcióival, virágokkal és az aktnaptár fotóinak felhasználásával. A Képzőművészeti Kiadó ötféle határidőnaplót hoz forgalomba 210 ezer példányban. Ebből háromban illusztrációk is lesznek. Az egyik az esztergomi főszékesegyház legszebb ötvöstárgyait, a másik az 1988-ban elhunyt Reich Károly rajzait, a harmadik az 1890-es évekből divatképeket ábrázol. A kiadó ezenkívül művészeti naptárral is jelentkezik. Megjelenteti „A magyar történelem eseményei festményeken a honfoglalástól az 1848-49-es szabadságharcig” kisrepró naptárát.
