Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-01 / 259. szám

1989. november 1. ÜnÉPÜJSÁG 5 A pszichológus válaszol Álmaink rejtett értelme „Képzeld, mit álmodtam!” - gyakran fordulnak az emberek közeli ismerőseik­hez, hogy megosszák velük meghökken­tően furcsa, örömtelién szépséges, vagy még ébredés után is szorongató álmai­kat. Időnként a pszichológust is megkér­dezik, hogy ez vagy az az álom mit jelent­het. Ilyenkor nem tudom, bosszankod­jam-e, vagy örüljek. Ha az emberek ál­moskönyvszerű „megfejtést”, „jövendö­lést” várnak a pszichológustól, az a tu­datlanság, egyben szakmánk félreisme­résének a jele, és bosszantó számomra. Ám ha valaki igazán pszichológiai szem­pontból, a valódi önmegismerés szándé­kával közelíti meg a kérdést, az pozitív je­lenség, és örülök neki. Az álmoskönyvekben és népi hiedel­mekben foglaltak, tehát minden olyan átommagyarázat, mely adott álomtarta­lomnak konkrét, állandó jelentést tulaj­donít, és jövőbeni eseményre vonatkozó jóslásként fogja fel - alaptalan babona. Létezik viszont tudományosan megala­pozott álomelemzési elmélet és gyakor­lat. A pszichoanalízis megteremtője, Sig­mund Freud alkotta meg a századfordu­lón megjelent, magyarul is kiadott Álom­fejtés című művével. Minden álomban van „kézzelfogható” álomtartalom, mely tulajdonképpen kife­jezője a „lappangó” álomgondolatnak. Az előbbi az a cselekmény, jelenet, amelyet átélünk, amelyre emlékszünk, amelyet emlegetünk. Mégis az utóbbi a lényeges. Az álmodás ugyanis a napi élményein­ket, benyomásainkat, érzelmeinket, konfliktusainkat hivatott pszichésen fel­dolgozni. Az álomban „jönnek elő” ezért a ki nem kiabált sérelmek, az elhesseget-' ni próbált, de nem csitult félelmek, a ki­elégítetlenül maradt vágyak, a félbeha­gyott gondolatok, tervek, gondok, véle­mények. Ezek adják az álomgondolatot, az álom „eszmei mondanivalóját” és ér­zelmi-indulati töltését, mely a „tartalom­ban” sajátos képi formában jelenik meg. Az álomgondolatot az úgynevezett álommunka öltözteti színes ruhába, egyúttal felismerhetetlenné álcázza. Eze­ket a „ruhákat" és „színeket” is a napi él­ményekből kölcsönzi a pszichikum. Így a szereplők és a tárgyak, mozzanatok gyakran ismerősök vagy filmbeli alakok, de közeli hozzátartozók, illetve saját használati tárgyak, egyebek is lehetnek; mindezek többnyire csupán „helyettesítő figurák”. Az összekötő kapocs az álom mondanivalója és látható tartalma között az érzelmi töltése, hangulata. Szomorú történet az álmodó lehangoltságát, lelki fájdalmát vagy reménytelenségérzését, meneküléses jelenet a félelmét, aggodal­mát tükrözi. Az álmok egy része úgynevezett vágy- teljesítő álom: valóságos pillanatnyi szükségleteink természetes formában fejeződnek és elégülnek ki benne (pél­dául evéssel kapcsolatos vagy szexuális álmok). A legtöbb álomban viszont az álommunka a feldolgozáshoz „felaprítja”, összekeveri az élmények elemeit, egyi­ket a másikkal helyettesíti, gyakran szim­bólumokat, metafórákat használ, meg az igazi képzelet is formál hozzá új alakokat, így az álom valóban felismerhetetlenné válik; ezért állunk értetlenül álmaink előtt. Tapasztalt szakember segítségével mindig összerakhatók a mozaikok, és ki­rajzolódik az álom rejtett értelme. Ez min­dig nagyon tanulságos, hiszen az ember lelkivilágának nem tudatos rétegébe en­ged röpke bepillantást, és hozzásegít a mélyebb önismerethez. Freud megfogal­mazásával az álmok értelmezése a tudat­talan tartomány feltárásának „királyi út­ja”. Az álom elemzése ezért a pszicho­analitikus pszichoterápia (a tudattalan elemzésén alapuló lelki kezelés) fontos „technikája”. Az értelmezés az úgyneve­zett szabad asszociációs módszerrel tör­ténik: az álomtartalom elemeiből kiindul­va egyedi képzettársítások fonalán ju­tunk el a kiindulóponthoz. Adott álomkép (tárgy, történés) egész mást jelent egyik és másik álmodónál, az élményvilágától és egyéni jelképrend­szerétől függően. A „Szép álmokat!” kedves búcsúfor­mula igy valójában nagyon sokat kíván. A kellemes álom azt jelenti, hogy legalább aznap estére nem maradt különösen fe­szítő gondunk, félelmünk; ha volt is, úgy ahogy nyugvópontra jutott, megoldást találtunk rá. És jelentheti azt is, hogy az­napi vágyaink legalább az álmok világá­ban beteljesülhettek. DR. IGNÁCZ PIROSKA Akik ellopták a tüzet (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Bronzosodnak az erdők, a fák és a cserjék levelei elszíneződnek. Ősz van. Most kegyes hozzánk az időjárás. Nappal szinte fullasztó a hőség, ami viszont ne tévesszen meg senkit, mert kora hajnalban bizony hűvös van. Párállanak a szántóföldek és a köd is csak a nap emelkedésével szűnik meg teljesen. Hatalmas fűzfa áll a víz partján, föntről rálátni a tetejére. Mondják: hogy a század első évtizedeiben a tolnai halászok földbe szúrtak egy vesszőt, amely kihajtott és szép, sudár, erős fává nőtte föl magát. Levelei megszűrik a nap­fényt és néha egy-egy útját tévesztett napsugár megcsillan a víztükrön. Ár­nyékot nem vet a fa, mégis sokan leülnek a mellette lévő padra. Nézem óriási törzsét, derekán méteres üszkös seb. Valamilyen huszadik századi Prométheuszok tüzet gyújtottak benne. De vajon mi végre? LÁSZLÓ-KOVÁCS GYULA Próbáljuk meg! Sorra alakulnak hazánkban a termé­szetgyógyászattal, életmódreformmal foglalkozó egyesületek. Ezeknek az or­szágos központja Kecskemét. Dél-Du- nántúlon is szeretnének egy ilyen egye­sületet létrehozni, ehhez azonban jobban kellene ismerni a lakosságnak, hogy mi mindent foglal magában az élemódre- form. Ma még ritkán merítenek az ősi gyökerekből kifejlődött modern termé­szetgyógyászat és a hagyományos (né­pi) gyógyászat elemeiből. A természet- gyógyászat főleg a betegségek megelő­zésére törekszik az életmód megrefor­málásával. Ebben a gyógyászatban sem üdvözítő egyetlen módszer sem önma­gában, hanem csak akkor, ha ezeket együttesen, folyamatosan alkalmazzák. Igy tudják a szervezetet képessé tenni arra, hogy öngyógyitó erejét fokozza. Milyen eszközei, eljárásai vannak a természetgyógyászatnak? Vegetáriánus étrend, gyógynövények alkalmazása, természetes gyógyszerek, természetben élés, mozgáskultúra, relaxáció, jóga, akupunktúra, akupresszúra, személyi­ségfejlesztés, meditáció, természetes gyógy- és életmód. Hogyan képzelte Tolna megye, ezen belül Dombóvár a természetgyógyászat­tal kapcsolatos ismeretek népszerűsíté­sét? Augusztusban Szekszárdon, az egészségnevelési héten vetődött fel az ötlet, hogy előadásokat, tanfolyamokat indítsanak az életmód megreformálása érdekében. Dombóváron a szervezést a Vöröskereszt titkára, Váradi Józsefné fogja össze. A szervezésbe besegít Rá- polti Enikő az Egészségügyi Szakközép- iskola tanára, valamint a kórházi egész­ségnevelő, Komáromi Ferencné, aki az egészségügyi dolgozók figyelmét erre a területre is irányítja. Ők munkájukban jól tudják hasznosítani az előadásokon, tan­folyamokon szerzett ismereteket. Rápolti Enikő belső késztetést érez arra, mint a Magyar Természetgyógyászok Tudomá­nyos Egyesületének tagja, hogy az egye­sület előadásain, tanfolyamain szerzett ismereteket másokkal is megismertesse. Tudja, hogy egyes témáknak kik a szak­emberei, kiket kell egy-egy előadásra felkérni. Novemberben, a tv Vitray-műso- rából ismert Kátyikné tart bemutató elő­adást a jógáról Szekszárdon, majd Dom­bóváron. A jövő évben három hónapos jógatanfolyam indításáttervezik. Decem­berben kétnapos intenzív tanfolyam in­dul egészségügyi dolgozók részére a gyógyító talpmasszázsról. Részvételi díj 800 forint vidékieknek szállással, ebéd­del 1000 forint. Jelentkezni a Vöröske­resztnél, Ady u. 8. sz. alatt lehet. Telefon: 66-642. Határidő: november 30. Az el­méleti tudnivalókat dr. Tamasi József belgyógyász oktatja, egy masszőr pedig azonnal bemutatja a helyszínen a gya­korlati részét. Tamasi doktor az NSZK-ban tanulmá­nyozta a természetgyógyászatot, mint az Országos Egészségőrző Intézet munka­társa. Januárban a reformtáplálkozással és a vegetáriánus étkezéssel ismerteti meg ■ az érdeklődőket dr. Oláh Andor, aki a rá­dióban is tartott előadásokat a témával kapcsolatosan. Februárban Tamasi dok­tor a gyógynövényekkel való gyógyítást ismerteti. Az emberek igénylik az új gyógyászati eljárások alkalmazását, amelyek csak a mi korunk emberének újak. Az életmód megváltoztatásával nagyobb esélyünk van arra, hogy nyugodtabb, kiegyensú­lyozottabb emberként éljünk nem min­dennapi világunkban. MÉSZÁROSNÉ FODOR KLÁRA Nem mindig csak büntetnek! (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Dombóvár, városközpont. Több kocsi sorakozik egymás mögött a Jókai utcában, melynek élén egy sárga S 100-as Skoda áll csendes motorral. A hölgy a volán mögött semmiképpen nem tudja rászedni „megfáradt” akkumulátorát, hogy elindítsa a motort. Aki volt már ilyen helyzetben, bizo­nyára ismeri ezt a felettébb „kelle­mes” érzést. Miközben kísérletezik, URH-kocsi kanyarodik ki a Jókai ut­ca felé és látva a kocsisort, rögtön megáll. A két szolgálatban lévő rend­őr miután megtudja a sorakozó okát, nekiveselkedik és egy civil járókelő segítségével jobb belátásra bírják a rakoncátlan gépkocsit. Majd jó utat kívánnak. Úgy gondolom, a kocsiban ülő hölgy ez alkalommal szebbnek látta a rendőri egyenruhát, mint bárki más.- beles ­Kerti óriások A természet néha cso­dákat művel, óriásból tör­pét, törpéből óriást vará­zsol. A képeinken látható termések mérete például jócskán különbözik a megszokottól. Fotó: Kpm, Ór, Rz Egy 77 dekás csiperke gomba A kis almácska kereken 5 grammot nyom E megtermett cékla súlya 7 kg 58 dkg A népújság postája Hunyadi István szekszárdi olva­sónk levélben kereste meg szer­kesztőségünket. írásának azt a címet adta: „Veszélyben a vasutasmundér becsülete? Igaz, nem a ruha teszi...” Az egyenruha szó a Magyar Értelme­ző Szótár leírása szerint; A szervezet, intézmény tagjainak egyforma, hiva­talos öltözete. Nyári utazásaim alkalmával meg­állapítottam, hogy ez a meghatáro­zás a vasutasokra jelenleg nem vo­natkoztatható. Ugyanis kis töredé­kük hord rendszeresen a Szolgálati szabályzatban felsorolt hivatalos (vasutas) ruhát. Nem tudom, vajon e hiányosság ki(k)nek a számlájára ír­ható. Láttam vonatot menesztő for­galmi szolgálattevőket farmerszok­nyában, vonatot sapka nélkül fogadó váltókezelőket, nyíltvonali sorom- póőr(nő)t sortnadrágban. A rangjel­zések (parolik) viselése az utóbbi időben szintén divatjamúlt lett. Az idősebb, régi MÁV-osok tisztelték a „mundérjukat”, illetve annak felölté­sével tiszteletet tulajdonítottak má­soknak... Tudom, a ruhá(k)nak jelen­téktelen szerepe van a balesetek el­kerülésében, a vonatok pontossá­gát, az utazóközönség kényelmének megóvását illetően. Változnak az idők, változnak az emberek. A közmondás azonban változatlan: Nem a ruha teszi... Ám le­gyen bárki, bármilyen intézmény, szervezet, testület (vállalat) egyenru­hás tagja, vésse az agyába: az egyenruha viselése komoly kötele­zettségekkel, kívánalmakkal jár! A Magyar Államvasutak Pécsi Igazgatóságának igazgatóhelyette­se, Busch Károly a következőket írta az észrevételre: A dolgozók egyenruha-ellátását szabályozó utasítás módosítása, új szabályzat jóváhagyása 1988. év kö­zepén volt. Gyakorlati megvalósítá­sára, az új egyenruhák megrendelé­sére, a szerződések megkötésére a gyártó szövetkezetekkel csak ezt kö­vetően kerülhetett sor. Sajnos ekkor már a ruházati szövetkezetek kapa­citása más irányban jórészt le volt kötve. Minden központi és helyi erőfeszí­tés ellenére a szállítások nehezen indultak meg, s emiatt dolgozóinkat nehezen tudjuk egyenruhával ellátni. Nehézségeinket fokozza, hogy né­hány, például a levélíró által is emlí­tett váltókezelő, munkakörben az új szabályzat alapján az egyenruha-el­látás megszűnt. Az új egyenruhák le­szállításáig, valamint néhány eddigi rendelkezés felülvizsgálatáig a levél­író, illetve az utazóközönség és vas­utas dolgozóink türelmét kérjük. Föld im verse Minden hír érdekel, ami a szűkebb pátriámból, a Koppány mentéről érkezik. Örülök a dolgos, sokat próbált emberek sikereinek és szomorkodom, ha gerincességük miatt a helyi gumigerincű kiskirályok bántják őket, s az amúgy is másodrendű állampolgárt sokadrendűnek akarják tudni. Ismert tény - a magyar buldózerpolitika eredménye -, hogy a falvak lakossága elöregedett. A kistelepülések elnéptelenedése ma sem állt meg, hiszen nincs megfelelő munkahely és sokszor a megbecsülés - anyagi és erkölcsi - is hiányzik. Öreg falvak, öreg emberek - ez a jellemző napjainkban. Es még valami. Ha idősekkel beszélünk, akkor nem az egyre kevesebbet érő nyugdíjat említik, hanem az orvost, a tanítót hiányolják a faluból, s az elhasználódott végtagoknál sokkal jobban fáj nekik a magány. Nem véletlenül tudom meg tehát földim, régi értényi tudósítónk, a 74 éves özv. Pálfi Istvánná soraiból, hogy nemcsak tollal, de könnyel is íródnak a sorok, a jajkiáltások. Gizella néném - így hívom én (is), ha találkozunk - versbe szedte bánatát. Azzal a szándékkal adjuk közre írását - tudva azt, nem irodalmi értékű -, hogy a sok könnyből letöröljünk néhányat. Reméljük, sikerül. (ékes) A magány Ó, de rossz is a magány, Nála rosszabb nincs is talán. Minden pompa hiába, A szőnyeg, a csillár a szobámban, Én mégis egyedül vagyok a magányban. A szobám jó meleg, ég a kályhában a tűz, De engem mégis a magány űz. Nincs kivel beszélgessek, Kivel egy-két jó szót ejtsek. Ha kérdezek, nem felel rá senki, Hiszen a lakásban rajtam kívül nincsen senki. Leülök, ráhajtom fejem a szék karjára, hogy ne is gondoljak többé a magányra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom