Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-02 / 232. szám
1989. október 2. 4 ^NÉPÚJSÁG Római erőd külső falának egy darabja Alsóhetény ’89 (TUDÓSÍTÓNKTÓ) Az idén ismét folytatták az ásatásokat az alsóhetényi erődnél. A táborban 6 héten keresztül diákok dolgoztak. Az ásatások vezetője dr. Tóth Endre, a Nemzeti Múzeum régésze volt Ezen a nyáron nem tapasztalhattunk nagy szenzációkat, de mint a régész elmondta, az ásatások menetében előbbre jutottak. Először az erődön belül a délnyugati sarkon ástak. Itt három épületet találtak. Feltártak egy 30x40 méteres épületet, mely a II. fürdő volt, ami egy lakószámy része lehetett. A korábbi években is feltártak egy fürdőt ami legénységi fürdő volt Ez a kisebb az erőd magánlakásához tartozott.- E leletekről mi a véleménye? - kérdeztem a régészt dr. Tóth Endrét- Valószínű, hogy a parancsnoki lakás fürdője volt ez a II. számú épület A lakóház többi részét a következő évben tárjuk fel. Ami ritkaság, hogy egy különleges alaprajzú fürdővel állunk szemben, mely a IV. században épült. Tehát nem olyan alakú, mint a korábbi római fürdők. Véleményem szerint egy aszimmetrikusabb épület lehetett.- Úgy tudom, hogy a falakon kívül is folytak feltárások.- Igen, az erődtől délre a felszinnyomok alapján végeztünk ásatásokat. Ipari negyed volt itt. A megtalált építmények és csatornák rendeltetését még nem tudjuk. Az épületek téglából készültek. Kemencék és érmék is kerültek elő. Az érmék a IV. század második feléből valók. Ami érdekes, hogy különféle csoportokban fedeztünk fel házakat Akárhol ástunk, falakat találtunk. Ezek részben kőből, falazótéglából és másodlagos padlómaradványokból készültek. Arra a megállapításra jutottam, hogy egyszerűbb épületek lehettek, mint az erődön belüliek.- Mire következtettek a leletekből?- Római és attól eltérő barbár eredetű anyagok, koporsók, poharak és tálak töredékei kerültek elő. Mindez arra mutat, hogy az V. század első felében barbár népek telepedtek az erőd mellé, ök építették ezeket az épületeket. Nagyobb épületeket nem - így az erődöt sem - foglaltak el, helyette inkább kisebb házakat építettek.- Mi a jelentősége ezeknek a leleteknek?- Eddig semmilyen nyoma nem volt a barbár népességnek. Joviában (Alsóhe- tényben) még nem kerültek elő a barbár kultúra elemei. Ezenkívül találtunk őskori kerámiát, késő bronzkori mészbetétes kulKápolna alapjának részlete túra cserepeit és vaskori cserepeket is. Előkerült 10-11 bronzérme is.- Tehát a kora népvándorlás első nyomait találták meg az idei évben?- Igen. Ez volt a fontos és a szenzáció ebben az évben. Mint említettem, helyileg még nem került elő eddig népvándorláskori leletanyag. Tárgyakat ugyan nem találtunk, de a jövő évben folytatjuk a feltárásokat Ugyancsak folytatjuk a belső területek fel- térképezését is. Meg kell jegyeznem, hogy az idén is sokat segített a Dombóvári Városi Tanács, a kapospulai és naki termelőszövetkezet és a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát. Mindannyian megértőén támogatták az itt folyó munkákat. A kilencedik szezon zárult Alsóhetény- ben, és ahogy dr. Tóth Endre mondta, folytatják a feltárásokat, amíg a pénz rendelkezésre áll erre a célra. Kívánom, hogy még nagyon sokáig ne szűkölködjenek anyagiakban, hiszen a történelemre, honismeretre, kultúrára szánt pénzeszközök előbbutóbb megtérülnek. ____.____ BODO IMRE Tv-napló Jó szándékú emberek Jules Romains 1932-ben kezdte írni Les Hommes de bonne volonté - Jóakaratú emberek - című regényfolyamát, s 1956-ban fejezte be a huszonnyolcadik kötettel. Balzac és Zola példájára divat lett a roman fleuve, a regényfolyam, a XX. században több remekmű is született ebben a műfajban, elég Martin du Gard, Romain Rolland vagy Duhamel nevét említeni, s a cél mindig ugyanaz: bemutatni a kort, a társadalmi osztályok mozgását, az emberi indulatokat, a történelmi eseményeket. A nálunk is népszerű Thibault- család, valószínűleg a legjobb alkotás ebben a műfajban, a Forsyte Saga, az angol Galsworthy regénye, aminek filmváltozatát most ismétlik a tévében, már fáradtabb, bár azt is figyelembe kell vennünk, hogy az angol nagypolgárság életének tempója is egyenletesebb, mint az a világ, ami a Thibault-k történetét jellemzi. Jules Romains-t ugyancsak a teljesség szándéka vezette, s fel is vonultatja a kor minden szereplőjét, jó elbeszélő is, mégis valami hiányzik ebből a sokezer oldalas vállalkozásból: Balzac vagy Du Gard szándéka mögött hiába keressük azok megjelenítő erejét, s ezt már akkor is éreztük, amikor - ki tudja, hány évtizede ? - ifjú lelkesedéssel olvastuk a Jó szándékú emberek első köteteit. Talán a módszerrel is baj van, s ezt a filmsorozat felén túl a tévénézők is tapasztalhatják. Jules Romains regényfolyamának ugyanis nincs központi hőse, cselekménye nem egyvonalú, hősei felbukkannak, aztán hirtelen eltűnnek, hogy új szereplőknek adjanak helyet, majd kötetekkel később visszatérjenek. Itt van Quinette, az antikvárius és megszállott gyilkos, aki éppen csak végez első áldozatával, majd hosszú időre eltűnik, a néző találgathatja, hogy mi történt vele, s amikor új-, ra felbukkan, mint most a negyedik folytatásban, már jó néhány nőt eltett láb alól. A többi szereplővel sem vagyunk másként, s ezen a filmváltozat sem tudott változtatni, ami végtére inkább bosszantja, mint szórakoztatja a nézőt. Még két folytatás, s a szereplők útja valahol találkozik majd, ha ugyan a néző azonosítani tudja őket. Ezért a rendezői megoldás, hogy amikor valaki visszatér vagy éppen akkor jelenik meg először, szabályosan bemutatkozik, ami jól is van, mert a néző feje nem káptalan, egyébként is jelenleg több folytatás végszavát kellene megjegyeznie. Viszont ez a szimultán módszer eredményezi, hogy minden folytatás szolgáltat meglepetést, mint legutóbb is, amikor a regény egyes szereplői Moszkva iránti hűségükről beszélnek, a falon hatalmas Lenin-kép, s mindenki az eljövendő szocializmusban reménykedik. Az ábrázolás pontos, az első háborút követő másfél évtizedben a francia értelmiség őszintén hitta világot megváltó szocializmus eljövetelében, míg a moszkvai perek, a sztálini önkény ki nem ábrándította őket. Picasso éppúgy kommunista volt, mint Aragon, Eluard vagy a szürrealisták, s kommunista volt André Gide is, akinek naplója, melyben leírja kiábrándulása történetét, ma már magyarul is olvasható. Jules Romains óriási regényében minden benne van, ami a korra jellemző, a maga módján jó regény is, a lehetőségekhez képest jó a tévéváltozat is, mindebből azonban aligha következik, hogy tömegével keresik majd az emberek a könyvtárakban a Jó szándékú emberek magyarul megjelent köteteit. CS. L Könyv: Tamás Menyhért: A Szent Anna-tó regéje A Szent Anna-tó Erdélyben, Csíkországban lelhető az 1294 méter magas Nagy- Csomád 951 méteren lévő kráterében. Legnagyobb mélysége nyolc és fél méter. A festői fekvésű tó évszázadok óta szerepel különböző regeváltozatokban, már Orbán Balázs, az egyik legrokonszenvesebb a sok hasonló erdélyi főnemes közül, feljegyezte a múlt században. Tamás Menyhért pedig csodálatos magyar nyelven újjá költötte az ősi története, mely egyébként egy szinte elfeledett népdalgyűjtő, Seprődi János kolozsvári tanár ide települt Anna lánya révén „élőben" is Magyarországra érkezett. A táj szépsége, a tó mélysége és a körülötte élők századok óta nem könnyű, napjainkra pedig ismét borzalmasra fordult élete egyaránt kedvezhetett a rege születésének. Az idegen hatalom által rájuk kényszerített székelyek már csak lelkűk mélyén őrizhették ősi jogaikat az elnyomó Vácmánnal szemben. Gazdaságuk, minden javuk kiszolgáltatott, végül már lányaik teste is. Míg a meztelenül uruk hintájának vontatására kényszerített lányok - Erzsi, Bori, Orsi, Trézsi, Mári, Margit, Biborka, Julis, Apolló, Ilma, Róza, Villő és mindannyiok vezetője: Anna - a feneketlennek ismert tóba nem rántják a zsarnokot és el nem tűnnek vele gyütt valamennyien. Az áldozatok hattyú képében ugyan visszatérnek még egyszer, de ennél talán fontosabb, hogy ellenállásuk emléke éppúgy megmarad, mint a holtuk után kitört lázadás leverésének véres emlékezete is. A népek ugyanis nem felejtenek, legfeljebb csak költészetté nemesítik az egykori sivár valót. Tamás Menyhért remeklése nemcsak a rege felelevenítésében van, hanem a mesés elemeknek a legtárgyilagosabb, szinte néprajztudósi pontosságú ötvözésében a mindennapok valóságával. A mindössze 170 oladalas, lehetetlen kis kötet a Népszava Lapkiadó Vállalat Híres Könyvek sorozatában jelent meg. ORDAS IVÁN Csak felnőtteknek! Az ifjúsági regények kora nem járt le, sőt a maga korában is együgyűnek tartott Ciliké regényeknek is új olvasókat remél napjaink sokfelé kereskedő könyvkiadása, az viszont más kérdés, hogy mi való csak felnőtteknek? Az életkor az értelmiségi szintet illetően nem jelent csalhatatlan bizonyosságot, ugyanis vannak - bár többen lennének! - borotvaéles eszű, minden jóra alkalmas fiatalok, s vannak infantilis felnőttek, akik csak botladozva igazodnak el az élet tényei között. Aki tehát egy film megtekinntését „Csak felnőtteknek!” ajánlja, felkiáltójellel is nyomatékosítva, kockázatos vállalkozásba kezd, főleg, ha a napi fogyasztásra szánt televízióról van szó. Vannak filmek, amelyekben halomra öldösnek embereket, másokban különböző betörőfurfangokra adnak ötletet, az indokolatlan agresszivitásról nem is szólva, ezek korhatár nélkül megtekinthetők, s vannak mások, amelyek megpróbálják elriasztani a fiatalkorúakat, ha ugyan nem az ellenkező hatást érik el. De akkor mire ez a komolykodó felnőttszigor, az erkölcsbíró fennkölt szerepe? Mindez a Például Sonja W. című svájci film kapcsán jutott eszünkbe, ami egy fiatal nő mindennapjait mutatja be, álmosan, vontatottan és nagyon unalmasan. Mindenekelőtt jó lenne tudatosítani, hogy a jóléti társadalmakban a jól fizetett munkás keményen dolgozik, a lustaság vagy a kapun belüli munkanélküliség ismeretlen fogalom. Tehát a pénz nem hever az utcán. Az is bizonyos, hogy a gazdagság és a boldogság nem áll egyenes arányban, nem a leggazdagabb ember a legboldogabb, jóllehet a boldogsághoz azért némi pénz is kell. Schiller versében, amit Petőfi fordított magyarra „egy boldog szerelmi szívpár kis kunyhóban is megfér”, amiről azonban egészen más az albérletben szorongó fiatalok véleménye. A svájci film hősnője unatkozik a jóléti társadalomban. Ezzel is megpróbálkozik, azzal is, de sehol nem érzi jól magát, unja a munkát, a szerelmet, az életet. Küllemre közepes jelenség, nem is különösebben okos, afféle „felesleges ember”, amilyenek sűrűn szerepelnek a nagy orosz realisták regényeiben, de az iró-rendező, Jörg Helb- lin, akiről semmit nem tudok, nem tud vele mit kezdeni. Ha példázatnak szánta a jóléti társadalmak ellen, rossz úton jár, ha az egyéni úttalanságot akarta ábrázolni, kevés volt hozzá a képzelőereje. Lehet, hogy a derék és jómódú svájciak elborzadnak ezen, mi inkább kedvetlenül nézzük ezt a fáradt vergődést, hallgatjuk a nehezen érthető svájci dialektust^ azon törjük a fejünket, miért csak felnőtteknek ajánlja tévénk ezt a filmet? CSÁNYI LÁSZLÓ írás közben (Balatoni ősz, verssel.) A kétes őszben sötét, sötét a Balaton, mint Kosztolányi versében. Az éjszaka csendjében egymásnak felel múló és maradandó, a boldog remény megbékélten beletörődik időlegességébe, együttérzéssel nézi a vérző fákat, s már meg sem próbálja, hogy szóra bírja a visszhangot. Kosztolányi versét a felismerés fájdalma mondta tollba. Nagy vers, de mitől is nagy? Egy francia számára valószínűleg jellegzetes impresszionista költemény, szelíd és elviselhető érzelgősséggel, bár az öregedő férfi részéről már-már olcsóság azt kérdezni a tihanyi visszhangtól, hogy felel-e még az ijfúság szavára. „Nem szól a visszhang” - mondja rezignáltan a költő, s ha egy pénzváltó józanságával olvassuk a verset, közhelyek fáradtságát érezzük, mintha távolból, részvét nélkül figyelnénk az öregedő költőt, amint a fasorban lépked, vállán esőköpennyel, míg valahol a távolban egy sápadt nő ábrándozik a zongoránál. Kétszer meg is zökken a vers. Erre a sorra: csak ők kacagnak még a gyerekek, ez rímel: én hallgatok, de már nem nevetek... A jambussal nincs baj, de a személyes névmás felesleges, a sor nehezen tagolható, s miért kellene bárkinek nevetnie a sötét, őszi Balaton láttán? „A gyógyszalonba sápadt nő figyel” - ezen azonban ne akadjunk fenn, Kosztolányi, nyilván kedélyes modorosságból, szívesen mellőzi a megfelelő helyhatározó ragot, pedig ő igazán tudott magyarul. De miért fontos, hogy a sápadt nő foga „gyöngy”? Látszólag rímkényszerről van szó, amire még Aranynál is találunk példát, a göröngyre pedig nem is könnyű rímet találni. Ez valószínűleg mind igaz, mégis, amikor ezt a verset, amely kora ifjúságomtól kísér, magam elé mondom itt Akaiiban, a hűvös őszeleji estében, a sötét, sötét Balaton díszlete előtt, borzongást érzek, félelmet, talán el is sápadok. A Balaton valóban sötét-sötét, így megkettőzve a jelzőt, kötőjellel is fokozva, s a nyár után valóban véreznek a fák, akkor is, ha a nappali ragyogásban inkább a sárga és a rőtszín jellemzi a tájat. A vers tényének nem kell egyeznie a valósággal, nem is fontos, s azt sem kérdezzük, hogy a gyerekek trillás öröme valóban az eget veri-e. í Ekkor hangzik fel az imént kifogásolt sor: én hallgatok, de már nem nevetek... - s egyszerre úgy érezzük, talán nem is a sor siklik ki, hanem az öregségbe fordult élet botlik meg, lám, a földön is targally és göröngy, ami óvatosságra inti az öreg lábat, s ha ki is kerüli, a múlandóság kettős jelképe. A targally a tehetetlen esendőség, a göröngy több, látványa a koporsóra hulló rög tompa dobpergését idézi, s ekkor, a múlandóság jelképei között tűnik fel a sápadt nő, magányosan és kiábrándultán, a gyógyszalon lehangolt zongorája fölé hajolva. A jelző fontos, a szótagszámot tekintve lehetne más is, félretolt, feledett, porlepte, de ez a szó kétértelmű, egyformán vonatkozik a sápadt nőre és a hangszerre, s lehangolt a táj és a költő is, aki valahonnan meglesi a jelenetet, s most már indiszkrécióját sem kérjük számon, mert a magányos, sápadt nő akár a halál angyalát is jelképezheti, aki a végzet dallamát próbálgatja a lehangolt zongorán. Tökéletes vers, gondolom Akaiiban, az éjszakai kertben, barátok között, a Balaton sötét-sötét tükre előtt, s ezt éreztem akkor is, midőn először olvastam, talán tizenöt éves koromban. De mit mondanék egy franciának, itt Akaiiban, bor mellett, hogyan magyaráznám meg, hogy a fák véreznek s nem vérzenek, jóllehet a vers így sem lát- j ná kárát, de a mássalhangzótorlódás lassúbbá tenné a vers sima folyását. S hogyan , mondanám el, mit jelent a „Tündér Tihany", mert ez nem fée, nem lumiére féerieque, i s a féerie, ami tündérjátékot jelent, sem adja vissza alliteráló hangulatát, arról nem is szólva, hogy a kép mögé kellene varázsolnom Csokonait és Berzsenyit, irodalom- történetünk egyik dicső szakaszát, klasszicizmussal és magyar rokokóval. Még Kosztolányit sem tudnám pontosan megidézni, aki „bús férfiként” járt a szomszédos Füreden, s a korai halál sejtelmében irta ezeket a sorokat. Romlandó testében ekkor már visszafelé jártak az órák: még tíz éve volt. S mit szerettem én ebben a versben, tizenöt évesen, sok jóra alkalmas, de végtére mégiscsak szeleverdi ifjúként, s miért hatotta meg azt az ábrándos kislányt, akinek fontoskodva elszavaltam a révfülöpi mólón? Az este csillagokat ringatott a tó tükrén, mindent szelíd békesség járt át, s egyikőnk sem gondolt arra, hogy neki már tíz éve sincs. A gyűlölet gyilkolta meg 1944 nyarán vagy telén: nincs rá adat. De ez már Kosztolányi versének titokzatos és feltérképezhetetlen utóélete. CSÁNYI LÁSZLÓ Múzeumaink kincsei Concordia istenasszony A régi róma lakói eléggé bőségesen ellátták magukat istenekkel. Közöttük is felettébb rokonszenves volt Concordia istenasszony, aki már a köztársaság idején az egyetértés fontosságát jelképezte. Akkor a polgárok közt, később eléggé merész ideológiai ugrással a császár és hitvese közti egyetértésre utalt. Első szentélyét már időszámításunk előtt 366- ban felépítették. Az ilyen kegyhelyek száma szaporodott, Concordia érmekre került és olyan páratlanul szép szobrokra is, melyek közül az egyik a szekszárdi Wosinsky Múzeum - Tamásiból előkerült - féltett és értékes kincse. Az istenasz- szony egyik kezében áldozócsészét, a másikban bőségszarut tart. Fotó: KISPÁL M. Ajánlatunk Dombóvári, vagy ott járó olvasóink figyelmébe ajánljuk, hogy a városi könyvtár zeneműtárában október végéig megtekinthetik Horváth János festőművész kiállítását.
