Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-05 / 235. szám

1989. október 5. ríÉPÜJSÁG 3 Anti-Dühring jelenség (Válasz a „Cui prodest?”-re) Agrárreformkör A vidéken, a falun élők ne legyenek másodrendű állampolgárok Nagyon sajnáljuk, hogy a Tolna Me­gyei Népújság lapjain mindeddig nem ol­vashattuk a Magyar Demokrata Fórum szeptember 29-i szórólapját, amelyről oly elítélően nyilatkozott az MSZMP Tol­na Megyei Bizottsága. Jó lenne, ha ebből legalább mutatóban idéznének néhány megtámadott „vívmányt” az ellenirat szerzői. így ugyanis hasonlít ez az eljárás ideológiai könyvkiadásunkhoz, amely az Anti-Dühringet a Dühring nélkül adta ki oly sok éven át. Ha a szórólap időben helyet kapott vol­na mindenféle reflektálást megelőzve, ki­derülne, hogy hangneme diktatórikus-e valójában. A Magyar Demokrata Fórum a kezdetektől visszataszítónak tartott és tart mindent, ami diktartórikus. Különö­sen magát a (bármilyen jelzővel ellátott) diktatúrát, és úgy tudtuk ezeddig, me­gyénk megváltozott MSZMP-vezetése hasonlóan vélekedik minderről. Ideoló­giai kérdésekben nem akarunk az MSZMP-nek tanácsot adni; de a „Cui prodest” alapján nem dönthető el, mikor fejeződik be a sztálinizmus, s mikor kez­dődik az igazi kommunizmus. Az internacionalizmus gyakorlata pe­dig más keleten és nyugaton, ahogy egyes fogalmak sem takarnak azonos valóságot: pl. demokrácia, stb. Egyébként a teljes terjedelmében megjelent „Cui prodest” ezeket írja: „Az MDF elfelejti, hogy a sztálinista pa­rancsuralom legtöbb áldozata becsüle­tes kommunista volt...” A Magyar Demok­rata Fórum nem felejti az áldozatokat (Id. június 16-a) csupán ideológiai különb­séget nem tesz közöttük. A „hazaárulás­ról” (amely ilyen formában nincs is a szó­rólapon) csak a következőket monda­nánk. Úgy tudtuk, mi eddig, hogy me­gyénk reformkommunistái a bukott (sztá­linista) rendszert elvben elutasították, képviselőit igyekeztek kirekeszteni a po­litikai hatalomból. Akik a csőd szélére vit­ték az országot, azokkal szemben igenis fel kell lépni. Itt az elsőbbség kérdése lé­nyegtelen. Ha az MSZMP Tolna Megyei Bizottsága reform hírű politikáját feladná, azt mi személy szerint is nagyon sajnál­nánk. Demokratikus jövőnkért igyekez­tünk országos példát mutatva együttmű­ködni: Magyar Demokrata Fórum, más független pártok, helyi MSZMP-vezetés. Ezt szeretnénk a jövőben is, ha a nyilat­kozatháború után végre ezt valódi tettek bizonyítanák. Hisszük, hogy a nagyon közeli jövőben megtudjuk, kik azok az elkötelezett marxisták, „a ma kommunistái”, akik „a demokrácia szellemében” is együttmű­ködnének más politikai erőkkel. Szekszárd, 1989. október 3. Magyar Demokrata Fórum Szekszárd Városi Szervezete (Folytatás az 1. oldalról.) Az elfogadott alapszabály a választá­sokon való részvételt célkitűzésként fo­galmazza meg, és az ehhez szükséges szervezeti keretet úgy biztosítja, hogy az egyesületi forma széles tömegbázis ki­építését teszi lehetővé. Az agrárreform- körök legfontosabb feladata most, hogy településenként létrehozzák a helyi egyesületeket. Az elkövetkező egy-két hónapon belül el fog dőlni, hogy az ag­rárvilágban jelentős politikai tényezővé tud-e válni az agrárreformköri mozga­lom, vagy csak egy marad a számos szervezet közül. Kikre számítanak az agrárreformkörök egyesületei? Az agrárreformkörök elsősorban a vi­déken élő és dolgozó reál agrárértelmi­ségre, és az agrárértelmiség vonzáskö­rében dolgozó emberekre számítanak, mint politikai bázisra. Hirdetik a teljes val­lás- és lelkiismereti szabadságot, soraik­ba várják a vidéken élő, bármely feleke- zethez tartozó hívő embereket is. A vidéken, falun élő nem reál, azaz hu­mán értelmiség szintén csatlakozhat az egyesülethez, amennyiben annak célki­tűzéseit elfogadja. Mik az egyesület főbb programpont­jai? Legfőbb programpontja az egyesület­nek a fővárosban, valamint a nagyobb városokban élők, és a vidéken, falun élők életszínvonalbeli különbségének foko­zatos csökkentése, majd megszünteté­se. Nem fogadható el az az állapot, hogy a vidéken, falun élő emberek tömegei má­sodrendű állampolgárai legyenek egy szabad demokratikus Magyarország­nak. Az agrárreformkörök alapvető erkölcsi kérdésnek tartják felhívni a figyelmet ar­ra, hogy a mezőgazdaságot a jelenlegi válság olyan súlyos helyzetbe hozta, hogy veszélyeztetve látszik az ország za­vartalan élelmiszer-ellátása. Az agrárre­formkörök hiszik és vallják, hogy a vidé­ken élők, a mezőgazdasági termelők sor­sát csak az ott élő és dolgozó emberek véleményének kikérésével lehet meg­nyugtatóan megoldani. A mezőgazdasági termelők nem fo­gadnak el olyan agrárpolitikát, amelyet nélkülük dolgoztak ki, amely az agrár­ágazatban dolgozó embert pusztán esz­köznek tekinti az élelmiszerek termelé­sében. Idegen a mai falutól az olyan ag­rárpolitika, amely nem veszi figyelembe, hogy a mezőgazdaságban dolgozók is méltók az ezredforduló idején elvárható emberi léptékű életvitelre. Egyetértenek azzal, hogy a földet an­1200 lelkes falu diákjait tavaly óta va­lóban paradicsomi körülmények kö­zött igyekszik az egészséges élet­módra ránevelni. Tavaly adták át a 13x22 méteres tornacsarnokot, ren­geteg bordásfallal, a belső labda­játékokhoz bőségesen elégséges térrel, öltözőkkel és az összes szük­nak a kezébe kell adni, aki azt a leghaté­konyabban meg tudja művelni, de eluta­sítanak mindenféle erőszakos „földosz­tást”, a nagyüzemek felülről irányított, parancsszóra történő szétszedését. El kell fogadni tényként, hogy a múltat meg nem történtté tenni nem lehet, és nem le­het mindent elölről kezdeni. De bízzuk magára a szövetkezeti tag­ságra, hogy a közös tulajdont továbbra is fenn akarja-e tartani. Támogatjuk a közigazgatási reformot. Minden falu, település saját önkormány­zatot hozzon létre, és ez az önkormány­zat gyakorolja a falu, a település sorsát befolyásoló legfontosabb jogosítványo­kat. A vidéket, a falut azonban nem hagy­hatja magára a központi kormányzat. A falu, a vidék fejlődése nem biztosít­ható egy átfogó nemzeti felemelkedési program nélkül. Biztosítani kell az életteret a vidéken és a falun a felnövekvő generáció számára. Ehhez nem elég a mezőgazdasági mun­ka jövedelmezőségének növelése, ha­nem szükséges egy összehangolt ipari­fejlesztési koncepció kialakítása, amely nagy hangsúlyt helyez a vidéki, falusi ipartelepítésekre. Milyen szociálpolitikai intézkedéseket sürgetnek az agrárreformkörök? Tűrhetetlennek tartják, hogy az ipari és a mezőgazdasági nyugdíjak átlaga közt még mindig nagyon jelentős a különb­ség. Támogatják, és sürgetik a nyugdíj alsó határának 5000,- Ft/hónap történő megállapítását. Egyetértenek a nyugdí­jak maximálásával. A mezőgazdasági munkakörök egyes fajtáinál - nehézgépkezelő, traktoros stb. - támogatják a korkedvezmény beveze­tését. Ki kell bővíteni és új alapokra kell helyezni a falun élő idős emberek szociális gondozását. Milyen kulturális intézkedések megté­telét látja fontosnak az agrárreformkör? Az alapfokú oktatási intézményeket vissza kell helyezni a kistelepülésekre. Újjá kell éleszteni a népfőiskolákat, a téli időszakban a falvakban megtartandó gazdatanfolyamokat. Segíteni kell a falusi hagyományőrző klubokat, csoportokat. Az agrárreform­körök részletes akcióprogramja, széles körű vita után a közeljövőben kerül ösz- szeállításra. Bízunk benne, hogy a vidéken élő em­berek megértik, és magukénak érzik a programot, csatlakoznak ahhoz, belátva, hogy vidék Magyarországának felemel­kedését szolgálja. DR gZÜCS LÁSZLÓ Tolna Megyei Agrárreformkör választmányának elnöke (Szó)párbaj bekötött szemmel A Magyar Demokrata Fórum által terjesztett „Kedves Bará­tunk!” című röplap nagy vihart kavart egy pohár vízben, amint azt a Tolna Megyei Népújság hasábjain az elmúlt napokban dú­ló válasz- és ellenválasz-háború is mutatja. A kemény hangú, a leendő választókat direkt módon megcél­zó és választás elé állító iromány egy csapásra véget vetett an­nak a már-már békebeli hangulatnak, amelynek békés hullá­main ringatóztunk a Nemzeti Kerékasztalnál történt látványos és történelmi megegyezés óta. E megegyezést ugyan aláírta a Magyar Demokrata Fórum és az abban foglaltak őszinte szán­dékát is tükrözik, valamint a betartását kötelezőnek tekinti magára nézve, de nem szabad elfeledni azt, hogy az MDF ellen­zéki szervezet, amelynek alapelvei, eszméi igen sok tekintetben nem egyeznek meg sem az uralkodó kommunista pártéival, sem más szervezetekéivel. E különbözőség az utóbbi hetekben mintha el-eltünedezett volna a nagy nemzeti egyetértés kulisz- szái mögött. Ezért keltett ilyen nagy feltűnést - és sok esetben felháboro­dást - az MSZMP és annak megyei lapja részéről az inkriminált röplap. A váratlansága és kihivóbb hangneme miatt meghök­kentek és fejvesztetten reagáltak, vaktában leadott lövésekkel. Nem is csoda, hogy azok mellétrafáltak, hisz bekötött szemmel nem lehet célozni. Nyugodjanak meg tehát a kedélyek, olvassa el mindenki még egyszer és figyelmesen a szöveget, és akkor megláthatja, hogy ez nem a kommunistákat, a tisztességes, de más vélemé­nyen lévő embereket nevezi cserbenhagyónak és a haza eláru- lójának, hanem azokat, akik a bukott, levitézlett és az országot tönkretévő hatalom mellett politizálnak. Azon hatalom mellett, amelynek dicstelenségét és a vezetésre való alkalmatlanságát maga az MSZMP ismerte el nem is egyszer. Aki ezt a hatalmat akarja ilyen-olyan érdekektől vezéreltetve visszahozni, valóban elárulja a hazáját, mert ezzel a még teljesebb romlásba dönti. Ebben az országban minden jó szándékú polgárnak helye van, legyen az kommunista vagy demokrata. Magyar Demokrata Fórum Bátaszék és Vidéke Szervezete (A fentebb közölt két válaszcikk megjelentetésével szerkesztőségünk lezártnak tekinti a vitát. Fenntartva továbbra is szombati számunk szerkesztőségi cikkében foglaltakat.) Védett szállások alkoholbetegeknek A kórházakból kikerülő, gyógyulófél­ben lévő alkoholbetegeknek országszer­te 14 védett szállást alakítanak ki a követ­kező hónapokban. Az Országos Egész­ségvédelmi Tanács Alkoholizmus Elleni Bizottságának támogatásával létesülő otthonokban fél éven belül 155 „lábado­zó” szenvedélybeteget fogadnak. A szállások fenntartói - egyházi szer­vezetek, egyesületek, egészségügyi és tanácsi intézmények - nemcsak életve­zetési tanácsokkal, hanem munkaválla­Önként vállalt kötelezettség íróasztal- és státusmentési kísérletek? Nem lehet egy állami gazdaság igazgató­jának tiszte megítélni, hogy mi rejlik az ál­taluk kezdeményezett kamara elutasítá­sa mögött - vélekedik Pál József. Korábban, a szervezés során minden­esetre gyakran hallotta, hogy a tsz-veze- tők elégedetlenek a TOT-tal, az érdek- képviselet színvonalával, a fönntartási költségekkel. Ezt a kritikát azonban nem mindenki vállalja nyíltan, illetve sokan az „annyira azért nem rossz az érdekképvi­seletünk, hogy az állami gazdaságokkal szövetkezzünk” álláspontra helyezked­nek. A múlt sérelmei miatti ellenkezést Pál József részint jogosnak érzi, véleménye szerint viszont több a közös, a mezőgaz­daság egészét sújtó nehézség, ezért leg­alább a fiatalabb tsz-vezetőktől nagyobb toleranciát, odafigyelést remélt, mintamit végül is tapasztalt a kamara szervezésé­nél. Hazugság, hogy ők át akarták volna venni az irányítást - mondja indulatosan - mindössze kezdeményeztek. Tény, hogy nem készült markáns leírá­sa a kamarának, először ugyanis csak a szándékot kívánták kifejezni a kormány­zat felé, hogy a mezőgazdaságnak (!) kell egy olyan szervezet, amelyik a gazdasági érdekképviseletet ellátja (a politikai ér­dekképviseletet lássák el az ezt fölvállaló pártok). Ajelenlegi szervezetek -TOT, agrárre­formkörök vagy éppen az Állami Gazda­ságok Egyesülése - ugyan betölt egyfaj­ta koordináló, információszolgáltató sze­repet, de igazi gazdasági érdekképvise­letet nem. lási ajánlatokkal is segítik majd a teljes absztinenciát vállaló lakókat. Az OET Alkoholizmus Elleni Bizottsága a nyáron hirdetett pályázatot védett szál­lások kialakítására. A hazai és a nemzet­közi tapasztalatok szerint ugyanis a kór­házi kezelés után ilyen, biztonságot nyúj­tó otthonokban átmeneti ideig élő bete­gek hamarabb talpraállnak, mint társaik. Sőt, kórházi ápolásuk ideje is rövidülhet, ha azt utókezelés követi. A bizottság dön­tött a beérkezett pályaművek sorsáról. Önkéntesen vállalt kötelezettség - ez lenne a kamara lényege, mely tagjaira, sőt a kívülállókra is kötelező szabványo­kat, árakat, minőséget stb. ír elő, az or­szág mezőgazdaságának egységessége érdekében, minden szektor javára. Hosszú távon ugyanis senkinek sem jó az egymás árai alá kínálás, a minőség rontása, a versenytárs kijátszása. Kötelező érvényű határozatokat ter­mészetesen csak úgy hozhat egy szerve­zet, ha ehhez megvannak a jogosítvá­nyai. A kormányzatnak - illetve az illeté­kes tárcának - hatásköröket kellene eh­hez leadnia, s ezeket törvényekben ga­rantálnia. Alulról a közös érdek és a szakértelem, fölülről pedig ezek a bizo­nyos jogosítványok együttesen tennék lehetővé, hogy az eddigieknél egy sokkal hatékonyabb gazdasági érdekképviselet jöjjön létre. S hogy emellett kell-e a TÖT, az ÁGÉ és más szervezetek, amit a gaz­daságok finanszírozhatnak? Döntsék el ők maguk. A kamarát viszont muszáj lenne mi­előbb megalakítani, mert csak így léphe­tünk be az 1992-től egységes Európába - véli Pál József, az egyik kezdeményező, aki - egyelőre legalábbis - fölhagyott a szervezéssel. Hol bukott meg a dolog? Lent az érdekeltek értetlenségén és a jelenlegi apparátusok ellenállásán. Fönt pedig - föltételezve, hogy a szük­ségességét belátják - idő, energia és személyzet nincs rá. Jelenleg a mező- gazdaságnak e létfontosságú problémá­ja országos szinten csupán parciális kér­désnek minősül. Ezen fölül - s ebben két beszélgető­partnerem egyetért - ma sem forszíroz­zák „fönt” az egység megteremtését. A szalámipolitika folytatódik, erre van szükség az indirekt padláslesöpréshez. (rostás) Vészvilágítás Némely ország tűzbiztonsági előírásai kötelezővé teszik, hogy a közösségi épü­letekben és a soklakásos házak lépcső­házaiban legyen vészvilágítás, mert így akkor is kimenekülhetünk az épületből, ha a tűz miatt megszakad az áramellátás, vagy ha azt ki kellett kapcsolni. Vészvilá­gításra általában akkumulátorról táplált lámpákat használnak, de ezek már több­ször fölmondták a szolgálatot. A brit építési kutatóintézet most erre a célra kü­lönféle lumineszkáló anyagokat próbált ki. Ezek - például a cink-szulfid - elnyelik a fényt, s azt hosszú ideig visszasugároz­zák. A visszasugárzott fény meglehető­sen halvány, ezért csak akkor válik látha­tóvá, ha a rendes világítás megszűnik. Ahhoz azonban eléggé erős, hogy a sö­tétséghez már hozzászokott szem szá­mára jól látható legyen. Ilyen lumineszkáló anyagok kaphatók különféle világító festékek, felragasztha­tó csikók és kész figyelmeztető táblák formájában. Mire büszkék: Aparhanton? A tanácsi tisztviselők véleménye teljesen összecseng Dármány Gyula testnevelő tanáréval, aki egy talán Már-már mindennapossá váló, sajnos többnyire cseppet se jogta­lan kesergéseink során könnyen elfeledkezünk arról, hogy történnek ebben az országban jó dolgok is. séges csatlakozó létesítménnyel. Az itteni pedagógusok 270 diákot okíta­nak, a legnagyobb létszámú osztály 31 gyerekből áll, akiknek itt bősége­sen elég helyük van. A sok bővítés, toldás-foldás után egyre nagyobbá váló - a betévedőnek kissé útvesztő­re is emlékeztető - iskola egyút­tal sportcentrumként is szolgál. A tornacsarnokon (nem lenne helyes a szerény „tornaterem kifejezést hasz­nálni) szabadtéri bitumenes kézilab­dapályájuk is van. Ami pedig talán legalább ennyire fontos, a teremben tavaly nemcsak a tanulók testedzése folyt, hanem a hét két napján asszonytornát is tartottak - az édes­anyáknak. FÉNYKÉPEZTE: ÓTÓS RÉKA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom