Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-04 / 234. szám

1989. október 4. 4 Képújság Múzeumaink kincse: Madárfejes kancsó 3. Amikor nemrégiben teljes oldalt szenteltünk Regöly történetének, emlí­tést tettünk az ottani alán fejedelemasszony sírjából előkerült páratlan kincsleletről. Nem arany ugyan, de semmivel se kisebb értékű az ugyan­innen származó madárfejes kancsó, melynek felső része némi korai absztrakcióval még a madár tollát is utánozni igyekszik. A Wosinsky-mú- zeumban látható. Fotó: KISPÁL M. Szíriában hátizsákkal I. Tóth István már a gimnáziumban is a legerősebb, mégis a legszelídebb ember volt. Az a típus, aki egyszerűen csak úgy, szeretetre méltó személyiség. A me­gye sportszerető közönsége a Népújság sportrovatából követhette nyomon a sok­szoros megyei bajnok súlylökősikereit. Szekszárd lakosságának azonban csak gyaníthatóan kis százaléka tudja, hogy Tóth Istvánnak is köszönhető, hogy a me­gyeszékhely parkjai, zöldövezete rende­zett. Ö a parkfenntartó csapat művezető­je. Madárbarát és numizmatikus, olyan ember, akinél a természet szeretete az életnek része. A nyáron öt hetet Törökor­szágban és Szíriában töltött barátaival.- A legutóbbi, Madártani Egyesület ál­tal rendezett gyűrűző táborban a Diás- szigeten, ahol még állt a Tüskevár Matu- lájának kunyhója, egy pesti barátommal utazásokról álmodoztunk. Ő Kínába ké­szült és én meg álmodoztam... Pár hét múlva levélben irta, hogy barátai Tö­rökországba és Szíriába készülnek egy öthetes hátizsákos túrára, lenne-e ked­vem... Mit mondjak? Volt. Ruch Bori bará­tom által összeismerkedtem így Csorba László középiskolai tanárral, Kecskés Ferenccel és egyik tanítványával. Május utolsó napján még feleltetett Csorba La­ci, másnap már Törökországban voltunk. Hálózsákban a száraz évszakban Sátor nélkül indultak, mindenkinek a hátán körülbelül 12-15 kilós csomag. Májustól szeptember végéig eső egy csepp sem esik, igy a sátor csak nyűg lett volna. Mindenki anélkül, hogy a másikkal egyeztette volna, vett az útra egy rúd pickszalámit. Szorongó érzés az első re­pülés, s Tóth István úgy érezte, a TU-134-est bizony lábbal kell felsegíteni a levegőbe. Isztambultól még csak nem is gondoltak az autóstopra, mert illik megkérdezni ott, hogy mivel tartozik a stoppos, s bizony meg is mondják, vagyis fizetni kell.- A hét napig érvényes vizűm készte­tett bennünket arra, hogy átérjünk mi­előbb Szíriába. A Boszporusz-hídra alig talált rá a fiatal taxis, de végül megváltot­tuk hálókocsijegyeinket a vonatra, Ade- na felé. Az Ankara alatt fekvő Kayseribe ezer kilométeres, másfél napos vonato­zás után értünk, s havas hegycsúcsok fogadtak. A 3917 méter magas Erciyesre igyekeztünk. Tudni kell, hogy az expedí­ció tagjai a növény- és állatvilággal épp­úgy meg akartak ismerkedni útjuk során, mint az emberekkel, szokásaikkal, visel­kedésükkel, vagy éppen kultúrájukkal. Az csak természetes volt az ő esetükben, hogy a művészetek mellett kőzettani is­mereteket is gyűjtöttek. Háromezer mé­terig kapaszkodtak fel, megkóstolták a havat, hógolyóztak. Az oldalban birkákat, kecskéket legeltettek, s a pásztorok meghívták turistáinkat sátrukba.- A tea mellé juhsajt, paradicsom és apró, sült birkahús is került. Ez utóbbit úgy sütik egy vasnyárson és a külső sült réteget vékony szeletekben a házigazda levágja. Hozzá áysánt ittunk, ami a hideg kefirhez hasonlítható kiváló ital. Útjuk innen a 60 kilométerre fekvő Gö- remébe vezetett. A vulkáni kitörések, az erózió és szél hatására lélegzetelállító képződményekkel ismerkedhettek meg. Olyanok voltak ezek a lekopott kövek, mint egy nagyszerűen álló, csúcsos há­lósipka.- Mindig vissza-vissza kellett néznünk rá, mert úgy érezte az ember, hogy elfe­lejti" milyen is volt-emlékezik Tóth István. A keresztények üldözésének idején bar­langlakásokat vájtak beléjük, s a bejára­tokat egy malomkő nagyságú sziklada­rab zárta. A hegyek gyomrában apró, de csodálatos szépségű keresztény temp­lomok voltak. Másutt a sziklák olyan.benyomást kel­tettek, mintha megmerevedett és felkor­bácsolt tengeri hullámokat látna az em­ber. Csodás látvány volt. Vízumbonyodalmak A térképen követjük útjukat tovább. Távolsági buszra váltottak szintén helyje­gyet. Álló utas nincs, igaz a klímaberen­dezés nem mindig működik tökéletesen. A tengert akarták látni, így utaztak Mer- sinbe. S találkoztak. Ők és a tenger.- Csodálatosan tiszta itt a tenger. Kagylót gyűjtöttünk, s este a tengerparti napozóágyra szivacs került, mi meg bele a hálózsákba. A tenger morajára, s a fe­jük felett ragyogó csillagok látványára elaludni sem utolsó érzés. Milyen jó erről még mesélni is?!- Persze mi tiltakoztunk. Egyórás hu­zavona következett, s persze eddigre már a busz is ott akart hagyni bennünket. Mi angolul és németül győzködtük a ha­tárőrt, aki viszont csak arabul és törökül mondta a magáét. Végül a busz utasai segítettek. Berita a határőr, hogy túlléptük a ví­zumhatáridőt és visszafelé fizessünk... Na mindegy, gondoltuk, csak szabadul­junk meg tőled, két hét hosszú idő, majd csak alakul valahogy. Szíriában még a földre sem léphetsz rá, amíg be nem fizeted a 100 dollárnak megfelelő összeget. Enélkül a pénz nél­kül nem indulhat útnak a vándor az or­szágban, annyit muszáj beváltani. Tóth István mutatja a Szíria Commersial bank papírjait. Kiderült, 400 dollárból négyen vígan megéltek. Aleppóba érkeztek, ahol olcsó szállást kerestek, s találtak. Éjszakai riadalmat egy kóbor macska okozott, az asztalon élelem után kutatva.- Csótány ugyan volt, de orvos ismerő­sünk mesélte, akad magyar kórház, ame­lyiknek a fertőző osztályán is megél, akkor mi tartottunk volna pár bogártól? Daret-Ezzébén a Kalaat Szemán megte­kintése következett. Ez Oszlopos Simeon főtemploma és kegyhely is egyben. Az egykor 12 méter magas oszlop, melynek a tetején Simeon aszkéta életét élte. Mára 4 méterre kopott a magassága, mert a turisták emlékként magukkal hordják a darabjait. A kereszt alakú fő­templom közepén áll a kőoszlop. A 476- 494-ig épülő román stílusú templom romjai között csak szörnyülködni tud­tunk, hogy ezen az oszlopon 42 évet töl­tött el Simeon. A kopár, sziklás környéket gyalog vet­ték nyakukba. Az éjszakát egy keresz­tény templom romjai között töltötték, ami egy legelő kellős közepén volt. A legelő tulajdonosa reggel korán forró teával sé­tált ki a félórányira fekvő faluból. Az egy marék juhsajt, s a pár angol szó szerény­nek mondható, ám jóindulata nemzetközi nyelvű volt. (Folytatjuk) SZABÓ SÁNDOR Könyv Hogyan legyünk boldogtalanok? „Kedves mazochista olvasó! Mostanáig bizonyára túl sok gon­dot okozott, hogy csak körülményes és hatástalan eszközökkel tudtad % végrehajtani az önbüntetés magasz­tos és fontos feladatát. Túl sokáig be kellett érned gyatrán kialakított szorongásokkal, az önos- torozás vaktában alkalmazott mód­szerével, pusztán, mert e létfontos­ságú területet mindig is a tudatlan­ság fátyla borította - inkább kuruzs- lásnak tartották, mint tudománynak. Most végre kezedbe adjuk azt az Az önsorsrontás tudománya őszinte beszámolót, amelyre oly rég vártál. Lépésről lépésre vezetünk vé­gig az önkinzás és a megszégyenü- lés minden fázisában, s az eljárás során megosztjuk veled mindazon módszereket, amelyeket a múltban magunk is sikerrel használtunk. Szerény, ám hő vágyunk, hogy az itt következő lapokon néhány ötletet és eszközt találj, hogy valóban fájda­lommal teli, értelmetlen és szörnyű­séges életed lehessen.” E szavakkal ajánlja figyelmünkbe Marcia Jacobssal közösen írt köny­vük immár huszonegyedik kiadását Dán Greenburg, s igazán nem lehet okunk panaszra. Ha betartjuk - ala­pos emberismereten alapuló - fino­man rejtett iróniával átitatott taná­csaikat, életünk bármely pillanatát olyan pokolivá tehetjük, amilyenné csak úgy magától talán sohase vál­na. Megoldhatjuk mindezt magányo­san, de tartalmaz a könyv számos társas önsorsrontó módszert is. Vegyünk egy bemelegítő gyakor­latot az Első Osztályú Szorongás kialakításához eszközül szolgáló Negatív Gondolkodásra: Képzeljük el, hogy szívünk választottjával egy napsütötte réten keresztül csörge­dező patak partján heverészünk. Erős koncentrálással legalább egy tucat ránk leselkedő veszélyt ki- ókumlálhatunk, elronthatjuk a külön­ben bizonyára meghitt hangulatot. Hisz miért is ne piszkíthatna pont most a fejünkre egy madár, egy arra haladó repülőgép tévedésből ránk ürítheti szennyvíztartályát, a szállin­gózó virágportól begyulladhat a nyálkahártyánk, egy földlökés leom- laszthatja a partot, esetleg egy ve­szett hering ugrik ki a habokból és csupasz lábikránkba mar. De ha nem elég keserves az éle­tünk, aggódhatunk mindenféle éj­szakai zajok, ajándékozás, nyaralás, vacsorameghívás kapcsán is, s szorgalmas tréninggel kellőképp szerencsétlenné tehetjük magunkat azért, mert gazdagok vagy szegé­nyek, szépek vagy csúnyák, tehet­ségtelenek vagy éppen zsenik va­gyunk. Ha pedig mély, romantikus kap­csolat próbálná meg bearanyozni szívós igyekezettel borongóssá tett mindennapjainkat, nos, e kötet e ve­szedelem ellen is kiváló medicinákat kínál. S ha végigolvasván rádöbben­nénk, hogy nem is tudományos szakirodalmat, hanem eddig észre nem vett ostobaságainkat mutató tükröt tartunk a kezünkben, s mind­ezen trükköknek pont a fordítottját kellene alkalmaznunk - a könyv elérte valódi célját.- cser ­Édes álom Fotó: ÖTÓS RÉKA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom