Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-04 / 234. szám
1989. október 4. KÉPÚJSÁG 3 Az épület órarendje még nem alakult ki, de hamarosan többféle rendezvénynek, eseménynek, szerveződésnek kíván otthont adni a tolnai MSZMP-székház. Az egyik ilyen kísérlet - nem pártrendezvény - a Tolna-Ért klub alakuló ülése volt. A név még nem biztos. A tagság sem, a program sem. Ezen a tapogatózó jellegű beszélgetésen inkább a „nagyobb testvér”, a Szekszárd-Ért klub meghívott képviselői vitték a szót. Segítő, ötletadó, de a tolnaiakra semmit ráerőltetni nem akaró szándékkal. Elmondták, hogy ők másfél Tolna-Ért éves működésük során milyen eredményeket értek el a városszépítés, az emberi életminőség javítása terén. Mint politikai pártoktól független, társadalmi csoport szövetkeztek a közéleti szereplésre. Fontosnak tartják, hogy beleszólhassanak a város ügyeibe. Ezután a mintegy huszonöt jelenlévő helybeli mutatkozott be. Volt közöttük pedagógus, fogtechnikus, diák, meós, tanácsi dolgozó, állatorvos stb... Elmondták, hogy mi hozta őket erre az összejövetelre, s mit tekintenek a klub feladatának. Megállapodtak abban, hogy bár heterogén a társaság, és bizonytalanok az elképzelések, megpróbálkoznak azzal, hogy együtt maradva és hetente egyszer - ugyanekkor, ugyanitt - találkozva kialakítsanak egy magot. Egy olyan magot, mely közé csoportosulhatnak a tevékeny, értéktisztelő, értékmegőrző és értékalkotó tolnaiak. Növényvédő szert forgalmazó részvénytársaság alakult A növényvédő szerek forgalmazására alakított részvénytársaságot az Agrotek Mezőgazdasági Termelőeszköz-kereskedelmi Vállalat, a Chemolimpex, a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt., valamint a szombathelyi Agroker Vállalat Agroche- mol elnevezéssel. A részvénytársaság alaptőkéje 450 millió forint, amelynek több mint 60 százalékát az Agrotek adta. A társaság tevékenységi köréhez tartozik a kész növényvédő szerek, a növényvédő szerek gyártásához szükséges hatóanyagok, gyártási segédanyagok importja, illetve exportja, valamint az áruk készletezése és hazai forgalmazása. Az Agrochemol a hagyományos kereskedelmi tevékenységen kívül vállalja az új növényvédő szerek technológiájának elterjeszteset, valamint a szabad forgalmúvá vált növényvédő vegyi anyagok kis adagú csoma- goltatását. A társaság nemcsak az állami és a szövetkezeti nagyüzemek partnere kíván lenni, hanem a magántermelőket és a mezőgazdasági kisvállalkozókat is ellátja növényvédő szerekkel. (MTI) Mire büszkék: Szakoson? Horváth Sándor szakcsi vb-titkár habozás nélkül válaszol a címben feltett kérdésre:- Az új orvosi rendelőre és a mellette lévő, tetőtér-beépítéses, valószínűleg a fővárosbn is irigylésre érdemes szolgálati lakásra. Tavalyelőtt adtuk át az 1400 lelkes községnek 3 milliójába került, a megye 560 ezer forinttal segített. Ha azonban nem a helyi termelőszövetkezet saját brigádja a kivitelező, akkor ennél jóval drágább lett volna. A régi orvosi rendelőből, ami itt van a tanácsház utcájában, szolgálati lakásokat készülünk kialakítani. Fényképezte: ÓTÓS RÉKA Már-már mindennapossá váló, sajnos többnyire cseppet se jogtalan kesergéseink során könnyen elfeledkezünk arról, hogy történnek ebben az országban jó dolgok is. Újság születik Dombóvárott Jó dolgokat elképzelni fontos, megvalósítani még inkább az. A minap az elsőként mondottnál már előbbre jutottak Dombóvárott, az utóbbi se sokat várat magára. A művelődési ház földszinti 5. számú termében jogászok, tanárok, műszakiak, agrárszakemberek és szerencsére nyomdászok is jöttek össze azzal a jó előre elhatározott és megfontolt szándékkal, hogy felelevenítenek egy régi hagyományt, melyet tulajdonképpen valamikor megszakítani is kár volt. 1898 és 1915, majd 1932 és 1941 közt már élt a Dombóvár és Vidéke című lap, mely hetente jelent meg. A tervek szerint még az év vége előtt újjászületik, a helyi közéleti egyesület szervezésében és okosan szerény, mértéktartó módon. A kezdet kezdetén csak négy oldalon és 1500 példányban. Minden világot megváltó elképzelést, főleg pedig pártpolitikai, vagy párton kívüli politikai vagdalkozást mellőzve. Azzal a szándékkal, hogy a nagy kulturális múltú város lakóinak és a vonzáskörzetében élőknek a szűkebb környezet iránti tájékoztatási igényét elégítse ki. Az „és vidéke” egy lap címében talán kissé ántivilágbelien hangozhat, pedig pontosan fedi a lényeget. Egyébként tudomásunk szerint Szekszárdon is egy ilyen régi címet készülnek feleleveníteni. Az elképzelésnek ennek ellenére vannak veszélyei, amire az említett tanácskozáson összejöttek és rávilágítottak. Szó sincs arról, mintha minden fiókjának írogató fűzfapoétának óhajtanának fórumot biztosítani. Ezzel szemben szeretnék pótolni azt a hiányt, amit - már maga az igény is ezt bizonyítja- a földrajzilag távoli, a megyeszékhelyen szerkesztett lap, a miénk, nem tudott megszüntetni. A közeli környék - ami nagyon sok ezer embert jelent - tájékoztatását helyi, de egymást érdeklő dolgokról, eseményekről, netán máshol is követésre érdemes példákról. Ezzel párhuzamosan szolgálni a legjobb értelemben vett lokálpatriotizmust, feleleveníteni a múlt erre érdemes emlékeit. A november dereka tájékán megjelenendő első szám születését az Eötvös-alapítvány segíti. A majdani szerzők azonban aligha gazdagszanak majd meg az innen várható honoráriumoktól, ugyanis a szerkesztőbizottság - Gömöri József ev. lelkész, ny. tanár, Csanádi Péter ügyvéd, Csanádi Péterné ügyvéd, Szabó Imre tsz-elnök, Takács József, a Hazafias Népfront képviselője, dr. Szőke Sándor tanár, Horváth Lajos mérnök és Nagy Tibor a Pátria Nyomda részéről, Balipap Ferenc müvelődési- ház-igazgató, Marczali Ferenc könyvkereskedő - épp úgy nem kapnak pénzt működésükért, mint ahogyan, egyelőre, a szerzők esetében is a fentebb már említett legjobb értelemben vett lokálpatriotizmusra számítanak. Amire Dombóvárott és vidékén már annyi példa volt az utóbbi évtizedekben, hogy felsorolásukkal meg lehetne tölteni ennek a lapnak valamennyi hasábját. A kéziratok - melyeket a Pallas Antikváriumba, a Dombó Pál út 9- be várnak - gondozását, ugyancsak társadalmi munkában, egy Dombóvárott sose élt újságíró vállalta, e sorok írója. ORDAS IVÁN Két le- és fölértékelés között, még a pad (ló) fölött Konzervált nehézségek - nyersanyag-utánpótlással A hatalmas hordókba kíméletesen sterilizált paradicsompüré kerül (Folytatás az 1. oldalról.) Húzd meg, engedd meg Érdemes lenne pedig az új gépeket alaposan kihasználni, hiszen nincs sok lehetősége a gyárnak a fejlesztésre. A tavalyi lehetőségeket az elmúlt év júliusában hozott, a rubelexportot visszafogó, a pénzügyi hidak - a belföldi, és a meglehetősen sajátosan képzett KGST-árak kiegyenlítésére hivatott, a köznyelvben csak exporttámogatásnak becézett eszközök - leépítését szolgáló intézkedések határolták be alapvetően. Tetemesen csökkentette a nyereséget egy sor költségnövekmény is. Ilyen körülmények között csak minimális fejlesztésre gondolhattak a konzervgyárban, csupán az 1988-ban gazdasági év túlélésében reménykedtek tavaly ilyenkor. Nem hiába. Idén januárban szinte föllélegezhettek az üzem vezetői. Megszűnt a korábbi gyakorlat szerinti, úgynevezett vállalati kulcsos támogatási rendszer, amelynek az alapja az árbevétel nagysága volt, s amelyik elismerte a termék önköltségét, ezáltal mintegy preferálta a drágán dolgozó üzemeket. Pakson - mondván, hogy ők relatíve olcsón dolgoznak - örültek az új, termékcsoportos támogatási rendszernek, amelyik a ráfordításoktól függetlenül ugyanakkora kedvezményben részesít egy bizonyos fajta, adott kiszerelésű konzervet Nyíregyházán vagy Nagykőrösön, mint Pakson. Természetes, hogy az alacsonyabb költségekkel dolgozó Tolna megyei gyár a szakágazaton belül viszonylag kedvező helyzetbe került. A termelésének döntő hányadát szovjet piacon értékesítő üzem számára alighanem igen kedvező változásokat hozott volna az egyébként teljesen logikátlan és érthetetlen árfolyam-változtatás, nevezetesen a forintnak a transzferábilis rubelhez viszonyított év eleji leértékelése. Mielőtt azonban ennek gyümölcsét tartósíthatták, vagy legalább leszüretelhették volna, hathatós ellenintézkedésről gondoskodtak a gazdaságunk rubelaktívumát sokalló szakemberek. Erre az évre 20 százalékkal csökkentették a szakágazat - azaz a konzervipar - rubelrelációban történő értékesítési lehetőségeit, ahogyan mostanában emlegetjük, a kontingenst. Érdekes - vagyis számomra inkább logikátlan, amit Schiller József igazgatótól megtudok - hogy ezt a 20 százalékot úgy osztották el az ágazaton belül, hogy a kifejezetten szovjet piacra rendszeresített üzemek - így a paksiak - az átlagosnál is fokozottabban kénytelenek csökkenteni kiszállításaikat. Konzerv(atív) ízlés- Csak a szerkezetváltást ne emlegesse - emeli meg hangját az igazgató, mintegy megelőzendő azt a fölvetést, hogy a csökkenő rubelexport helyett miért nem dolgoznak többet nyugati piacra. Ismerem már véleményét: za- kuszkát nem lehet eladni Amerikában, mint ahogyan egy sor más terméket sem, s a vevő ízlése általában konzervatív, még a termékszerkezetnél is sokkalta nehezebben változtatható... Belföldön nem lehet növelni az eladásokat. Miként engem, úgy bizonyára a legtöbb háziasszonyt is kevéssé vigasztalja, hogy az inflációs rátához viszonyítva a konzervárak emelkedése - a tavalyi 3-5, vagy az idei 10 százalék - tulajdonképpen még nem is magas. Mi így is képtelenek vagyunk többet költeni kon- zervre, de ha nem így lenne is: a magyar piac kicsi ahhoz, hogy ama bizonyos 20 százaléknyi kiesést fölszívja. Nyugati piacon pedig minden tétel eladásáért keményen meg kell dolgozni - mondja Schiller József félig tréfásan, utalva a beszélgetésünket szinte percenként megszakító telefonokra, amelyek mind valamiféle operativ intézkedést követelnek az igazgatótól. Az erőfeszítéseknek köszönhetően-e vagy sem, de 1984. óta évente átlagosan 20 százalékkal nő a konvertibilis elszámolású kivitel. Az idei év első nyolc hónapjában pedig a tavalyi hasonló időszakhoz képest duplájára nőtt e piacon az árbevétel. (Örvendetes, hogy a kiszállított volumen növekedése kisebb mértékű, azaz valamivel kedvezőbb árakat sikerült elérni a tavalyinál.) Az eredmény a szó szoros értelmében mérhető, de nem elegendő. Sikerült ugyanis 2,5 ezer tonnával többet eladni tőkés piacon, mint tavaly, ez azonban messze nem ellensúlyozza a 10 ezerton- nás csökkenést a szovjet piacon. Nem tudja a jobb kéz...?! A szovjet kiszállításoknak az eddigi gyakorlat szerint volt - többek között - egy tragikomédiába illő sajátossága. Az államközi szerződéseket jószerivel csak mennyiségben kötötték, s a kontingenst a vállalatok azzal töltötték ki, ami éppen volt. Nem termett elegendő paprika és paradicsom? Sebaj, a hiányzó lecsótonnák helyett szállított szilvabefőttet a magyar konzervipar... A kontingensek csökkentése mellett most ezt a lehetőséget is lényegesen korlátozzák a szabályok. Idén a már említett gyatra zöldségtermés miatt a gyárak nem tudják még tőkés partnereik felé sem teljesíteni a szállítási szerződéseket, főleg uborkából és paradicsomból nagy a hiány. Hatalmas készletek vannak ugyanakkor gyümölcskonzervekből, hiszen évek óta nem tapasztalt, jó termés volt az idén, s a mezőgazdasági tárca minden eszközzel ösztönözte a konzervgyárakat a mind nagyobb mértékű fölvásárlásra, e célra például a bankok külön hitelt is nyújtottak. Ám hiába tornyosulnak a szilvabefőttes és sárgabaracklekváros üvegek a raktárakban, hiába van élelmiszerhiány a potenciális vevőnél, most az aktívum diktál, amelynek további növekedése semmiképpen nem kívánatos. Ezek után legföljebb, ha a szemük rebbent a döntően még így is a szovjet piacra termelő konzervgyáriaknak néhány héttel ezelőtt, amikor viszont fölértékelték a forintot a transzferábilis rubelhez képest. Ez az egy manőver 8 millió forintot húzott ki a paksi gyár képzeletbeli zsebéből... Ha én lennék az igazgató, alighanem az én számon is kiszaladna a nem éppen szalonképes kifejezés, ha valaki azt emlegetné előttem, hogy - általam egyébként elvileg helyeselt - újabb forintfölértékelésről lehet hallani... De enélkül is biztos, hogy a gyár jövedelme a már tavaly is tapasztalt mértékben tovább csökken, bár - Schiller József szerint a takarékosságnak köszönhetően - kisebb mértékben, mint az ágazatban általában. Fejlesztésre csak olyan mértékben gondolhatnak, amit a fokozottan dollárexportra való törekvés elengedhetetlenné tesz. Ha nem megy saját erőből, segít a lízing, mint az aszeptikus termékek gyártására alkalmas szép új gépsor esetében. Amin most éppen nincs mit gyártani. (rostás) Fotó: - kpm -
