Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-03 / 233. szám
1989. október 3. /tolnaN NÉPÚJSÁG 3 Nyílt levél Tolna megye adófizető népe lapjának szerkesztőihez. * Tisztelt Asszonyom, Uraim! Lapunk szombati számában Önök véleményezték a Magyar Demokrata Fórum egyik röpiratát. Megtisztelő figyelmüknek sajnálatos hiányossága, hogy a kifogásolt írás teljes szövegét az olvasókkal nem ismertették. Mint demokrata, megkülönböztetett figyelemmel kísérem a kisebbségi véleményeket, de szeretném a többség ítéletét is hallani. Elvárom hát, hogy adópénzeinkből fenntartott lapunkban minden említett témáról hiteles és pontos tájékoztatást kapjak. Ezért szükségesnek tartom, hogy a kővetkező lapszámban levelem és a mellékelt röplap teljes szövege olvasható legyen. Köszönöm együttműködésüket, Nyerges Tibor Szekszárd, 1989. okt. 1. szekszárdi adófizető polgár, a Magyar Demokrata Fórum Szekszárd Városi Szervezetének ügyvezető elnöke * Nem hoz a malac szerencsét Kié lett a három forint? Körjárat a fölvásárlási árak jegyében (Folytatás az 1. oldalról.) Mi lesz a sorsuk? A szerkesztőség megjegyzése: Jóleső érzéssel vettük tudomásul, hogy lapunkat Nyerges Tibor úr is magáénak érzi, és Tolna megye adófizető népe lapjának tartja. Ez és az is egybeesik szándékainkkal, mindinkább kiteljesedő szerkesztési gyakorlatunkkal, hogy a többségi és kisebbségi véleményeknek egyaránt helyt adunk. A hiteles és pontos tájékoztatással kapcsolatos elvárása jogos, szerintünk is szükséges, hogy ez az elv vezéreljen minden tisztességes szándékú újságírót, szerkesztőséget. Ennek a követelménynek akartunk megfelelni, amikor tegnapi számunkban meglehetős Mindig nagy öröm új, induló lapot üdvözölni. Akkor is, ha ebben a mi zsúfolt világunkban egyre több a „sajtóújszülött”. A Paksi Hírnök a városi tanács lapja. Számos elődje ismeretes, 1881 és 1901 között Pakson tízfajta újság jelent meg... Jákli Péter Beköszöntőjében fogalmazza meg az új városi lap célkitűzését: „Elődeink szándékait és törekvéseit szem előtt tartva próbáljuk most ismét vállalni azt a felelősséget, hogy lapot indítunk a városban. Olyan lapot, amely elsősorban a nagyközönség hiteles tájékoztatását tűzi programjára, olyan lapot, amely elősegítője és biztofelelősség egyéni lenne, a közvetítők, az áttételek száma minimális. Természetes az, hogy a rokon területek között óhatatlan a koordináció szükségessége. E koordinációt lehetne egy- egy tanácsos vagy főtanácsos feladatává tenni, de pl. a szakoktatási, a művészeti, az oktatásgazdálkodási szakemberek egyidejűleg, vagy feladatonként, más szakmai területek munkatársaival vagy „vezetőivel” is természetes, napi munkakapcsolatban állnának. Tehát egy kis létszámú megyei apparátus esetén nem az osztályok integrálásában látom a modernizálást, inkább a kevés számú, a jól felkészült szakemberek feladatonkénti együttműködésében. A korszerűsítéshez nemcsak a feladatok konkretizálása, nemcsak szervezeti átalakítás indokolt, és nem is csak létszámcsökkentés, hanem a hatékonyságot segítő munkafeltételek is: nyugodt tárgyalási körülmények, a zavartalan információ-feldolgozás hely- és időkeretei, a kevés időpocsékolással járó vidéki helyszínre jutás megszervezése, a sokszorosítás, az információgyarapítás jó körülményei. Ne hallgassuk el az ilyen feltételek szükségességét. Ne higgye senki, hogy ez csak a „hivatalnok” érdeke. Az ügyintézés néha szükséges diszkréciója, az elmélyült munkát megalapozó elhelyezés; a mobilitást garantáló utazási feltételek, a gyorsaságot biztosító másolókapacitás, a statisztikai összesítés és feldolgozás - tehát az információkezelés - profi módja, mind-mind az ügyfél és így a társadalom érdekeit szolgálja. Nem elhanyagolható szempont, hogy - egy, az előzőekben felvázolt hivatal munkatársának milyen arányú legyen az igazgatási munkája és milyen az egyéb eseményekhez, rendezvényekhez kötődő - megjelenési kötelezettsége. Úgy gondolom inkább igazgatási és nem protokolláris szervezetnek kell lennie a megyei apparátusnak. (Tudom vanrészletességgel ismertettük az említett röplapot, és változtatás nélkül közöltük Csengey Dénesnek, az MDF elnökségi tagjának a röplap tartalmáról és stílusáról megfogalmazott véleményét. Úgy gondoljuk tehát, az olvasó számára világos, miről van szó. Végezetül még csak annyit, hogy lapunkat ugyan az adófizetők tartják fenn, akkor, ha előfizetnek rá, megvásárolják a napi 31 -32 ezer példányt, hirdetnek benne, megtisztelik figyelmükkel, de az előállítás, terjesztés, egyáltalán a megjelenés költségeinek fedezése nem adópénzekből történik. sítéka a különböző szervezetek - pártok, felekezetek és csoportok - között a párbeszédnek és kompromisszumra törekvésnek, olyan lapot, amely minden írásával a város lakóinak érdekét kívánja szolgálni, és végezetül olyan lapot, amely nem személyek ellen, hanem a jó ügyért emel szót” Kívánjuk az ebben az évben havonta, január elsejétől kéthetente megjelenő Paksi Hírnök főszerkesztőjének, Beregnyei Miklósnak, szerkesztőinek és társadalmi szerkesztőbizottságának, hogy terveiket sikerrel váltsák valóra - olvasóik örömére. nak jelentős érvek éppen a helyi tevékenység ösztönzése, eredményeinek elismerése, felmutatása okán amellett, hogy a protokolláris-elemeknek is van tartalmi funkciója.) A társadalmi igény dönthetne ebben. De tudni kell: a létszámok, az utazási feltételek,a munkaidő szempontjából a művelődés néhány területén ez a döntés nem elhanyagolható következményű. Sok szempontból meghatározó tényező a megyei apparátus tisztviselőinek, munkatársainak megválasztási módja, kritériuma is. Az adott szakmai területről származó, gyakorlatban szerzett tapasztalat, valamint a szakmai kötődés és fel- készültség mellett igazgatási ismeretekre is szüksége van az itt dolgozónak. Számos munkakörben az időnkénti frissítés sem árt, ami a tisztességes és a szakmai karriert sem kettétörő visszatérés lehetőségét is feltételezi, az eredeti pályára, esetleg annak otthagyott területére. A jövő szakigazgatásának színvonala, arculata - sok egyéb mellett - attól szintén függ, hogy a kiválasztás és a mindenkori váltás szakmailag és emberileg mennyire lesz szabályozottságában is korrekt. , * Biztos, hogy - a címbeli kérdésre adott válaszhoz - az óhajok összegyűjtése könnyebb, mint realizálásuk. Mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy sokféleképpen lehet a megváltozott társadalmi, gazdasági és politikai viszonyokhoz alkalmazkodóan, jó vagy jobb a megyei tanácsi igazgatás az eddiginél. Az itt felvázolt elképzelés egy a lehetséges megközelítések között, bevallottan nem elsősorban a bent dolgozók érBe- kei, hanem az objektív társadalmi folyamatok igényei felől építkezve. PÓLA KÁROLY Az első lépés A termeléscsökkenés a jövedelmezőséggel függ össze. A viszonylag magas álló- és forgóeszközigényt, a tőke lassú forgását nem ellensúlyozza az elérhető jövedelem, így mind a nagyüzemek, mind a háztáji termelők gazdaságosabb tevékenységbe fektetik pénzüket és energiájukat. A jelenlegi állapot tartós fennállása esetén a vágósertés-termelés olyan alacsony szintre eshet vissza, hogy sem az exportkötelezettséget, sem a zavartalan hazai ellátást nem tudja biztosítani. Ennek elkerülése érdekében jövedelemjavító intézkedéseket kell hozni. A sorban az első lépés volt, hogy augusztus 21-töl megemelték a sertéshús fölvásárlási árát. Tolna megye legnagyobb fölvásárlója, a Szekszárdi Húsipari Vállalat is értesítette partnereit, hogy e naptól kezdve magasabb árat fizet. Például a háztájiból származó, 95-120 kilogramm közötti élő sertésért 52 forintot kilogrammonként, plusz 2 forint időszaki felárat. Ugyanebben a „súlycsoportban” a hasított minőségű sertés kilónként 52.50- et ér, ehhez minőségtől függően 3.50- 8,50 forint felár adódik. Tudatta az SZHV azt is, hogy a korábban megkötött szerződéseket rövid határidőn belül az új árakhoz igazítják. Szerződéssel vagy anélkül? Kié lesz a három forint? - tette föl a kérdést Bomba Ernő szekszárdi olvasónk, "egyben háztáji sertéstartó, aki évente 60-80 darab sertést ad le - miként a kistermelők többsége - szerződés alapján. A Szekszárdi Mezőgazdasági Kombináttól szerződése szerint 47,50-et, a báta- széki áfésztől 49 forintot várhat, legalábbis nem kapott értesítést arról, hogy a szerződést valamelyik partnere is módosítaná. Legalább a durván három forintos kilogrammonkénti többletet szeretné megkapni, hiszen azt a Húsipari Vállalat a fölvásárló cégeknek kifizeti. Annál is érzékenyebben reagál olvasónk- és bizonyára rajta kívül sok kistermelő- az alacsony szerződéses árakra, mert a bátaszéki tsz-nek szerződés nélkül 55-60 forintért is lehet most eladni, más esetekben pedig 60-70 forintos árakról is beszélnek. Az jár most jól - mondja -, akinek nincs szerződése. Elvileg... Gyakorlatilag viszont szerződés nélkül egy sor lehetőségtől elesik a kistermelő - például a partner által biztosított táptól, vagy a legtöbb pénzintézet által csak szerződésre nyújtott mezőgazdasági hiteltől. A sertéshús fölvásárlási ára jegyében kezdődött körjáratunk során olvasónk kérdésére igyekeztünk választ keresni. Magasabb árat fizet A meghirdetett árakhoz módosította a szerződéseket a Szekszárdi Húsipari Vállalat - tudtam meg Kohajda Ferenc termeltetési igazgatóhelyettestől. A mintegy háromszáz szerződés korrigálása jdőt vett igénybe és körülbelül szeptember negyedikéig elhúzódott, de az SZHV minden partnere augusztus 21 -ig visszamenően a megemelt árakat kapja a szállított sertésekért. Aztán hogy ezt miként továbbítja a fölvásárló vagy a termelést integráló szervezet a kistermelőknek, az már nem az SZHV dolga. A bátaszéki áfész például - így mondta a terület gazdája, Szentes József - a teljes árat kifizeti a háztáji termelőknek. A korábban megkötött szerződésektől függetlenül mindenki megkapja a 95-120 kilogrammos kategóriában az 52,50-es alapárat és a minimális felárat, azaz 56 forintot. Ennyit kap az áfész az SZHV-tól és ennyit tovább is ad. Haszna darabonként 90 forintos bonyolítási díj (illetve negyedéves kötelezettség teljesítése esetén további 40 forint darabonként). Némileg eltérőek a feltételek, ha bérhizlalásra köt a szövetkezet szerződést, és biztosítja a tápot. Ebben az esetben a megemelt árból 1 forintot visszatart. A szegényember szerződése A Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát nem csupán fölvásárol, évek óta integrálja is a háztáji sertéstartást. Hizlalási lehetőséget biztosít azoknak is, akiknek nincs tőkéjük - azaz, ahogyan dr. Reib- ling József vezérigazgató-helyettes fogalmaz: a szegényembernek kínál szerződést. Malacot adnak a gazdának - illetve, ha van neki, akkor azt megveszik tőle - mintegy 1100 forintért darabonként. Biztosítanak ehhez (disznó)fejenként 4 mázsa tápot, á: 3400 forint. A szerződés hét hónapra szól, azaz ennyi ideig minden egyes sertésben áll a kombinátnak kb. 4500 forintja. A kistermelőtől 48,50-ért megvásárolt sertést korábban 52,70-ért adták el a húsiparnak. Minderre az utóbbi időben - elsősorban a kamatköltségek miatt, amelyek mostanában inkább fölötte vannak a 20 százaléknak, mint alatta - ráfizettek. A megemelt fölvásárlási árak mellett is éppen hogy nullszaldós ez az „üzlet”, ezért aztán a többletet - ami Reibling doktor számítása szerint nem három, csak kettő forint kilónként - nem adják tovább a kistermelőnek. Annál is inkább így cselekszenek, mert fordított esetben sem szoktak szerződést módosítani: a szerződési idő hét hónapja alatti tápáremelést sem hárították még át a kistermelőre. További indok - mint megtudtam -, hogy sokan visszaéltek a kombinát nyújtotta lehetőséggel. Az ingyensertést és -takarmányt eladták más, nyilván jobban fizető fölvásárlónak, ebből eredően a kombinátnak közel 3,5 millió forint olyan kintlévősége van, aminek legalább a fele behajthatatlan. Minderről helyesebb lenne talán múlt időben írni, hiszen a Mezőgazdasági Kombinát - gazdaságtalannak ítélve ez- irányú tevékenységét - abbahagyja a sertéstartás integrálását, nem finanszírozza tovább évente mintegy 25 ezer darab karajnak-, oldalasnak-, tarjánakvaló- nak a tartását. Januárban leadásra kerül a még hízás alatti 2500 darabos állomány, utána igyekeznek „tisztába tenni” a sertést, azaz megvonni az eddigi tevékenység egyenlegét. A továbbiak pedig attól függnek, hogy sikerül-e megállapodniuk a Húsipari Vállalattal közös finanszírozásban, a költségek és a kockázat közös viselésében. Ami bizonytalan - s ami biztos A jó példaként fölhozott bátaszéki termelőszövetkezet elnökhelyettese elmondta, hogy ők is kizárólag az SZHV- nak vásárolnak föl, s amit kapnak a sertésért, azt át is adják a kistermelőknek. (Hasznuk a már említett bonyolítási díj.) A jelenlegi magas ár csak időszakos, amit Jugoszláviába kerülő exporton sikerül elérni. Most. De ki tudja, így lesz-e két hónap múlva is? Ki tudja, hogy kifizetődőbb lesz-e akkor is a szerződést mellőzni? Ki tudja, hogy vállalja-e a húsipari a kombináttal a közös finanszírozást? Ki tudja, hogy továbbra is kedvezőbb lesz-e a búzát és a kukoricát külföldre eladni, mint azt tápnak feldolgozva a kistermelőknek adni? Ki tudja, hogy a pénzintézetek meddig ragaszkodnak mezőgazda- sági hitel nyújtásakor a szerződéshez? Azt lehet csak biztosan tudni, hogy a sertéstartás költségei nem csökkennek és a jelenlegi - pláne, még alacsonyabb -jövedelmezőség mellett mind kevesebben fektetnek bele pénzt, időt, fáradságot. A dilemma föloldása aligha lehet más, mint a fölvásárlási árak további növelése. Alapszervezeti tájékoztató, 1989/18 Az MSZMP Központi Bizottságának a párttagság informálására szolgáló tájékoztatója több, az elnökség által tárgyalt témát ismertet. így többek között olvashatunk a megyei oktatási igazgatóságok, illetve pártoktatási intézmények hasznosításáról, a pártpropaganda 1989/90. évi feladatairól, a megyei oktatási igazgatóságok szerződéses kötelezettségeiről, az MSZMP-népfőiskolák tartalmi és szervezeti kérdéseiről. Egyik legutóbbi ülésén foglalkozott az elnökség afelszabadulás előtti párttagság elismerésének módosításával. Az erről hozott határozatot ugyancsak közli a tájékoztató. Mint ismeretes, Nyers Rezső és Grósz Károly munkalátogatáson járt a Szovjetunióban. Az erről készült összefoglaló ugyancsak a tájékoztatóban olvasható. Új városi lapot köszönthetünk Megjelent a Paksi Hírnök
