Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-02 / 232. szám
2 Képújság 1989. október 2. Nemzetiségi találkozó Páriban Izesebb ott a kenyér, magasabb a mennybolt (Folytatás az 1. oldalról) tettek Pariból Németországba. Ma már Pári nem falu. Tamási várossá nyilvánítása óta városrésszé lépett elő. Pénteken térzenével várták a pári kul- túrház előtt a vendégeket, ünnepélyes zászlófelvonás és a Himnusz hangjai illesztették maradandó élményeik közé ezt a napot, meg Tamásiban, a művelődési központban tartott ünnepség. Mi most mégsem a protokollról tudósítunk. A svédasztalos állófogadásnál az olvasóhoz közelebbállónak érezük azokat a pillanatokat, amikor a szombaton délelőtt a zenés ébresztő után hagyományőrző emlékmúzeum nyílt Páriban. Huszonöt tagú zenekar játszott a megnyíló tájház előtt, helybéliek, az NSZK- ból, az NDK-ból hazalátogatók élvezték a Palkovics Gábor zeneiskolai tanár vezetésével fölcsendülő fúvószenét, a Tamási Ifjúsági Szövetség pedagógust, közgazdászt, építész- és mezőgazdasági technikust, magánfuvarozót, diákot, a muzsika szeretetében összefűző zenekarának játékát. A hagyományőrző múzeum avatásán Fatuska János, az Országos Német Nemzetiségi Múzeum igazgatója egyik percben még „civilben” rendezgette a helybéli tárgyakból összeállított kiállítást, másik pillanatban már ünneplőbe átöltözve mondta el a megnyitóbeszédet. A tavaly 500 000-ért vásárolt ház berendezésére a múzeum eddig mintegy 70000 forintot fordított, de a tanács is adott pénzt tárgyak vásárlására. A munka igazából még csak most kezdődik: a teljes helyreállításhoz, berendezéshez Weiss József Oberkochenböl jött haza Na, ne mondd... Sokfelöl érkeztek pénz kell. A kiállítás a tatai országos múzeum állományát képezi, de amint azt Béres Jánostól, a Tamási Közművelődési Intézmény igazgatójától megtudtuk, az ő kezelésükben fog működni. Dr. Benkő András, a Tamási Városi Tanács elnökhelyettese vázolta a további terveket:- Szeretnők eredeti állapotába visszaállítani a tetőzetet, folyosót. Sok mindent ki kell javítani. Ha lesz rá pénzünk, a gyűjtött anyagot tovább rendezzük. Az a szándékunk, hogy az IBUSZ-szal, vagy más utazási irodákkal tárgyaljunk a pári tájháznak a tamási nap részeként történő programba vételéről. Ha a megye segít, félállású néprajzost telepítenénk ide, aki egyúttal a környékbeli anyagot is gyűjt- hetné. Van néprajzosunk a gimnáziumban, aki ezt a feladatot el tudná látni. Miközben a leendő néprajzkutatási bázis lehetőségeiről beszélgetünk, kö- rénk gyűlnek a szervezők. Rauch József szervezte meg az NDK- ban élő páriák hazalátogatását. Burg- stádtben lakik, nyugdíjas. A 188 felnőtt jelentkező közül százhetvenen jöttek, hozták a gyerekeket is.- Ez, ahol most állunk, a Jakab-féle telek volt - mutatja. - Az én öreganyám ebből a házból származik... Könnyes a szeme. Weiss József Württembergben él, Oberkochenben. Ö szervezte meg az NSZK-ban élők hazajövetelét erre az ünnepre. Összesen huszonötén vannak, mintegy harmincnyolcán nem jöttek el.- Sajnálom - teszi hozzá -, mert a tegnap esti program nagy élmény volt valamennyiünknek. Jakob Johann, aki Tettnangból érkezett haza a találkozóra, üzemi szakszervezeti vezető a legnagyobb európai fogaskerék- és motorforgórészgyában. 1948-ban, a kitelepítéskor az NDK-ba került, ott tanult lakatosnak. Csak 1956- ban telepedett le az NSZK-ban. Két unokatestvére és számos rokona él Páriban...- Két-három évenként látogatok haza - mondja. Készül a vadpörkölt, aminek elfogyasztását baráti beszélgetés, mulatozás követi. Nem időzünk tovább, a program folytatása már kimondottan családias. Este nemzetiségi műsort ad a pécsi Leövey Klára Gimnázium német tagozata, ezt ba- tyusbál követi. Vasárnap német mise, koszorúzás a temetőben, búcsújárás, búcsúztató, búcsúbál... Három nap, ami most élmény, később pedig a szülőföld emlékévé válik, izesebb kenyérré, illatosabb levegővé, ragyogóbb őszi verőfénnyé, mint bárhol másutt. Domokos Eszter Gottvald Károly Politikai fórumot tartott az MDF Tamásiban A tamási fórum résztvevői- Önhittségre nem, de önbizalomra van okunk - mondotta pénteken este Csengey Dénes, a Magyar Demokrata Fórum országos elnökségének tagja Tamásiban, a gimnázium tornacsarnokában tartott nyilvános MDF-gyűlésen és politikai fórumon. A közel száz résztvevő a Himnusz eléneklése után meghallgatta Pálinkás József bevezető szavait, majd Csengey Dénes vázolta a magyar politikai helyzetet. Megindokolta, hogy néhány nappal ezelőtt az MDF miért írta alá a háromszögletű asztalnál született megállapodást. Többek között azt mondta, hogy az aláírást a nyár végén felerősödött fenyegető politikai folyamatok is sürgették. Ezek közé sorolta Grósz Károly és a körülötte tömörülő erők aktivizálódását, valamint azt, hogy a parlamenten belül egy csoport az országgyűlés önfeloszlatását szervezte. Ez beláthatatlan következményekhez, a politikai élet befagyásához vagy az utcán történő folytatásához vezethetett volna. Szólt az MDF-nek az MSZMP-hez, annak különböző szárnyaihoz és az ellenzéki pártokhoz fűződő viszonyáról, a felelős politizálás, a geopolitikai tények, a vezető hatalmak érdekei figyelembevételének szükségességéről. Konkrétan is említette a semlegesség kérdését, amellyel kapcsolatban nem is annyira keletről, mint inkább nyugatról hangzanak el óvatosságra intő figyelmeztetések. Csengey Dénes kérdésekre válaszolva elmondta, hogy akár a választások előtt, akár utána nagy veszélyt rejtenek magukban a sérülékeny koalíciók. Megkérdezték tőle azt is, hogy az MDF milyen miniszteri tárcákat szeretne megszerezni. Mint mondotta, korai az osztozkodás, mindenesetre az szükséges, hogy hozzáértő szakemberek kerüljenek a miniszteri székekbe... Gerlach ismét bírált... Bírálta az ország belpolitikai helyzetét és nyilvános vitát sürgetett a társadalom ellentmondásairól Manfred Gerlach pártelnök, az NDK-beli szabaddemokraták elnöke, aki egyúttal az NDK Államtanácsának alelnöke is, a Német Liberális Demokrata Párt (LDPD) központi elnökségének pénteki rendezvényén mondott beszédet. A rendezvényt a neves német publicista, Carl von Ossietzky születésének századik évfordulója alkalmából tartották. A beszéd rövidített változatát az LDPD központi lapja, a Der Morgen szombati száma közölte. A szaporodó alternatív csoportokra célozva Gerlach kijelentette: a párttagjait „aggodalommal tölti el, hogy a politikai éberség olyan állampolgárokkal szemben is söpörni kezd, akik a humanizmus demokratikus értelmezéséből kiindulva szövetkezve akarják kivenni részüket a szocializmus építéséből, ám az a veszély fenyegeti őket, hogy áskálódó elemekként kirekesztődnak (a társadalomból).” Szeptember 19-iki beszédének kitételét megismételve az LDPD elnöke leszögezte: az ellenvélemény még nem ellenállás. Határozottan törekszünk a Varsói Szerződés működési rendjének megújítására Németh Miklós nyilatkozata a Wett am Sonntagnak Vélemények, viták - közügyben Milyen megyei tanácsot akarunk? (Folytatás az 1. oldalról.) ződés működési rendje megújuljon, méghozzá olyan értelemben, hogy jogi garanciák biztosítsák azt, hogy a szocialista országok semmilyen módon nem avatkoznak bele egymás belső ügyeibe. Németh elismerte - hangzik a Welt am Sonntag ismertetése -, hogy nemcsak a magyarosztrák határ megnyitása miatt támadtak jelentékeny egyenetlenségek a varsói szerződésbeli partnerekkel. - Mindenekelőtt nem hiszem, hogy pusztán a határ megnyitása miatt konfliktusba kerültünk volna több VSZ-beli partnerrel. Az utóbbi évek eseményei egyértelműen bebizonyították - és ez az Önök közvéleménye előtt is, azt hiszem, teljesen nyilvánvaló -, hogy e térség országait nem lehet többé egy egységes, monolit tömbként kezelni. Sok mindent másként látunk, másként ítélünk meg, és nem szokatlan dolog a polémia. „Németh Miklós magyar miniszterelnök biztosítékot adott arra vonatkozólag, hogy orsszága a jövőben is nyitva tartja a magyar-osztrák határt”. A Deutschlandfunk (DLF) nyugatnémet országos rádióadó ezt domborította ki abból a nyilatkozatból, amelyet a Minisztertanács elnöke a Welt am Sonntag című hetilapnak adott. A DLF kora délutántól kezdve híreiben többször bemondta a nyilatkozat fenti, lényeges részét. Az NDK irányába is sugárzó rádióállomás így idézte Németh Miklós szavait arról, hogy ha az NDK-ál- lampolgárok úgy döntöttek, hogy nem kívánnak hazatérni, akkor nem tehetjük meg, hogy erőszakkal kényszeresük őket a hazatérésre.- Ezen az elven Magyarország a jövőben sem kíván semmit sem változtatni. Nikola király földi maradványait hazaszállították Mintegy 30 ezer ember fogadta vasárnap a Crna Gora-i Bar kikötővárosban Nikola montenegrói királynak és családtagjainak - a királynénak, Milenának, és a két hercegnőnek, Verának és Xéniának - az olaszországi San Remóból hajón hazaszállított csontjait. Az újratemettetés Crna Gora jugoszláv tagköztársaság kívánsága volt. Nikola Petrovics, az olasz Savoyaiak, az orosz Romanovok és a szerb Kara- gyorgyevicsek leszármazottja, 1859-től 1918-ig volt Montenegro, a mai Crna Gora királya. Országa 1918-ban Jugoszlávia részévé vált. 1921-ben Dél-Fran- ciaországban száműzetésben hunyt el. A királyi család földi maradványait ünnepélyesen Cetinjébe, Montenegro egykori fővárosába szállították és állami tiszteletadással helyezték örök nyugalomra a Petrovicsok ősi kriptájában. (Folytatás az 1. oldalról.) A cikk támadja magát a megyei tanácsot is, de azért hagyva némi kétséget az iránt, hogy a központi pénzek szétosztásának okkal kifogásolt anomáliái, az oktatás tárgyi feltételeinek problémái és népünk rossz egészségi állapota rajta múlott. Mire a cikket végigolvasta valaki, a kétségei úgy alakultak át, hogy mindezekért nem is a tanács, - hanem az építési osztály „építésrendészeti diktatúrája” a felelős. Az iránt már semmi kétséget sem hagy a szerző, hogy a panelházak, a vasúti felüljáró megépítése, no meg a környezetszennyezés szintén az „építésrendészeti diktatúra” következménye, mindezt tetőzi a legszörnyűbb bűn: a budapesti és pécsi székhelyű tervezövállala- tokkal készíttetett rendezési terveknek Szekszárd városra és a megye egyéb településeire erőltetése. Szerencse, hogy tesz annyi engedményt, hogy e problémák országos gondot jelentenek. Egy dolog nagyon elgondolkodtatott: vajon miért tartja fontosnak a szerző minden kétséget kizárni affelől, hogy képzettségénél, munkájánál fogva legtöbb köze az építésrendészethez van... Talán azért, mert ezzel sugallja az olvasóinak, hogy minden, amit leír, az megfellebbezhetetlen tény, a saját tevékenysége során szerzett tapasztalat, esetleg informális jólértesültség, s emiatt nincs mit vitatkozni rajta. Mi azonban vesszük a bátorságot, főleg azért, mert a „tényközlések” olyan személyeskedő formát vettek fel, ami még ha igaz volna, - akkor is túllépne a jóízlés határán... De nem is igaz! És itt merül fel az a dilemma, hogy a bennfentesség ilyen erőteljes hangoztatása után vajon tévedésnek lehet-e betudni a cikkben szereplő valótlanságokat? Vagy netán a szerző szándékos, és ez esetben teljes joggal állíthatóan rosszindulatú ferdítései? Mi ez utóbbi feltételezésre hajiunk. Kezdjük az elején! A cikk lényegében az „építésrendészeti diktatúra” ellen hadakozik, - minden konkrét utalása csak mint e diktatúra megnyilvánulása szerepel, - annak ellenére, hogy nem tudja mi az építésrendészet, és a fáradtságot sem vette magának, hogy utánanézzen. Amiről ír, - annak az építésrendészet-
