Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)
1989-09-05 / 209. szám
4 nlÉPÜJSÁG 1989. szeptember 5. A kör bűvölése Léteznek-e egészségkímélő árviszonyok, és ha igen, miért nem? Hallgatva a Szekszárdon megtartott országos egészségvédelmi börzén elhangzott véleményeket, az ember néha úgy érezte: hajlamos azt hinni, hogy (mens sana in corpore sano) (ép testben ép lélek) mára másként hangzó szlogenné alakult - valami olyasmivé, hogy épp hogy működő testben ritkán funkcionál a lélek... No, azért nem kell pesszimistának lenni az idézett latin mondást már Karinthy is megoldást sugallóan műfordította: „Menj szanatóriumba, Szana őrmester.” Ha valóban oly rozzantak vagyunk össznépileg, amilyen fokú az elméleti aggódás egészségünk miatt, talán nem is lenne olyan rossz megoldás a szanatórium. Csakhogy valami más vár mostanában mindazokra, akik nem káros szenvedélyekbe, hanem munkába ölik az ege' szségüket. Dr. Spilák Ferenc kereskedelmi miniszterhelyettes az egyik szekcióülés keretében kitűnő előadásban foglalta ösz- sze, mit tesz a kereskedelem az egészséges emberért. A kereskedelem elsődleges feladata - mondotta - a korszerű táplálkozást, egészséges életmódot elősegítő termékek terjesztése: garantálni kell e téren az ipari kínálatot, forgalmazója, propagátora kell, hogy legyen ezeknek a cikkeknek. És felsorolta a környezetkímélő mosószerektől a kevésbé szennyező gépkocsiig terjedő széles termékskálát. Sokat fejlődött, említette, a szabadidőruházat, a turisztikai felszerelések kínálata. A hobbitermékek, sport- felszerelések esetében a kínálat igyekezett lépést tartani- a divatáramlatokkal. Példaként emelte ki a teniszsporttal kapcsolatos cikkek gazdag kínálatát - „viszonylag elviselhető áron”... És itt egy percig talán álljunk is meg. Nincs kizárva, hogy távlati célul tűztük magunk elé, hogy mi legyünk a tízmillió teniszmen országa, bár erről nincs tudomásunk. Talán, „ha majd a bőség kosarából...” Bár már most mindenki egyaránt vehet tisztálkodási, testhigiéniai termékeket, hiszen a kínálat bőséges, az árral van csak probléma. Ha már szóba jött a kosár, pillantsunk bele - az elhangzottak alapján: zöldségre, gyümölcsre annyit költünk ma is, mint 1980-ban. A burgonyafogyasztás csökkent, a déligyümölcsöké nőtt. 1988-ban zöldségre-gyümölcsre összesen 12 milliárd forintot fordított a lakosság, alkoholra 27 milliárdot, dohányra több mint 3 milliárdot (az adatok a bolti kiskereskedelemre vonatkoznak). Az alkoholra’és dohányra fordított kiadások értéke egyenlő a lakosság által egy év alatt bútorra és tüzelőanyagra fordított összeggel. Ha csak tíz százalékkal kevesebbet innánk és dohányoznánk - mondotta a miniszterhelyettes, máris megtakaríthatnánk egy évi zöldség-gyümölcs fogyasztásunk fedezetét. Csakhogy nálunk olcsóbb a tepertő, mint a sokkal egészségesebb gépsonka, drágább a kímélő, mint a „kíméletlen” mosószer - az pedig, hogy árban, adóban differenciáljunk az egészségvédő termékek javára, sajnos nem lehetséges. És minthogy ez nem lehetséges, egyetlen megoldás marad: „megtalálni az érdekeltséget, ezáltal alakítani az árviszonyokat." Valahogy így mondotta az előadó. Az igazi) a társadalmi érdekeltség képviselői félkörben ültek körülötte. A kört teljessé a másik fele: a változatlan, vagy nem kedvező irányba változó árviszonyok zárták. Amelyek szintén valamiféle érdekeltséget képviselnek... DOMOKOS ESZTER Újdonságpolc A Művelt Nép Könyvterjesztő ajánlatából Szép Ernő: Hét szín Illyés Gyula írta Szép Ernőről: „Valóban ő volt az első, aki magyar nyelven szerkezet- telen, középpont nélküli verseket irt, olyanokat, melyeknek minden erejük csak abban volt, hogy éltek, elevenen lüktettek, mint a csuklón a vér, de melyek épp konstrukciót- lanságukban, szabad áramlásukban voltak korszerűek, őszinték, modernek; rekonai Guillaume Apollinaire verseinek...” Szép Ernő kötete a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Ház - cement nélkül Ezt a csodálatos épületet 1902-1903 között építette Vlagyiszlav Viagyiszlavovics Gorogyeckij, így a kijeviek csak Gorogyeckij házának nevezik. Abban az időben a cementet nem gyakran használták építészeti célokra, így Gorogyeckij azt akarta bizonyítani művével, hogy épületek homlokzatának díszítésére is alkalmas ez az anyag. (1989) MTI Külföldi Képszerkesztőség Ötéves . a Művészetek Háza Névtelen köszöntők Nehéz eldönteni: sok, vagy kevés az öt esztendő egy művelődési intézmény életében? A szekszárdi Művészetek Háza annyit hallatott magáról sajtóban, rádióban, televízióban, hogy úgy tűnik, már régebb óta szolgálja a kultúrát. Majdnem őt éve tart a pereskedés beruházók, kivitelezők között a tető beázása miatt. Most ismét állványok simulnak az egykori zsinagóga falaihoz. Dolgoznak az építők. Talán végleges megoldást jelent a tető ismételt lefedése. Az évforduló alkalmából az utca emberét kérdeztük, milyennek ítéli a Művészetek Házát. A válaszokat név nélkül kértük. *- Nem tudom kérem, én falusi vagyok, még nem jártam ott. Igaz, emlegettük Zalaegerszegen, amikor a téeszbrigádunk- kal Zalakaroson voltunk és bementünk oda a városba. Megnéztük a zsidótemplomot, vagy mi is a neve? Na, igen! Azt. Akkor mondta az idegenvezető, hogy a szekszárdi még szebb lett. Ide még nem jutottam el, nem láttam... (egy 65 év körüli asszony) ' * •- Gyakran járunk oda, tetszik tudni a zenei általános hatodik osztályosa vagyok és sokszor van hangverseny nekünk. Leginkább Varga Károly műsorait kedvelem, mert sokat lehet tanulni. Igaz, nem mindig vagyunk fegyelmezettek, de vidám a hangulat. Játszunk és tortát is lehet nyerni, meg apróbb ajándékokat. Voltam már felnőtthangversenyen is apuékkai, amikor a hárfaművész volt itt és az orgona avatásakor... (12 év körüli kislány) *- Meg akar írni? Igaz, most már mindent lehet. Azt nem tudom, hogy engedhetnek templomból egy ilyen... csinálni? Értem én, de az akkor sem olyan, hogy bárki csak úgy! Nem! Nem voltam, nem megyek, engem nem érdekel, van más gondom, de azt hiszem, a pécsi uránbányászok sem járnak ilyen helyre. Kultúra? Ugyan! Ez csak a maguk fajta fejében van. Én segédmunkás vagyok, nem érek rá kulturálódni, vagy hogy mondják. Legyen meg a pénzem, hagyjanak békén! Hallgatok, persze hallgatok rádiót, meg nézem is a tévéhíradót, míg el nem alszom, de nem sokat értek belőle. Ki, mit akar? Művészet? Ugyan, menjen már!... (30-35 év körüli férfi) *- Igen! Bérletem van. Most kaptam meg a napokban a Zenebarát programot. Olyan gazdag, tartalmas, hogy akármelyik fővárosi művelődési intézmény megirigyelhetné. Nyugdíjas pedagógus vagyok- Itt élek a megyeszékhelyen és komolyan mondom, hogy elszomorít, menynyire nincs érdeklődés a művészetek iránt. Ha számokat említek magának, láthatja, hogy igazam van. Van ideje? Miért kérdi ezeket? írni? Ja! Szóval azt mondják, én pontosan nem tudom, hogy 40 ezer lakosa van Szekszárdnak. Ha ebből csak kettőezer lenne, aki rendszeresen megjelenne a Művészetek Háza rendezvényein, akkor azt mondom: igen! Nem mondhatom ezt, érti? Alig vagyunk egy- egy hangversenyen százhúszan. Várjon, nézze a programot! Egy pillanat, mindjárt mutatom. Tudja, a barátnőmhöz igyekszem, hogy ő is váltson bérletet, mert megéri nekünk nyugdíjasoknak. Tessék! Ru- zicskovp csembalóestje. Világnév. Azt hihetné áz ember, telt házat jelent. Kocsis Zoltán, Sass Sylvia, Ránki Dezső, olyan ismert nevek és már jártak Szekszárdon. Nagyszerű, érti, nagyszerű... (elegáns megjelenésű 60 év körüli nő) *- Minden kiállítást megnézek, mert magam is festek. Amatőr vagyok. Lehet• ne vitatkozni, hogy kell-e ilyen hosszú ideig egy-egy kiállítás, mint ahogy itt rendezik. Először nem értettem az elképzelést, mi szükség van a századelő festészetére éppen ma, de arról végül is elég keveset tudunk. Gulácsy Lajos, Bocz Gyula, vagy most a Perlrott Csaba Vilmos tetszett nekem legjobban. Hiányolom, hogy a megyében élők közül még senkit nem láttunk itt. Bár annyi más kiállítási lehetőség van számukra. Én a magam részéről úgy gondolom, hogy aki itt bemutathatja munkáit, az komoly rangot jelent. Ezt meg kellene tartani a jövőben is. Nem kell sok kiállítás egy évben, de azok színvonalasak legyenek. Azt hiszem, ez a ház elképzelése is... (szakállas fiatalember, 32 éves) *- Ördöge van, ismerem a házat meg az egész várost, de nem itt élek öt éve, hanem Pesten. Tetszik nekem minden, amiben versenyt és piacot látok. Ilyenkor dönt mindig a minőség. Régi törvény ez. Győz a jobb. Itt a városban szinte túlzsúfoltak mindent művelődési intézménnyel. Szépen elmaradtak, leszakadtak, akik nem is voltak életrevalók. Újságszerkesztőség lett egyik helyén, a Dátum. Én ezt is jónak tartom. Miért ne lenne még egy lap a megyében. Nem tudom magukat ez hogy érintette, de olvasom ezt is azt is, mikor kéthetente hazaérek- Apám mind a kettőt járatja. Verseny nélkül ma már nem lehet élni. Jó profilt kell választani, amivel ki lehet kerülni a konkurenciát. Ilyet érzek a Művészetek Házában. Van saját arca... (üzletkötő, 31 éves) *- Tolmács vagyok. Bevallom, egy lakodalom házasságkötési szertartásán voltam először itt a Művészetek Házában. Ez nem olyan régen volt. Még az orgonát se láttam, hallottam, csak akkor. Tetszett. Valahogy elkerültem a művészeteket, mert műszaki érdeklődésű vagyok és minden időm arra megy, szakszöveget fordítok. Míg az ifjú pár a gratulációt fogadta, én a kiállítás képeit nézegettem. Akkor jöttem rá, hogy behúztak a csőbe. Orgonazenét hallottam, képzőművészeti kiállításon vettem részt húsz perc alatt. Mit mondjak erre? így kell csinálni. Nyugatról jönnek vendégeink szeptember végén, tudom, hogy hova vigyem őket... (29 éves fiatalember) * Az épület egykori tervezői nem gondolhatták, hogy majdan milyen „művészeteket kiszolgáló” helyiségekre lesz szükség. Ezért van, hogy az igazgató irodája inkább raktárnak tűnik, ahol a kiállítandó alkotásokat tárolják. Szűkösen férnek csak el az épületben, éppen úgy, mint a költségvetés négymillió forintos keretei között. Nem ünnepel a ház látványosan, de minden eddiginél gazdagabb programajánlattal, melyhez hasonlókat kívánunk a következő öt évben is. DECSI KISS JÁNOS Egyesületek, mozgalmak Európai szimpozion a kultúráért Az e héten kezdődött rendezvény Ba- latonszabadiban, határainkon túlmutató esemény, ami egy több évtizedes nemzetközi együttműködés és kutatómunka betetőzése. Ez a Leideni Állami Egyetem Felnőttnevelési Tanszéke (holland) és az Országos Közművelődési Központ Szak- könyvtár és Dokumentáció (magyar) közötti szakmai, baráti kapcsolat eredménye. Ismeretes, hogy a holland-magyar kulturális örökség a reformáció és a török hódoltság idejére nyúlik vissza, amikor hazai egyetemek híján, a többre hívatott és vállalkozó szellemű magyar diákok az angliai és németországi egyetemeken kívül, főképpen Hollandiában mentek teológiát, filozófiát, matematikát, jrvostudományt tanulni. Ez a hagyomány sarkallta a holland és a magyar felnőttnevelési szakembereket az 1970-es évek elején, hogy érdeklődjenek egymás munkája iránt. így lettek úttörőivé a szellemi hídverésnek. Ma máreurópai karakterű szimpozion- ról beszélhetünk, mely arra a koncepcióra épül, hogy az öntevékeny szervezetek nélkülözhetetlenek az egyéni és kollektiv lét minőségi fejlesztéséhez. Ezek - a hobbikluboktól a politikai pártokig - alkotják meghatározó arculatát egy egészségesen működő társadalomnak. Sokat kell tenni értük, ha igazi Európai Házat akarunk. Tudnunk, ismernünk kell ezen mozgalmak funkcióját, hogy milyen szerepet vállalnak az európai népek kultúrájában, milyen hagyományokat, értékeket hordoznak. Balatonszabadiban a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának üdülője ad otthont a szimpozion hallgatóinak, előadóinak, akik Hollandiából, Angliából, Lengyelországból, Jugoszláviából és Finnországból érkeznek nagyobb számban, de NDK, Ausztria, NSZK és a Szovjetunió is képviselteti magát. A szimpozion plenáris üléssel zárul szeptember 8-án, de az eseményhez kapcsolódik az a fórum - szeptember 12-ig -, ami módot ad, hogy a jelenlevők Sió menti tájegységek olvasóköreibe, művelődési egyesületeibe, Balaton menti népfőiskolákba, veszprémi egyetem egyesületeibe eljussanak. Az előadások, szemináriumok tanulmányai, összefoglalói magyar és angol nyelven könyv alakban is megjelennek majd. Hki Az épület homlokzati képe gyakran látható katalógusokon, egyéb kiadványok borítóján
