Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)
1989-09-05 / 209. szám
1989. szeptember 5. NÉPÚJSÁG 3 Erték(es) papírok Komoly COCOM gondok A termék felszabadult, a technológia nem Az új pénztárgépeket már a tavaszi BNV-n bemutatta a BHG Ezt a végéhez közeledő évtizedet a hazai pénzügyi életben a hosszú ideig száműzött értékpapírok - a csekk, a váltó, a kötvények és részvények - rehabilitálása és reneszánsza jellemzi. Az értékpapírok újbóli alkalmazása az évtized első felében kezdődött. Ahhoz a felismeréshez kapcsolódott, hogy a megreformálásra váró magyar gazdaság sem nélkülözheti az intézményesített pénz- és tőkepiacot. S minthogy e kettő legfőképpen az értékpapírok lejárati idejében különbözik - a rövid, legfeljebb 1 -3 éves lejáratú értékpapírok a pénzpiac „árui”, a 3-5 éves lejáratúak és a tulajdonosi jogosultságot megtestesítő részvények viszont a tőkepiac „kellékei” - a vállalatok által megvásárolható első kötvények 1983. évi megjelenését követően ki kellett alakítani az értékpapírok megfelelő választékát. Ez a folyamat, ha nem is zavartalanul, az elmúlt években olyannyira előrehaladt, hogy időszerűvé vált az értékpapírtörvény megalkotása. Erre várhatóan még ez évben, talán már az ország- gyűlés őszi időszakán sor kerül. Az 1983 és 1^87 közötti éveket felölelő fél évtized a kötvénypiac kiterjesztésének időszaka volt. Az évente kibocsátott kötvények értéke ugrásszerűen emelkedett: 1984-ben az előző évhez képest mintegy 60, a továbbiak során, mindig az előző évihez képest 94, 143, 210 százalékkal. A dinamikus fejlődés utolsó esztendejében, 1987-ben 17,3 milliárd forint összegben került piacra új kötvény, csaknem kétszerte több, mint addig összesen. Az 1983 és 1987 közötti években egyébként a kötvénypiac még nem volt egységes, a kötvények egy részét kizárólag vállalatok, közületek vásárolhatták, másik, s értékben nagyobb részét pedig az állampolgárok, magánosok. Ez a két piac az értékpapírok másodlagos forgalmában sem találkozott. A kötvénypiac megosztottsága 1988-ban szűnt meg, a jogszabály a kötvénykibocsátókra bizta: természetes avagy jogi személyek számára, esetleg vegyes forgalmazásra szánják új értékpapírjaikat. (A gyakorlatban a vegyes forgalmazású, vállalatok, közületek, magánosok által egyaránt vásárolható kötvények lettek népszerűek.) Az elmúlt esztendőben azonban olyan változások is történtek, amelyek hátrányosan hatottak a kötvények piacára. 1987 végéig a kötvények kedvezményezett helyzetben voltak: visszafizetésüket, miként a takarékbetétekét, az állam garantálta, kamatszintjük jóval magasabb volt, mjnt a takarékbetéteké. 1988-ban megszűnt az állami garancia, a szavatolást díjazás ellenében a kibocsátást végző bankoktól kell megszerezni. A további kedvezőtlen körülmények: az SZJA-val párhuzamosan az új kibocsátású kötvények hasznát 20 százalékos kamatadó terheli, évközben a betéti kamatok emelése megszüntette a többnyire fix kamatozású kötvények versenyelőnyét. Végül: belépett a kétszámjegyű infláció, amelynek ellensúlyozása a kamatadót is számolva, 20 százalék körüli hozamok biztosítását igényelte az új kötvények kibocsátóitól. A kedvezőtlen körülmények együttes hatására már 1988-ban töredékére mérséklődött A kormány gazdasági reformbizottsága javaslatot készít a vegyes tulajdonú piacgazdaság kialakítására. Ez a javaslat szeptemberben már körvonalazódik, s így azt hamarosan társadalmi vitára bocsáthatják - mondotta Nyers Rezső, a gazdasági reformbizottság elnöke a Parlamentben tartott hétfői sajtótájékoztatón. Beszámolt arról, hogy ez a javaslat nem pártálláspontnak tekinthető, hanem szakértői, a pártpolitikát megelőző műhelymunkának. Szakértőként nagyon sokféle pártállású ember vesz részt a dokumentum kidolgozásában. Nyers Rezső kívánatosnak tartja, hogy a szeptemberben elkészülő javaslat vitájába a társadalmi partnerség alapján minden szféra bekapcsolódjon. Ezt követően kívánja a gazdasági reformbizottság a kormánynak benyújtani a végleges javaslatot. A szakértők résztanulmányait egyébként már most nyilvánosságra hozzák. Az elkészült két tanulmányt a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó már kiadta. Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke elmondotta: az egyik tanulmány azt elemzi részletesen, hogy milyen átmenetre van szükség a piacgazdaság kialakítáaz új kibocsátás, az előző évihez képest 7,3 százalékra, 1989-ben pedig alig volt új kibocsátás, a kötvények másodlagos forgalmának zömét jelenleg lebonyolitó bankok visszavásárlásai alkotják. A kötvények piaci helyzetének gyengülésével párhuzamosan új értékpapírfajták is jelentkeztek a piacon. A múlt évben jelentek meg 3-6-9 havi lejárati idővel a költségvetés évközi hiányának finanszírozását szolgáló kincstárjegyek, amelyeket szintén kamatadó terhel. A múlt év végéig a kincstárjegyeket a bankok értékesítették. Decemberben indult a diszkont kincstárjegy-aukció, amelyet a Pénzügyminisztérium megbízásából a Magyar Nemzeti Bank bonyolít le. A 90 napos lejáratú diszkont kincstárjegyek évi 18-19 százalékos hozamot biztosítanak az'aukción részt vevő vállalatoknak, közü- leteknek. 1989 közepén 8,7 milliárd forint névértékű diszkont kincstárjegy volt forgalomban. (A második félévben már 180 napos lejáratú diszkont kincstárjegyeket is árvereznek.) A hazai értékpapír-újdonságok sorába tartozik az 1 -3 éves lejáratú letéti jegy. Ezt az értékpapírt a bankok - saját forrásaik kiegészítésére - bocsátják ki. 1988. év végéig 7,6 milliárd, 1989 első harmadában további 4 milliárd forint értékű letéti jegyet értékesítettek a kereskedelmi bankok és a pénzintézetek. Egyébként 1989-ben a Magyar Nemzeti Bank is - körülbelül 10 milliárd forint összegben - értékesített a bankszektor keretein belül 20-22 százalékos kamatlábbal letéti jegyeket. A kétszintű bankrendszerre való áttéréssel a társasági és az átalakulási törvény életbeléptetésével mindinkább a részvénye^ lesz - s részben már lett - az értékpapírpiac főszereplője. A kétszintű bankrendszerben - egy kivétellel - minden bank és pénzintézet részvény- társasági formában jött létre. Ezt a vállalkozási formát kedvezményezi a társasági, valamint az átalakulási törvény is, s az előbbi a természetes személyek, a magánosok részvényvásárlását is lehetővé tette. • A régi és új részvénytársaságok részvényállományának összege jelenleg mintegy 90 milliárd forintra becsülhető. A részvény mindamellett csak a jövőbeni értékpapírpiacnak s értékpapírtőzsdének lesz az aktív főszereplője. Ugyanis mind a régi, mind az új részvénytársaságok többsége zárt alapítású, amelyeknek csak néhány alapítója, részvényese van, s azok egyelőre üzletpolitikai okokból sem kívánnak részvényeiktől megválni. Ily módon a részvénypiac jellemzője: új részvénytársaságok alapítása, s ezek részvényeinek jegyzése. Tipikus még a részvénytőke növelése, általában az alapitó részvényesek által, és szerfelett marginális, szinte elhanyagolható a részvények másodlagos forgalma. Garamvölgyi István sához. A szakértők szerint - okulva az eddigi gyakorlatból - viszonylag rövid idő alatt kell az átalakítást megvalósítani. Olyan elképzelést dolgoztak ki, amelyben az elsődleges az átalakítás követelménye, s nem pedig a rövid távú egyensúly. A feltételeket természetesen Magyarország saját erőből nem tudja biztosítani, szüksége van külső többletforrásra. Ám mindez a működőtőke-bevonás gyorsításával, a tőketranszfer szélesítésével megoldható. Deák János, a KOPINT-DATORG Konjunktúra-, Piackutató és Informatikai Intézet vezérigazgatója a másik tanulmánnyal kapcsolatban elmondotta, hogy a szakértők szerint az 1992-ben kialakuló egységes nyugat-európai piac bizonyos esélyt nyújt Magyarországnak az Európához történő felzárkózásra. Ehhez azonban számos feltételt kell biztosítani, s közülük az egyik legfontosabb a KGST-kapcsolatok radikális reformja. A szakértők szerint a magyar gazdaság képes az export gyors ütemű növelésére, a működőtőkebevonás felgyorsítása révén, s így megteremthetők a feltételek a piacosításhoz, az import liberalizálásához, a vállalkozást akadályozó korlátok lebontásához. Mindenki tudja, hogy a BHG gyárt Magyarországon telefonközpontokat. Itt Tolnában azt is tudjuk, hogy a tízezer dolgozót foglalkoztató nagyvállalatnak van egy szekszárdi gyáregysége is a három budapesti és a másik nyolc vidéki mellett. Itt mit gyártanak? Kérdésünkre válaszolva Stendl Károly, a gyáregység igazgatója elmondta, hogy a fő profil Szekszárdon jelfogók és telefonközpontok kapcsológépeinek gyártása. Egyébként a BHG mást is gyárt: profi híradástechnikát, kisebb mennyiségben sornyomtatókat, pénztárgépeket, egyedi kivitelű televíziós és rádiós adó- és átjátszó-berendezéseket. A BHG által gyártott telefonközpontok nem mondhatóak éppen a legkorszerűbbeknek. A fejlett országokban már régóta digitális elektronikus telefonközpontokat gyártanak, nálunk pedig még a régi elektromechanikus crossbarrendsze- rűeket. Valamikor arról volt szó, hogy ha a digitális központokat leveszik a CO- COM-listáról - amely a legfejlettebb technológiák szocialista országokba történő eladását hivatott meggátolni -, akkor megveszik a licencet és a BHG fogja ezeket gyártani. Azóta már felszabadult ez a termék a tilalom alól, hiszen a posta vásárolt néhány digitális telefonközpontot nyugatról, a gyártás viszont mégsem valósult meg. Nos, az valóban igaz, hogy a termék lekerült a COCOM-listáról, a technológia viszont nem. Vagyis venni lehet, gyártani nem. Egyébként az a döntés, hogy vásárolni kell ilyen licencet, már tíz éve megszületett, és akkor még nem is volt tilalmi listán az elektronikus telefonközpont. Jó magyar szokás szerint azonban az engedélyezés olyan sokáig húzódott, hogy a főközpont közben felkerült a COCOM- listára és a BHG lecsúszott róla. Továbbra is cél maradt persze a licenc megvétele. A budapesti gyárakba telepítettek már olyan alaptechnológiákat, amelyek az elektronikus fó- és alközpontok gyártásához szükségesek, és amint megvehető lesz a licenc, azonnal elkezdhetik gyártani. Ha ez sikerül, a BHG-nek további problémákkal is számolnia kell. Az új technológia feltételezi a gyártás bizonyos fokú automatizálását, a termelékenység és a társadalmi munkamegosztás növekedését. A gyár ugyanis nem rendezkedhet be arra -, mint ahogy eddig ez igy történt -, hogy szinte minden alkatrészt maga készítsen. Nyilvánvaló, hogy nem kezdhet el integrált áramköröket gyártani, ezeket meg kell venni a piacon. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi létszámmal évente mintegy másfélmillió vonal kapacitású központot tudnának gyártani. Mai megítélés szerint viszont ennyi termék nem adható el a rendelkezésre álló piacokon, így az elektronikus központ belépése csak mintegy négyezer dolgozónak adna munkát. Ezért mindenképpen szükséges más termékek gyártása is. Gyárt most is a BHG ilyen termékeket, mint a már említett sornyomtató és pénztárgép. Ha valaki korszerű elektronikus eszközöket akar gyártani Magyarországon, minduntalan akadályba ütközik, ez az akadály az elektronikai háttéripar katasztrofális helyzete. Nincs a piacon megfelelő félvezetőeszköz-választék. A minőségi problémákkal is meg kell küzdeni, akár olyan egyszerű dolgok esetén is, minta huzalok. Emiatt a saját fejlesztésű készülékeknek is nagy a tőkésimporthányaduk, eladni viszont csak keletre lehet. Ez pedig nem jó üzlet. A pénztárgép valóban új termék, még nem is gyártják, bár hamarosan piacra kerül. Sok előnye van a nyugatról importált készülékekkel szemben. A hazai pénzügyi viszonyokra, adórendszerre programozták, de a program változtatható is. Könnyen javítható, rendelkezésre állnak a szükséges alkatrészek és szakemberek. A KGST-beli kereskedelem egyre problémásabb helyzetét mutatják a sornyomtatóval szerzett tapasztalatok. Lenne rá igény - főként Csehszlovákiában és az NDK-ban -, de nincs megfelelő ellentermék. Amire nekünk szükségünk lenne, az többnyire olyan termék, amit ők tőkés piacokon is el tudnak helyezni, például Skoda Favoritok. Szóval, amit mi szeretnénk, azt nem adják, amit adnának, az nekünk nem kell.- áa Kapaszkodik a hatóság Morog a taxis. Az egyik Gábriel. Miért kell neki buszonegynéhány kilométernyi többletutat megtéve Tolnára kimenni, ha vizsgáztatni akarja a kocsiját, mikor itt van Szekszárdon az Autóklub műszaki állomása. De ők csak a javítást vállalják. Pedig emberünk tagja is a klubnak, fizeti becsülettel a díjat, nekik is leróná a vizsgáztatás árát. De ha Zsiguliját mint taxit viszi vizsgáztatni, akkor elutasítják. A taxi talán nem autó? Dehogynem, mondják az autóklubban, el is tudnák végezni a szükséges méréseket, minden berendezésük megvan ehhez, csakhogy erre nem kaptak hatósági jogkört a megyei közlekedési felügyelettől.- A jogosultságot a pesti főfelügyelet rendeletben szabályozta, ehhez kell tartanunk magunkat - magyarázza a megyei hatóság előadója.- Hatósági vizsgát csak nálunk lehet tenni, az Autóklubnál nem tudnák végig átnézni a kocsit az üléshuzattól az óra plombájáig. Taxit, olyan autót, amelyre vonóhorgot szereltek, és vámos kocsikat az AFIT vagy az autóklub nem vizsgáztathat. Pedig így várakozni kell, gyakran gond az alkatrészhiány is, de hát sajnos a rendeletek döntenek. Hát akkor menjünk tovább. Forduljunk a legilletékesebbhez. Nem csalódok. A budapesti Közlekedési Főfelügyelet közúti járműfelügyeletének igazgatója alapos válasszal szolgál. Hogy a taxik műszaki felülvizsgálatát egy tavaly év végi rendelkezés külön feltételekhez köti. Hogy a közhasznú személyszállító járműveknek utaskényelmi és esztétikai szempontoknak kell megfelelniük. Hogy ezeket többoldalas szabályzatban tételesen is rögzítették. Hogy ezek ellenőrzését csak (az általuk) hatósági jogkörrel felruházott helyek és személyek végezhetik el. Hogy a nem hatósági vizsgáztatók biztosan elnézőbben fogadnának mondjuk egy rozsdásodó karosszériát. Hogy a forgalmi engedélyek úgy vannak kinyomtatva, hogy nincs bennük hely, csak a hatósági pecséteknek... Nézem a forgalmit. Bőven elférne benne akár öt másik stempli is. Tovább értetlenkedem, de jön az adu ász, a legmeggyőzőbb érv:- Kérem, nem akarjuk „széthinteni” ezeket a jogokat, különben nem tudnánk szigorúan kézben tartani a hatósági vizsgákat. Aha. így már egészen más.- esi A gazdasági reformbizottság javaslata a vegyes tulajdonú piacgazdaság kiépítésére Szórópalack és ózonpajzs Riasztó hírek érkeznek róla, hogy a szórópalackokban hajtógázként alkalmazott fluorozott szénhidrogének a légkör magasabb rétéibe jutva szétroncsolják a légkör védelmező ózonpajzsát. Több országban be is tiltották az effajta palackok gyártását. Meddő dolog bűnbakká tenni a szórópalackokat, mert más forrásokból sokkal több fluorozott szén- hidrogén jut a légkörbe - állapították meg az amerikai környezetvédelmi hivatal szakértői. Arra számítanak, hogy a következő évtizedben évenként 9 százalékkal növekszik majd a fluorozott szénhidrogének ipari felhasználása. Hűtőközegként, ipari tisztító- és szárítószerként, továbbá műanyaghabok előállítására használják a fluorozott szénhidrogéneket. A nyitott pórusú lágy habok gyártásakor például csaknem teljes egészében a légkörbe jut a felhasznált gáz. Egy évben 90 ezer tonna ilyen lágy habot állítanak elő a Német Szövetségi Köztársaságban. A stuttgarti egyetem szakértői megállapították, hogy 48 tonna poliuretánhab előállításakor 1200-5200 kilogramm fluorozott szénhidrogén jut a légkörbe. Ha a fluorozott szénhidrogének fel- használása ebben az ütemben folytatódik, 1990-ig jelentős sérülés érheti a Föld védelmező ózonpajzsát. Ennek következményei katasztrofálisak lehetnek: sok százezernyi bőrrákkos megbetegedés. Egyelőre szakkörökben még hevesen vitatkoznak a légköri ózonréteg roncsolódásának mértékéről, kiterjedéséről, lefolyásáról. Abban azonban már a legtöbb szakértő egyetért, hogy az ipari felhasználásból a légkörbe kerülő fluorozott szénhidrogén mennyiségét kell döntően korlátozni.
