Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)
1989-09-02 / 207. szám
6 - TOLNATÁJ 1989. szeptember 2. Baranyi Ferenc: Szép a küzdelem (Aldo Severini nyomán) A természet erőit úgy legyőzném! S magamat átadom e szép erőknek, mikor hatalmas hullám ölel vadul magához és elragad illatozó sörényű szilaj sodrása engem. Oly szép a küzdelem, a győzni-vágyás - és legyőzetni egy símogatástól, mikor dalát a szíved tovább dalolja tébolyult ütemben és őrült szenvedélyeket hangol a hárfa hevesen össze, mitől a barométer mutatója viharosan szökik a lázas égig. Deák Mór: Egy nyár Kék volt a szemed, kék olyan kék, amilyent őrült festők ecsetjei álmodnak ágaskodva - mézszínű hajadon megikrásodott a napfény. Arccal a földre borulva aludtam el, hangya mászta meg számat. A napot én rúgtam föl az égre játékból, te tudtad ezt, s szerettél. Kelj fel, ráztál, vállad fölül méhek és darazsak csapódtak a szemembe, elvakítottak, prüszkölnöm kellett, kelj fel, ráztál, egy nyarunk van, s te átalszod. Faágak egymásba fűződő ujjai s üzekedő suszterbogarak lesték el, mit csinálunk. Kicsit gyorsabban forgott a föld, hamarabb jött az este. Nem tudom, ki teremtett, én akkor teremtettem. A nap leesett, s hiába kerestük, ürgelyukba gurult. Szólongattalak, hiába, kezemben a holddal, világítottam neked, de árnyékom se volt. Hangya csípte véresre a számat, nincs íze a csókodnak azóta. Arccal a földre borulva aludtam el, szólongattalak álmomban, hiába. Iszlámábádi mecset A pakisztáni főváros egyik legszebb műemléke, amelyet Vedat Dalokaja török építész tervei alapján építettek. A mecset belsejében tízezer ember fér el. Az etruszkok világa Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban Páratlan nemzetközi összefogással, öt ország - Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió - 18 városának 26 gyűjteményéből válogatva jött létre az a nagyszabású etruszk kiállítás, amely most a Szépművészeti Múzeumban látható. És éppen a mi Szépművészeti Múzeumunk antik osztályát vezető tudós professzornak, Szilágyi János Györgynek a kezdeményezésére. Tavaly ősszel állították össze a tárlatot, s mutatták be elsőként Berlinben, majd februárban Prágában. Innen érkezett Budapestre a kiállítás, s tőlünk Varsóba, majd a Szovjetunióba, a moszkvai Puskin Múzeumba és Leningrádba, az Ermitázs- ba utazik. És szó van NSZK-beli (Hamburg), osztrák (Linz), és párizsi bemutatóról is. Azonosak a főművek, azonos a kiállítás magva, mégis minden városban más tárlatot láthat a közönség. Berlinben, ahonnan az anyag többsége származik, nagy tér állt a kiállítás rendelkezésére, így az építészeti emlékek felvonultatásának is nagy szerepet juttattak. Nálunk ezer műtárggyal (a Berlinben bemutatott anyag felével) teltek meg a Szépművészeti Múzeum földszinti termei. Hatszáz etruszk emlék érkezett Berlinből, száz műtárgy a Szépművészeti Múzeum tulajdona, a többi csehszlovák, lengyel és szovjet múzeumoké. De itt is vannak unikumok, amelyek csak a magyarországi bemutatón láthatók, és a műtárgyak védelme érdekében nem utaznak mindenhová. Például Csehszlovákiából egy bronzkancsót és tálat kölcsönöztek, kizárólag budapesti bemutatásra. A magyarországi etruszk kiállítás a sűrítés és a történeti felépítés jegyében jött létre. A rendezés a fontos és jellemző tárgyak sokaságára koncentrált. A használati, viseleti, és életmódra utaló tárgyakat a régi világot idézve helyezte el, de nem teremtett köréjük naturalisztikus építményeket. Amikor például egy többgenerációs család sírleleteit mutatják be, a sziklába vágott kerek sírt „kifordítva” építik fel, hogy szemléletes legyen az emlékanyag elhelyezkedése. Architektonikus terrakotta lapokból egy képzelt templom homlokzatát állították fel, a hitelesség kedvéért, de nem a régészeti azonosság igényével. A kezdetektől, az időszámítás előtti 8. századtól, az etruszk kultúra kialakulásának első szakaszától, a klasszikus (i. e. 550-400), majd a késői (i. e. 400-270) etruszk korig, és a római hódítások idejéig, az első század közepéig vezet a kiállítás. Az etruszk kultúra történeti előzménye az első feltárt lelőhelyéről elnevezett Vil- lanova-kultúra Etruriánál (Közép-nyu- gat-ltáliának a Tirrén-tenger, a Tiberis és az Arno folyó által határolt területe) jóval nagyobb területen virágzott. A görögök itáliai megjelenése, nápolyi letelepedése játszott szerepet abban a folyamatban, melynek során a Villanova-hagyomáTengeri démon fekete alakos anyag amforáról (i. e. 530 körül) első felében Etruria földközi-tengeri nagyhatalom volt. Erre az időszakra datálódik az etruszk kultúra első fénykora. Ekkor terjed el a gazdagon díszített bronz kandeláberek, tükrök használata - ezeket a díszítési módokat a görögök vették át az etruszkoktól. A tengerparton épült Caereből való festett épületdíszítő terrakották már az ókorban is etruszknak nevezett templomtípus díszítésének tartozékai. Az etruszk kultúra második virágkora az etruszkok Itálián belüli hatalmi helyzetének megingásával, majd a városok függetlenségének megszűnésével esik egybe. (i. e. 396-ban, tízéves ostrom után a rómaiak elfoglalták az egyik legnagyobb etruszk várost, Veiit). Ebben a korban az etruszk kultúra továbbviszi, élteti a hagyományokat, s termékenyen befogadja a görög klasszikus művészetet. A kiállítás külön mutatja be az etruszk kultúra Etru- rián kívüli hatásának néhány jellemzőjét, többek között azt a tényt, hogy valameny- nyi itáliai nép tőlük tanulta az írást. Hogy mit tudunk az etruszkokról, arra így válaszol Szilágyi János György: „Az etruszkokról való tudásunk főképpen tárgyi emlékeiken alapul, amelyek eleinte véletlenül, majd a múlt század 20-as évei óta mind rendszeresebben és egyre gyakrabban tudományos módszerekkel végzett ásatások, feltárások során kerültek napfényre. Minthogy az etruszk nyelv mindmáig megfejtetlen, az etruszk irodalom, ha volt is, egyelőre megközelíthetetlen számunkra. Amit pedig az etruszkok történelméről és kultúrájuknak különböző területeiről, elsősorban vallásukról, ünnepi és hétköznapi szokásaikról, életmódjukról ókori írott forrásokból tudunk, az görög és latin nyelvű, túlnyomó részt az etruszk kultúra elvirágzása utáni szövegekben maradt fenn... az írott hagyomány értéke kétségtelen, de értelmezésének szinte minden esetben az ásatásokon feltárt tárgyi emlék - anyag tanúsága adhat reális alapot...” KÁDÁR MÁRTA Caerei terrakotta (i. e. 490-480 körül) Ifjú fej (i. e. 400) nyok ötvöződtek a göröggel, létrehozván az etruszk kultúrát. Ezt a kultúrát nem kívülről hozta egy bevándorló nép - ahogy az ókortól kezdve sokáig gondolták - hanem két kultúrának egy kedvező pillanatban való találkozásából helyben született meg. A Villanova-telepek a görög városállamokra hasonlító városokká alakultak át, a görögöktől vették át a korongolást, a vázafestést, vagy a korszak második felétől a nagy szobrok készítését, amelynek központja Vulci volt. Történelmünk során az i. e. 6. század Kiss Benedek: Zápor alá régen álltam Zápor alá régen álltam, verne bágyadó szemembe; levetkőzve meztelenre verje fejem, mellem, vállam. Zápor alatt sokat álltam, szálltam csattogó szelekkel; hangom csattant mennykövekkel, tócsák vízén tapicskáltam. Homok itta az ég könnyét, szőlőlevelek suhogtak - nem terem sehol maholnap olyan borulatú friss ég! Levetkőznék meztelenre, verje eső mellem, vállam. Zápor alá régen álltam, verne bágyadó szemembe. Futok-e még záporokban, két karom kitárva szárnyként? Szelekkel csattogva szállnék - de az én nyaram már hol van? Fiam röpköd szemem rétjén, ő csattog füttyös szelekkel. Játsszon már ő mennykövekkel, álljon ő záporba, mint én!
