Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)

1989-09-02 / 207. szám

1989. szeptember 2.

TOLNATÁJ - 7

»

Sport és művészet

■^™I1ÍÍÍ1É1rkas Pál alkotásai

*

A balatonfenyvesi kettesfogat-hajtó világbajnokság sporteseményeiről a hírközlő szervek már beszámoltak, az elmúlt hét végén. Kevés szó esett arról, hogy a sporttelepen látható, lovat ábrázoló szobor alkotója: Farkas Pál, szekszárdi szobrász- művész. A világbajnokság első három helyezettje e szobor makettjét is emlékül kapta. Valamennyi versenyző egy plakettel szintén emlékezhet a balatonfenyvesi bajnokságra, ami ugyancsak Farkas Pál munkája. Gottvald Károly felvételei a makettről és plakettről.

*

Az 1989. esztendő emlékére

Látnok a modellt álló mén neve

Tódor János:

■ ■

Örülünk, hogy élünk

...életem első albérlete. Egy elvált ápolónő a házinéni, akit orvos férje évekkel ezelőtt elhagyott. A heverőn sárga, bolyhos pléd, műanyag fotelok, apró asztal. Házinénim három műszakban dolgozik, igy egy héten egyszer éjszaka is följöhetnek hozzám barátnőim. Ketten vannak: egyikőjük a tejüzemben dolgozik, másikuk közgazdászhallgató. Kedves lányok. Tegnap megérkezett néhány napra az ápolónő leánya is, aki Szegeden él. Gyönyörű teremtés, s bigottul vallásos. A katolicizmusról beszélgettünk, amiben én egyáltalában nem vagyok otthon. Már- már beleszeretek, amikor házinénim megtiltja, hogy beüljön hozzám. Két nap múlva szilveszter, s én szeretném ezzel a tiszta lánnyal tölteni. Dq hát ez lehetetlen. Az anyja hazaküldi. Elkeseredésemben a főiskola előszilveszterén a sárga földig leiszom magam. Ott van Ági is, korábbi babaarcú kedvesem. Hívom magamhoz, de nem kíváncsi rám. Hajnalban döröm- bölésre, csöngetésre ébredek. A szomszéd az, követeli, hogy azonnal kapcsoljam ki a magnót.

...január 2. Vivien alszik mellettem. Szilveszter óta itt van. A főiskolán találkoztunk, s barátaival eljöttek hozzánk. Sajnos tegnap reggel a házinéni nem tudott bejönni az előszobába a feltorlaszolt fotelektől. Amikor Vivit meglátta az ágyban, elsápadt, kirohant, aztán vagy tíz perc múlva újra kopogtatott, és közölte, hogy a hónap végével költözzek el. Immár nem törődünk semmivel. Holnap vizsgáznom kellene, de én csak Vivent bámulom.

...András azt mondja, nem vagyok normális, hogy vizsgaidőszak közepén kirú- gatom magam. A mozi előtt találkoztunk, valamikor egy gimibe jártunk. Költözzek hozzá, majd ő a háziakkal megdumálja. Sötét, vén diófára néző szoba, a redőnyt nem lehet lehúzni. Az Ulyssest olvasom plédekbe bugyolálva. Éjszakánként pedig Droun Vaskirályokáról beszélgetünk. András negyedszer olvassa, szinte már kívülről tudja. Ő, ha esik az eső, nem megy be az egyetemre. Egész nap alszik, csak a legszükségesebb kaját veszi magához. Mormota. Lányokat szigorúan tilos behozni a házba. Ez is egy vallásos família. András abszolúte nem nőzik. Rákosi Mátyás Összes műveit tanulmányozom, barátomnak hosszú passzusokat olvasok föl a beszédekből. A házibácsi egyre bizalmatlanabbul méreget. Néha rumot iszunk, ilyenkor Andrással nem lehet bírni. Arról szaval, hogy utálja az orvosit, s hogy ő kizárólag csak régész akart lenni. Múlik az idő. Évfolyamtársnőm, Kölyök, tanulni jön hozzám. Becsempésszük, s magunkra zárjuk az ajtót. András végre el... A házibácsi veszettül dörömböl, nyissuk ki, különben... Különben, mi van? - kérdezek vissza. Különben kihívja a rendőrséget. Kifelé megyünk, amikor Kölyöktől személyi igazolványát kéri. Elmagyarázom neki, hogy a hölgy nem kurva, csupán egy évfolyamtársam az egyetemről. Az öreg elfúló hangon szitkozódik.

...nem fogadják a köszönésemet két nap óta. A postás expressz ajánlott levelet hoz: vegyem tudomásul, hogy fel vannak háborodva, és sürgősen szedjem a sátorfámat.

...szeptember óta egy új, hegyre emelt villában lakom. Éjszaka dolgozom, nappal egyetem és alvás. Úgy érzem magam, mint a halálra készülő Devecseri Gábor. Fantasztikus naplóját A hasfelmetszés előnyeit olvasgatom, amikor van hozzá erőm és kedvem. A lány, akit szeretek, föladja saját bérleményét, hozzám költözik. A háziak másfélszeres díj ellenében tudomásul veszik. Egyedül bányász barátom, Franci jön hozzánk. Néha eljárunk a Hullámba, kivált amikor Franci fizetést kap. A Vadásztanyán a szarvaspörkölt közben összeveszünk Trockijon. Érdemeit bizonygatom, a furcsa mexikói éveket. Élettársam éjszaka az előtérből motozást hall. Kimegyek, de nem látok senkit.

...az öreg leskelődik, hangoztatja napok óta a lány, aki velem lakik. Nem akarom elhinni, amíg saját szememmel nem látom. A lépcsőn jövök fölfelé, amint megpillantom, hogy a kulcslyuknál guggol. Elvörösödik, krákog, s azt mondja, csak meg akart győződni róla, hogy itthon vagyunk-e... Este feljön a felesége, és közli velünk, tovább nem maradhatunk, mert nem vagyunk megesküdve.

...a tízemeletes toronyház legfelső szintjén a konyha ablakában előre-hátra mozgó árnyat látni odalentről. Ő,

Irénke néni, legújabb főbérlőnk. Bedolgozó: éjjel-nappal kesztyűket varr. Két tinédzser lánya van, akik kapcájuknak tekintik anyjukat.

Plakátokkal bontjuk a falat, berendezkedünk, boldogak vagyunk. Kétszer három méteres szobánk havi dija nekünk egy vagyon.

...nem tetszünk Irénke néninek, mondja egyik reggel kedvesem. Az a véleménye, hogy nem beszélgetünk vele eleget. Röhögnöm kell. Jóformán csak aludni járunk „haza”. Holnap, súgja élettársam, újabb bérlők érkeznek. Egy gyermeket váró házaspár. Immár nyolcán leszünk az ötvennégy négyzetméterre. Ha ez nekünk nem tetszik, el is mehetünk, üzeni Irénke néni...

...és miért nincsenek iskolában? - kérdezte a koszos presszóban az igazoltató rendőr tőlünk. Ma március 21 -e van, mosolyog a lány a közegre. Na és, akkor mi van? - kérdez vissza az őrmester. Semmi, mondom én: albérletre vadászunk, nem tud véletlenül egyet... Fejét csóválva adja vissza igazolványainkat.

...másfél órája gépeli a szerződési nyilatkozatot a kopasz, májfoltos koponyájú háziúr. A tárgyakhoz külön használati utasítás, külön oldalon, hogy mit tilos a bérleményben. Mikor fejezi már be, mivel dolgozni kell mennem, merészkedek elő a kérdéssel, de ő nyugodtan veri a billentyűket. Nem hallja, egyik fülére süket.

Vasúti forgalmista volt - kezd a mesébe -, viharban telefonozott, amikor belevágott a vonalba a villám. Ez nem igaz, akadok ki, amikor begépeli, hogy pontosan kétezer pénz az üres szobácska. Egymásra nézünk kedvesemmel, s megvonjuk vállunkat. De ezzel még nincs vége. Külön záradékot nyit: a többi albérlő beleegyezése is szükséges. Elrohanunk, de csak az egyik van otthon, fel le jöhetünk. A házaspárt a színházban csípjük el. Megszokták már az öreg trükkjeit, úgyhogy részükről is oké. Késő este érünk vissza. Csöngetünk, de mindhiába. A háziúr nem enged be minket...

...ha rádiót, magnót és vasalót használunk, fizetnünk kell érte, közli a házinéni. Mániákus tisztaság mindenütt, a kádat fürdés után ki kell súrolni, majd száraz ronggyal áttörölni. Fekhelyünk egy gyerekheverő. A házibácsi egész nap otthon van, rokkantnyugdíjas. A tévé külföldi adásait bömbölteti, s hangosan fölnyerít, amikor valami számára tetszőt lát. Feleségem mellettem alszik, olvasni próbálok, de ebben a zajban lehetetlen. Érkezik a házinéni, s hallom, hogy felhevült házigazdánkra rájön a kangörcs. Üze- kedne, de a nő menekül. Hányinger kerülget. Ajtó csapódik, káromkodik a házinyúl. Benyitok a füdőszobába, fölhajtóm a vécé fedelét, amikor észreveszem,

hogy valaki fekszik a kádban. A házinéni ijedten mosolyog... Három nappal később ötszázzal többet kérnek, mire mi persze nem vagyunk hajlandóak fizetni. Másnap az újságban észrevesszük, hogy fejünk fölött meghirdették a szobát.

...március vége. Franci lélekszakadva rohan hozzánk: van kégli, méghozzá a belváros szívében. Elnyújtott, hosszúkás épület, szobánkat kétajtós szekrény választja el a házinénitől, aki ismert operaénekesünk anyósa. Az épület hátsó traktusát Sanyi bácsi lakja nejével. A hetvenéves öregúr a papírszakmában utazik: dobozokat gyűjt, hajtogat, szállít. Reggelente felpúpozott gumikerekű kocsijával csoszog el ajtónk előtt. Esténként pedig kicsipi magát, s a Kioszba indul kártyázni. Házinénink kedves, barátságos hölgy, a korán egyedül maradt asszonyokra olyannyira jellemző üldözési mániával, bezárkózási komplexussal, némi ideggyengeséggel. Fürödni viszont nem lehet, illetve csak akkor, ha Annuska néni elutazik lányához. Ilyenkor egyedül birtokoljuk a lakást. Befű- tünk a fürdőszobába, és fél napokat lubickolunk. Bevetjük magunkat az óriás fotelekbe, és tévét nézünk. Annuska néni persze mit sem sejt ebből. Nem tudja, hogy a szekrényen át közlekedünk. Békében válunk meg egymástól.

...Az új lakás - mit lakás, csupasz szoba - ezeregy, plusz a fűtés. „Gazdáink” fiatalok: Ottó és Ildi, no meg a háromesztendős Gáborka. Bútort évfolyamtársnőm szerez: édesapja húszas évekbeli legénygarnitúráját. Balázzsal kézben cipeljük át a városon a törött rugójú heve- rőt. A Sport kocsma előtt letesszük a járdára, aztán rendelünk. Ülünk az utcai forgatagban, kezünkban korsó sörök, finoman szemerkél az eső. Látod, mondom barátomnak, sikerült ide, a betonra becsempészni egy kis szürrealizmust. Akár egy René Magritte táblakép... lassan, de biztosan kiderül, hogy Ildi frigid, Ottó pedig lazán piál. Az asszony reggelente két órát festi magát a tükör előtt. Huszonöt éves múmia. „Házibácsink” vállalkozó, afféle magánzó: naphosszat a konyhában ücsörög. Mosogatni hetente egyszer szoktak. Szobánk lakályos, „szekrénysorunk” a szupermarketből származik: originál arab narancsosládákból készült tákolmány. Stílusa van. A cserépkályhából viszont dől a gáz. A kéményseprő ellenben a jugó Badel konyakot kedveli. Sajnos azonban nem ez a szakmája, csupán a gyerektartás miatt „váltott", így ha- todjára sem tudja megcsinálni. Sajnálta, állandóan szellőztetést javait Hetente megkeres minket, élünk-e még. ...november hetedike tiszteletére örökbe fogadunk egy napok óta a játszótéren őgyelgő kutyust. Szutykának hívjuk ezentúl. Drága kis korcs, egyik lábára sántít, a hátán kikopott a szőr. Ildi sikít, amikor először látja. (Ha tudná, hogy a kádjában fürdettük.) Undorodom ettől a dögtől, szól a házinéni. Ha legalább fajtiszta lenne, teszi hozzá. Vita kerekedik, és én pimasz - felháborítóan pimaszul! - megkérdezem Ottó asszonyától, hogy ő vajon fajtiszta-e. Még három hétig maradunk. „Házibácsink” ül a konyhában és a vállát vonogatja. Szutyka kutya a farkát csóválja, Ildi őrjöng, mi pedig szívjuk a szénmonoxidot. Örülünk annak hogy (még) élünk...

Lippai Tamás illusztrációja

S afcérfő napiciáfcói -