Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)

1989-09-02 / 207. szám

4 ^PÜJSÄG

1989. szeptember 2.

Az NDK-ban minden változatlan

Ahogyan a Die Zeit látja* * *

A Honecker-nemzedék élettapasztalata ezt mondja: a változásoktól óvakodni kell, és a fejleményeket mindig ellenőrzés alatt kell tartani. Ha valamin változtatnak, akkor csak kismértékben, lassan és igen óvatosan. Ennek a nemzedéknek az öntudata abból táplálkozik, hogy 36 évig, 1953 óta, megóvta az NDK-t a zavargásoktól és a hirtelen fordulatoktól, melyek valamennyi szomszédos országban bekövetkeztek. Különös büszkeségre ad okot, hogy ezt példátlanul nehéz körülmények között vitte véghez: a fölényben lévő nyugatnémet konkurenciával folytatott harcban. Gorbacsov sem tehet ellenvetést, amikor Honecker úgy véli, hogy a stabilitás egy határ menti ország számára fontosabb, mint a reform.

Kicsi reformkényszer

De nemcsak az öregurak tapasztalatai magyarázzák az NDK mozdulatlanságát; a fiatalabb párttagoknak és a lakosság jelentős részének is jó okai vannak erre. Első helyen kell említeni az NDK gazdasági adatait, melyek még mindig jobbak az összes többi szocialista állam eredményeinél; és a gazdasági helyzet éppen azokban az országokban a legvigasztalanabb, ahol a reformfolyamat a legintenzívebb. Lengyel „vircsaftot” és a magyarokéhoz hasonló tömeges elszegényedést az NDK-ban senki nem akar; az élelmiszerjegyeket sem kívánja vissza senki, még ha tisztelője is Gorbacsovnak. Ha nem igaz is, hogy a szabadságnak szegénység az ára - a látszat ez, és kapóra jön az NSZEP vezetésének.

Politikai nyelven ez azt jelenti, hogy Berlinben jóval kisebb a reformkényszer, mint a Szovjetunióban, Lengyelországban és Magyarországon. Amikor két évvel ezelőtt megkérdezték Pozsgay Imrét, a magyar párt legmerészebb reformerét, hogy mi az, ami messze ható terveit megvalósuláshoz segíthetné, egy szóval válaszolt: „a válság”. A budapesti, varsói és moszkvai vezetőknek nincs más választásuk, meg kell változtatniuk a rendszert, máskülönben - ismét Pozsgay szavaival - „a válságból katasztrófa lesz”. Aki jól figyel, az már Berlinben és Prágában is kiveheti a válságot a láthatáron - de még nincs itt, és a vezetés úgy gondolja, még van ideje.

Végül a reformok útjában álló, talán legnagyobb akadály az, hogy Németországban két állam van. Lengyelország marad, akár kommunista, akár demokratikus kormánya lesz; ha úgy tetszik, királyt is hívhat magának. Az NDK azonban egyedül az ideológiával igazolja létezését: mint szocialista állam, alapvetően ki*Terjedelmi okok miatt rövidítésekkel.

csit más, mint az NSZK, sőt, kicsit jobb, mert az övé a jövő. De mi lesz az NDK-val, ha a szocializmus alatt itt is inogni kezd a talaj, mint Lengyelországban, Magyarországon, és részben a Szovjetunióban is? Mi igazolhatja akkor még az NDK létezését?

Másutt az államforma a tét, itt azonban maga az állam.

De az NSZEP-t is szorítja az idő. Kurt Hagernek, a központi bizottság ideológiai titkárának igaza van abban, hogy ha a szomszéd kicseréli atapétát, az nem ok arra, hogy mi is ugyanezt tegyük - csakhogy az NDK tapétái jócskán kopottak, és helyenként szakadozottak is. A reformkényszer magából az NDK-ból ered, és a vezetés legfeljebb elodázhatja, de el nem kerülheti az újrakezdést

Romló gazdasági adatok

Romlanak az NDK gazdasági adatai is. Aki csak a fővárost látja, egyoldalú benyomásokat szerez; a vidék sok helyütt szomorú képet nyújt, minél kisebbek a városok, annál szomorúbbat. A hajdani Németországnak ez a része 50 éve önnön tartalékait emészti; a valaha jó infrastruktúrát a szó szoros értelmében megeszi a rozsda; egy Halle-Lipcse közötti telefonbeszélgetés olyan minőségű, mintha legalábbis Külső-Mongóliával beszélne az ember; sok hajdan stabil épület menthetetlenül pusztul. A legnyugtalanítóbb a gyógyszerhiány - néha már a legalapvetőbb is hiányzik. Ha rövidesen nem történik lényeges változás, a politikai nyugalom gazdasági bázisa tíz év múlva összeomlik.

A kormány igyekszik, hogy a technikai fejlődésben ne mulassza el a világszínvonalhoz való csatlakozást, de a távolság - kevés részterülettől eltekintve - nem csökken. Annál inkább növekednek Moszkva kívánságai - az NDK gazdaságilag jóval több támogatást nyújt a peresztrojkának, mint az köztudott és mint amennyire az a keletnémet állam hasznára van.

A legfájdalmasabb reform késztetés keletről jön. Az NSZEP-t nem kényszerítik semmire; Gorbacsov tartja a szavát hogy minden szocialista országnak saját útját kell járnia. A többiek reformeredményei sem éppenséggel vonzóak az NSZEP és a lakosság számára; aminek ellenállhatatlan hatása van, az az igazság. Moszkvában, s még inkább Varsóban és Budapesten lélegzetelállító kér- lelhetetlenséggel kimondanak mindent, amit eddig csak nyugatról lehetett hallani: kezdve Sztálin bűneitől a rendszer alkalmatlanságáig, szinte semmi nem marad kimondatlan. És ha a keleti elvtársak kimondják, hogy a király meztelen, nincs az a pedagógiai kongresszus vagy politikai bizottsági nyilatkozat, mely ruhát adhatna rá.

Valami mégiscsak változik

Végül, magában az NDK-ban is változott valami. A párt rendezvényeit rendőröknek kell védelmezniük a „másként gondolkodóktól”. Az állampolgárok veszik maguknak a jogot, hogy ellenőrizzék a választásokat. Az egyház választási reformot követel, könyörgő istentiszteleteket tart a politikai foglyokért, és helyettesíti a pártot ott, ahol a legégetőbb szükség van rá: beszélget azokkal az állampolgárokkal, akik el akarják hagyni az országot.

Már a funkqjonáriusok sem a régiek: egymás között sokan kimondják, amit gondolnak, és nem kevesen vannak, akik tovább gondolkodnak a megengedettnél.

De a legfontosabb változás, hogy az emberek mernek beszélni; a félelem nem tűnt el, de érezhetően csökkent.

Ex Oriente lux, ex occidente luxus - írta harminc évvel ezelőtt Stanislaw Lee aforizmaíró. A berlini vezetés a keleten születő igazság és a nyugati jólét közé ékelődve próbálja átmenteni magát az államát. Már engedményeket is tett, sok területen érezhető a liberalizálódás, a kultúrpolitika többet megenged, mint korábban. De mindennél fontosabb, hogy Honecker nagy lépést tett a fő kívánság teljesítése felé: 1987-ben csaknem minden ötödik állampolgár nyugatra utazott. Vannak becsületes, jó szándékok is: több jogállamiság és a polgár több joga az állammal szemben, több beleszólás és a személyiség nagyobb tisztelete.

Az elmélet azonban nem illik a gyakorlathoz, és minden túl lassan megy. Még ha a továbbgondolkodók az NSZEP-ben már nem ütköznének is ellenállásba - a változások keleten olyan gyorsasággal mennek végbe, hogy az NDK nem tud lépést tartani. Igaz, talán nincs is rá szükség.

A németek türelmesebbek, mint a lengyelek, kevésbé kockáztatók, mint a magyarok, és sokkal jobban élnek, mint az oroszok. De a vezetésnek legalább jelét kellene adnia, hogy maga sem akar mindent a régiben hagyni. Fel kellene hagynia azzal, hogy úgy kezeli a népet, mint áz iskolásgyerekeket. Befelé ugyanúgy kellene viselkednie, mint kifelé: nyitottnak kellene lennie a párbeszédre, és nem abból kiindulnia, hogy mindent jobban tud. P. Bender

(Die Zeit - MTI-Press)

Románia

Vajon Ceausescu elnök Romániája valóban olyan szörnyű, mint csaknem mindenki, köztük Károly brit herceg is mondja? Egy olyan országban, ahol a külföldiekkel való beszélgetés büntetendő vétség, nem sok románt találni, aki válaszra hajlandó. A látogató még így is gyorsan megtanul két dolgot: először, hogy Románia szörnyűségét valóban nehéz eltúlozni, másodszor, hogy az ország tele van kis meglepetésekkel is.

Ahogy az ember előre olvassa, az élelmiszerüzletek üresek. És valóban azok, eltekintve az ecetes savanyúságtól és száraz kenyértől. Ennek fő oka az, hogy oly sok élelmiszert exportálnak, de az is, hogy a feketepiac - amely talán a legátfogóbb egész Kelet-Európábán - forgalmaz minden megmaradót. A románok mind tudják, hogy az élelem egyszerűen a hátsó ajtón tűnik el. Bár a külföldi valuta birtoklása bűncselekmény, az ország tele van pénzváltókkal, akiknek a jelek szerint nem gond dollárhoz jutni (a hivatalos árfolyam tízszeresén). A külföldiekkel a legtöbb tranzakció nem pénzben, hanem Kent cigarettában bonyolódik le. Semmilyen más cigaretta nem jó - nem tudni, miért.

A legtöbb nyugati újságíró nem juthat be az országba, vízumkérelmét újra meg újra elutasítják. Ám a „turisták” szerezhetnek vízumot a repülőtéren, bérelhetnek autót, és teljes utazási szabadságot élvezhetnek. A vidéki országutak tele vannak rendőri ellenőrző pontokkal, ahol senki nem bajlódik leállításokkal. De a Securitate, Románia hires titkosrendőrsége gyakran föltűnik, rendszerint paro- disztikus módon. Amikor a rendőrök úgy döntenek, hogy nyomába szegődnek a gyanús nyugatinak, Humprey Bogart-fé- le viharkabátot és napszemüveget viselnek, bármilyen is az idő.

A Securitate figyelemre méltóan őrzi ama mintegy 30 román író és volt párttag otthonát, akik nyilvánosan tiltakoztak. Gheorghe Apostol volt miniszterelnök házánál, aki nemrég aláírt egy tiltakozó levelet, mert „tisztességes emberként akar meghalni”, egy angolul beszélő civilruhás rendőr megakadályozza a látogatókat, hogy belépjenek a kertkapun. Közben egy másik fényképeket készít, a harmadik adóvevőt vesz elő, föltehetőleg azért, hogy riassza a rendőrőrsöt. Hasonló rendőrcsapat vette kezelésbe korábban a brit nagykövetet is, amikor az meg akart látogatni egy ellenzékit.

Ceausescu őrültségének két leghíresebb eleme, a falurendezés és az adósságvisszafizetési program egyszerre megfelel és nem felel meg a róla szóló híA szovjet-német viszony 1939-41 -ben

A titkos záradéktól a honvédő háborúig

Ötven esztendeje, 1939. szeptember 1 - jén tört ki a második világháború, amelynek előzményeiről, egyebek között a szovjetnémet megnemtámadási egyezményről különösen sokat írnak ezekben a hetekben a történészek. Az alábbiakban Rój Medve- gyev ismert szovjet történész gondolatait ajánljuk olvasóink figyelmébe. Az APN sajtóügynökség számára Irt cikket terjedelmi okokból rövidítve közöljük.

. *

...Ezerkilencszázharminckilenc augusztusának végén Sztálin a kisebb rosszat választotta, amikor megkötötte a megnemtámadási egyezményt Németországgal. Ma már kétségtelenül egyértelmű, hogy ezzel a lépéssel a Szovjetunió erkölcsi-politikai te- kintélyyesztést szenvedett, különösen a nyugati országok haladó közvéleménye és a nemzetközi kommunista mozgalom köreiben. Sokak számára, akik a Szovjetunió barátjainak és a fasizmus ellenségeinek tekintették magukat ez a paktum nemcsak váratlan volt hanem természetellenes is. Természetesen a szovjet emberek számára is váratlan esemény volt ez, hiszen ellent mondott mindannak, amit gyerekkoruktól hallottak a fasizmusról.

*

Különös figyelmet érdemelnek azok a „titkos záradékok”, amelyeket a megnemtámadási szerződéshez csatoltak és amelyek Németország és a Szovjetunió érdekszféráinak felosztását rögzítették „A lengyel államhoz tartozó területek földrajzi és politikai átrendezése esetén”. A titkos záradék eredeti példánya mind a mai napig nem került ugyan elő, de a másolat szövegét több sajtóforrás is közölte már. (A közelmúltban jelentették be Bonnban, és legutóbb Moszkvában is, hogy a záradék eredetijét megsemmisítették, de előtte mikrofilmre vették s a jelek szerint tartalmukhoz nem férhet kétség - a ford, megjegyzése.)

Ma is találkozni olyan véleményekkel, melyek hibásnakértékelikezeketa megállapodásokat, sőt Lengyelországnak a Szovjetunió és Németország általi negyedik felosztásáról beszélnek. Jómagam is hallottam olyan véleményeket miszerint 1939. szeptember közepén a Vörös Hadsereg egy előzetes megállapodás nélkül is bevonulhatott volna Nyugat-Ukrajnába és Nyugat-Belorussziába. Mivel akkor Anglia és Franciaország már hadat üzent Berlinnek, Németország úgymond megbékélt volna a Vörös Hadsereg akciójával.

Személyesen azt tartom, hogy egy olyan dokumentum, mint az augusztus 23-i megnemtámadási szerződés, feltétlenül szükségessé tette egy konkrétebb záradék létrejöttét is. Ha pedig a megállapodást az akkori bonyolult nemzetközi viszonyok között szükségszerűnek értékeljük, ugyanígy kell viszonyulnunk - már csak a dolgok logikájából is kiindulva - a titkos záradékhoz is.

Akkor, augusztus végén senki sem állíthatta bizonyosan, hogyan cselekszik Anglia és Franciaország Lengyelország megtámadása után. Nem lehetett kizárni, hogy tartózkodni fognak a Németország elleni azonnali hadművelettől. Éppen ezért egy lengyel-német háború közepette s egy Hitlerrel megkötött előzetes megállapodás nélkül a Vörös Hadsereg bevonulása felettébb kockázatos lett volna. A Szovjetunió már nem tudta megakadályozni a német támadást Lengyelország ellen, de tudott és kellett is gondoskodnia saját pozíciói és védelme erősítéséről. Annál is inkább, mivel olyan területekről volt szó, amelyeken többségben ukránok és beloruszok éltek

Megegyezés született arról is, hogy Litvánia északi határa egyben a német birodalom és a Szovjetunió befolyási övezeteinek a határát is alkotja Kelet-Európábán. A „balti államokhoz (Finnország, Észtország, Lettország és Litvánia) tartozó területek területi és politikai átrendeződéséről” szóló homályos kitétel pedig kétségtelenül szabad kezet biztosít Sztálinnak az említett államok irányában. Meg lehet érteni a balti köztársaságok lakóinak érzelmeit, amikor is a titkos záradék sorait olvassák Am a politikában, különösen egy kezdődő világháború előestéjének bonyolult viszonyai közepette az erkölcs és a nemzetközi jog önmagukban nem védhettek meg a nemzéti függetlenséget. Akkor a balti államok semmiképpen nem őrizhették meg semlegességüket Választaniuk kellett: vagy a Szovjetunióval, vagy Németországgal. Persze, ezen kormányok részére ez a választás is csak papíron adatott meg - mások döntöttek helyettük; a szovjet érdekszférában találták magukat Finnország helyzete másként alakult..

*

Ha azonban a megnemtámadási szerződést kényszerűnek és szükségszerűnek

Szovjet és német tisztek találkozója Breszt-Litovszkban - alatta a titkos záradék kópiája (Fotó: Szputnyik - MTI)

ismerjük el, akkor az 1939. szeptember 28-án megkötött szovjet-német barátsági és határszerződést hatalmas hibának kell tekintenünk.

Ez esetben nem beszélhetünk semmilyen szükségszerűségről - ám a történelmi paradox bevégeztetett...

A szovjet-német viszony alakulása nemcsak a külpolitikában, hanem az ideológiai munkában is nagy változásokat követelt. 1939 őszétől a Szovjetunióban beszüntették az antifasiszta propagandát, a szovjet vezetők pedig feltétel nélkül támogatták és igazolták a hitleri Németország tevékenységét, amelyet, úgymond angol és francia agresszió veszélye fenyeget... Molotov például 1939. október 31-én kijelentette, hogy „nemcsak értelmetlen, de bűnös dolog is olyan háborút viselni, mint a hitlerizmus megsemmisítéséért folytatott”. Ezek után Lavrentyij Berija is titkos parancsban utasította a GULAG-táborok vezetőségét, hogy az őrök ne nevezhessék „fasisztáknak” a politikai foglyokat. Ezt az intézkedést csak 1941. június 22. után vonták vissza. Ez időszak alatt a szovjet sajtó hasábjain sem lehetett a „fasiszta” illetve „fasiszta Németország” szavakat olvasni.

Mindemellett az összes kommunista párt számára kiadtak egy direktívát, mely szerint a propaganda fő élét az angol-francia imperializmus ellen fordítsák.

Ez persze gyökeresen ellent mondott a Komintern VII. kongresszusán elfogadott nevezetes határozatnak, amely a fasizmust jelölte meg fő ellenségnek. Ez a pál- fordulat súlyos károkat okozott a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom soraiban, különösen a Francia Kommunista Pártnál...

*

Tény, hogy a szovjet-német megnemtámadási szerződés két évvel elhalasztotta a szovjet belépést a háborúba. Vitathatatlan tény azonban az is, hogy Németország sokkal jobban kihasználta a saját céljaira ezt a halasztást mint a Szovjetunió...

reknek. A „területrendezési törvény”, amelynek célja mintegy 2 millió ember lakótömbökbe költöztetése (több mint 6000 falu lerombolásával), 1974 óta szerepel a tervekben. Amikor az ezzel kapcsolatos propaganda tavaly hirtelen komoly lett, a magyarok hangosan panaszkodtak az erdélyi magyar falvakat érő fenyegetés miatt. Valójában úgy tűnik, e falvak közül ténylegesen csak egy-kettőt gyalultak le. Ugyanakkor Bukarest körül csaknem minden falut megsemmisítettek, és maga a főváros is bizonyosan megszenvedi, hogy a szecessziós stílusú házak betontömböknek adják át a helyüket. A Bukarestre összpontosítást sok megfigyelő annak tulajdonítja, hogy Ceausescu ritkán hagyja el a várost.

Ceausescu közelmúltbeli dicsekvése, hogy Románia minden keményvaluta- adósságát visszafizette, hamis volt: egy kis adósság még maradt. Az állítás akkor hangzott el, amikor Romániára nagy nyugati nyomás nehezedett, hogy jobban viselkedjen az emberi jogok terén. A nyilatkozatot és a jövőbeli hitelfelvételt megtiltó új törvényt Bukarestben úgy tekintették, hogy Ceausescu kihirdeti a Nyugattól való függetlenségét. Ám csaknem ugyanakkor Ceausescu könyörgött a legnagyobb kedvezmény státusának visszaállításáért azon a román-amerikai gazdasági kapcsolatokkal foglalkozó értekezleten, dacára annak, hogy tavaly önként lemondott e kedvezményről.

Egy román menekült szerint Ceausescu uralma „a legmesterségesebb személyi kultusz a kommunizmus történetében”. Miközben arcképe díszít minden középületet, a jelek szerint még olyan vonakodó csodálatra sem ösztönöz, mint amilyent Sztálin iránt tanúsított sok orosz (a grúzokról nem is beszélve). Nevének említése csak grimaszokat idéz elő; még a központi bizottság tagjai is magazinokat olvasnak beszédei alatt. Bukarestben dolgozó nyugatiak szerint Ceausescu és klánjának más tagjai csak a Securitate segítségével monopolizálják a csúcsposztokat; ha távozik, a Securitate fogja meghatározni utódját.

Van-e remény jobb időkre most, hogy a bénító adósság-visszafizetés erőfeszítésnek vége? A kétmilliárd dolláros mérlegtöbblettel Ceausescu megpróbálhatja helyreállítani az infrastruktúrát és növelni az életszínvonalat. Ehelyett azt a szándékát jelentette be, hogy növeli az exportot a harmadik világba. Ez sajátos módon igaz: sokak szerint egész országát exportálta a harmadik világba, és még azon is túl. (The Economist - MTI-Press)

(Ford: Vas Zoltán)

Sztálin 1939 végén nem láthatta előre, hogy Európában az események ilyen gyors fordulatot vesznek. így például a nácik gyakorlatilag ellenállás nélkül elfoglalták Dániát és Norvégiát, majd 1940 nyarán már övék volt Belgium és Hollandia.

Franciaország gyors eleste s az angol expedíciós hadtest dicstelen távozása igen kellemetlen meglepetésként érte Sztálint, aki első világháborús hosszú, álló ütközetekre számított.

Nehéz volt nem elitélni a hitleristák nyugat-európai agresszióját, azonban a „barátsági” szerződés passzusai más értékelésekre késztették a moszkvai vezetőket.

így például az angol-francia csapatok öszszeomlása után a szovjet sajtó nemegyszer azt hangsúlyozta, hogy a barátsági és megnemtámadási szerződésnek köszönhetően „Németország nyugodt hátországot biztosíthat magának Keleten”.

Emellett a Pravda szívesen idézett német lapjelentéseket, melyek szerint éppen ezen szerződéseknek köszönhetően „sikeresen alakul a Nyugat elleni támadás”.

... Sztálin nem elégedett meg a Hitlerrel kötött „barátsággal”.

1940 második felében újabb tárgyalások kezdődtek Németországgal, amelyek az Anglia feltételezett összeomlása utáni helyzetre, pontosabban a világ befolyási övezetekre való felosztására vonatkoztak. A tárgyalásokat Hitler kezdeményezte, azt remélve, hogy ezzel elaltatja Sztálin éberségét a Wermacht készülődő támadásáról a Szovjetunió ellen.

És Sztálin bizonyos fokig ráharapott a csalira. A szovjet-német szövetségről folyó tárgyalások később félbeszakadtak, de nem szovjet kezdeményezésre. Egész egyszerűen Hitler megszüntette a válaszadást a Moszkvából érkező e témájú kérdésekre...

Rój Medvegyev (APN - MTI-Press)

Ceausescu sötét földié