Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)
1989-09-14 / 217. szám
4 itÉPÜJSÁG 1989. szeptember 14. Együtteseink a világban * Kockás papíron az őcsényiek Fogadás a városházán, Straznicében Pályázatot nyertek Betűvetést tanulnak a szakmunkásképzősök Az őcsényi Gemenc hagyományőrző népi együttes 1989. június 27-től július 3-ig Csehszlovákiában, a 44. straznicei fesztivál vendége volt. Ezzel a mondattal indul az a kockás papírokra írt följegyzés, amelyet Récsey Lajos egy fekete táskából vesz elő. Az együttesről emlékeztetőül annyit csupán, hogy két évvel ezelőtt kapott Szocialista Kultúráért kitüntetést, Récsey Lajosról azt kell elmondani, hogy ő ez év augusztus 19-én kapta ugyanezt az elismerést, a fekete táskáról viszont azt, hogy púpozva van a csehszlovákiai vendégszereplés tárgyi emlékeivel, dokumentumaival. * Az út előkészítése rendben történt, az emlékeztető feljegyzés szerint. Bogár István, a sárközi hagyományok gyűjtője, ápolója is a csoporttal utazott meghívottként. Egy előre megkötött szerződés értelmében, a fesztiválra egy tematikus műsorral - nevezetesen olyannal, mely a szőlészeti hagyományokat mutatja be - kellett felkészülni. Bevallottan: szorongva indultak erre a csehszlovákiai útra, az ismert és várható politikai feszültségek miatt. Most már azt is állítják, hogy ebből ott semmit nem éreztek. Igazi fesztiváli hangulat kísérte szinte minden lépésüket és olyan barátságos fogadtatás, amire nem számítottak. * Pöstyén volt a helyszíne első előadásuknak. Mérsékelt sikerként könyvelte el ezt a csoport. Ennek minden bizonnyal oka volt az is, hogy szőnyegpadlós dobogókon kellett táncolni. Tudja mit jelent az, aki ismeri a hagyományőrző csoportok papucsok, csizmák koppanásának, dobbanásának, sarkantyúpengésének ritmusára indított karikázók, csárdások rendjét. Ezt a produkciót az együttes nyomban értékelte és egy másik problémaként azt is jegyezték, hogy legutóbbi fellépésük 1988. november 4-én volt. * Straznice viszont éppen ellenkező előjellel marad és él az őcsényiek emlékében. A párnatánc, a kanászos, a lakodalmas olyan sikert aratott, hogy a színház közönsége a negyedik dallamtól vastapssal jutalmazta a játékukat. A televízió egyenes adásban közvetített egy-egy jelenetet, de felvétel is készült, későbbi vetítések miatt. * Brezován a teljes műsort bemutatták. Itt a helybeli fiatalokkal volt egy rövid találkozó, akik á csoport életéről, munkájáról, korábbi sikereiről faggatták a táncosokat. Az ilyen vendégszereplésekhez szorosan hozzá tartozik - természetesen - a mosás, varrás, vasalás, no és a vásárlással egybekötött városnézés, séta, kirándulás. A július elsejei menettáncban 76 együttes között szerepeltek. Óráról órára, újabb és újabb sikert aratva egy-egy műsorrészlettel. így talán az sem véletlen, hogy a zsűri az őcsényi Gemenc népi együttesnek ítélte a legjobb külföldi együttesnek járó díjat. Értékelésükben a folklór tisztaságát, a hangultos, temperamentumos előadásmódot emelték ki. * Az életreszóló élmények mellett - itthon - már a „hogyan tovább?” kérdésre is választ kellett adni. Az együttes valamennyi tagja egyetért azzal, hogy az elért színvonalnál alacsonyabban nem szereplhetnek a jövőben. A csoportnak van egy biztos magja, ami képes összefogni az új tagokat, megoldva a váratlan feladatokat is. Talán legfontosabb lenne, ha mód nyílna - mecénások segítésével - az együttesről olyan propagandaanyagot készíteni, ami ma már elengedhetetlenül szükséges az olyan nemzetközi fesztiválokon, mint amilyen a straznicei volt. DECSI KISS JÁNOS Szakmunkástanulók szociális és kulturális hátrányainak kompenzálása. E hangzatos, de sokat sejtető cél megjelölésével nyert a Művelődési Minisztérium pályázatán a szekszárdi 505. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet. Háromszázötvenezer forintot kaptak a közoktatás-fejlesztési alapból - ne szépítsük - az írni, olvasni, számolni, rajzolni nem tudó elsős tanulók felzárkóztatására.- Kik kerülnek majd az úgynevezett kompenzációs osztályba? - érdeklődtünk Babai Zoltántól, az iskolá igazgatójától.- Először is azok, akik az első félévben három vagy annál több tantárgyból megbuknak. őket év végéig alapismeretekre, bizonyos rajzeszközök használatára, helyes kommunikálásra tanítjuk, majd szintvizsgát tesznek. Ha megfelelnek, folytathatják a tanulást saját osztályukban. Ha nem, sajnos az utcára kerülnek, ki az iskolarendszerből.- Tulajdonképpen eddig is ez történt...- Igen, de most már legálisan.- Ekkor még csak tizenöt és fél évesek. A tankötelezettség viszont 16 éves korig tart.- Kérvényeztük, hogy az oktatási törvény eme rendelkezését ne kelljen betartanunk. Az engedély még nem érkezett meg, de mivel a pénzt már megkaptuk, úgy véljük, ez hozzájárulást jelent.- Mi lesz azokkal, akik év végén buknak?- Ök a következő ősszel újra elsőben kezdenek, de már a kompenzációs osztályban. Félévkor nekik is szintvizsgát kell tenniük, s vagy visszakerülnek eredeti osztályukba, vagy elbúcsúzunk tőlük.- Tovább szaporítva azon fiatalok számát, akik a nyolcadik osztály után sehol sem tanulnak tovább.- Sajnos így van. Ajánlatunk- Vajon elég lesz egy félév arra, hogy az általános iskolai évek alatt meg nem szerzett készségeket pótolják?- Azon két kolléganőnk tapasztalatai alapján, akik kísérleti jelleggel már tanítottak nálunk olvasást, úgy tűnik, igen. Egyébként mindennap mipden tárgyból lesz egy óra, de maximum négy. Célunk nem a hosszú, hanem a minél intenzívebb oktatás. Ha az új épületünk elkészül, akkor délelőtt járnak ezek a gyerekek, ha nem, akkor délutánosok lesznek.- Kik fognak tanítani ezekben az osztályokban?- Saját pedagógusaink. Néhányan ugyan fenntartással fogadják a kezdeményezést, de vállalkoztak. Az ő bérüket fedezzük majd a pályázaton nyert pénzből.- Elég lesz?- Erre az évre igen.- A próbálkozás remélhetőleg sikerrel jár. De a tény, hogy egy szakmai ismeretek elsajátíttatására hivatott intézményben újra kelljen tanítani azt, amit az általános iskola első két osztályában, az kétségbeejtő, sőt szégyen. Önök szerint ki a felelős ezért?- Semmiképpen sem az általános iskola bűne. Hanem azé az iskolarendszeré, amely elfelejti, hogy hetedik-nyolcadik osztályban is lehet olyan gyerek, aki nem tud rendesen olvasni. Neki azt kellene megtanítani, alaposan gyakoroltatni, nem pedig olyan újabb és újabb ismerethalmazzal terhelni, amit a későbbiekben úgyis hallani fog. De önmagában az oktatási rendszer megváltoztatása is kevés. A szülőknek és a diákoknak meg kellene érteniük végre, hogy az általános iskola sem sétagalopp. Nemcsak bejárni kell oda, hanem keményen dolgozni.- cser Hangverseny - mesterkurzus Ruzickova Szekszárdon Susana Ruzickova mesterkurzust tartott Szekszárdon, és ebből az alkalomból hallhattuk önálló koncertjét szeptember 9-én a Művészetek Házában. Ruzickova világszerte ismert név, hangszerének kiemelkedő tudású művésze. Reprezentánsa annak a ma már egyre jelentősebb zenei előadóművészi irányzatnak, amely korhű hangszereken ad elő korabeli zenét. Ruzickova hangszere a barokk zenében alapvetően fontos csembaló. E hangszert a zongora ősének tekintjük, de attól lényegesen különbözik: mindenekelőtt abban, hogy a zenei effektusok, dinamikai megoldások, színek nem az előadó keze nyomán jönnek létre, hanem egy mechanikai regisztráló rendszer segítségével, továbbá pengetéssel szólalnak meg a hangok. Ez adja jellegzetes hangszinét. A hangszer fénykora természetesen a barokk időszakára tehető: nélkülözhetetlen a zenekari szvitekben, concertókban. Irodalma bőséges, mindenekelőtt Bachnak köszönhetően, aki maga is kiváló csembalójátékos volt. A művésznő - talán ezért is - hangversenyének első részében Bach-müveket szólaltatott meg, elsőként az olaszos hangvételű variációsorozatot, az „Aria alia maniera italiana”-t, Bach-e korai művét, mely híven tükrözi a lipcsei mester vonzódását a mediterrán barokk „olaszos manírjai” felé. Ruzickova nagyszerű regisztrálási kombinációkkal érzékeltette Bach variáló művészetét e viszonylag egyszerű, nem túl jelentős alaptéma felett. Stilizált táncok füzére a szvit és a partita; előadónk a g-moll Angol szvit változatosságával, valamint az ismertebb B-dúr Partita sokszínűségével érzékeltette számunkra, hogy a korabeli táncok feldolgozásai milyen lényeges elemei a barokk zenének. Domenico Scarlatti olasz mester szonátáit ma már szinte kizárólag zongorán hallhatjuk. E mesterien fogalmazott, az olasz barokk derűjét, melódiagazdagságát sugárzó, szinte miniatűr remekművek alaposan próbára teszik az előadót, hiszen rafinált technikai feladatok tudatos megkomponálásáról van szó. Eleven, pergő ritmikájuk - ötöt hallhattunk az ötszázból - kitünően érvényesült a terem akusztikai körülményei között. Kortárs cseh zeneszerző alkotásával fejeződött be a hangverseny: Viktor Kalabis három akvarellje első hallásra mérsékelten avantgarde hangvételével, gazdag regisztrációjával volt figyelemre méltó; egyszeri hallás után azonban nehezen méltatható. Külön öröm volt számunkra, hogy a nagy sikert megköszönve a művésznő a francia barokk billenytűs zenéjéből játszott ráadás számokat, így Couprin-től a bájos „Aratók”-at és a „Tambourin”-t. THÉSZ LÁSZLÓ Sass Sylvia dalestje Szeptember 16-án 19 óra 30 perckor kezdődik Sass Sylvia dalestje Szekszárdon, a Művészetek Házában. Zongorán közreműködik Haraszdy Mihály. Műsoron Csajkovszkij-, Liszt-, Kodály- és Strauss-dalok szerepelnek. Az énekesnő hanglemezeit a helyszínen dedikálja.-Ma este: orgonakoncert Ugyancsak a szekszárdi Művészetek Házában lesz Klaus-Christhart Kratzenstein (NSZK) orgonahangversenye 19 óra 30 perckor. Műsorán Buxtehude, Guilain, Zipoli, Bach, C. Frank művei szerepelnek. A könyvespolcra ajánljuk . Trianon és a kisebbségvédelem „Nekünk új Mohács kell” - a költő, Ady Endre papírra vetett közismert, látnoki erőre valló szavai sajnos hamar beteljesültek. Egy év telt csak el Ady Endre halála óta, s az I. világháborúban győztes hatalmak 1920-ban a vesztes Magyarországra rákéhyszeritették a trianoni békét. A szerződés hátrányos következményeit máig nyögjük: nemcsak, hogy a történelemben példa nélkül álló módon megcsonkítottak egy országot, elcsatolva területének kétharmad részét, de ugyanakkor magyarok millióit helyezték a környező, kifejezetten ellenségesen viselkedő államok uralma alá. A trianoni sokk feldolgozására, de legalábbis bemutatására - a hosszas hallgatást megtörve - az utóbbi időben számos munka tett kísérletet. E téren is élen jár a pécsi Ormos Mária, akinek a Padovától Trianonig című könyve elengedhetetlen olvasmány az ezzel a témakörrel behatóan foglalkozók számára. A napokban újabb ilyen jellegű mű került a boltokba: a korábban az I. világháború szakértőjeként ismert Galántai József jelentetett meg egy rendkívül figyelemreméltó tanulmányt, amely a Trianon és a kisebbség- védelem címet viseli. A már a borítólapjával is eredetiséget tükröző kötet - sárga alapon Nagy-Magyarország térképe látható, benne új határokkal a csonka haza- egy eleddig nem túl gyakran tárgyalt témakört, az akaratuk ellenére egy idegen ország fennhatósága alá kényszerí- tett kisebbségek körüli problémát veszi vizsgálat alá. A Párizs környéki rabló békék megkötésekor - ahol a győztesek kényük-kedvük szerint darabolgatták a (magyar) országrészeket - ugyanis az nem volt vitás, hogy jelentős lélekszámú- a hárommilliót meghaladó - magyar nemzetiség lesz kénytelen elviselni a kisebbségi sors megpróbáltatásait. A békét diktáló nagyhatalmak, ha az igazságosabb rendezést kérő magyar javaslatokat nem is vették figyelembe, azt azért fontosnak tartották, hogy háborgó lelkiismeretüket kisebbségvédelmi garanciákkal nyugtassák meg. A magyar területekre rátelepedő cseh, szerb és román államalakulat közül azonban egyik sem kívánt érdemben foglalkozni ezzel a kérdéssel. Jellemző e tekintetben a román álláspont, mely a legmesszebbre ment el a hajthatatlanságban, s kisebbségvédelmi szerződésekben (már akkor is) csak és kizárólag a belügyekbe való beavatkozást látta. Ám mivel a szerződések a trianoni béke integráns részét képezték, idővel mindhárom környező ország kénytelen volt aláírni azokat. Persze, az már más lapra tartozik, hogy mennyiben tartották be a rendelkezéseket... Mégis, mai szemmel olvasva meglepőnek tűnhet az az állítás, mely szerint a két világháború között nagyon erős, jól szervezett, parlamenti képviselettel is rendelkező csehszlovákiai, jugoszláviai és romániai (!) magyar nemzetiségű csoportok működtek - nem utolsósorban a kisebbségvédelmi szerződések eredményeként - a felsorolt államokban. Hol vagyunk ma már ettől, legalábbis a csehszlovák és román helyzetet ismerve! Igaz, napjainkra a kisebbségvédelmi szerződések is elveszítették érvényüket. A mindent felforgató újabb világégést, a II. világháborút követően készült egy ENSZ-tanulmány, mely kimondja: a kisebbségvédelmi garanciákat - tekintettel a megváltozott körülményekre - gyakorlatilag megszűntéknek lehet tekinteni, ttt tartunk jelenleg is - a következményeket ismerjük... SZERI ÁRPÁD Tablókép a siker után
