Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)
1989-09-14 / 217. szám
1989. szeptember 14. Képújság 5 Cserkészlobogót lenget a szél a váraljai református templomkertben csak 2 hónapos előképzést követően válhattak teljes jogú avatott cserkészekké.- Mi ad különleges hangsúlyt a váraljai nagytábornak?- Tulajdonképpen ez az első igazi ösz- szekovácsolási lehetőségünk. Szerencsére cserkésztisztjeink között köszönthetjük Deák Sándor öregcserkészt, aki kimeríthetetlen ötlettárával mindig résen volt, hogy stílszerűen fejezzem ki magam. No és természetesen nem szabad megfeledkeznünk a Váraljai Református Egyházközség tagjai határtalan vendégszeretetéről, segítőkészségéről sem. Ebben külön köszönetemet fejezem ki Kazinczi Gyulának a Refisz (Református Fiatalok Szövetsége) váraljai csoportja elnökének.- Milyen programokkal próbálták színessé tenni a táboréletet?- A július 17—22-ig tartott táborozásunk folyamán csodás élményt jelentett a tábori asztaloltár mellett tartott kát. szentmise és az azt követő ref. úrvacsora. A napi csendes áhítatokon túlmenően autóbuszkirándulást tettünk a magyar- egregyi Máré-várhoz, 2 lovas kocsival pedig nosztalgikus erdei túrán vehettünk részt. Az úticélunk Óbánya volt, ahol a helybéli sváb fazekasmesterek gyönyörű portékáiból vehetett ki-ki a saját ízlése, illetőleg pénztárcája szerint. Onnét pedig gyalogtúrán jutottunk el Kisújbányára. Számomra külön élményt jelentett, amikor útközben találkoztunk Tasnádi János úrral, az egykori 690. sz. bonyhádi Bo- tond apród cserkésziskola öregdiákjával. Ezenkívül kisebb kirándulásokat tettünk a váraljai parkerdőben, valamint a falu hegyi legelőin is. Gyermekeink hangyaszorgalommal gyűjtötték vendéglátóink értékes néprajzi és kulturális kincseit, amiről őrsi naplóikban külön részletesen beszámoltak.-•Köszönöm Felföldi Bertalan atyának a széles körű, minden részletre kiterjedő tájékoztatását. MAGYAR SÁNDOR Daltól hangos az erdő Nyári cserkészemlékek nyomában (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Azt hiszem, kevesen tudják, hogy a cserkészmozgalom alapítója Baden Po- wel angol tábornok volt, aki 1908-ban a cserkészetről írott könyvében részletezte elképzeléseit az ifjúság békés, valláserkölcsi alapon történő egészséges életmódra való nevelésével kapcsoltban. Hazánkban az első cserkészcsapat 1910-ben alakult, s ebben oroszlánrésze volt az első magyar főcserkésznek, Gróf Teleki Pálnak. A magyar cserkészet újjászületésének dátuma 1988. november 10. Felföldi Bertalan dunavarsányi róm. kát. plébános úr elmondása szerint azóta már jól működő cserkészcsapatok tevékenykednek az országban Budapesten, Keszthelyen, Kőszegen és Hegymagoson is. Miért éppen Váraljára esett a választás, hogy ebben a mecseki falucskában tartsák első nagytáborukat?- Cserkészcsapatunk parancsnoka, Bóna Zoltán ref. lelkész (aki egyben a ref. egyház zsinati irodájának missziói osztályvezetője is) teológustársa és jó barátja Vikár Béla váraljai ref. lelkésznek. Váralján is szeretnék megszervezni a cserkészcsapatot és az év elején történt beszélgetésük során jutottak arra a döntésre, hogy a varsányiaknak táborozási hely kell, a váraljaiaknak pedig életes példa - adta tudtomra Felföldi tiszteletes.- Milyen hagyományokat követve alakult újjá a varsányi cserkészcsapat? - tettem fel a kérdésemet az atyának.- 1942-1947-ig működött Dunaújvárosban a 724. Sz. Kossuth Lajos Cserkészcsapat. Szerencsére az elődöknek sikerült megőrizniük az eredeti csapat- zászlót és még néhány ereklyét, amit ünnepélyes keretek között adtak át az ifjú örökösöknek a dunavarsányi ref. templom kertjében 1989. június 11-én.- Miben áll a cserkészmozgalom lényege és vonzereje?- A Magyar Cserkészszövetség jelszava: Isten-Haza-Emberiség, míg a Magyar Cserkészcsapatok Szövetségének jelszava Lelkiismeret-Haza-Ernberiség. Mi az elsőhöz csatlakoztunk, ami a „Sin- kovits”-féle cserkészmozgalomként vált közismertté. Sajnos, amig a két szövetség nem tud megállapodni egymással, addig nem vesznek fel bennünket a Nemzetközi Cserkészszövetségbe, jóllehet a cserkészapródoknak nincsenek problémái egymással, hiszen a cserkészek 10 pontja közt szerepel: Minden cserkész cserkésztársát testvérének tekinti. Talán a közös összetartó elem az öregcserkészek esetében a gyermekek nevelésében érzett közös felelősség, az új cserkészek körében a napi jótett kötelességérzete, az idősek iránti tisztelettudás, mindannyiunknál pedig az Isten szeretete és az emberszeretet.- Plébános úr, kérem, beszéljen az újjáalakulásuk körülményeiről.- Azt gondolom, hogy minden szerénység nélkül nyugodtan elmondhatom, mi vagyunk az ország első ökumenikus cserkészcsapata. Az előzményekről csak annyit, közel 10 éves múltra tekint vissza, hogy otthon Dunavarsányban közös imahetet rendez a református és a római katolikus egyházközség. Működtetünk egy ökumenikus énekkart is, ami csodálatos élményt nyújt az Ausztráliából, Angliából és az NSZK-ból hozzánk érkező vendégeknek, akik mindig felemelő érzésekkel távoznak a közös istentiszteleteinkről. Úgy vélem, nem túlzás, ha azt mondom, hogy a keresztyén egység gondolata jegyében ilyen fokú összetartás kevés helyen található hazánkban. Az alakulásunk közvetlen előzménye, hogy az idén február 11 -én sor került a cserkészcsapatunk vezetőségválasztására. Három héttel később már 82 tagot számlálhattunk sorainkban, akik Nagytábor ’89 Váralja Utazás közben „Ellopták” a Zsigulit Zomborban történt: A vásárcsarnok mellett viszonylag könnyen kaptam helyet a parkolóban: akkor ment el onnan egy kocsi. Jóformán még ki sem szálltam, amikor egy hazai Zastava mögém állt úgy, hogy ezzel elzárta a kitolatás lehetőségét. Majd elmegy mire elintézem a dolgaim, gondoltam és nem szóltam. Persze még egy óra eltelte után is ott állt a Zastava, így kénytelen voltam várakozni, nézelődni. Jött egy rendőr, kétszer-három- szor végigsétált - keresett valamit. És aki keres, az általában talál is. A csarnok mellett is van parkolóhely, és a táblán valami felirat mely minden bizonnyal, azt tartalmazza hogy ez a parkolóhely csak az ott dolgozók részére van. A rend őre hamar „kiszúrta", hogy egy magyar rendszámú Lada is ott parkol. Felírta a rendszámot és várt. Mivel unatkoztam, de már szerettem volna indulni is, odahívtam a kocsimhoz és mutattam, hogy a jugoszláv autó elzárja az utam, nem tudok elmenni. Ő körülnézett, jót nevetett, kezét széttárta és odébb állt. Várta a magyar kocsi gazdáját. Aztán eltelt néhány perc és eltűnt a rendőr. Nem kellett soká várni, ismét feltűnt egy speciális autóval és pillanatok alatt felrakták, elszállították a magyar Ladát. Persze sok nézője akadt az „előadásnak” és minden bizonnyal híre is ment, mert szinte ugyanabban a percben két autóba is beszállt a gazdája és kijött a parkolóból, mely a csarnok dolgozói részére van fenntartva. Tehát a magyar autót elvitték, eközben a többi szabálytalanul ott parkoló jugoszláv rendszámú kocsi meglépett. Az én „barátom”, aki elállta az utam, még mindig nem jött, így szemtanúja voltam szegény magyar család megérkezésének. Kereste a kocsiját, de csak a helyét találta. Megmagyaráztam, mi történt, az asszony sírva fakadt, az ember széttárt kézzel magyarázta: Mindent értek, de miből váltom ki, hisz se dinárom, se márkám, hisz mindent elvásároltam. Sajnos, tanácsot nem tudtam adni, de míg beszélgettünk, szabaddá vált az utam, eltűnt a Zastava, így hazaindultam. Útközben elgondolkodtam. Mi lett vajon a magyar sorsa: mást nem tudtam elképzelni, haza kellett jönnie alkalmilag, valutát szerezni, visszamenni és miután leszurkolta a nem is kevés pénzt, visszakapta a kocsiját. A tanulság: nagyon meg kell nézni külföldön is, hol parkol az ember, ha el akarja kerülni a hasonló kellemetlenséget. Neki lett igaza Ez még azokban a meleg napokban történt Szekszárdon az autóbusz-pályaudvaron. Mindenki menekült a meleg elől az árnyékba. Az indulási helyre beállt a dombóvári járat, majd ugyanabban a percben közvetlen eléje jött a kaposváriak gyorsjárata, mely szintén Dombóváron át közlekedik. A buszvezető adminisztrált, aztán kinyitotta az ajtót, jelezve, kezdődik a beszállás. Csendes hétköznap volt, viszonylag kevés utassal. Egy kövér hölgy lépett föl, jegyet kért Dombóvárra. A busz vezetője már nyúlt a géphez, hogy jegyet adjon, de hirtelen megállt a keze:- Asszonyom, menjen az előttünk lévő busszal, az is Dombóvárra megy, azzal hamarabb ér haza ebben a nagy melegben, az gyorsjárat, nem áll meg mindenhol. Az asszony tétovázott, egyik lábáról a másikra állt, a sofőr végül megunta a hallgatást és ismét „agitált”:- Menjen bátran azzal, ugyanannyi a költség, mintha velünk jönne. Ismét rövid szünet, majd végül az asz- szony megszólalt: - Én ezzel akarok menni. Kérek egy jegyet.- Ahogy gondolja - szólt a sofőr és már adta is a jegyet. Az asszony elégedetten foglalt helyet, az arcáról sugárzott a győzelem: neki lett igaza. Hatvan év után Két idős férfi ült mögöttem a Bajára tartó autóbuszon és beszélgetttek. Az arcukat nem láttam, de hangjuk elárulta, hogy nem a fiatalabb generációhoz tartoznak.- Hát bizony eljárt az idő.- így igaz, megöregedtünk, de mit tehetünk, ilyen az élet.- Emlékszel a vizsgánkra? Úgy előttem van, még a kérdéseket is meg tudom mondani, pedig annak már hatvan éve.- Nem tudom, vajon hányán leszünk a régiek közül.- Biztos nem sokan. És előjöttek az emlékek, felváltva sorolták a neveket, kivel mi történt, mikor, hol halt meg. Ilyen a véletlen, Baján ismét úgy kaptam helyet, hogy az előttük lévő ülésre kerültem. Az ismerős hangokra figyeltem fel, majd akarva-akaratlanul hallgattam beszélgetésüket. Ismét a hatvan év előtti dolgokat elevenítették fel. Már Szekszárd felé jártunk, amikor megtudtam, Baján voltak, a Tanítóképző Főiskola hivta meg egykori tanítványait, onnan jönnek. Az osztályukban harmincötén kezdtek, közülük huszonheten jutottak el a vizsgáig, és ma heten élnek közülük. Szekszárdon meleg búcsút vettek egymástól, az egyik vonattal Nagydorog felé, míg a másik autóbusszal Bonyhád felé utazott. - kas Nyílt levél Mórágynak Tisztelt mórágyiak! Általam soha nem tapasztalt dolgok esnek meg velünk mostanában. A tömegkommunikációt figyelemmel kísérve alig győzzük kapkodni a fejünket. Halljuk miként torzsalkodnak a különböző pártok, érdekvédelmi szervezetek. Neves politikusok vitatkoznak a nyilvánosság előtt a többpártrendszerről, j tulajdonreformról. Sokan nehezen ismerik ki magukat a hirtelen megpezsdült hazai közéletben. Többen kérdezik - csodák esnek meg j velünk, vagy egy igazi fordulat évét éljük. Nem csodák ezek, hanem a bontakozó demokrácia élményei! Nekünk azt tanították, hogy a mi társadalmunk a legtökéletesebb, itt nincs kizsákmányolás, nálunk az boldogul, aki becsületesen dolgozik. Ötvenhatban ellenforradalom volt. Aztán sorra dőltek meg a tézisek, és köddé váltak az íróasztaloknál kiagyalt értékek. Sokan hittük, hogy demokráciában élünk, és aki megpróbált a demokrácia értékrendje szerint élni, azt félreállították a tanácsnál éppúgy, mint a tsz- ben, iparban vagy az iskolában. , A többség azonban csendes. Hatnak még a régi beidegződések. Csak tétován szemlélődünk és találgatjuk mi is történik j valójában körülöttünk? Hallhatjuk, hogy a j kisközségek sorra-rendre követelik vissza ! önállósodásukat. Mi mórágyiak sem élhetjük meg hallgatag tömegként a változásokat, nem enged- ! jük, hogy hallgatag-tömeggé degradáljanak | bennünket. Azt ma már sokan tudjuk, hogy a tanácsok körzetesítése a falvak leépülé- | séhez vezetett, úgy szellemileg, mint anya- í gilag. A politikában és a gazdaságban elkö- ! vetett hibák felelőseinek még nálunk vidé- j ken igen erős bástyáik vannak. A csúcson ülök pedig igencsak rossznéven veszik, ha valaki rést akar ütni ezeken a bástyákon. Néhányan próbálják megmagyarázni, hogy az önállósodás a jelenlegi gazdasági helyzetben hátrányos. Ezzel a nézettel nem tudok azonosulni. Ugyanis az öregek emlékezetében még élénken él a Mórágy Községi Tanács, amikor még nem kellett húsz kilométert utazni ötperces ügy elintézéséért. És a tízforintos gyógyszerért nem kellett Szekszárdra utazni, ami igy már ötven forintba kerül. Azt sem tudom elfogadni ellenérvként, hogy a falu nem képes eltartani egy apparátust. Az igaz, hogy 8-10 fős apparátust nem, de erre nincs is szükség. Maximum 3-4 fős apparátus képes Mórágyon ellátni az államigazgatási feladatokat. El kívánom oszlatni azt a tévhitet, miszerint egy falunak csak az állami támogatásra kell építenie fejlődését. Meggyőződésem, hogy Mórágyon számos lehetőség van az önálló tanácsi gazdálkodásra. Például szabadidős központ ésszerű hasznosítása, falusi turizmus fejlesztése a lakosság bevonásával. Én a nyílt viták híve vagyok, ahogy ezt tesszük a településfejlesztési kör összejövetelein is. Ezúton értesítem Mórágy lakosságát, hogy a szeptemberi településfejlesztési tanácskozás elmarad, helyette minél többen vegyenek részt a tervezett falugyűlésen. Itt mondják el véleményüket és a jó gazda felelősségérzetével döntsenek Mórágy fejlődésének irányáról. Kétségtelen, hogy a most tisztséghez jutó vezetőknek nehéz úton kell haladni, hisz a megnyílt út még göröngyös, de kikövezésének lehetősége a mi kezünkben van. Tisztelettel: SZILÁGYI JÁNOS Mórágy (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Pátria Nyomda szeptember 4-én megnyitotta első vidéki papír-, írószer- és nyomtatványboltját Dombóváron. Forgalmaznak papír-írószert, a legigényesebb vevőket is kiszolgálják a fővárosi szintű árukészletből. A dombóvári üzletekben eddig nem ismert csomagolok, mappák, iskolásoknak való irodaszerekig minden kapható. A nyitásnál meglévő készlet állandóan kapható lesz, amire a megnyitón jelen lévő vezérigazgató tett ígéretet. DOMBAI ISTVÁN Érdeklődök kint Pátria papírbolt Dombóváron Ra-Re Éltető József: Történet egy fehér lóról A fehér ló témája sok más történettel is összefügg, melyeket magával sodor s visz mások közé, mígnem egyszer csak Európában vagyunk: „Ez egy kicsiny és boldog félsziget az emberi szenvedés földrészei mellett...” Milyen szerep jut a faluban gyári Angyalnak (a menekülő németek elhagyott autójának), s mi lesz a sorsa Nagy Gabinak, aki a masina birtoklása révén vezető szerepbe kerül? Hogyan jelenik meg a háború az egyszerű falusi nép közt; be tud-e törni Erdély pázsitos, szép tájára, az emberek közé? Sikerül-e a kisfiúnak megmenteni a nyomorult obsitost s a kiscsikót? Mind megannyi kérdés, melyre csak a könyv elolvasása után kaphatunk választ. S e különös epikájú, a gondolatok emberi tisztaságától sugárzó történet nem ér véget az elolvasással, töprengés lesz úrrá az olvasón. Cs. J.
