Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-08 / 185. szám

4 NÉPÚJSÁG 1989. augusztus 8. Amerikai felvételi Négyszáztizennégy levél Üzenet az alma materből Még javában tart a vakáció, a szeptem­ber 3-i tanévkezdésig sok nap hátravan, de már jó néhányunknak üzent az al­ma mater. A dombóvári Gőgös Ignác Gimnáziumból a napokban négyszázti­zennégy levelet vitt el a holló, s juttatta el hozzánk, egykori diákokhoz - gondolom, mindnyájunk nagy-nagy örömére. A Gl- GÖSZ, vagy hosszabb nevén a Gőgös Ignác Gimnázium Öregdiákjai Szövetsé­ge az átlagnál erősebben kötődő egykori diákjaihoz - a GIGÖSZ-tagokhoz - irt le­velében beszámol az elmúlt tanév fonto­sabb eseményeiről, eredményeiről a most következő iskolaév feladatairól. Mindig is az eredményesen oktató-ne­velő gimnáziumok közé tartozott „a Gő­gös”, ezért nem véletlen, hogy a beszá­moló is ezzel kezdődik. Az intézmény ta­nulmányi átlaga 3,83. Mindössze négy tanuló (1,2%) bukott a tanév végi 332 ta­nulóból. (A tanulók 2/3 része lány.) Az Országos Középiskolai Tanulmányi Ver­senyek iskolai fordulójára 198 tantárgyi jelentkezés volt. (Többen 2-3 tárgyból is indultak.) A megyei, illetve területi fordu­lóba 42 tanuló jutott. A megyei verse­nyek alapján kilenc gimnazistát hívtak meg az országos döntőbe és rangsorol­tak. Megyénkből a döntőbe jutottak 2/3 része a Gőgös Ignác Gimnáziumból ke­rült ki. Az országos döntők alapján: 5. he­lyezett Füsti Molnár László kémiából, 8. helyezett Újváry Gellért földrajzból, 10. helyezett Somlai Beáta oroszból, Hohner Judit biológiából 17. helyezett lett. Füsti Molnár Lászlónak egyik tantárgyból sem, míg Újváry Gellértnek földrajzból, Somlai Beátának pedig oroszból nem kellett fel­vételiznie. Az 1984-1988. évek átlaga alapján a Gőgös Ignác Gimnázium a gim­náziumok országos rangsorában a 27. helyezett (Köznevelés: 1989. április 14.), a megyében első. Megjegyezzük: lénye­gesen nagyobb városokat és valamennyi kisvárost megelőzte az intézmény az or­szágos rangsorban. Az iskola a tehet­ségápolás különböző lehetőségeivel - fakultáció, minőségi foglalkozás stb. - segíti elő a tehetségek kibontakozását és szerény eszközeivel - elsősorban erköl­csi az elismerés - elismeri azokat. Válla­latok, egyesületek, egyének alapítvá­nyokkal segítik a tehetségeseket. Eddigi működő alapítványaik: Color szövetkezet 4000 forintos, öregdiákok szövetsége 4500 forintos, Hőgyészi Állami Gazdaság 3000 forintos alapítványaival 7 tanuló ka­pott 1000-2500 forintos jutalmat év vé­gén. Egyéni alapítványt létesített 1000-1000 DM kamataiból a legjobb matematikusnak és a legjobb lánytanu­lónak Balázs György matematikatanár és Bárány Vera volt osztálytársa emlékére Ráth László volt iskolatársunk. Közadakozásból restauráltatják Mar- czell György, az iskola volt művésztaná­rának cca 25 négyzetméteres seccóját az első és a második emelet közötti pihenőnél lévő falfelületen. (A GIGÖSZ 60 ezer forinttal járult hozzá.) Voltak egyéni hozzájárulások is. Az öregdiák szövetség teljesen egyenértékűnek tart­ja, akár 50 forintról, akár 10 ezer forintról vagy akár 250 OS $-ról volt is szó. A gim­náziumban szeretnék elérni, hogy az is­kola történetéhez hozzá tartozó Sarkan- tyó Simon seccója is, ami az igazgatói iroda és a tanári között van kibontásra, majd restaurálásra kerüljön a közeljövő­ben. Természetesen ehhez is várják a volt diákok adományait. A levél foglalkozik - mint már említet­tük elöljáróban - az 1989/90-es tanévvel is. Szeptembertől négy első osztályt indít a nagy demográfiai nyomás következ­ményeként az intézmény. Az egyik osz­tály - a társadalmi igényeknek megfele­lően - egészségügyi szakközépiskolai lesz. A további három osztályból gimná­ziumból 1/2 matematika speciális, 1/2 osztály német fakultációs, 1/4 osztály orosz fakultációs, 1/2 angol fakultációs, a többi általános tantervű lesz. Mivel két idegen nyelv kötelező a gimnáziumban, a tanulók választhattak az angol, a német és az orosz nyelv között. (Az egészség- ügyi osztály csak oroszt tanul.) A GIGÖSZ továbbra is várja - az eddi­gieket megköszönve - az egykori diá­koktól a relikviákat. Még a mai napig sincs az iskolai múzeumban az úgyneve­zett Bocskai-sapka (Eszterházy-sapka). A Gőgös Ignác Gimnázium tanévnyitó­ját szeptember 3-án, vasárnap 4 órakor tartják, összekötve Marczell tanár úr seccójának ismételt közreadásával. Ne­héz tanév lesz - így számolnak -, de si­keres. Mit lehet mindehhez hozzátenni? Annyit: a tények önmagukért beszélnek.- él ­(Folytatás az 1. oldalról.) A különbség először is ott kezdő­dik, hogy nemcsak állami, hanem magán felsőfokú oktatási intézetek léteznek az Egyesült Államokban. Sőt, a legjobb és legrangosabb egyetemek sorában több a magánegyetem, mint az állami. E sorok írója több egyetemre ellá­togatott, s tapasztalatai alapján az ameri­kai felvételi rendszer a következőképpen foglalható röviden össze: Az egyik legnagyobb különbség a ma­gyar szisztémával szemben talán az, hogy nincs felvételi vizsga, hanem felvé­telnél az egyik döntő szempont a közép­iskola négy osztályában elért tanulmányi eredmény, a másik szempont pedig a harmadik osztály végén, tavasszal letett vizsgák eredménye. (Ezeket a vizsgá­kat, ha valaki úgy érzi, hogy nem túl jól sikerültek, illetve egyébként kevés pont gyűlne össze, a negyedik osztály elején meg lehet ismételni.) Természetesen minden felsőoktatási intézmény helyet kap az intézményeket ismertető könyvben, ahonnan ki lehet vá­lasztani azt az egyetemet, ami adott eset­ben a legmegfelelőbb. A kiválasztásnál sok szempont, érv jön számításba: pénz, érdeklődés, további tervek stb. A sorrend a család anyagi lehetőségei alapján ter­mészetesen változhat. Az egyetem nem olcsó mulatság, sőt, nagyon drága is lehet. Minél jobb egy egyetem, annál többe kerül egy tanítási év, például a jó magánegyetemeken egy évben az összes költség 14-18 ezer dol­lár között mozoghat. (Ha ezt összevetjük az átlagos családi jövedelemmel, ami 20 ezer dollár körül van, akkor ez az ösz­szeg igen magas.) Egy dolgot azon­ban azonnal hozzá kell tenni: ha va­laki a jobb, híresebb (drágább) egyete­met jó eredménnyel végzi el, akkora nem oly neves, vagy színvonalas egyetemen hasonló szakot végzett diplomásnál jóval több pénzt kaphat, már kezdő fizetésnek is. A választásnál a másik dolog, amit általában figyelembe vesznek, az az, hogy ki hol szeretne később elhelyez­kedni. Aki például politikával akar foglal­kozni, az a keleti part valamelyik egye­temét választja, sőt, megpróbál a főváros valamelyik egyetemére bejutni, hiszen a politika igazi központja ott van. Az is szempont, hogy ki hol akar élni, ezért arrafelé keres magának megfelelő felső­fokú intézményt. Ha valaki több egyetemet is megfe­lelőnek talál, jelentkezhet több helyre is, s ha nagyon biztos abban, hogy hova akar menni, már korán, novem- berben-decemberben elküldheti jelent­kezését. Egyébként a jelentkezés beér­kezési határideje február eleje, s már március végére, április elejére az egyete­mek kiértesítenek a döntésükről. Ha va­lakit több helyre is fölvettek, május elejé­re el kell döntenie, hogy hová akar menni. Ezután - ezt egyeteme válogatja - be kell fizetni „biztosítás” gyanánt 250-300 dollárt (ezt hívják deposit-nak). Augusztusban orientációs kurzusokat szerveznek az egyetemek, majd szep­temberben megkezdődik a tanítás, s már csak egy dolog marad hátra: tanulni kell. á hogy milyen az amerikai egyetemi rendszer, ez már egy másik történet. MADARÁSZ GYÖRGY (MTI-Press) Okosan, olcsón Együtteseink a világban Kalocsán Kalocsától „csak” a Duna választja el megyénk vízparti településeinek egy ré­szét, legelsősorban a gerjenieket. Télidöt leszámítva a Szent István alapította érse­ki székhely - napjainkra nagyon szép vá­ros - közelebb van hozzájuk, mint akár Szekszárd. Kalocsára érdemes átmenni, ezt a komp forgalma éppúgy bizonyítja, mint a jó bolthálózat. És ha az ember ott­reked egy ideig...? Ha netán a kórház környékén marad szabad órája, akkor nézzen be a Tompa Mihály utcai népművészeti házba, az iga­zán csak itt létező pingáló asszonyok al­kotásainak szép gyűjteményébe. Ha a kincseket szereti (nem gyűjteni, hanem nézni), akkor a székesegyház oldalbejá­ratán kell bemenni, megnézni az érseki kincstárat, a magyar egyházi ötvösművé­szetnek - az esztergomival ugyan nem vetekvő, de azt közelítő - páratlan gyűjte­ményét. Az érseki kastély a templomhoz mérten tulajdonképpen „fiatal”, még 250 éves sincs. Ottjártunk idején éppen állvá­nyozták, restaurálása folyik. Százezres könyvtára, külön engedéllyel (ami meg­szerezhető) látogatható. Nemcsak 900 éves pergamen tartozik kincsei közé, ha­nem a katolicizmustól eléggé távol került Luther Márton saját kezű aláírásával ékes bibliája is. Művészetekért azonban nem kell a múltba visszanyúlni. A város szülötte, Nicolas (Miklós) Schöffer kibernetikus - a körülötte elhaladó járművek hatására formáit változtató - fénytornya, a Chro- nos 8. a kalocsai út mentén áll. Ennek fényhatásai csak este élvezhetők, de az I. István út 65. szám alatti múzeuma nap­Schöffer mozgó konstrukciója - nappal közben is. Tér- és fénydinamikai elméle­te lehet sokak számára egyelőre még idegen, de hiszen valamikor a perspektí­va felfedezése is új volt a festészetben. Egyik szobrának, a CYSP 1.-nek fran­ciaországi bemutatójára, mindenesetre nem kisebb ember, mint Maurice Bejárt komponált koreográfiát és balettet. Mindez okosan és olcsón megtekint­hető Kalocsán... O. I. Fényképezte: R. Z. Az érseki kastély Szekszárdi Jazz Quartett Hogyan tovább? - hangzott a kérdés a Szekszárdi Jazz Quartett angliai utazása előtt, amikor az együttes a wigani nem­zetközi jazzfesztiválra készült, amit július 15. és 22. között rendeztek. Megérkezé­sük után, itthon beszélgetünktapasztala- taikról, élményeikről. Kezdjük mindjárt azzal a sommás ösz- szefoglaló, egyben értékelő mondattal, amivel egy angol újság is beszámolt a fesztivál nyitókoncertjéről. Ez Így hang­zik: „Az ismeretlen, fiatal, a hományban levő együttesek felemelkedtek, a csú­cson álló sztárok lezuhantak.” A cikk kü­lön kis fejezetben foglalkozik a Tolna me­gyei együttessel is: „A magyar Szekszár­di Jazz Quartett kiegészülve a „helyi hős­sel” megváltoztatta a hangulatot szten- dert muzsikájával...” A „helyi hős” némi magyarázatra szo­rul. Ismert, hogy a quartett, trióként jelent meg Wiganben. Nos, ami a fesztivál ren­dezésére jellemző és egyben éttér a ha­zai rendezvényeinktől, hogy Wigan kép­viselője, a fesztivál menedzsere a szek­szárdi zenekar muzsikáját hívta meg e nemzetközi fesztiválra. Vagyis azt amit - zongora, vibrafon, nagybőgő, dob felál­lásban - itt Magyarországon megismert. Úgy érezte, ezt a zenét az angol jazzked- velö közönség is befogadja. Amikor a szekszárdiak tudomásul vették, hogy a trió - dr. Hulin István (zongora), Lőrinczy Gyula (nagybőgő), Soponyai József (dob) - mellett egy vendégművész, az angol Wilf Nuttel (vibrafonon) is fellép ve­lük, quartetté egészülve az együttes, már csupán pár óra választotta őket a feszti­vál nyitókoncertjétől. Minderről szemtanúként számolhatott be Fertőszögi Béláné, a Tolna Megyei Ta­nács művészeti főmunkatársa, az együt­tes kísérője. Elmondta azt is, hogy a szekszárdiakat bemutató konferanszié azt sem hallgatta el, hogy milyen akadá­lyok - dr. Radnai Tibor halála, dr. Kele­men Endre személyes problémái - elle­nére jelentek meg a fesztiválon. Ez őszin­te nyilatkozást olyan rokonszenv, megér­tés fogadta, ami tapsot váltott ki, de szólt annak is, hogy első alkalommal vesz részt magyar együttes a wigani jazz fesz­tiválon. E szimpátia fokozódott a zenéjük fel­hangzása után, jelezve: a teljesítmény, a produkció számít és kevésbé a hírnév. Az egyhetes angliai szereplés során nem derült ki a Szekszárdi Jazz Quartett teljesítőképességének határa. Olyan fel­felé ívelő szakaszban vannak, hogy az új helyzetekben - észrevétlenül alkalmaz­kodva akár egy ismeretlen, idegen mu­zsikushoz - is tehetségük legjavát adják az értő közönség számára. Courtney Pi­ne, Toni Mall, Janus Karmello, Art Blakey nevek, a jazz világát ismerők előtt sokat jelentenek. Muzsikájukat hallgatva, a szekszárdiak olyan szakmai tapasztala­tokat szereztek, mellyel lendületet vehe­tett további fejlődésük. A „hogyan to­vábbra” a wigani fesztivál után a Szek­szárdi Jazz Quartett játéka a válasz, ami kissé keményebb stílusú, szvingesebb, jobban ritmizált, elevenebb előadásmó­dot jelent. Az angliai élmények között olyanok is vannak, amelyek a kevés szabadidő el­töltésével születtek: ismerkedés közép­kori városok építészeti emlékeivel, azok korszerű hasznosításával, a művelődési, szórakozási programok megoldásaival és nem utolsósorban egy angolos ven­déglátással - faddi módra. A véletlen hozta, hogy a szekszárdiakat Londonban az a Boros Andor látta vendégül, aki faddi származású. A wigani fesztiválon való szereplés szerves folytatása a két évvel ezelőtti len­gyelországi fellépéseknek, de része, ál­lomása a Szekszárdi Jazz Quartett - dr. Kelemen Endre (vibrafon), dr. Hulin Ist­ván (zongora), Lőrinczy Gyula (nagybő­gő), Soponyai József (dob) - további mu­zsikálásának, készülő második nagyle­mezükön felhangzó zenének. DECSI KISS JÁNOS A fesztivál programja szerint öt alkalommal szerepeltek a szekszárdiak. Emellett há­romszor léptek fel különböző jazzklubokban. Egyik ilyen volt az „Öreg tölgyfá”-hoz címzett. A vibrafonnál Wilf Nuttel. Dr. Hulin István, Lőrinczy Gyula, Fertőszögi Béláné és Soponyai József megérkezése Boros Andor londoni lakásába

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom