Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-12 / 189. szám

II. évfolyam, 30. szám 1989. augusztus 12. Felsőnána, önigazgatásra várva Népvándoroltatás Kezdetben vala egy haza. Az emberek ott laktak. Házat építettek, vetettek, arattak, szaporodtak, fo­gyatkoztak, mikor mit hozot az idő. A legények a búcsúban ellopták az első csókokat, olykor be is rúgtak, bicskáztak is, ahogy illik. A vénasszonyok misére jártak, temetésre szépen kiöltöztek, az öregemberek meg a kulacs száját csókolgatták, ha bánatuk volt. Minden csordogált a maga med­rében. Mígnem egy nap eljöttek a csapatok. A csa­patok parancsnoka azt mondta: Hé emberek, itt rendet kell csinálni! Az én rendemet. Akinek tet­szik, marad, akinek nem, annak fel is út, le is út. És az emberek, ahogy a történelemkönyvekben írva vagyon: áttelepültek. Cókmókjuk útiládákban, úti­ládáik szekereiken vagy a hátukon és irány az „új haza”. Más áttelepítettek otthonait vették birtokuk­ba, így rendelte a Sors, az Isten s a Vezir. Székely község a székhelyközség is Felsőnána és Kéty válni készül. Pontosabban: Felsőnána szeretné függetleníteni magát Kétytől. A Tolna megye közepén, egymástól 4-5 km-re el­helyezkedő két falut kb. 800-800 ember lakja. 90%-ban Hadikfalváról áttelepített székelyek. Az „őshazában” még semmi bajuk nem volt egymás­sal. Itt viszont a közigazgatás körzetesítése, mely során Kétyé lett a vezető szerep, ellentéteket szült. Közös tanács, közös téesz. Mindkét egyesítés a la­kosság megkérdezése nélkül történt a hetvenes években. Nánára került a téeszközpont, a tanácsi székhely pedig az országos közút mellett fekvő Kétyre. Az ellentét, a széthúzás persze nem olyan vészesen komoly, mint azt a kiszínezett dokumen­tumfilmeken nevelkedett kívülálló sejteni reméli. Nem vészes, de létezik. Az okot pedig a nánaiak a közpénzek aránytalan elosztásában jelölik meg. Közvélemény-kutatást tart a Hazafias Népfront ezekben a napokban, s augusztus végére eldől, mennyire éles az ügy. Ha a többség az önkor­mányzat mellett van, akkor rendkívüli tanácsülést hívnak össze, majd egy rendkívüli falugyűlés után következhet a népszavazás. A megyei tanács nem ellenzi a különválást, de felhívja a perlekedők fi­gyelmét, hogy a szétosztható kolbász ugyanakko­ra marad, ha két-, ha öt-, ha tízfelé darabolják: azaz több pénz nem jut a két önálló apparátusnak sem, mint most az összevontnak. Közös elnöknek nem Kéty a Nana Esik az eső. Az a dolga. 8 óra múlt. Bogos Fe­renc tanácselnöknek hazatelefonálnak, hogy jöj­jön be, várja egy újságíró. Megérkezik. Harminc körüli, telt alkatú, de nem kövér férfi. Úgy nézem, kialudta magát (rosszmájú megjegyzés; lehet, hogy hat óra óta talpon van). A részletekről fagga­tom. - A két téesz 1975-ben egyesült - mondja. - Az egyiknek pénze volt, a másiknak adóssága. In­nen datálható a lakossági ellentét a két falu között. Amire csak rátett egy lapáttal a tanácsok körzete­sítése, összevonása, 1977-ben. Kétyen 30-40-nel többen élnek, de nagyjából két egyforma község­ről beszélhetünk. (A harmadik társközség Murga, ahol 150 körüli a létszám.) Az én elnökségem ide­jén - 85 és 89 között - a szabad pénzeket egyfor­mán osztottuk el. De kaptunk pluszpénzeket cél­feladatokra (óvoda, vízelvezető árok stb.), s azok bizony itt, Kétyen kerültek felhasználásra, a meg­határozott dolgokra. Most az a fő baj, hogy nincs pénz. Ha lehetne járdát, utat stb. építeni, senki sem bolygatná ezt az ügyet. Egyébként nem vagyok a különválás ellen. Kéty nem Nána, Nána nem Kéty, a teljesen objektív elosztás lehetetlen. A magánvé­leményem az, hogy akkor van igazán gazdája egy falunak, ha ott helyben intézik a dolgait. Az egész­ben csak a tálalás módja zavar. Ha úgy jöttek vol­na, hogy ez egy országos tendencia, és beszéljük meg... De így kiugrasztani a nyulat a bokorból! A decemberi falugyűlésen még egy elégedetlenke­dő hang sem volt. Sőt, pozitív véleményt mondott a közös tanácsról az, aki most ellenzi az együttma- radást.- Nem lehet, hogy valaki nagyon tanácselnök akar lenni odaát?- Elképzelhető. Csak anyagilag nehéz lesz meg­oldani. Egy apparátust ha felállítanak (elnök, vb- titkár, két-három alkalmazott) plusz az épület fenn­tartása elviszi még azt a kis pénzt is, ami a telepü­lésfejlesztésre jutna. Gyakorlatból tudom, hogy mennyire meg van kötve egy tanácselnök keze. A fix béreket és kiadásokat levonva marad most évente kb. 1 millió forint. Abból mit lehet csinálni? És ez még csökkenni fog! Ez a nagy demokrácia odajutott, hogy csak ígérgetni tudunk, felelőtlenül ígérgetni. Pénz nincs. Visszatérve az elválás okaihoz, az is közrejátsz­hat, hogy szeretnénk visszahozni Zombáról az al­só tagozatos kisdiákjainkat. Felsőnánán van alsó tagozat, Kétyen nincs. Mikor elvitték innen az isko­lát, az asszonyok összeestek. Akkor nem volt nép­szavazás. De ami elmúlt, azt könnyű bírálni. Most meg akarjuk szüntetni azt az áldatlan állapotot, hogy a húszkilós gyerekre felakasztjuk a tlzkilós táskát, és kiállítjuk télen-nyáron a buszváróhoz. Fel akarjuk újítani a régi iskolaépületet, ami leegy­szerűsítve annyit tesz, hogy ismét Kétyre költjük a közpénzek jó részét. De a lakosság elvárása, hogy itt alsó tagozat legyen. Elvinni könnyebb volt, mint visszahozni... Összegezve, ha önállóvá válik Felső­nána, én emelt fővel tudok kijönni onnan. Elnöksé­gem ideje alatt többet fejlődött a község, mint ko­rábban bármikor. A plébános fele-felebaráti szeretete Továbbra is: esik eső csendesen, lepereg az ereszen. Az eresz alatt nagyobbacska feszület, er­ről tudom, hogy jó helyen járok, Kalló József plé­bános házánál. Dolgozószobájában - ami egyben a plébánia hivatal szerepét is betölti - költői össze­visszaság. Melyben ö gondolom mindent megtalál, mindaddig, míg valaki „rendet nem rak”. Tárgyhal­maz. A múzeumba illő írógéptől a videokazettáig, a szentszobroktól a hivatalos bélyegzőkig. Ő maga - amennyire az egyházi emberek életkora megbe­csülhető - ötvenes lehet. Szemüveges, előzékeny, beszédes.- Én csak tiszteletbeli polgár vagyok - kezdi. - A lakosság túlnyomó többsége Bukovinából, Hadik­falváról került mindkét faluba. A háború előtt Fel­sőnána volt valamivel nagyobb, most Kéty. Akkor még alig akadt itt katolikus, most fordult a helyzet, a reformátusok vannak jóval kevesebben. Nánán például a nagy evangélikus templomot 70-80 fős kis közösség használja, a 45 után kialakított házi­kápolna pedig a hatszáz katolikusé. 14 éve kerültem ide, akkor azt mondtam: mutas­sák meg a térképen, hol van Hadikfalva! Elmegyek és lefényképezem. Úgy is tettem. Filmre vettem, és levetítettem nekik. Akkor megszerettek. Mindkét faluban egyformán misézek, egyformán közel áll­nak a szívemhez. Van széthúzás, de a rokonok összejárnak, esküvökön, temetéseken, más ren­dezvényeken haragoskodás nélkül találkoznak.- Lehetséges, hogy önálló plébániát is akarnak a nánaiak?- Azt azért nem hiszem. A megélhetés - bár nem elsődleges - de a papoknál is számít. Az államtól 1000 forintot kapunk havonta, az a pár száz hívő nem tudna fenntartani egy másik plébániát. A lelki- pásztor közös marad. Mint ahogy közös marad a téesz, az ivóvíz - amit a közös vízmű ad -, az orvos és az út is. A tanács, ha úgy jó, váljon el. Én semle­ges lennék, ha erről kérdeznének. Sokat nem hi­szem, hogy hoz a különválás, de talán az anyagi elosztásra jobban vigyáznak a helyi vezetők. A főagronómus a legfőbb patrónus És még mindig: csöpp-csöpp-csöpp. Ázik a makadámút, a réges régen nem üzemelő mozi, a soha ki nem nyitó italbolt, és a tízkor bezáró ve­gyesbolt Felsőnána főterén. Várom az „ellenzék” képviselőjét, Nemesvári László főagronómust, aki az MSZMP-székházban van egy megbeszélésen. A székház egy közepes, cseréptetős családi ház, benne tárgyalóterem és egy-két iroda. Az előtér sarkában lavór, szappannal és törülközővel, jelzi, hogy itt még nem sikerült „kieszközölni” a közmű­vesítést. Vége a tárgyalásnak, a főagronómus meghív egy kávéra a téeszirodára. Sportos külsejű, ritkuló hajú, szemüveges ember, minden bizonnyal túl a harmadik X-en, de a negyediken még innen. Nem vádaskodik, nem harciaskodik, egyszerűen válni akar. És az az érzésem: fog is. Pedig még azt se mondhatnám, hogy öntelt vagy magabiztos. Ter­mészetesen megkérdezem, hogy ő akar-e lenni a tanácselnök, mire természetesen azt válaszolja, hogy esze ágában sincs. Csatlakozik még a be­szélgetéshez Erős András, a közös téesz elnöke is.- A lényeg, hogy ne „divatból” váljunk - mond­ják. - A települések közötti ellentéteket mindig a vezetők csinálják. A kisembereknek több gondjuk van ennél. Csakhogy most őtőlük függ a döntés. Az önállóság növekedni fog, ha önkormányzat lesz, a pénzről ott döntenek, ahol felhasználásra kerül. A tanács majd kigazdálkodja az apparátus bérét. Odafigyeléssel. Egy-egy feladat elvégzése előtt több vállalkozót megkérdezünk, és nem lesz olyan baki, mint most, hogy a buszmegállónk ki­meszeléséért 46 ezer forintos számlát fizetett ki a közös tanács. Nem a mostani vezetéssel van első­sorban bajunk. A probléma az, hogy hosszú távon, 77 óta nem egyforma a két falu fejlődése. Megíté­lésünk szerint kb. 5-6 millióval több pénz került Kétyre ezidáig. S most, hogy vissza akarják hozni Zombáról az alsó tagozatot (mely igénnyel egyet­értünk) ismét nem jut Nánának semmi. De nagyon valószínű, hogy nyitott kapukat döngetünk. Állító­lag készülőben van egy olyan rendelet, mely sze­rint 91 -tői minden község önálló lesz. Mégis: jobb egy kiharcolt önállóság, mint egy ajándékba ka­pott!- Hallani olyan hangokat is, hogy a téesz szétvá­lását is szeretnék?- Erről szó sincs. Az ellenségeskedést minden­képp kezelni kell. Elhallgatni nem szabad, de eltú­lozni sem illik. Olyan rettenetes konfliktusok nin­csenek. Az önállóság lehetőséget ad az önálló fej­lődésre, ugyanakkor megmaradnak a kötődési pontok (közös vízmű, egyház, orvos, téesz) ezek továbbra is együttműködést követelnek. Mi nem egyoldalúan és agitálva gyűjtjük a lakosság véle­ményét, hanem arra vagyunk kíváncsiak, hogyan éreznek az emberek. Nem olyasmi indította el a dolgot, hogy a volt tanácselnök újra tanácselnök akar lenni. A falu érdeke kívánja a különválást. Ré­gi a téma, csak eddig senki se merte felvetni. Most elkezdtük, s ha minden igaz, szeptemberben nép­szavazás zárja az ügyet. Majd elválik... Majd elválik, hogy elválik-e a két község. Mit csinál Kéty az országos közút mellett? Ter­peszkedik? Virágzik? Fellendül? Elterül? Mondjuk így: pillanatnyi előnye, hogy a forgalmas országút mellett helyzekedik el. Mit csinál Felsőnána az őt övező dombok között? Megbúvik? Fekszik? Sor- vadozik? Meghúzódik? Mondjuk így: pillanatnyi hátránya, hogy a forgalomtól távoli dombok közé települt. A dombokon kisebb-nagyobb erdőfoltok, búza- és kukoricatáblák. Köztük ősztől tavaszig járhatatlan, helyenként mélyen bevágódó föld­utak. Felsőnána a világ közepe. Ide vezet a műút. Tovább sehova. A faluban nincsenek távolságok. A pártház, a templom, az iskola, a volt-leendő ta­nácsháza, a téesziroda mind csak egy ugrás a fő­téri kopjafától. Az emberek nem pikkelnek a kétyi emberekre. Még a tanácsi költségvetés sem fog­lalkoztatja őket túlzottan. Annak örülnének, ha nem kéne átjárni ügyet intézni a másik faluba. S ha valamiért, hát ezért fognak az önkormányzatra szavazni. Különben pedig hadd csordogáljon min­den a maga medrében: az életnek, a kornak, az év­szaknak megfelelően. WESSELY GÁBOR TOLNATÁJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom