Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-11 / 188. szám

Csendben - maradhattak volna? 1989. augusztus 11., PÉNTEK XXXIX. évfolyam, 188. szám Kedvezőtlenül alakultak a barackárak Szilvaszezon az alsópéli kerületben Kilby-típusú gyümölcsrázó géppel szüretelik a szilvát Alsópélen Korai besztercei, besztercei és Stanley szilvafajták várnak leszürete- lésre a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát alsópéli kerületének negy­venhárom hektárján. A korai fajtáknál már a hét elején megkezdődötta beta­karítás, a szedés előreláthatóan há­rom hetet vesz igénybe. Mint Bács Gá­bor kertészeti ágazatvezető elmondta, a megye talán legjelentősebb szilva­termelő gazdaságában hektáronként átlagosan tizennégy tonnás termés- eredményt várnak, ebben a vonatko­zásban különösen a Stanley jogosít nagy reményekre. Ami a minőséget il­leti, az sajnos hagy maga után némi kí­vánnivalót, a méret és íz-zamat harmó­niát illetően egyaránt A leszüretelt szil­va gyakorlatilag azonnal a feldolgozó- iparhoz kerül, s hamarosan megér­keznek a harminc-, illetve a tizenöt va- gonos szállítmányok a Paksi, majd ké­sőbb a Szigetvári Konzervgyárba. A gyümölcsből kizárólag befőttet, kom- pótot készítenek. A barackszezon egyébként a napokban fejeződött be Alsópélen: a közel hatvanöt hektáron négyszáznyolcvankét tonnát takarítot­tak be, sajnos a termés tizenöt-húsz százaléka a kereslet visszaesése miatt a fa alatt maradt. Ugyanakkor számottevő mennyi­ségből - mintegy kétszázhúsz tonná­ból - pálinkát főztek. Összességében megállapítható, hogy idén főképpen a kajszibarack ára rendkívül kedve­zőtlenül alakult, s ezt megérezték az ezzel foglalkozó gazdasági egységek is. Egy ifjúsági klub végnapjai Különös levelet kapott kézhez a na­pokban Csurgó Attila, a szekszárdi hajó­házi, azaz Mikes utca 24. szám alatt mű­ködő ifjúsági klub vezetője. Egyebek kö­zött arról értesült meglepetten, hogy megállapodást kötött az Alisca Lakás- Garázs-Műhelyépitö és Fenntartó Szö­vetkezettel, a földszinten található, két helyiségből álló klub további működését illetően. A számára az újdonság erejével ható megállapodás nyolc pontban fog­lalja össze azokat a kötelezettségeket, melyek betartása a további létezés alap- feltétele. A dokumentumban a szövetke­zet jogot, formál a szinte teljes ellenőr­zésre: így meghatározza, hogy a klubot csak a Mikes u. 24. számú ház fiataljai használhatják, illetve minden ottani lakó legfeljebb egy vendéget hozhat magával. (Folytatás a 3. oldalon.) Esélyek és veszélyek? •Ami'napokkal ezelőtt is elképzelhetet­lennek tűnt, ma nem is annyira elképzel­hetetlen. A Lengyel Egyesült Munkáspárt ellenzékbe kerülhet, ha leválnak róla régi szövetségesei - a Parasztpárt és a De­mokrata Párt - és nem lehetetlen, hogy ezek a Szolidaritással lépnek koalícióba. így olyan eset állna elő, hogy a 460 tagú Szejmben 264 hely a kiskoalícióé lenne. Czeslaw Kiszczak miniszterelnöknek igen nagy kormányalakítási nehézségei vannak. Fia netalán mégis összeállna a kabinet, leszavazhatnák programját. (Folytatás a 2. oldalon.) Ülést tartott az MSZMP KB programnyilatkozatot előkészítő bizottsága Pozsgay Imrének, az MSZMP Elnöksé­ge tagjának vezetésével csütörtökön ülést tartott az MSZMP KB által 1988-ban életre hívott munkabizottság, amelynek feladata az utóbbi négy évtized történel­mi és politikai elemzése, az 1975-ös programnyilatkozat felülvizsgálata, és új programnyilatkozat előkészítése. A bizottság tagjai megvitatták a „Törté­nelmi utunk, politikai következtetéseink” és „Az MSZMP programnyilatkozata” cí­mű dokumentumtervezeteket. A mélyre­ható vitában úgy foglaltak állást: a prog­ramnyilatkozat egységes szándékát az adja meg, hogy modellváltásnak tekinti a Magyarországon már elindult folyamato­kat, a megújuló párt ennek vállalására és további támogatására készül. Az elhang­zott vélemények szerint a programnyilat­kozatnak olyannak kell lennie, hogy je­lentsen bátorítást mindazoknak, akik a szocialista értékek vállalásával, a de­mokratikus szocializmus megvalósításá­nak szándékával lépnek az új útra, de késztesse döntésre azokat a párttagokat is, akik nem azonosulnak ezzel a politikai programmal. A munkabizottság augusztus 19-én, szombaton a Népszabadság melléklete­ként egy időben mindkét dokumentum­tervezetet nyilvánosságra hozza, s egy­ben pártvitára ajánlja. A HNF Tolna Megyei Elnökségének javaslata Előbbre és vidékre a népfrontkongresszust A megújulás jegyében a múlt év no­vembere óta több programtervezetet ké­szített a népfront. A legutóbbit, melyet a Flazafias Népfront Országos Tanácsá­nak Ügyvezető Elnöksége készített a „Népfrontmozgalom jövőterve” címmel tegnap vitatta meg soros ülésén a FINF Tolna Megyei Elnöksége és a kongresz- szusi küldöttek Szekszárdon. A tervezettel kapcsolatban jóformán minden megjelentnek volt érdemi meg­jegyzése. Általánosnak mondható az az észrevétel, hogy a hatoldalas dokumen­tumban lényeges, a népfrontmozgalom jövője szempontjából fontos gondolato­kat fogalmaztak meg. Ugyanakor a szö­veg nyelvezete, egyes kifejezései, fél- reérthetőek, amit bizonyít az is, hogy egy-egy megfogalmazást még a jelenlé­vő régi népfrontosok is különbözőkép­pen értelmeztek. Ráadásul túl sok az általánosság - hangzott el -, mert például ki kellene hangsúlyozni, hogy a népfront ezzel a programtervezetével a társadalom mely rétegét célozza meg. Illuzórikus célkitűzésnek tartották a je­lenlevők azt is, hogy a szellemi erők ma­gasabb fokú hasznosítása útján az or­szág az ezredfordulóra felzárkózhatna az európai nemzetek szintjéhez. (Folytatás a 2. oldalon.) Hazatérés szankció nélkül Ä Belügyminisztérium sajtótájékoztatója A Német Demokratikus Köztársaság il­letékesei felhatalmazták a magyar Bel­ügyminisztériumot annak közlésére, hogy az NSZK budapesti nagykövetsé­gén tartózkodó NDK állampolgárokkal, il­letve a tartózkodási engedély nélkül Ma­gyarországon maradt turistákkal szem­ben semmiféle büntető szankciót nem al­kalmaznak, amennyiben rövid időn belül visszatérnek hazájukba. Az NDK-ba visz- szatért emberek benyújthatják kivándor­lási kérelmüket is. A többi között erről tá­jékoztatták a magyar és a nemzetközi sajtó képviselőit csütörtökön a Belügy­minisztériumban. Nagy Károly rendőr ez­redes, a Külföldieket Ellenőrző Osztály vezetője elmondta, hogy a magyar szer­vek nem gördítenek akadályokat az NDK hatóságainak felhívása nyomán hazain­dulók kiutazása elé; akkor sem lépnek fel velük szemben, ha szükséges útiokmá­nyaik egyébként már lejártak. Tájékoztatta az újságírókat arról is, hogy az idén 453 büntető eljárást foly­tattak le hazánkban tiltott határátlépés kí­sérlete miatt NDK állampolgárok ellen. A magyar álláspont szerint a határ sérthe- (Folytatás a 2. oldalon.) A vicc, vagy nevezhetjük éppen ado­mának, netán éleznek, igazán kedves, aranyos és jellegzetesen magyar. A kér­dés a következő: „Hogyan hívják a falusi ABC-t? Három betű. ” Némi morfondíro- zás után könnyű kitalálni: Bőt. Ez az olcsó kis tréfa akkor jutott eszembe, mikor valamely magas rangú határőr a rádió Déli krónikájában el­mondta: a vasfüggöny Bush amerikai el­nöknek ajándékozott, bekeretezett da­rabkája jelkép csupán, s ebből nem le­het üzletet csinálni. Igaz, hogy lenne erre az ereklyére igény, igaz, hogy Hong­kongban állítólag már elkezdték az üz­letemberek a másolatok gyártását, s a bazársorokon hamarosan jó pénzért árulhatják is. Akad rá vevő - ott. Itt ugyan senkinek szébe sem jutott, hogy a drótból üzletet fonjon. A magyarázat egyszerű és vilá­gos, mint a nap, olyan erős és jó minő­ségű ez a kerítés, hogy a vasbeton osz­lopok szőlőtörzseket tarthatnak, s kivá­lóan megfelel ez a kerítésdrót arra, hogy bárki biztonságosan bekerítse vele a portáját. Csak hallgattam, álltam és hűltem: itt és helyben vagyunk, ez az igazi magyar Bőt. Mert hát miért nem lehetne ebből az egészen pici apró kis dologból is üzletet, pénzt csiholni akkor, amikor a világ egyik nagy szenzációja: bontják Ma­gyarország nyugati határán a vasfüg­gönyt. A négy kicsi tigris, a Távol-kelet élelmes, egykor elmaradott négy orszá­ga bebizonyította: a szemfüles, ügyes, leleményes ember képes megtalálni a boldogulás módját - többek között ere­deti ötletekkel. Az ötlet pedig, főleg ha jó, pénzt hoz. Pénz meg leginkább most kellene nekünk, de hát úgy látszik, a harcban mi nem tigrisek, hanem nyuszik vagyunk. Ez a bolt rögtön eszembe juttatta azt is: vajon hol vannak az igazi, régimódi kereskedők? Azok, akik tudták nemcsak az illemet, szempillantás alatt azt is fel­mérték: mire van igény, és pontosan azt is árulták, amit kerestek. Van-e ma egyáltalán Magyarországon üzletpoliti­ka, hogyan kerül a tervezők megálmod­ta, különböző bemutatókon látott szép, mutatós, divatos áru ízléstelen színek­ben, otromba formákban, és minősíthe­tetlen kivitelben a boltokba. Hol vannak, hová lettek az igazi vérbeli kereskedők, akiknek az adott szavára, szimpla kézfo­gására bizton számítani lehet, akik ha el­vállalnak, ha megígérnek valamit, azt a tűzön-vízen véghez is viszik, és a szó igazi értelmében kiszolgálják a pénzéért a vevőt. Messze, messze más határon... Bőt Hétfő, délelőtt nyolc óra. A szekszárdi újvárosi áruházban vásárolok, főznöm kellene, délre ígérték magukat a vendé­geim. A szalámis pulton néhány töppedt virsli aszalódik, a húsos pult amellett, hogy kopott teljesen, üres is. A szeplős, bámészkék szemű eladónőt kérem: le­gyen kedves kiküldeni a hentest. Tágra nyílt tekintettel rámbámul: „Hétfőn? Hát hétfőn nem árulunk húst!" Miért is, per­sze, hát főzzön az ember szombaton anynyit, amennyi legalább három napig eltart. Nem különb a helyzet a kisebb-na- gyobb városokban sem, s egyáltalán nem csodálni való, hogy nem is olyan régen valóságos invázió indult el a mély­hűtő szekrényekért, hisz akad nem egy falu, ahol szombaton zárva tartanak a boltok. Szabad szombat elvégre a bol­tosnak is jár, oldja meg a kenyérgondját ki-ki, ahogy tudja, ha friss tejre vágyik, tartson tehenet, netán vegyen féltartós vagy tartós tejet. Mostanában sok minden mellett azon is elcsodálkozom: ugyan hogy tudott megélni anno flacumál egyetlen apró falucskában egymás szomszédságában több fűszeres, hentes és mészáros, a vendéglősökről nem is szólva. Rejtély. Minthogy az is egyfajta talány: mi mó­don oldották meg azt az ésszerűtlen üzletpolitikát, hogy akadnak városok, amelyeknek egy-egy lakótelepe valósá­gos falu - a városban. Ezrek élnek úgy, ! hogy környékükön nemhogy ABC-áru- ház, vagy bót, de még egy szimpla krájz- leráj, szatócsüzlet sem található, ahol a mindennapi élet legelemibb szükségle­tei sem szerezhetők be. Van ilyen több helyütt, például Szek­szárdon a Bottyán-hegyen. Fáradt néni­kék, gyerekek, babakocsit cipelő kisma­mák zarándokolnak nap mint nap a vá­rosközpontba, zörgetve odafelé az üres üveget, visszafelé meg hozzák a kenye­ret, a tejet, a lisztet, a cukrot és a mosó­port. A minap - ugyancsak a rádióban - hangulatos, már-már Urai beszámolót közvetítettek Egerből. Patikatisztaságú csemege- és édességboltokról szólt a riport, ahol tejszínhabos kávét, kapuci- nert hörpöltek a fáradt turisták, a sietős városlakók. Miközben szólt a rádió, utcánkban nyújtott, rekedt hangon valaki elrikkan­totta magát: dinnyét! Kinéztem. Ócska, lerobbant kék Zsiguli állt a túlsó sarkon, a félmeztelen, hajpántos fiatalember a kocsi forró motorháztetőjén lékelte a dinnyét, miközben a szájában cigaretta lógott. Ó, Hermész! Te kereskedők istene! Láttad ezt a jelenetet? D. VARGA MÁRTA

Next

/
Oldalképek
Tartalom