Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-14 / 190. szám
4 Képújság 1989. augusztus 14. A Pa-dö-dö az Arénában A magyar popvilág új, kellemes színfoltja a Pa-dö-dö duó. Lang Györgyi és Falusi Mariann pályamódosítással kerültek ebbe a világba. A két szimpatikus, megnyerő modorú hölgy nemrégiben nagy sikerrel szerepelt a szekszárdi sportcsarnok Aréna-Rockpont diszkójában, ahol a fellépésük után vállalkoztak erre a beszélgetésre.- Operaénekesnek tanultam - kezdi Mariann. - Azután 1983-ban dzsessz- énekesként megnyertem a Ki Mit Tud?- ot. Énekeltem a Studium Dixiland Band- ben. Két évig külföldön dolgoztam. Ezt követően a Vígszínházba kerültem. Itt találkoztam Györgyivel.- Én hét évig Pécsett voltam színész - folytatja Györgyi. - Sokat játszottam Szekszárdon is. Meghívtak a Vígszínházba vendégszereplésre. Mindig szimpatizáltunk egymással. Nem volt köztünk soha rivalizálás. Sokszor beszélgettünk arról, hogy jó lenne valamit csinálni. Akkor aztán összeálltunk és vokáloztunk Révész Sándor nagylemezén. Ezelőtt három évvel akartunk indulni az Interpop fesztiválon, de csak a tavalyi Interpopon sikerült ez.- Teljesen felhagytatok eddigi tevékenységeitekkel?- Szabadúszó vagyok - mondja Györgyi. - Közben azért vállalunk szerepeket is. Szegeden együtt játszottunk a Mosoly országa című nagyoperettben, de mennek tovább régebbi szerepeim is.- Mariann is játszott színházban az Olivér című darabban. Közben filmen és a televízióban is vállaltunk szerepeket. Az a jó, hogy most már ezekre is együtt hívnak bennünket. Most igazából ezt akarjuk mindketten csinálni.- Fogyókúráztok?- Neeem! Bár ilyenkor a fellépések alatt néhány kilót leadunk.- Az, hogy kövér vagyok, csak akkor, zavar, ha gyorsabban kellene futni a busz után és nem megy - mondja Mariann.- Amíg idáig jutottunk, hogy mi ebből erényt kovácsolunk, addig külön-külön átmentünk olyan személyes megrázkódtatáson, ami azért lelkileg megviselt - teszi hozzá Györgyi.- Minek tulajdonítjátok sikereiteket?- Ebben nagyon erős „súlya” van a súlyunknak. A nézőkben és a kollégákban is szimpátiát ébreszt az, hogy mi kövérek vagyunk. Mert látják, hogy van egy emberi hibánk, és valahogy azt szeretik, ha valaki nem teljesen hibátlan.- Honnét a név?- A pa-dö-dö egy klasszikus balettkifejezés, amiben két ember artisztikus mutatványokat táncol el. A színpadon mi is ezt tesszük, persze amennyire a súlyunk engedi - mondja Györgyi. A Rockpont slágerlistája: 1. Soul II. Soul: Back to Life 2. Tone Loc: Funky Cold Medina 3. Madonna: Express Yourself 4. Milli Vanilli: Blame if on the Rain 5. Holly Johnson: Atomic City KINDL GÁBOR Sikerkönyv magyarul A helyzet reménytelen, de nem súlyos Rendkívüli ember, rendkívüli humorral, bölcsességgel megírt könyve. Mert - boldogtalan ön? Vagy netán a boldogság kerülgeti? Nos, ha igen - s ha nem -, rendkívüli lehetőséget kap ezen állapotok élményszerű átélésére, számtalan nagyszerű életpélda nyomán. Szellemi élményre vágyik? Örömteli órákat kíván? Lapozza fel Paul Watzlawick könyvét, melyből megérti, hogy a helyzet miért reménytelen, s ugyanakkor miért nem súlyos. A világhírű pszichoterapeuta, a kommunikációelmélet egyik legjelentősebb tudósa mindent tud rólunk. Olyan különleges műfajban találta meg a közlés módját, mely leginkább talán a Murphy törvényeihez hasonlítható. A pszichológiai irodalom e sikerkönyve máig tizenegy nyelven jelent meg, óriási példányszámban. Annak, aki szereti Woody Allen sajátosan fanyar filmjeit, e különleges Erdélyt mindig megkülönböztetett hely illette meg a magyar irodalomban. A hitvitázóktól Bethlen Miklóson, Mikes Kelemen át a XX. századi kisebbségi sorsig egy nyelvében magyar, szellemében erdélyi irodalom alakult ki, sajátos világlátással, stílusjegyekkel, téma- választással. Az elmúlt évtizedek történetét számos maradandó alkotás jellemzi s Szabédi László, Szilágyi Domokos, Sütő András, Kányádi Sándor élő klasszikusként van jelen az irodalmi tudatban. Közéjük tartozik Székely János is, aki költőként indult, majd hosszabb elbeszéléseket írt, mint A nyugati hadtest című novellafüzér, s drámákkal folytatta, amelyek a népszerűséget is meghozták számára, elsősorban a Caligula helytartója, a Dózsa, a Vak Béla. „Ezek nem igazi drámák” - mondta róluk, s valóban szakítanak a hagyományos dramaturgiával, hatásuk titka a megfogalmazás tisztasága, a költői dik- ció, a dráma ebből épül fel, néha egyetlen monológban, mint a Dózsa esetében. Székely János kisebbségi író, s ez eleve meghatározza mondanivalóját, emberi és írói magatartását. Pedig a fogalom újkori, még a múlt század sem isvilág bevezetőt ad Watzlawick könyvéhez. A mindennapi magatartásformák elemzése nem a tudomány szövevényes, idegen szavaktól hemzsegő nyelvezetén történik, hanem indirekt módon, játékosan, humoros példákkal. Mert van-e valóbb megfogalmazása az önkritikának, mint amit a szeretet viszonylatában Gaucho Marx (a középső Marx fivér) mondott: Álmomban se jutna eszembe olyan klubhoz tartozni, amelynek olyan emberek lehetnek a tagjai, mint én. Szeretjük-e önmagunkat? S felebarátunkat? Meghatározható-e az emberi szeretet? Vagy olyan paradoxon, mellyel nem lehet megküzdeni? Csakúgy, mint a boldogságéval? Ezernyi kérdés. De van-e rá felelet? Egy biztos: el kell olvasni e jeles szerző könyvét ahhoz, ha a „feleletet" nem is, de a válaszokat megismerhessük. cs. merte az irodalmi kisebbséget, a franciákat például a gloire bűvöletében sem zavarta, hogy nagy költőjük, Mistral, provanszál nyelven írta később Nobel-díjjal jutalmazott eposzát. A politikai türelmetlenség vagy a hatalmi ábránd az irodalom vizét is megbolygatta, napjaink kisebbségi írója mindig egy többség ellenében ír, amint ez magából a szóhasználatból is következik. Az méltó csak az emberhez, ha már Felismerte egyetlen fátumát (Amely övé csupán és senki másé), Hogy elvállalja és elébe menjen. Székely János Dózsája mondja ezeket a sorokat, s nemcsak a szembenállás pátoszát halljuk ki belőlük, hanem a megmaradás konok parancsát is, legyen szó a római birodalomról vagy a magyar középkorról. Ebből természetesen következik, hogy drámáiban a történelem csak ürügy, a múlt mindig jelképez valamit és figyelmeztet, ahogy Sütő András Káin és Ábel-ében sem a bibliai tragédiát keressük. Székely János az idén hatvanéves. Visszavonultan él Marosvásárhelyen, ha ugyan nem kellett közben máshová költöznie, a tv ugyanis nem tudta felkeresni, így korábbi felvételekből, köztük írás közben (A remekmű) Az alábbi levelet szó szerint, filológiai pontossággal írom ide, s miután a maga nemében remekműnek érzem, csupán néhány elhanyagolható megjegyzésre szorítkozom. Remekmű, írtam az imént, de mi is a remekmű? Tudjuk, a zajos siker nem mindig megbízható érv, bár az ellenkezője sem, mert a sikertelenség, csendes bukás, gúny vagy méla mellőzés legtöbbször mégis az eleve silányat sújtja; pusztulása lényében rejlik. Mi háta remekmű? Gondolom az, ami a kor érzeményét fejezi ki, az általánost, tehát az emberi vágyak és hajlandóságok maradandó tükre egy adott időszakban. Ez a levél ilyen. Tömörségéből maga- biztosság sugárzik, önérzet. Mint az első mondatból kiderül - nincs is több -, szerzője költő, s csupán szemérme, rejtőzködő természete magyarázza, hogy leveléhez verset sem mellékelt. Igaza van, a költő létével is hat, magáért vallóan, nincs szüksége léha szavakra, s azt is ajándéknak kell tekintenünk, hogy velünk él, kortársunk; számunkra a szerencse. íme, tehát a levél, sajátos népi ortográfiájával: „Kedves Szirkesztőség tudatom önökkel hogy in költő vagyok és szeretnum ha pénzt adnának nekem én már sokszor ir- tám annőknek és nem kaptam választ sziretném ha válaszolnának nekem Bá- lázs Antálnak választ kirek” Két megjegyzés: 1. A rejtelmes utalás, „sokszor Írtam annőknek”, feltehetően egyik hetilapunkra utal. 2. A levél eredetije nálam van, szívesen átengedem bármelyik közgyűjteményünknek. (Variációk Pázmány Péter egyik témájára) A kérdés távolról sem öncélú, a hatáskeltés rikító színeit sem emlegethetjük, mert „az istenfélő jámborok és a gonoszra vetemedett világi bolondok között” valóban nagy a különbség, ami az érseknek is feltűnt. Pázmány előbb a bibliai Lázárt idézi, aki „a szemétbe hányatott falatokat kívánt, de azt sem adta senki néki”. Ezzel szemben mit csinált a gazdag? „Mindennap frissen öltözött, vígan dőzsölt és lakott, melyből megtetszik, hogy az a gazdag egészséges és ifjú volt, mert sem szegény emberhez, sem beteges vagy vén emberhez nem fér mindennapi tobzódás.” A gazdag, akit a véletlen hozott elém- be, éppenséggel nem ifjú, bár azt se mondanám, hogy hálni jár belé a lélek, de egészsége vitatható, kövér, ahogy szedi a lábát, fulladozik, szuszog, arca földszínű. De ez nem érdekli. Gazdag, azt hiszem, ez a foglalkozása. Közben tele van gonddal, ezekről szemérmesen beaz 1983-as interjúból állították össze a műsort, melynek forgatókönyvét Farkas Katalin írta, a rendező Babiczky László volt. Ez a tény természetesen kényszerű korlátokat állított, csak a meglévővel tudtak gazdálkodni, de így is volt hiányérzetünk. Nagyon elkelt volna például egy rövid összefoglaló az eddigi életműről, ami akkor is kivételesen gazdag, ha azt sem tudjuk, mit őriz Székely János a fiókjában. A műsorra szánt 40 perc is kevés, mert csak felvillant egy-egy részletet, a nálunk is bemutatott s korábban a tévében is vetített drámákból, de aki annak idején nem látta ezeket, vagy cserben hagyja emlékezete, nehezen tud eligazodni a Caligula helytartója, a Dózsa, a Protestánsok, a Vak Béla egyébként kristálytisztán érvelő világában. Versekből is hangzottak el részletek, a hat év előtti interjúból is, mert az alkotók szemmel láthatóan arra törekedtek, hogy minél teljesebb legyen a kép, de ebben az esetben a bőség látszólagos, mert inkább a hiányra figyelmeztet. Nem kell lebecsülni a hasznos ismeretterjesztést, a néző nem veszi zokon, ha új ismeretekkel gazdagodik, vagy felfrissítik emlékezetét, akár az egyes müvekkel kapcsolatban is. Ez a műsor, becsületes szándékával együtt is, adósunk, nekünk is, az írónak is, akit a kortársi irodalom legjobbai között tartunk számon. CSÁNYI LÁSZLÓ szél. Itt van például ez a ház, aminek helyiségein végigvezet. Még nem kész, de meg kell őrülnie az iparosoktól! Például el tudom képzelni, mit jelent ma műemlék palához jutni? És a csempe, a tölgyfakorlátról nem is beszélve, s hol van még a többi? Nyögve kísér fel az emeletre, időnként megkapaszkodik a tölgyfakorlátban, szidja az iparosokat, akik valóságos sivatagi rablók, s közben csodálkozik, hogy az egészet nem értem. Valóban nem értem gondjait és gazdagságát, igaz, más is jár eszemben. Nézem a szép dunántúli tájat, amint kinyílik az erkélyről s akkora, hogy lampionos ünnepélyekre is alkalmas, s Pázmányra gondolok, aki azt írta, „a gonosznak szerencséje, mint az álom semmivé lészen”. Egy másik passzus is helyénvaló ugyanebből a prédikációból, mely szerint „a gonoszok vigadnak, dob, hegedű, virgyinálszóval töltik és költik napjukat”. A körülmények azóta változtak. Virgyinál- szó nincs, de van hifitorony és képmagnó, bár ha nagyon akarják a háziak, vir- gyinál is lesz. Mint az álom? Hm, hm. Pázmány ördögöket is emleget, de sietniük kell, mert megtörténhet, hogy az ördögöt megelőzi néhány komor rendőrségi úr, s az alvilágiak bottal üthetik a gonosz ember nyomát. A gazdag ember ugyanis a bírósági tárgyaláson olyan őszinte megbánást tanúsít, amit a bíró is kénytelen lesz figyelembe venni. (Sci-fi) A fantasztikus regények mindig arról szólnak, hogy egy ismeretlen bolygó lakói felfedezik a Földet, megtámadják s megpróbálják megsemmisíteni. Egyelőre azt sem tudjuk, vannak-e Földünkön kívüli civilizációk, de a röghöz, évezres szokásokhoz kötött képzelet csak fegyverrel, gonosz indulattal tud gondolni azokra is, akik talán nincsenek. Jó iskolánk volt, mondhatjuk, erre tanít a történelem, s erre tanítjuk magunkat is. Azért azt is el tudom képzelni, hogy van egy szépséges bolygó, valahol nagyon messze, a Thulén túli tájak egyikén, egy lehetséges extragalaxisban, amit egyelőre betűvel és számmal jelölünk, ahol jóságos lények élnek, az élet titkán.elmélkednek, nem voltak hajlandók felfedezni a puskaport, az atomerőművekben keletkező plutóniummal a vadállatokat etetik, s bicskájuk is csak azért van, hogy kenyeret szelhessenek, s hozzá szalonnát, mert bor mellé, hamar őszi estéken, kiváltképp jólesik. Talán egyszer megjelennek a Földön. Jó termést és hosszú életet kívánnak, bort, búzát, békességet, de mielőtt végigmondanák az áldást, géppuskatűz végez velük, egy tábornok pedig, nem sokkal később, diadalmasan jelenti, hogy megsemmisítették az ellenséget. Még néhány angyal ugyan bujkál a hegyekben, de sorsuk megpecsételtetett. A világ fővárosaiban üdvlövések dörögnek, természetesen lesz tűzijáték, lepényevés, a zsákban futás győztesét pedig habostortával jutalmazzák. CSÁNYI LÁSZLÓ Dél-dunántúli történésztábor Lesz-e még? Véget ért egy ciklus, negyedszer került sor Tolna, Somogy, Zala, Baranya fiatal történészeinek találkozójára. Minden megye kivette részét a rendezésből (helyszín biztosítása kedvező feltételekkel), s a támogatásból. Idén már kétezer forint volt a részvételi díja a hétnapos programnak, s a rendezőkennél többet a jövőben sem kívánnak kérni a résztvevőktől. A fiatal történelem- tanárok, muzeológusok, levéltárosok valószínű nem is tudnának áldozni ennél többet, hiszen saját zsebből fizetik, a munkahely csupán a részvétel lehetőségét biztosítja: nem kell szabadságot kérni ez időre. Hogyan tovább? Az előadások, a konzultációk olyan széles körű ismeretanyagot ölelnek fel, melyet egyetlen fórum sem tudna biztosítani. 1987-es konferenciájuk anyaga már kötetben olvasható, a következő - pénzre - kiadásra vár. A szándék erős, határozott: nem szabad lemondani a tábor, a találkozás lehetőségéről. A Tolna megyei tanácselnök személyesen, a másik három megye képviselői útján nyilvánította ki jövőbeni támogatási szándékát. A tanácsok hozzájárulása mellett a rendezők további szponzorokat keresnek, hogy ezután is minden évben biztosított legyen a négy dél-dunántúli megye ifjú történészeinek találkozója. Martonvásáron a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézetében - a volt Brunszvik-kastélyban - felújították és kibővítették a Beethoven Múzeumot. A három helyiségből álló múzeumban Beethoven és korának zenei életéből gazdag tárgyi és írásos emlékek találhatók, valamint - kívánságra - az egyik helyiségben videóról különböző koncerteket nézhetnek és hallgathatnak a látogatók. Székely János művei A Pa-dö-dö cs.
