Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-13 / 163. szám

1989. július 13. 4 NÉPÚJSÁG Kéretlen protekció...? Van néhány idegen kifejezés, melyeket talán magyarázni kell, de a „protekció”, avagy a „pro­tekcionizmus” aligha tartozik ezek közé. Magam is hallgattam a rádiót, amikor az 58. évébe lépett Abody Béla beszélt. Pon­tosan úgy, amiként az a lapunk­ban megjelent ismertetésben szerepelt. Volt azonban egy-két részlet, melyekre a személyt, helyzetét lassan három évtizede ismerő írótárs akaratlanul is fel­kapta a fejét. Abody felhívott egy államtitkárt, akit nem értei telefo­non, de aki egy-két órán belül visszahívta. Ezt elismeréssel nyugtázta, amiben igaza is volt. Csakhogy a hallgatóban felöt­lött az a gondolat, hogy ha az ille­tő államtitkárt - hasonlóan fon­tos személyes ügyben - Puszta- hencséről hívta volna fel egy so­sem hallott nevű parasztasz- szony, ugyanilyen sebességgel kapott volna-e választ, visszahí­vást? Lehet hinni, hogy igen, én azt hiszem, hogy nem. Abody nem kért protekciót, de tollforga­tó, tv-szereplő, show man mivol­tából következően kéretlenül is megkapta. Amiért persze nem kell bánkódnia, de elismerően áradoznia is felesleges volt. Fő­leg azért, mert elismerését egy oldalvágással is kombinálta. Az oldalvágás a - szerinte - „még egy-két percig miniszter­nek” szánatott, aki két évig hagy­ta válasz nélkül levelét. Ugyan­ilyen segítségkérés ügyben. Én azonban még emlékszem arra, hogy amikor a szóban forgó mi­niszter „csak” magas rangú szakszervezeti funkcionárius volt szinte azonnal igyekezett in­tézkedni a hozzá forduló majd­nem ugyanilyen kérése ügyé­ben. Mindkettőjüket régóta is­merem, a miniszter nevét a rá­dióban egyébként felettébb ta­pintatosan be is suttogták. Az egészségügy mai vezetőjéről volt szó. Nem tudom kárhoztatni érte, ha nem foglalkozik egyéni ügyekkel, ugyanis nem ez egy tárca vezetőjének fő feladata. Tudom kárhoztatni azonban akár önmagamat is, aki tán há­rom éve dühöngve mentem fel a városi tanácshoz, mert ugyanar­ra a földterületre családom há­rom tagja nevére vetették ki ugyanazt az összegű adót Lenn, az illetékes folyosóján, tucatjával álltak hasonló panaszosok. Nem kértem soronkívüli elintézést, de megkaptam, amit aligha szemé­lyes szépségemnek köszönhe­tek, hanem a mesterségemmel járó bizonyos potenciális ener­giának. Kellemes volt a gyors elintézés? Kétségtelenül az. Er­kölcsös? Ebben már nem va­gyok olyan biztos, ide értve ter­mészetesen a tulajdon szerepe­met is. Könnyen elképzelhető, hogy állampolgárok tömege nem megy panaszra még fél­resikerült határozatok esetében sem. Részben tart a hatóságtól, részben nincs birtokában az előbb említett „potenciális ener­giának”. Jól van ez így? Aligha. A kéret­len protekció is protekció marad ugyanis, ha pedig természetes­nek érezzük, hogy megkapjuk, akkor nemcsak a bürokráciá­ban, a bizánci keresztezéssel, némi cári beütéssel kombinálva, császári és királyi módon mind­máig élő hatalmi közfelfogásban van a hiba. Hanem esetleg önmagunkban is. ORDAS IVÁN Photo Habsburg Fotótörténeti kiállítás A Habsburg név ma jól cseng Magyar- országon. Különösen, ha a család kultúr­történeti emlékeinkkel hozható össze­függésbe. A magyrországi nagybirtokain élt főherceg, Habsburg Frigyes és fele­sége, Izabella családjukkal most egy fo­tótörténeti kiállítás kapcsán került az ér­deklődés homlokterébe. Tizenhárom évvel ezelőtt a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Nemzeti Fo­tótárának eladásra felajánlottak több száz, százdafordulón készült felvételt, üvegnegatívokat, papirképeket. A képek szerzője, témája, keletkezési dátuma nem volt rajtuk feltüntetve. S csak hosz­szas rendszerezés, kutatómunka tárta fel, hogy a fotók egy részét Habsburg Fri­gyes főherceg felesége, Izabella készí­tette, más része korabeli jónevü meste­rek munkája, s a Habsburg-család tagjait örökítik meg. A nyolcszáz pozitív és hatszáz negatív kép közül hatvanat válogattak ki a Photo Habsburg cimű kiállításra, amelyet a Fo­tóművészeti Galériában láthat a közön­ség július közepéig. A kiállítással egy időben a Corvina Kiadó elegáns albumot jelentetett meg 110 fotóval, heiszler Vil­mos, Szakács Margit és Vörös Károly egy-egy tanulmányával. Matyó pár (Mezőkövesd, 1911. Iza­bella felvétele) A múlt század utolsó harmadában, amikór a fényképezés még drága mulat­ság volt, a főúri családok tagjai szívesen fotografáltak. Felvételeikkel gyakran ta­lálkozhattak a korabeli újságok lapjain, fotóamatőr kiállításokon. A Habsburg- család több tagja - Rudolf trónörökös és Stefánia, József főherceg és Auguszta főheregnő, Ferenc Ferdinánd és Izabella főhercegnő - jeles fotóamatörök voltak, szerzői számos sajtó- és kiállítási fotó­nak. S mivel a Habsburg-család megany- nyi történelmi, társadalmi esemény ré­szese volt, természetes, hogy ezen köz- szereplésüket, családi és magánéletüket is megörökítették. Klösz György, Mind- szenty Béla és Jelfy Gyula jegyzik leg­gyakrabban e fényképeket: Izabella főhercegasszony szenvedé­lyes és tehetséges fotós volt. 1898-ban, a Vasárnapi Újságban jelent meg először két képe hímző asszonyokról. Néprajzi ihletettségú felvételein megörökítette a magyarországi nagybirtokukon (Moson­magyaróváron és Béllyén) folyó paraszti Sétaút az erdőben (Tátralomnic, 1908. Izabella felvétele) munkákat, a szénahordást, az aratást, a kukoricatörtést, meg a sokácok szines népviseletét. Sokat fényképezte család­ját is. Ezek közül is kiemelkedik legki­sebb gyermekükről, egyetlen fiúkról, Albrechtról készült több mint száz felvé­tele. Amikor már meglehetős jártasságot szerzett a fényképezésben, a művészfotó felé fordult. Sikerrel. Lírai hangulatú táj­felvételeit szaklapok méltatták. 1905- t ben, a második nemzetközi amatőrfény­kép kiállításon mutatták be Izabella első munkáit. A Figyes főherceg és családjának fényképhagyatéka a második világhábo­rú után szétszóródott. Egyes darabjai gyűjtőkhöz, közgyűjteményekbe kerül­tek. A legutóbb előkerült kollekcióval már 1300 fénykép sorsát ismerjük. De ennél jóval nagyobb volt a családi fénykép­gyűjtemény. Csak remélhetjük, hogy újabb, ma még ismeretlen helyen lap­pangó fényképek is előkerülnek. (kádár) Anglia, Wigan: nemzetközi jazzfesztivál Szekszárdi Kvartett hogyan tovább? A Magyar Rádió és a szekszárdi Babits Mihály művelődési központ tavalyi jazz hétvégéjéről beszámoltunk annak ide­jén. Ezen a rendezvényen jelen volt egy magyar származású angol állampolgár hölgy is, impresszárió, aki a Szekszárdi Jazz Kvartett előadása után magával vitte a zenekar lemezét. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ajánlja a kvartettet a wigani nemzetközi fesztiválra. Néhány hónap múlva megérkezett az értesítés, a bírálóbizottság elfogadta a szekszárdi együttest, amelynek akkor tagjai vottak: dr. Hulin István - zongora, dr. Kelemen Endre - vibrafon, Lőrinczi Gyula - nagybőgő és dr. Radnai Tibor - dob. Nincs zenekar, melynek egy ilyen fel­kérés, meghívás ne jelentene meghatá­rozó állomást, megméretést, továbbgon­dolást. Nem utolsósorban, komoly felké­szülést. Így volt ez a Szekszárdi Jazz Kvartett esetében is, amikor egy hirtelen tragédia - dr. Radnai Tibor halála - meg­torpanásra késztette az együttes tagjait. Hogyan tovább? Ez vetődött fel a zene­kart ismerő, pártoló, baráti körben is. A választ az élet adta meg. Menni kell és el­fogadni a wigani polgármester meghívó- levelét! Túl a döbbenetét kiváltó tragé­dián, a végtisztességtevésen, talált az együttes egy dobost, aki felkészültségé­vel, tehetségével - ha nem is pótolja az elvesztett egyéniséget, de - biztosítja a kvartett továbbélését, munkálkodását. A zenekar tagjai és a jazzt kedvelő szek­szárdi közönség előtt sem volt ismeretlen Soponyai József személye, aki hivatásos zenészként Pécsen dolgozik, de Szek- szárdon lakik. A dob munkája sematikusnak tűnhet egy zenekar szereplésében, munkájá­ban, mégis komoly tanulást igényelnek azok a kompozíciók, amelyek a Szek­szárdi Jazz Kvartett lemezén is vannak. Soponyai József első feladata az volt, hogy átjátszotta szalagra az együttes le­mezét, majd lekottázta a dob játékát. Lé­pésről lépésre, egyre jobb ütemben ha­ladt a kvartett, mikor kiderült, hogy dr. Kelemen Endre közbejött egyéni problé­mái miatt nem tudja vállalni az angliai fesztiválon való megjelenést. A kérdés másodszor is elhangzott: ho­gyan tovább? Vállalkozhatnak-e a szek­szárdi muzsikosok trióként? Elfogadja-e őket a wigani rendezőség? A válasz is­mét az volt, hogy ott kell lenni a nemzet­közi pódiumon. Próba próba után követ­kezett, keményebben, mint korábban. A zongorának át kellett vállalni a vibrafon játékának egy részét, ahhoz, hogy trió­ban megszólalhasson a kvartett műsora. A mérhető eredmény, a siker, mindig a közönség előtti produkció végterméke. Ilyen próbát is vállalt a trió - Hulin, Lő­rinczi, Soponyai - ezért adott egy kon­certet a tengelici művésztelep lakóinak és egyet a bátaszéki közönségnek. A kővetkező fellépés helyszíne Wigan. Londontól körülbelül 300 kilométerre ta­lálható kisváros, Liverpool és Manches­ter közelében. A kiadott program szerint angol, ame­rikai, lengyel és a szekszárdi együttes koncertjeit hallgathajta a közönség jú­lius 15. és 22. között.- decsi ­Két tételben a kistelepülésekről II. Vitéz Zsófi osztályvezető-helyettes válaszol- Megyénkben hány művelődési ház amatőr művészeti csoportja merít a helyi kultúra még fellelhető elemeiből, színvo­nalasan, országos, sőt, nemzetközi hír­nevet szerezve?- Ilyen hagyományőrző csoport az őcsényi, a váraljai, izményi székely, a mórágyi német hagyományőrző csoport. Felsőnánán és Lengyelbena székely asz- szonykórus, a pörbölyi népdalkör. A ha­gyományőrzés és a helytörténeti, honis­mereti tevékenység a nagyobb települé­seken párhuzamosan itt teljesen termé­szetesen együtt van jelen. Ezek hatása a településre sokkal erősebb, mint a vá­rosiaké. Különösen dicséretes a népi tár­gyalkotó kultúra megőrzésére, a helytör­ténet-honismereti gyűjtemények létre­hozására irányuló törekvés Györköny- ben, Nagyszékelyen, Váralján, Lengyel­ben, Bátán.- A könyvtárak helyzete a kistelepülé­seken általában kedvezőbb, mint a mű­velődési házaké?- Itt könnyebb a hozzáértő ember biz­tosítása, kedvezőbbek a munkafeltéte­lek. Helyi kezdeményezésre komoly fel­újítási munkákat végeztek több települé­sen (Váralja, Závod, Györköny, Sárszent- lőrinc, Gerjen, Mucsi, Lengyel, Tevel). Megyénkben a legjobb a Bonyhád kör­nyéki kistelepülések könyvtári ellátottsá­ga. Általános gond az, hogy a könyvtárak beszerzésre biztosított keretének reálér­téke állandóan csökken.- Falvainkban 1983. óta hány helyen szűnt meg a mozi, ill. vetítőhely?- A 63 kistelepülés közül jelenleg csak 27-ben van filmvetítés, 11 helyen video- vetités.- Más! Az általános művelődési köz­pont olyan intézményi struktúra, amely lehetőséget és keretet ad a helyi oktatási és közművelődési intézményeknek, hogy tevékenységüket a komplexitás le­hetőségeinek kihasználásával hatéko­nyabban és racionálisabban végezzék. A feladatok tartalma a fejlődő és változó, főként a felgyorsuló társadalmi mozgá­sok tükrében újra fogalmazandó?- Az általános művelődési központok létrejöttét (igen kevés kivételtől eltekint­ve) nem elsősorban intézménytelepítési szempontok, még kevésbé elvi megfon­tolások sokkal inkább igazgatási törek­vések, fenntartási, szakemberellátási és szakmai irányítási nehézségek motivál­ták. 1973-ban két intézmény (Kölesd, Tengelic) kísérleti jelleggel kezdte meg így működését, ma az ilyen típusú intéz­mények száma 19. E keretben 27 műve­lődési otthon jellegű intézményegység működtetését végzik. Ez a tanácsi intéz­mények több mint egyharmada.- Ez az intézménytelepítési politika ki­vette a helyben lakók kezéből a saját mű­velődési viszonyaik feletti döntés lehető­ségét, rajtuk kívül álló érdekek érvénye­sítését segíti elő: közéleti-művelődési passzivitást vált ki.- Az általános művelődési központok zömmel - több mint 10 évi működés után is alapvető tartalmi, szervezeti, működés­ben, anyagi és személyi gondokkal küsz­ködnek. A megfelelő tartalmi együttmű­ködést a személyi és tárgyi feltételek hiá­nya miatt a szabályozatlanság, ill. a nem megfelelő szabályozás is hátráltatta (119/1981 -es MM. rendelet az általános művelődési központokról). A miniszté­rium már évek óta ígéri - legutóbb 1988. III. negyedévére - az új szabályozás megjelenését, amely azonban a mai nap­ig késig. 1988-ban a művelődési mi­nisztérium részére készített összegző fel­mérés, a huzamosabb ideje stagnáló vagy funkciók ellátására alkalmatlan mű­velődési otthonok egyedi vizsgálatáról szóló jelentés is megerősíti, hogy az általános művelődési központok súlyos belső zavarokkal küszködnek.- Ezek általánosíthatók?- Ilyen például az intézmények létesí­tésének közös eleme a felülről és kívülről jövő presszió, a tantestületek belső meg­győződésének hiánya és formális rész­vétele a döntéshozatalban. A legtöbb ál­talános művelődési központ egységei - óvoda, iskola, művelődési ház, könyvtár - tartalmi, módszerbeli, anyagi és sze­mélyi gondokkal küszködnek. Saját fel­adataik ellátása során minőségi és meny- nyiségi problémák jelentkeznek. Bízunk abban, hogy az új oktatási törvény szelle­me, amely a korábbinál jobban épít a helyi társadalmi szükségleteknek megfe­lelő munkaprogramra, erősíteni fogja a közművelődési elképzeléseket, a meg­valósításban pedig létrehozza az intéz­ményi egységet (pedagógus + népmű­velő).- Hol vannak jó általános központok?- Az önálló, illetve székhelyközségek­ben, Madocsán, Bátán, Zombán, míg a többi településre kiterjedő általános mű­velődési központok intézményszerkeze­tei rendre kudarcot vallanak.- Az utóbbi néhány évben élénkült az érdeklődés egyes kitelepüléseken is az országos és megyei pályázatok (beruhá­zási és céltámogatások) iránt?- A pénzügyi lehetőségeken túl rend­szeresebben vették igénybe a szakmai (országos és megyei intézményektől jö­vő) segítséget is. Ezek vagy intézményi rekonstrukcióra (pl. Győré, Kajdacs, Ka- kasd stb.) vagy a tartalmi tevékenység megújítására irányulnak (Harc, Medina, Alsónyék, Sárszentlőrinc, Űzd, stb.) a népfőiskolától a természetvédelmen, az amatőr művészeti tevékenységeken át az ifjúsági turizmusig. E területen ugyan­csak komoly lehetőséget teremt az ÁISH megyei pályázata, amely ezeket a törek­véseket támogatta.- E folyamat részeként jöttek létre a szabadidős társaságok?- Igen. Három településen (Harc, Me­dina, Alsónyék), ahol társadalmi alapon és szervezetben állami támogatással, egyesületi formában működtetik a műve­lődési házat, szervezik a falu kulturális köz­életét. Ezt a folyamatot tovább kell erősíteni, a helyi kezdeményezést támogatni. Ez elő­terjesztésben felvázolt intézményi és tevé­kenységi tarkaság vagy sokszínűség mö­gött a szegénység a stabil elem. Ezen a he­lyi összefogás sokat segíthet de a talpraál- láshoz, a tartalmas tevékenység tárgyi ke­reteihez a megyei és központi segítség nem nélkülözhető. deCSI KISS JÁNOS Izabella vadászzsákmányával (1905-10)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom