Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-13 / 163. szám

1989. július 13. KÉPÚJSÁG 5 Osztrák-Magyar Monarchia szavakban és képekben ictticf triu nun „SJcttflijt'ú'i' '})i in ;djüc£Uííj':'.?u •Ilit“ 111! dili' ti-iiíl{. imt VS:l\Üt!ií;i:Ív t'ilí fő vnijUtcu lr$ÍH5 P'ltUtd l’iíH lt> li bej cuiiifijdtfu (ifi üti biv CIKI öisiwr cvtuuvínbfii; viifu 1 i}t «Hrt, svai ijtrr tn u bit .perrjsíjűii 1 ililC bírni! b.í |iiib0t jtitililicitf ■£ jíiiik Öíf .ÚúttjrjC 1 íj*. ‘IH i iUItlO ilííj ;iUjitidj<n Ut.y.ii bíS^íviijditii: v^r jii.tr< ifiib SUÍ»« A lengyeli kastély és könyvtár az osztrák útikönyv bőt (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A szomszédos Ausztriával igazi jó­szomszédi viszonyt alakítottunk ki az utóbbi évtizedekben. Ez a barátság sok szállal kötődik több száz éves közös tör­ténelmi múltunkhoz. A nyugati határzár lebontása, a világútlevél bevezetése szinte minden magyar számára lehetővé tette, hogy bármikor megfordulhat nyu­gati szomszédunknál, úgy is mint vásár­ló, vagy a szomszédos ország érdekei iránt érdeklődő turista. De ugyanez ta­pasztalható a nyugati szomszéd részéről is. Ilyen érdeklődés hozta el a közelmúlt­ban Magyarországra dr. Günther Pointer ügyvéd urat és családját az ausztriai Tu- linból. Az országot járva egy könyvvel, jegyzetekkel érkezett meg Lengyelbe. A könyv címe: Osztrák-Magyar Monarchia szavakban és képekben, melyet Bécs- ben adtak ki 1896-ban. Ez a könyv a mo­narchia nevezetességeit tartalmazó könyvsorozat IV. kötete. Ebben található szűkebb hazánk Tolna megye, s köztük Lengyel község nevezetességei is. Az osztrák vendég különös érdeklő­dést tanúsított a lengyeli könyvtár és a múzeum iránt, melyek a könyvben szere­pelnek. A kérdésekre a helytörténeti is­mereteim alapján igyekeztem válaszolni. Elmondtam, hogy gr. Apponyi Sándor egykori híres könyvtára 1925-től Buda­pesten az Országos Széchenyi Könyv­tárban található. Ott látható a gróf híres dolgozószobája, melynek berendezéseit osztrák asztalosmester készítette. A másik fő kérdés a lengyeli múzeum­mal volt kapcsolatos. Bizonyára kevesen tudják a megyében, hogy Lengyelen előbb volt múzeum, mint Szekszárdon. Ugyanis a szekszárdi múzeum alapjait gr. Apponyi Sándor és Wosinsky Mór te­remtették meg a „Lengyeli Kultúra” feltá­rásával, mely anyag 1892-től 1901-ig Lengyelen volt kiállítva. Az útikönyv alap­ján ezt a múzeumot kereste az osztrák ügyvéd. Az öttagú család minden kér­désre kielégítő választ kapott tolmács segítségével, melyet még levélben is megköszöntek. Mivel minden téma érdekel, ami a köz­ségünk múltjával kapcsolatos, megkér­tem Pointer urat, hogy engedélyezze, a ^könyvben Lengyelről írtak fénymásolá­sát. A gót betűs német szöveg magyar nyelvre való fordításában nagy segítsé­gemre volt Hegyi Ferencné Herr Éva né- metnyelv-szakos tanár, az ő fordításából nézzük, milyennek láttak bennünket a múlt század végén az osztrákok. „Egy rejtekhely áll Tolnában: Lengyel, egy igazi rejtekhely, hova erdőségek és hegynyílásokon át hegycsúcsról hegy­csúcsra érve, völgyeken áthaladva sikerül végre gróf Apponyi Sándor kastélya előtt megállni. Egy ízléses, pompás építmény mindennemű kényelemmel, pazarul be­rendezve, vendégek számára is. Egy kiter­jedt liget lombárnyéka hűsíti e helyet két erőteljes szárny fogja körbe a széles, dísz­cserjékkel diszitett udvart; jobbra a kas­télytól található a nagy mezőgazdasági be­rendezés, a ligethez kapcsolódik még egy nagy kiterjedésű szőlőtelep. A bal szárny felső emelete őrzi „mindkét kincseskam­rát”, nevezetesen a könyvtárat és a múzeu­mot, mindkettőnek gyűjtője, szerzője és igazgatója maga agróf tulajdonos. A széles folyosó is, mely oda vezet kincsekkel teli, régi és ritka térképekkel, valamint réz és fa­metszetekkel. A könyvtárban vannak első kiadások; külön részt képviselnek szinte teljességgel az összes külföldön és idegen nyelven megjelent régi könyvek, melyekben ma­gyarországi kapcsolatok fordulnak elő; egy másik részben állami, teljes gyűjte­mény található, régi Írott és nyomtatott ma­gyar könyvekből. Es ezek csupa ép, tiszta kiadványok. A könyvtárból a múzeumba lépünk. Ez a „Lengyeli Múzeum” a szó szoros értelmé­ben az, hisz egyetlen kiadvány kivételével a 18-ból, a Kapos iszapjában talált alapít­vány közül, minden mi itt látható a lengyeli uradalomban lett összegyűjtve és Lengyel uradalmával lett elrendezve. Ezek az ember őstörténeti őskorából gyűjtött maradvá­nyok és töredékek: bronz és kőszerszá­mok, kagylózománcból, gyermeki kézzel csiszolt ékszerek, agyaggyöngyök, edé­nyek, primitiv kényelmi tárgyak, sőt prakti­kus próbálkozások, (egy agyagból formált emberi láb), amivel a kökorszak és az év­századdal későbbi bronzkor barlanglaké embere (a magyar mesék „földi embere”) magát dekorálta, védte, fenntartotta és ter­mészet fölötti uralomhoz vezető utat meg­törte. Ott egy 100 ölnyi, mély völgyek által vé­dett fennsíkon (aki a Kapós hegyei mentén a vasúttól ezt látja, el sem hiszi, hogy ben­nük ily mélységek léteznek) - ott fekszenek a földbe mélyedve, egymást követve em­beri korok, 50-60 emberi sírgödör az egyes csoportokban. A kőkorszak embere még a földben él, de már társadalomban, társadalmi rend­ben. Létezik már törvény, jog. A földi em­ber háza és vára egy méhkas formájú slr- verem, felül szűk, lefelé a belső részben bővülő, fentről fénnyel el­látva a kerek nyíláson át, melyre fűzfavesszőből font védőtetőt helyeztek. Ez a szállás: egy második ve­rem mellett a konyha, egy harmadik az éléskamra, mely búzát, kölest, árpát, az emberi veríték elszene­sedett bizonyítékait tartal­mazza, hisz mindezt már akkor is ésszel kellett épí­teni, munkával összegyűj­teni és előrelátással meg­spórolni. A három helyiség közötti közlekedés nehéz­kes, mindahányszor egy másik szobába akarunk menni, először napvilágra kell jönni, hisz e szobák egymástól el vannak külö­nítve, bár néhánynál - ta­lán az előkelőeknél - pal­lóval vannak összekötve. Ezt a kihalt népet követ­te egy másik, talán ennek megsemmisítő ellensége, talán nála fejlettebb utóda, kinek kultúrája már olyan fejlett volt, hogy hajlékát már csak félig ásta a föld­be. így találták fel a föld­kunyhót. E nép már meg­hódította - amennyiben keze ügyébe került - az ásványt és állatvilágot a lengyeli múzeumban gyűj­tött kőszerszámok közt a Mecsek 17 kőfaj­táját lehet megkülönböztetni. E népnek már volt ércöntődéje, állatot tartott -, megtöké- letesitette a fazekas mesterséget és fejlőd­ni kezdett az egyén személyes ízlése a dí­szítésben. Sőt volt már alkalmazott haditu­domány is. Ahol a 20 hold nagyságú birto­kát a tátongó szakadékok miatt nem látta megfelelően védettnek - az enyhe lejtők mentén - kerítéseket font, gátakat épített. A lengyeli múzeumba e töredékek ezt általá­ban mutatják be, részletesebben és a járat­lanok számára is érthetően a híres könyv­ben található leírva: „A lengyeli őskori lete­lepülésről” Wosinsky Mórtól az ásatások vezetőjétől. Mindkét Őstörténeti közösségnek voltak temetőik és ezek gondozottabbak, mint lakhelyeik. A hajlékok megfigyelései értel­mükre hatnak, a sírok megrázzák szivün­ket A halottak, a tetemek felkelnek és be­szélnek. Közük velünk, hogy a földi ember a társadalmi egzisztencia ősi törvényét ha- lottaira is alkalmazta. Nem ott földelték el egymást ahol holtan rátaláltak, hanem a holttesteket a közös sírhelyre vitték, holtan is társas lények kívántak maradni. A sírok elmesélik, hogy az a bizonyos földi ember, ha földben is lakott, volt valakije, akire alak­talan arca feltekintett és akihez karformájú agyagoszlopon nyugvó áldozatait tálját fel­emelte, jelezve, hogy az a bizonyos földi ember, bár tudatlan volt de önmagát be­csülte és magát mások fölötti lénynek érez­te. Ki tudja, bánatos szivében nem villant-e föl egy halhatatlanságot követelő sejtelem. Ki tudja, nem azért fektették-e halottaik ar­cát kelet felé - fejük alá helyezve kezüket mintha nem haltak volna meg, hanem csak aludnának és várnák a nap felkeltét -, hogy halhatatlanságukat sejtessék. Az áldozati tálat a kőbaltát és az agyag buzogányt mel­léjük helyezték, jelezvén, hogy haláluk után is tovább vonulhatnak velük. Ezek a szoká­sok, ezek a kézháton nyugvó fejek azt tu­datják velünk, hogy az ember már akkor sem hitt a halálában, hogy halhatatlanság hite az emberiség ősi kincse, míg végre va­laki jön, aki őt életre kelti és fényre derfti.” BAI JÓZSEF Csodafegyver Egy kanadai feltaláló bejelentette, írja a Daily Telegraph, hogy megajándékozta az emberiséget az erőszak elleni abszolút biztos fegyverrel. Szintetikusan előállított fo­lyadékról van szó, melyet műanyag fiolában a melltartón kell elhelyezni. így a feltaláló. A fegyver működése: jön a gonosztevő (utcai vagány, esetleg rabló) a fiolatulajdonos pedig akár egyetlen ujjal megindítja az ellentámadást. Mire a folyadék penetráns sza­got árasztva elönti a váratlan támadót. A rendőrségnek csupán az orra, vagyis a szag után kell mennie. Persze, mint minden fegyver, ez is önveszélyes, ezért a csodafegyver viselőjének állandóan magánál kell hordania - az ugyancsak ez okból feltalált - nagy horderejű dezodort, hogy az áldozatjelölt elviselhető állapotba hozza magát. Mint minden találmány, ez is zseniálisan egyszerű. Ennélfogva nyugodtan sorolhat­juk az ugyancsak arról a földrészről ismert elrettentő fegyverek kategóriájába. Bár még tisztázni kellene, hogy mi van akkor, ha férfit támadnak meg, és egyáltalán: hol vi­seljék a férfiak? Visszhang Adják vissza a jogos tulajdont Az 1989. július 10-i, hétfői számunk­ban megjelent „Orvoslakás lesz a párt­házból?” c. cikkhez szeretnék hozzá­szólni, illetve Faller úrnak, a paksi városi pártbizottság első titkárának válaszolni az önök lapján keresztül. Ez év tavaszán a Hazafias Népfront du- naszentgyörgyi bizottsága újjáalakult, il­letve lakossági gyűlésen újjáválasztó­dott. Már a választási napon (IV. 27.) a bi­zottság az elsők között vette programjá­ba a falu össznépességét foglalkoztató pártház kihasználatlanságának meg­szüntetését az állatorvosnak lakás céljá­ra történő odaadásával ingyen és bér­mentve. A bizottság (melynek a tanácsel­nök is tagja) május havi ülésén olyan ha­tározatot hozott, hogy a városi pártbizott­ság felé petíciót fogunk benyújtani, kö­vetelve a pártház azonnali és ingyen történő visszaadását, és ezen ügyről a tanácsülést is tájékoztatjuk, illetve állás- foglalásukat kérjük. Nos a tanácsülés (melyen ott voltam) egyhangúlag elfogadta a levél tartalmá­ról szóló határozatot és a tanácselnök jú­nius 13-án továbbította is a paksi városi pártbizottság felé. E levél azonban már nem követelt, csak kért. Közben a HNF dunaszentgyörgyi titká­ra és jómagam személyesen is felkeres­tük Faller urat, és már akkor elmondta ugyanazt a semmitmondó szövegét, mint amit a lapnak is adott. Én megmondtam akkor is a község véleményét, most is el­mondom: az ún. pártházat a község épí­tette saját összefogásból még a háború előtt a mindenkori jegyző, főjegyző szá­mára. Mi nem követelünk mást, minthogy abban az értékban adja vissza az MSZMP a falunak a jogos tulajdonát, mint amennyit a párt fizetett az államosításkor a falunak. Az MSZMP-nek le kell monda­nia a falu tulajdonát képző ház jogtalan kezeléséről! Egyébként ugyanezt köve­telik a falu MSZMP-tagjai is a pártbizott­sághoz elküldött levelükben. A falunak és a termelőszövetkezetnek sürgősen állatorvosra van szüksége, kü­lönös tekintettel arra, hogy az állatte­nyésztés a népgazdaság fontos ágazata, és a falu közhangulatát nagyban befo­lyásolja, hogy biztonságban tudja-e ál­latállományát vagy sem, ugyanakkor az állatorvos nyugodt munkavégzéséhez szükséges a konszolidált lakáskörül­mény. Egyébként az állatorvost mint fia­tal, agilis, kétgyermekes, kiváló szakem­bernek ismerte meg a falu, és szeretné is megtartani magának. Kérem, hogy levelemet teljes terjede­lemben közöljék lapjukban. Köszönöm. Dunaszentgyörgy, 1989. július 11. a Hazafias Népfront dunaszentgyörgyi bizottsága nevében SZABÓ LAJOS HNF-elnök Közlekedés és lakóterület A városi lakóterületen közlekedők egyre több sebességkorlátozó jelzőtáb­lával találkozhatnak. Vajon mi lehet e nö­vekedés hátterében? Minden ember természetes igénye, hogy egészséges, kellemes és biztonsá­gos lakókörnyezetben éljen. A járműve­zető viszont úgy gondolja, hogy azért ült gépkocsiba, mert úticélját minél hama­rabb szeretné elérni. E két ellentétes ér­dekű csoport közül kinek adhatunk igaz­ságot? Ha figyelembe vesszük, hogy a la­kóterületek a lakókért és nem a jármű­vekért vannak, akkor egyértelműen az előbbieknek. Ne feledjük, kétféle autótu­lajdonos van: olyan aki már lerakta a jár­művét és olyan aki le fogja rakni. Ekkor már ugyanúgy igényli a csendet, a friss levegőt és azt, hogy gyermekét nyugod­tan leengedhesse a játszótérre. A lakóterületi közlekedéstervezés és forgalomszabályozás legfontosabb fel­adata tehát az embert közvetlenül érintő káros hatások, a levegőszennyeződés és zajártalom csökkentése, valamint a balesetek megelőzése. Ennek érdeké­ben két cél elérése a fő szempont:- a lakóterületen közlekedő járművek sebességének alacsony szinten tartása,- a lakóterületi forgalomnagyság csökkentése, az átmenő forgalom teljes kizárása. A fenti célok elérése érdekében az len­ne a kedvező, ha a lakóterületek útháló­zata az áthaladó forgalom számára nem lenne vonzó, és nem lennének hosszú út­szakaszok, amelyen a járművek nagy se­bességre felgyorsulhatnak. Sajnos ez a legtöbb helyen ma nem áll fenn. Ez ma­gyarázza tehát a korlátozó táblák szapo­rodását. Valljuk be, ezek hatékonysága nem mindig és nem mindenhol a kívánt mértékű. Az 1985-ben megjelent új KRESZ ve­zette be a „lakó-, pihenőövezet” fogal­mat, amely a lakókörnyezetben kívána­tos közlekedési szabályokat összegzi. A legfontosabb, hogy az övezetbe át­menő forgalom nem hajthat be, a megen­gedett legnagyobb sebesség pedig 20 km/h. Ennek érvényesítése érdekében megengedett a burkolatra mesterséges felmagasitás építése és virágláda elhe­lyezése is. A megyében jelenleg két he­lyen találkozhatunk „lakó-, pihenőöve- zet”-tel: Tamásiban a József Attila és Gyönkön az Ifjúság lakóterületen. A har­madik Szekszárdon, az Alkotmány utcai lakóterületen még ebben az évben kerül kijelölésre. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a szabályozás a puszta sebességkorlátozásnál hatékonyabb. A kívánatos persze az lenne, ha sem ilyen, sem olyan szabályozásra nem len­ne szükség, a járművezetők a lakóterüle­ten kellő óvatossággal, szükséges ala­csony sebességgel közlekednének és néhány száz méter útvonalcsökkenés miatt azon nem hajtanának keresztül. Itt kell megemlíteni, hogy a KRESZ-ben a lakott területre meghatározott maximális sebesség csak ideális út- és forgalmi vi­szonyokra vonatkozik. A legtöbb esetben ennél a sebességnél kisebb sebesség­gel kell közlekedni. Ez fokozottan érvé­nyes a lakóterületeken, lakóutcákban történő sebesség megválasztásra. Az út és környezetének kialakításából, a játszó gyermekekből mindig kiderül, hogy ott nem a járműközlekedés, ha­nem a lakók érdekei az elsődlegesek. BORBÁS LÁSZLÓ Még lehet jelentkezni Ifjúsági nyelviskola Ha távlatokban gondolkodunk, nem egy, fianem három nyelvet kell elsajátíta­ni gyermekeinknek. Az angol mellett a német és a francia az, amellyel az ezred­fordulón meg lehet élni a közös Európá­ban. A Baranya megyei TIT-szervezet az or­szágban elsőként indítja meg az idegen nyelvek iskoláját. Az egyéves nappali képzést két tagozatban indítják: az általá­nos iskolát végzett fiataloknak, másrészt a már érettségizetteknek. Az ötnapos munkahéten a nyelvtanulás mellett sportprogramokról is gondoskodnak a szervezők. Alap-, közép- és felsőfokra lehet jelentkezni, a jelentkezőkről felvéte­li vizsga alapján döntik el, alkalmasak-e a képzésre. A14 évesek - ha bírja a szülők pénztárcája - már a középiskolát alapos nyelvtudással kezdhetik. Az érettségizet­teknek az elhelyezkedésnél, a munkavál­lalásnál jelent nagy előnyt a tanfolyam elvégzése, a továbbtanulást is előkészíti egyben, hiszen a tanév végén a diák nyelvvizsgát tesz. Az idegen nyelvi iskola létrehozását nemcsak nyelvismereti szűkösségünk, hanem az igény is motiválta, hogy egyre „nagyobb esélye” van egy mai fiatalnak, hogy munkanélküli segélyre kényszerül. Nagy létszámú korosztályok jönnek, s ugyanakkor a foglalkoztatási lehetősé­gek szűkülnek. Ma már nemcsak az ér­telmiségi rétegnél, a turistaforgalom nö­vekedésével, s a közös vállalatok létre­hozásával összhangban az iparban, a kereskedelemben, a bankszakmában, a közművelődésben és az idegenforga­lomban is elkerülhetetlen a nyelvek is­merete. Az egyéves képzést mint beruházást kell felfogni, s akkor nem is olyan tragi­kus az első hallásra tekintélyesnek tűnő összeg. A körülbelül 100 ezer forintos tandíjban egyhónapos külföldi tartózko­dás, nyelvgyakorlás is benne foglaltatik. Valószínűleg nem egy összegben kell befizetni a részvételi díjat, s például bankkölcsön is felvehető rá. A munkaerő piaci átképzésének nincs hazai gyakorlata, ám a helyzet szorító, s bizonyos modellek beépítése a honi vi­szonyokba indokolt. Az idegen nyelvek iskoláját sikeresen elvégzők, nyelvvizsgát tett pályakezdő hallgató az év végén - egy ÁBH-rendelet értelmében - a szeptemberben befizétett összeg 60-70%-át visszakapja. Anyagi­lag is érdekelt tehát abban, hogy minél eredményesebben töltse el a tanévet. A programot a legmodernebb tan­anyagokkal, s a legjobb pécsi nyelvtaná­rokkal valósítják meg. Az iskola beindítá­sa óriási összeg, melyet saját erőből, adományokból, alapítványokból hoztak létre. A TIT tegnapi sajtótájékoztatóján Bóna Ernőné, a megyei szervezet titkára el­mondta, hogy a vidéki jelentkezők részé­re olcsó ifjúsági szálláshelyet tudnak biz­tosítani. Az angol és német nyelvű képzés mindkét tagozaton 1989 szeptemberé­ben indul, s a következő év április köze­péig tart. Jelentkezéseket július 20-ig fogadnak el, minden jelölt sorsa a felvételi elbe­szélgetés után dől el. CSEFKÓ JUDIT Ez-az- Kölcsönadnád az új pulóveredet?- Igen, de csak egy feltétellel: ha nem viseled. *- Én 400 méterről lövök a nyúlra!- Ilyen távolságból nem találhatod el!- Azt nem mondom, hogy eltalálom, csak azt, hogy rálövök! * Egy írótól megkérdezik, melyik három könyvet tartja a legjobbnak.- Miért hármat? - csodálkozik az író. - Hiszen már öt könyvem jelent meg! *- Hol voltál ilyen sokáig? Megmond­tam, hogy siess vissza.- Valóban azt mondtad, de azt nem mondtad, hogy oda is siessek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom