Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-10 / 160. szám

1989. július 10. TOLNA . 4 "ríÉPÜJSÁG Tv-napló Rádió Vallomások Lukács Györgyről 1982 és 1985 között több tévéfelvétel készült Lukács György életével kapcsolatban: családtagjai, munkatársai beszéltek emlékeikről, fogalmazták meg véleményüket. A fel­vételeket Kovács András készítette, azt viszont nem tudjuk, miért kellett ezek bemutatá­sával mimdmáig várni, mert az első, amelyben fogadott fia, Jánossy Ferenc mondta el emlékeit, mentes minden olyasmitől, ami akár Lukácsot, akár az akkori politikai vezetést kompromittálhatná. Pedig Lukács György élete, rendkívül gazdag munkássága nem ment ellentmondá­soktól s róla szólva, fokozott hangsúlyt kapnak a részletek, mindaz, ami a párton belül és a párton kívül történt. Lukács 1933-ban költözött Moszkvába, ahol már előzőleg is két évig dolgozott. Vele volt felesége, Anna lánya és fogadott fia, Jánossy Ferenc, míg a másik Jánossy fiú, La­jos, a jeles fizikus, Angliába ment. Ekkor már nemzetközileg ismert filozófus, magánéle­te is nyugvópontra jutott: boldog egyetértésben él feleségével, akivel a matematikus Já­nossy Imre halála után kötött házasságot. Bortstieber Gertrúd, akinek emlékét Az eszté­tikum sajátossága szép ajánlása őrzi, férje tudományos munkájában is részt vett, moszkvai önéletrajzában azt írja, titkárnői teendőket látott el mellette, de ennél jóval többről volt szó, olyan szellemi közösségről, ami csak halálával szakadt meg. Illyés Gyula kezdettől nagy tisztelője volt Lukácsnak, most is hallhattuk elismerő sza­vait, miközben a francia szellemi élet jeleseivel történt közös találkozásuk emlékét idéz­te. Az elismerést és tiszteletet senki sem tagadja meg ma sem Lukács Györgytől, a róla kialakult kép azonban ellentmondásos. Maga Lukács is többször utalt erre, midőn moszkvai éveinek „partizánakcióiról” szólt, s Jánossy Ferenc is említette, hogy korán fel­ismerte a sztálini idők torzulásait, a sztálinista perek koncepciós voltát. Midőn 1945-ben hazatért, őszintén hitt abban, hogy elősegítheti a tiszta szocializmus megvalósulását, amiből azonban nem lett semmi, mint jói tudjuk. S ha valaki ma újra elolvassa azt a mél­tatlan és alantas támadást, amit a hozzá semmiben nem mérhető, dogmatikusnak is kö­zépszerű Rudas László írt ellene, megérti, milyen nehézségekkel kellett Lukácsnak szembenéznie. Ugyanakkor az is igaz, hogy Lukács rendkívül érzéketlen volta művészet új jelenségeivel szemben, Goethe és Gottfried Keller után csak Thomas Mann jelentette számára az irodalmat, bár'hódolatát Mann meglehetős gyanakvással nézte s ma már köztudott, hogy a Varázshegy dogmatikus Naphtáját róla mintázta. A természettudo­mány roppant eredményeiben is osztályszempontokat vélt felismerni, mert mindenben a polgári kultúra végső csődjét látta s még a Liszenko körül kialakult vitában is „a fejlő­dés gondolatának egyetemességét” védte. Itthon nemcsak Madáchot utasította el, ha­nem Babitsot és az egész Nyugatot is, s mit szépítsük, része volt a magyar sematizmus esztétikától idegen térhódításában is. Mindez azonban csak színesebbé teszi a képet, s Lukács félreértéseivel, egyes ese­tekben érzéketlenségével is kivételes jelentőségű, aki egyaránt kiváltott helyeslést és elutasítást, nemegyszer biztonsága, sőt élete is veszélybe került. Tehát minden fontos, amit megtudhatunk róla, mert rajta keresztül a korhoz jutunk közelebb. Jánossy Ferenc néhány intimitással is szolgált, megtudtuk például, hogy reggelen­ként nehezen illeszkedett be az új nap kötelmébe, óráknak kellett eltelniük, mire meglel­te szellemi frissességét, felesége halála annyira letörte, hogy hosszú időn át teljesen munkaképtelen volt, még egy pillanatképben a bridzselő Berija is felvillant, aki jótéko­nyan lépett közbe a Lukács család érdekében. Elevenen, érdekesen beszélt Jánossy Ferenc, szavaiból a teoretikus képe rajzolódott ki, aki a sztálini önkény sötét éveiben is azt gondolta, hogy „a dolgok lényegében rend­ben mennek”, csak a torzulások okozzák a zavarokat. Tudjuk, mit jelentettek ezek a tor­zulások, s Lukácsnak sok vitát kavart gondolata jut eszünkbe, amely szerint a legrosz- szabb szocializmus is jobb, mint a legjobb kapitalizmus. A híres, ha nem éppen hírhedt szentencia azért nem is olyan egyszerű, mert Lukács „a” szocializmusról beszélt, anél­kül, hogy a legrosszabb formáját megnevezte volna. A rendező Kovács András jó szolgálatot végzett, amikor elkészítette sorozatát: csa­ládtagok, barátok, társak vallanak a tévedéseiben is kivételes szellemről, akinek hatása ma is eleven. A sorozat olyan dokumentum, amit semmivel nem lehetne pótolni, egy nagy gondolkodót hoz emberközelbe, esendőségeivel, intellektuális bátorságával, em­beri nagyságával együtt. CSÁNYI LÁSZLÓ Abody Béla születésnapján Mi történt Abody Bélával? Leszokott a dohányzásról, szakállt növesztett, és le­vágták az egyik lábát. Mellékesen ezt is megtudhatta a figyelmes hallgató abból a beszélgetésből, amit kedden 19.15-től sugárzott a Kossuth rádió. Mondom „mellékesen”, hisz erősen kellett kon­centrálni ahhoz, hogy a riporter vagy a ri­portalany egy-egy elejtett félmondatából információkat nyerjünk Abody jelenlegi állapotáról. Nagydobra verni, kiszínezni, szenzá­cióvá degradálni a tragédiát persze nem illik. így inkább helyeslőén, mint bírálóan állapíthatom meg, hogy Tóth Gabriella ri­porter főként a múltjáról és a terveiről faggatta a most 58 éves írót. Túlzás lenne azt állítani, hogy Abody Béla a régi. Hagszíne, hanghordozása, beszédstílusa, talán még a humora is vál­tozatlan, eredeti, csak egy nem: a kedve.- Istenfélő, de istengyűlölő vagyok - mondta. - Meg vagyok sértve. Aki min­denkit teremtett, mindenkit megmenthet­ne, évről évre több tízmillió embert öl meg a Földön. Előkerültek kalandos életének állomá­sai: az írószövetség, a Vidám Színpad, a Lapkiadó Vállalat, az ÉS, a Magvető, a Négy Évszak, az általános iskolai tanár­kodás és a majdnem megszületett Ope­ralap is.- Most egy életműkötetem kiadása van folyamatban. Ötvenes évekbeli és ké­sőbbi, eddig napvilágot nem látott írá­sokkal tűzdelve. (Mert azért mást is írtam ám, nemcsak amit a fiúk akartak!) Főmű­vemnek tartom ezt, de majd az olvasók megítélik. Az ember önmaga megítélésé­vel ugyanúgy van, mint a háta közepével: nem tud benne igazán gyönyörködni. Abody Béla további programja egy­szerű és rettenetesen tényszerű.- Még három évig szeretnék élni. El akarok menni a szigligeti alkotótáborba, és ha sikerül, külföldre is. Beteg itt is le­het, ott is lehet az ember. Elesni itt is le­het, ott is. Ma, a születésnapomon egyébként visszaszoktam a dohányzás­ra. Egy láb vagy két láb...- W ­Torkolati csend Fotó: ÖTÖS RÉKA Az ismeretlen Zalka Máté Aki nem tud oroszul, mint jómagam, az olykor eléggé szokatlan helyről szerzi infor­mációit a szovjet irodalom szenzációiról. A Pannónia című, Bécsben megjelenő, az eu­rópai együttműködést szolgáló folyóirat XVI. évfolyamának 3. számában Major Ottó írt egy érdekes beszámolót. Címe: „Két magyar a sztálinizmus árnyékában - ismeretlen adalékok Zalka Mátéról és Lengyel Józsefről”. Ami ez utóbbiról szól, az Magyarorszá­gon nem ismeretlen, hiszen Lengyel József: „Szembesítés” című kötetére épül. Zalka esetében azonban évtizedekig lappangott naplóról van szó, melynek részleteit a Moszkovszkije Novosztyi 1988. évi júliusi száma közölte. Ezek a részletek legalábbis szokatlan színben idézik fel a későbbi Lukács tábornok véleményét a mezőgazdaság ottani átszervezéséről és általában a sztálini belpolitikai módszerekről. 1930. július 1 -jén ezt írta naplófüzetébe: „Bár meggyőződésem, hogy nálunk minden a jobb jövő érdekében történik, legna­gyobb fájdalmamra látnom kell, hogy a falvakat a tönkremenés szélére sodorták. A pa­rasztoktól, akik oly sokat szenvedtek, mindent elveszünk. Fia a tavalyi bőségre gondo­lunk, úgy ebben a poros faluban ijesztő nyomor uralkodik. Nyomasztó.” Odébb: „Ez a mai szélsőbalos gondolkodásmód vad dühbe hoz. Mindezt egészen másként kellett volna csinálni. De kivel? Ez az. ország nagy, mégis oly kevés becsületes, szorgal­mas pártaktivista akad.” 1932. július 11-én: Ukrajna az elfogadható terméseredmények ellenére éhezik. Ennek kettős oka van: a pártapparátus kemény diktatúrája és a kritika teljes hiánya. A vakfegyelem egyre félel­metesebb arányokban terjed.” Ideges kézírású sorok 1933. augusztus 15-ről: „A bolsevizmus népszerűsége megingott. A lapok meghamisítják a valóságot, min­dent a külföldnek színeznek... A Pravda úgy hazudik, hogy az embernek hideg futkároz a hátán. A rubel alig ér egy kopejkát. Ez már nem krízis, hanem valami sokkal rosszabb. Nem bízunk egymásban, hogy megmondjuk a valót, senki se elég bátor az elkezdésére. A párt éket ver a falu és a város közé.” A feljegyzések szerint a változások napjainkban a palackból kiszabadult szelleme már régóta élt. 1930. július 1-jén így írt Zalka: „Folyvást arra kell gondolnom, hogy nem lenne-e okosabb, ha a Párt változtatna az in­telligenciával kapcsolatos álláspontján és „családjába” fogadná azt... Ha úrrá akarunk lenni nehézségeinken, nem ártana az őszinteséget és nyíltságot kiterjeszteni. Sok hibá­tól szabadítana meg. ” A spanyolországi küldetésre indultában: „ Visszapillantok életemre. Milyen rövid és viharos volt... Jó lenne tudni, hogy utódaink, akiknek mindent odaadtunk, megértik-e majd és elfogadják-e a lenini gárda áldozatos életét. Ha pedig megértik és elfogadják, megbocsátják-e?” A válasz mostanában van készülőben. írta és németből fordította: ORDAS IVÁN Jelentésváltozások — " A „meggyőződés” veszélyei Öreg tanárom azt mondja, a televíziót nézve és a rádiót hallgatva neki is föltűnt: a politikusok közszerepléseken újabban egyre többször és mind nagyobb vehe­menciával élnek azzal a fordulattal, hogy amit állítanak, az nekik meggyőződésük. Ezt erős szónoki nyomatékkai, a kijelen­tésnek nagy retorikai hangsúlyt adva te­szik. Föltűnő az is, hogy nem érvek vé­gén, nem egy-egy gondolatmenet vagy tiszta logikai levezetés előtt vagy után hangzik föl a nyomatékosító „meggyőző­désem” kinyilatkozása, hanem legtöbb­ször a gondolati indokolás helyett. Az ilyen feltűnő „lólábkilógás” azután éppen ellenkező hatást vált ki, mint ami­lyen célból alkalmazzák. Meg különben is: az azért sohasem volt elég mások né­zeteinek döntő mértékű befolyásolására, ha valakik ezzel szemben a sajátjukat nagy hangon hangoztatták. Észre vette ezt már mások közt a nagy gondolkodó, Nietzsche is, amikor arra a megállapítás­ra jutott, mi szerint „a meggyőződések sokkal veszélyesebb ellenségei az igaz­ságnak, mint a hazugságok”. Egyáltalán nem meggyőződésem, hogy amikor ezt mondta e jeles férfiú, ép­pen akkor tévedte volna a leghatalma­sabbat... BALIPAP FERENC Bátaszéki zenés nyár ’89 A bátaszéki Petőfi Sándor Művelődési Központ zenés programokat szervez az idén nyáron bátaszéki zenés nyár címmel. A műsor szervezői csaknem tíz vállalat hoz­zájárulásával programfüzetet jelentettek meg, amelyben a rendezvényről pontos tá­jékoztatást adnak az érdeklődőknek. A programsorozatot a Beatles-party, a Staféta együttes műsora indítja. A kon­cert a művelődési központ udvarán július 17-én, hétfőn 20 órakor kezdődik. Az együttesben Donáth László ritmusgitáro­zik, Pataki István szólógitározik, Molnár Ferenc basszusgitározik, és Bodó Károly dobol. A Staféta együttes három éve ala­kult, első, bemutatkozó lemezük május­ban jelent meg. Aztán a „stafétabotot” július 30-án, va­sárnap 18 órakor adják át Tokos Zoltán­nak, aki a római katolikus templomban ad hangversenyt. Közreműködik Balogh Fe­renc hegedűn és Szilvágyi Sándor gitáron. A programsorozat a Los Andinos kon­certjével folytatódik augusztus 18-án es­te 20 órakor a művelődési központban. Az együttes 1982-ben alakult. 1983-ban az országos diáknapok aranyminősíté­sét, 1985-ben a Kaláka nemzetközi folk- fesztivál nagydíját, majd 1988-ban a Ki mit tud? közönségdiját nyerte el. Dalait ecuadori, perui, bolíviai, és az Andok te­rületéről való népdalokból válogatták össze. Zenéjük főleg az indián eredetű fúvós hangszerekre épül, de emellett a pengetős hangszerek is nagy szerepet kapnak. A dalokat származásuknak megfelelően spanyolul, és aymara vagy kechua indián nyelven éneklik. Végül a zenés műsorokat a Magyar Barokk Trió hangversenye zárja. A kon­cert augusztus 27-én vasárnap 18 óra­kor a római katolikus templomban lesz. A trió tagjai Csetényi Gyula, aki egyben a Magyar Barokk Trió művészeti vezetője is, Bartha Zsolt és Kerek Ferenc. Az együttes 1970-ben alakult, azóta a hazai szerepléseiken kívül vendégszerepeitek Franciaországban, az NSZK-ban, Norvé­giában, Hollandiában, Olaszországban, Spanyolországban és Ausztriában. A bá­taszéki zenés nyár elöréláthatóan jövőre is megrendezésre kerül. A zenei műsorok mellett egyéb más program közül is válogathatnak az ér­deklődők. Augusztus 19-én, szombaton a sportpályán egész napos szórakozást ígér a Bátaszéki vigasságok. Reggel ki­lenc órától kezdődően különböző ügyes­ségi játékok, tekeverseny, labdarúgó­mérkőzések lesznek, a kisebbek nézhe­tik Múzsái András gyerekműsorát, a „Paff, a bűvös sárkány”-t. A nagyobbak sem fognak unatkozni, lesz kártyaparti, és halászléfőző verseny. A bátaszéki Mini Színkör előadásában láthatják Vörös­marty A fátyol titka című színdarabot. Persze zenében sem lesz hiány. A báta­széki Színkör tagjai modern táncokat mutatnak be, lesz countrymuzsika, tánc­dal, magyarnótaéneklés, és bűvészke­dés is. A napot a fiatalabbaknak diszkó, a felnőtteknek vacsorával egybekötött bál zárja, ahol a zenét a Derby együttes szol­gáltatja. Akik komolyabb művészeti csemegére vágynak, azok megtekinthetik Tamási János festőművész állandó kiállítását az MSZMP nagyközségi bizottsága székhá­zában. Az Amiről a fénykép mesél: Báta- szék című kiállítás a művelődési köz­pontban látogatható július 15-től szep­tember 15-ig hétköznap 9-17 óráig. A programfüzetet Ordas Iván A speciá­lis ellenőr és a birkák című írása teszi gazdagabbá. Akiknek részletesebb felvi­lágosításra van szükségük, vásárolják meg a programfüzetet, és ha minden ren­dezvényt megnéztek, még mindig meg­oldhatják a rejtvényt magyar és német nyelven. - halmai -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom