Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-10 / 160. szám
1989. július 10. NÉPÚJSÁG 5 Vélemények, viták, álláspontok Néhány kritikai észrevétel az MSZMP szervezeti szabályzattervezetéhez Szerveződések Szekszárdon Új módszerek, új formák Bevezető helyett álljon itt egy történelmi tanmese. Valamikor régen, a mondák ködébe vesző időben felkereste egy öregasszony a római királyt, s kilenc pergamentekercset ajánlott fel vételre, elképesztően magas áron. A király csak nevetett a hóbortosnak látszó ötleten, mire az anyóka három tekercset azonmód tűzbe hajított, s megismételte ajánlatát - változatlan áron. Ez még egyszer megismétlődött, mire a királyt egy szorító érzés arra késztette, hogy most már megnézze, miről is van szó. A maradék három tekercs így került Róma levéltárába, ez volt a híres Sibylla három szent könyve, a római államvallás és szertartások ezután sokáig használt kelléke. E tanmesét később, a köztársasági korban általában a király, sőt a királyok ostobaságának és korlátoltságának bizonyítása céljából terjesztették, ám mint minden éremnek, ennek is két oldala van. A célnak ugyan a maradék három kötet is tökéletesen megfelelt hosszú évszázadokig, így felesleges is lett volna mind a kilenc megléte és használata. Jó, hogy a többit Sibylla a tűzre dobta, a kevesebb így lett értékesebb. Ez is egy immanens értelmezés, nemde- bár? Ez az egész „ügy” az MSZMP új, s e lap hasábjain is közzétett szervezeti szabályzata (tervezete) kapcsán jutott eszembe. A kevesebb itt is több lenne, ezért általános véleményem a szabályzatról már benne is foglaltatik cikkem címében. A nagy terjedelem riasztó, akár szabályzatról, adóívről, szerelmes levélről vagy bármi másról van szó. De túl az általánosságokon, álljon itt néhány érv a rövidítés mellett. Először is a szabályanyag is áttekinthetőbb, érthetőbb, megjegyezhető. Elég a lényegeset .leírni, minden kérdés úgysem szabályozható kimentő részletességgel, az alapelvek a fontosak. Másodszor: nem igaz, hogy a keretszabályozás - ez a tétel a jogszabályokra, sőt, mindenféle írott normaalkotásra is áll - teret enged az önkénynek, anarchiának és más nem- kívánatos jelenségeknek. Ellenkezőleg, éppen a bürokratikus túlszabályozottság az, amely az élet minden területén gátolja az alanyok értelmes, felelős, autonóm cselekvését, s polgárból alattvalóvá degradálja őket, de témánk szempontjából is így válnánk egyenjogú tagokból „tagság”-gá. A példa analóg a jogszabályi rendszerrel: a jogállam és demokrácia felé nemcsak új szabályok alkotásával haladhatunk, de a szabályanyag megtizedelésével is. (Úgy, hogy a tizede maradjon!) Harmadszor: a legalapvetőbb szabályok és alapelvek lefektetésén túl minden párt szervezeti szabályzata (statútuma) azért is rövid, mert ez államjogi kellék, ennek megléte és csatolása kell az engedélyezéshez és nyilvántartásba vételhez, ez a „nyilvános” pártdokumentum. Ami ezen túlmutat, s a párt belső életében igazán fontos, azt legtöbb demokratikus pártban a kialakult szokások, határozatok, konvenciók szokták rögzíteni. Eddig a rövid, keret jellegű szabályozás mellett próbáltam érvelni, de tisztában vagyok vele, hogy ettől szélsőségesen eltérő nézetek is lesznek, s van aki „reményt” írna. Nagyon fontos még a szabályzat nyelvezete, ezen már tükröződik az a felismerés: az eddig használatos mozgalmi-apparátusi-bürokratikus zsargon nem emberi nyelv, de e felismerés következetes véghezvitele felemásan sikerült. Ezen túlmenően néhány részletproblémáról is szólnék. Nem tetszik a „pártfegyelmi” kifejezés, ezt mellőzni kellene. Azzal egyetértek, a párt és a mozgalom szakíthasson renitens tagjával, de erre nem a munkajogból kölcsönzött fegyelmi kifejezés a legszerencsésebb. (Arról nem is szólva, a munkajog is bízvást megszabadul nemsokára a büntetöjogias szemlélettől, melyet még az ötvenes években vett fel, így az egész „fegyelmi” jogintézmény is jogtörténeti kategóriává válik.) Érdekes nóvum a vallásosság megítélése, mely a tervezet szerint a jövőben nem lesz bűn a tagoknál. Milyen érzéssel olvastam? Legjobban egy enciklika elme fejezné ki ezt, idézem hát: „Gaudium et spes". Hiányolom viszont a pártoló tagság kategóriáját a tervezetből. Ez életképes megoldás lenne, különösen, ha a várható választási metódusokra gondolok. Előfordulhat sokakkal, az egyik szavazatukat pártprogramra (listára) adják, a saját választókerületükben viszont más szempontok szerint mérlegelnek, de fordított eset is elképzelhető. Ez a kettősség a modern államokban egyáltalán nem ritka választójogi magatartás, sőt van ahol tömeges (NSZK), s ennek jó bázisa lehet a pártoló tagság. Kár ezt kizárni, bármilyen kevés is lesz kezdetben az ilyen tagok száma, ez is minket erősít, nem beszélve az önként vállalt és meghatározott mértékű felajánlásokról. (Ha már az önkéntességet említettem, hosszú távon a „rendes” tagdíjnál is elképzelhetőnek tartom a mérték ilyetén való meghatározását, esetleg a párt a minimumot szabná meg.) Ugyanakkor a „rendes” MSZMP-tagokat sem zárnám ki a lehetőségből, hogy adott esetben más pártnak pártoló tagjai lehessenek - ahol van ilyen intézmény, s nem kizáró feltétel az MSZMP- tagság. így épülhet fel a lelkekben is a koalíció. Fellelhetőek a tervezetben még a régi beidegződések is, ilyen például a 44. és a 46. szakasz, melyben a szerzők a párt egyes szerveit minősítenék önálló jogi személynek. Jog- alanyiságot azonban csak az állam adhat (ismerhet el), a jogi szabályozást ne „előlegezze meg” a szabályzat, illetve a későbbi jogszabályi rendezés után felesleges ismételni az ilyesmit. Ez is a rövidítés irányába hat, melyet annyira kihangsúlyoztam, hogy kritikámra is alkalmaznom kell. így hát abbahgyom. DR. TÓTH TIVADAR A Szekszárdon élő MSZMP-tagok több új módszerrel, formával kísérleteznek a lakóterületi politikai, és pártmunka élénkítése érdekében. A párt tagjai már harmadik fordulóban találkoznak egymással a lakóterületen, pillanatnyilag szervező elvként a jelenlegi tanácstagi körzeteket figyelembe véve. Több körzetben, illetve nagyobb természetes lakóegységben indultak el újfajta szerveződési formák és ezek működtetésére új módszereket alkalmaznak. Az előző két fordulóban a városi pártbizottság hívta meg az MSZMP tagjait az ismerkedő, és a választási programmal foglalkozó összejövetelre. A harmadik körben már maguk a párttagok értesítik egymást a találkozás helyéről, idejéről és maguk határozzák meg a tárgyalandó témákat is. Több helyen még nem döntötték el, hogy alapszervezetet alakítanak majd, vagy pedig kötetlen pártszerveződésként működnek, illetve olyan tervek is vannak, hogy nemcsak a párttagságot aktivizálják, hanem fórumot és programot kínálnak a környéken élő pártonkí- vüliek számára is. Vannak, akik a legnagyobb nyilvánosság bevonásával készülődnek, mások mindössze nyolcán fognak össze, hogy programot szervezzenek a környezetükben élőknek. Megalakult időközben egy mindezektől teljesen eltérő forma, a városi ifjúsági alapszervezet. A Tambov lakótelepen majd alapszervezetet kívánnak alakítani. Az érdeklődés Szövetség a hagyományos partnerszervezetekkel A megyei pártbizottság az együttműködést szorgalmazza Elsősorban a közelgő választások adták időszerűségét annak a kötetlen eszmecserével egybekötött találkozónak, melyet négy szervezet részvételével tartottak meg az MSZMP Tolna Megyei Bizottsága épületében. Az összejövetelt kezdeményező fél nevében Jánosi György, a megyei pártbizottság első titkára, valamint Herczig Ferenc, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte a vendégeket, így Péti Imrét, az SZMT ve.- zető titkárát, Varjas Jánost, a HNF Tolna Megyei Bizottságának titkárát és Schatt- mann Csabát, a Tolna Megyei Ifjúsági Szervezetek Szövetségének első titkárát. Mint Jánosi György bevezető szavaiban hangsúlyozta, célszerű lenne bizonyos kérdésekben közösen és előre gondolkodni, ilyen módon is tovább erősítve a már eddig is létező együttműködést. Ezt követően röviden ismertette az MSZMP választásokkal kapcsolatos álláspontját, amit a meghívottak saját szervezeteik elképzeléseivel vetettek egybe, illetve egészítettek ki. A célkitűzések részletezése folyamán többek között felmerült a közös programok kidolgozásának igénye, a választásokon a közös jelölt(ek) indításának lehetősége. Összegzésként Jánosi György néhány elfogadásra ajánlott javaslatot fogalmazott meg, melyek szerint az MSZMP messzemenően tiszteletben tartja bármely szervezet önálló törekvéseit, azokat semmiféle módon nem befolyásolja. Mindamellett az MSZMP meglátása az, hogy érdemes lenne a hagyományos partnerszervezetekkel - így az SZMT-vel, a HNF-fel és a Tomiszsz-szal is - stratégiai szövetségben tevékenykedni. Végezetül a jelenlevők egyetértettek azzal a felvetéssel, mely a résztvevők körének további bővítését szorgalmazta: ennek megfelelően örömmel üdvözölnék, ha a közeljövőben - várhatóan augusztus első felében - sorra kerülő találkozón más érdekképviseleti szervek is élnének a tevékeny közreműködés lehetőségével. és az igények felmérésre, a feladatok körvonalazására megkezdték a szervezést. A kezdeményezés a 42-es számú tanácstagi körzetből indult el, a kedd esti rendezvényre is ennek a körzetnek az MSZMP-tagjait hívták meg. A kötetlen beszélgetésen dr. Ferincz János a körzet tanácstagja és Rácz Zoltán a Szekszárd Ért-klub képviselője vett részt. Az érdekes és mintegy kétórás eszmecsere fő témája a városfejlesztés stratégiája volt. Rácz Zoltán ismertetett egy tanulmányt, ami koncepciójában egy újszerű város- építészet és -fejlesztés elveit tartalmazza. Lényege a város hagyományainak és hangulatának, az építészeti értékeknek a megőrzése, de egyáltalán nem statikus állapotában, hanem szerves fejlődésben, a választók igényei és a pénzügyi lehetőségek függvényében. Az elképzelések másik sarkalatos pontja, hogy a hivatal az végezzen adminisztratív hivatali munkát, ne pedig tiltásokkal akadályozza az állampolgárt és a szerves fejlődést. Döntsön az önkormányzat, de a lakosság valóságos képviseletében. Nyilvánvaló, hogy a tanácstestület nem szakemberekből áll, ezért az építészekből alakuló egylet - a tanáccsal partneri viszonyban állva, szaktanács- adói feladatokat is ellátna. Részt vennének a lakosság tájékoztatásában is. A koncepció teljesen új vonása, hogy a természetes lakóterületi egységek bizonyos pénzösszeg felett is rendelkezve, területi építészt alkalmaznának, aki ismerve a helyi sajátosságokat, hagyomá(Folytatás az 1. oldalról.) Pár héttel ezelőtt Budapesten találkozott az a 100-120 vezető politikus és az állami élet különböző területén dolgozó személyiség, akik létrehozták, megalakították a Demokratikus Magyarországért Mozgalmat, azzal a nem titkolt céllal, hogy a ma hatalmon lévő és csak formálisan egységes MSZMP-nek élő lelkiismeretévé váljon, s ha a politika kényszere úgy hozza, a reform következetes kikényszerítése érdekében párttá alakuljon. A mozgalom nem a tagadás, hanem az integráció elvére épül - ellentétben több párttal és szervezettel s a szellemiség az, ami megfogalmazhatná igazi céljait. Tudatosítani kell, hogy a szocializmus nem azonos az elmúlt negyven évvel, de a valós értékeket fel kell ismerni és átmenteni egy demokratikus Magyarország megteremtéséhez. A párton belüli megújulási kényszer, készség és ennek felvállalása jól érzékelhető, de óriási hiba lenne megfeledkezni a fenyegetően jelen lévő és megerősödhető rendpárti diktatúra, a véres leszámolás és a bosszúállás különböző erőiről. „Nem babra megy a játék”, s ha az MSZMP-nek nem komoly a megújulási szándéka, a mozgalom nem vállal vele közösséget. A mozgalom szervezése nyilvánvaló hatással volt az MSZMP KB legutóbbi ülésére, ahol történelminek mondható, minőségi változások történtek. Ilyen minőségi változás volt, nyokat, felelős lenne az 5-7 ezer lakost összesítő városrész építészeti kultúrájáért. Ezek az építészek megfelelő jogokkal bírnának a szakterületükbe vágó döntésekben. A koncepciónak sok más részlete is kidolgozott. A koncepció szakmai vita előtt áll. Herczig Ferenc, aki egyik kezdeményezője volt a szerveződésnek, arról beszélt, hogy valamennyi városi tanácstagnak rendelkeznie kellene bizonyos pénzösszeggel, amelynek felhasználásáról választóinak elszámolni lenne köteles. A körzetre eső és felhasználható ősz- szeg felett valóságos rendelkezési joga lenne, tehát azt „lehívni” csak az ő szavazata, illetve aláírása alapján lehetne. Természetesen annak nem lehet adminisztratív akadálya, hogy az összeget több éven át gyűjtse a körzet, egy-egy regionális cél érdekében. Tanácstagok - ezzel együtt a környéken élők - szövetkezhetnek beruházások megvalósítására, vagy ezt az összeget is felajánlhatják nagyobb városi beruházáshoz. Az ötlet érdekeltséget teremtene a tanácstag és a .lakókörzet választópolgárai viszonyában is. Sok más mellett szó esett még a vállalkozói tanácsi magatartásról, a jövendő önkormányzati vagyon célszerű felhasználásáról, illetve befektetéséről. A mintegy kétórás beszélgetés végén a jelenlévők abban állapodtak meg, hogy a programsorozat folytatódik. hogy a proletárdiktatúra helyett, mint rendező elv megjelent a demokratikus szocializmus fogalma. A szervezők elvetették, hogy feltételekhez kötött legyen a kapcsolódás, akár egyénileg, akár szervezetileg jelentkezhet bárki, bármelyik szervezet. A tervek szerint a Demokratikus Magyarországért Mozgalom a kongresszust megelőzően egy hónappal nagyszabású demonstráció keretében bont majd zászlót. Ha párttá alakul, nyilvánvalóan kész a koalícióra, s akár egy centrumpárt szerepét is betöltheti akkor, amikor a közmegegyezés feltételei még nem értek be. A tájékoztató után parázs hangulatú vitában csaptak össze az indulatok és vélemények. Ennek lényege, hogy túl soknak tűnik a politikai taktikázás, kevésnek az eredmény, az MSZMP elvesztette szavahihetőségét, hitelét és csak any- nyi ereje maradt, hogy a kongresz- szusig ne essen elemeire. Gyenesei István válaszaiban megfogalmazta, hogy a legfontosabb láncszem a helyi politika, aminek élére olyan személyek kellenek, akik politikailag hitelképesek. Rendkívül szimpatikusnak, követendőnek és reformszelleműnek nevezte a Tolna megyei példát, ahol a pártmozgalom élére olyan ember került, aki munkáját társadalmi funkcióban végzi és ezzel a pártonkívü- llek szimpátiáját is elnyerte. Az érdekfeszítő tájékoztató és vita a késő esti órákban ért véget. M. I. Pártról, pártban gondolkodva A szocializmus modelljének vannak ismérvei. Meg kell vizsgálni a társadalmat ezen ismérvek alapján, és akkor rájövünk, mit kell megváltoztatni, mi a hibás. Sokáig hangoztattuk, hogy a pártnak önmaga ellenzékének kell lenni, és lesöpörték a porondról, akik másként gondolkodtak, mint az uralkodó vezetés. Lesöpörtek kommunistákat és reformereket a legnagyobb igazság, a dolgozó tömegek nevében. Lenin már 1920-ban kifejtette, hogy a pártban a jobboldaliságon túl, a baloldaliság, a kompromisszumokra nem hajlandó magatartás, politikai tévedések sorozatát vonja maga után. Lenint az SZKP élén Sztálin követte, akiről ismert az a tény, hogy erősen baloldali elhajló volt, és hatása behálózta a nemzetközi kommunista mozgalmat. Sztálin és hűbéresei a marxizmus-leninizmus eszméjét sztálini keretekbe foglalva eltorzították. A torz szemlélet súlyos következményeit viseli ma is az MSZMP. Nem tanultuk meg különválasztani a lenini értékeket a sztálini értékektől. Nem engedtük, hogy igazi vita bontakozzon ki a párton belül, így nem fejlődött sem a politikai kultúránk, sem a párton belüli demokrácia. 1988 májusában az MSZMP országos értekezlete elindította a reformfolyamatot, tehát elkötelezte magát a reform mellett. A mai helyzetelemzés egyértelműen bizonyítja, hogy a sztálinista modell maradványait fel kell számolni. Az elmúlt egy év alatt megjelentek a többi pártok, amelyek nélkül már nem lehet nekünk politizálni. Legtöbbjük a nép nevében szól, és élesen kritizál, ez szükséges is, de azt is látni kell, hogy felélénkült egy megtévesztően rafinált ideológiai tevékenység, mely tagadja a munkásosztály létét Egyre sűrűbben halljuk, hogy az MSZMP változtasson nevet, és váljon értelmiségi párttá. Fel kívánom hívni a figyelmet arra, hogy „a proletariátus (a munkás) még ma is meghatározó alapvető osztály és felszabadítása még nem fejeződött be. (Sem nálunk, sem a világban.)” És ha a napi politikai harc szempontjából nézzük, akkor is kitűnik, hogy a pártok közötti versengés célja a politikai hatalom megszerzése, és ez azon fog eldőlni, hogy kire szavaz a munkásosztály. (Ez akkor is így lesz, ha ma egyesek a munkásosztály meglétét nem ismerik el.) Veszélyesnek tartom a pártszakadásra irányuló törekvéseket, melyek nem a párt érdekeit, hanem egyes politikai vezetők egyéni érdekeit szolgálják. Csökkentik a párt cselekvőképességét! Az országban egyre több érdekképviseleti csoport szerveződik, melyek keményen fellépnek követeléseikkel. A munkásosztály gondjait úgy tűnik, ma nem vállalja fel egyetlen párt sem egyértelműen. Mi a járható út ma? 1. A Központi Bizottság dolgozza ki a leglényegesebb tennivalókat. 2. A különböző irányzatok képviselői ezt vitassák meg, és alakítsák ki álláspontjukat. •3. A viták alapján kialakított országos és helyi programmal kell, kellene a párttagság és az ellenzéki politikai erők előtt megjelenni. így válhatunk nyílt, csapatmunkával ismét cselekvő politikai erővé! ................... S zilagyi Janos M SZM P-a la pszervezet, Mórágy- ihárosi Ha a politika kényszere úgy hozza, párttá alakul a Demokratikus Magyarországért Mozgalom
