Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-10 / 160. szám
1989. július 10. NÉPÚJSÁG 3 Ez a cigánytábor nem megy az égbe A földön szeretne maradni, békében, békességben, tisztességgel, tisztességben, egyenrangúan. Dombóváron július 3-10. között cigány olvasótábort szervezett a művelődési otthon könyvtára, először Tolna megyében. A jelenlevők 10-14 éves cigány fiúk és lányok, szám szerint 27-en, a megye minden részéről. Az esemény hagyományteremtő kiván lenni, bár Dombóváron elindult valami a cigánykutatás területén. Volt cigány nyelvtanfolyam, és van cigányklub és nemcsak a cigányoknak. A szervezők továbbképzésen vettek Az MSZMP kezelésében lévő duna- szentgyörgyi pártház szinte egész évben üresen áll, kihasználtsági foka csak órákban mérhető. Az 1989 februárjában tartott falugyűlésen több felszólaló is indítványozta, hogy a pártház kezelési jogát a község kapja vissza. A paksi városi pártbizottság jelenlévő képviselője nem érezte magát kompetensnek azonnali válaszadásra, azonban határozott ígéretet tett arra, hogy a kérést vezetőihez továbbítja, és a választ a helyi tanárészt, tanulták a „tábort”, hogy igazán fel- készülten, a cél elérésére alkalmas módon vezethessék azt. A 6-7 tagú kiscsoportokat zömmel pedagógusok vezették, beszéltették a gyerekeket, mindenki el- • mondhatta, mit gondol a barátságról, az igazságról, a családról, a szerelemről, a hagyományról. A cél nyilvánvaló: a cigányságérzet, tudat, az emberi tartás erősítése, önmaguk megismerése, helyük egy idillben, egy emberközpontú társadalomban. A sokszínű programból egy-két érdekesség: dr. Gémes Balázs néprajzkutató, Zombocson keresztül a kérdezőkhöz eljuttatja. A fenti sorokat - nem szó szerint - abból a levélből idéztük, melyet a Magyar Demokrata Fórum dunaszentgyörgyi szervezete fogalmazott meg és küldött el többek között az MSZMP megyei első titkárának, a megyei tanács elnökének, a dunaszentgyörgyi tanács elnökének, a paksi városi pártbizottság első titkárának, valamint a dunaszentgyörgyi párt- alapszervezet titkárának. ri Ottó csillagász előadásai, közös program a dombóvári cigányklubbal a Nyerges-erdőben. Különleges színfoltja volt a szerdai napnak Choli Daróczi József és Gyarmati Farkas Dezső költők, a Hátrányos helyzetű fiatalok életmód és szabadidő szövetség főtitkára és munkatársa látogatása. Arra a kérdésre, hogy mi késztette őket arra, hogy elfogadjanak egy meghívást egy 30 főre tervezett táborban, Choli Daróczi elmondta, a cigány értelmiség elsőrendű feladata, hogy ott legyen a „népe" életének gyakorlati kialakításában. C ezzel saját magát kiA levélben közük még, hogy a válasz a falugyűlésen felvetett kérdésre eddig nem érkezett meg, ezért „türelmük elfogyott”, most már nemcsak kérik, hanem követelik, hogy az MSZMP adja át az épület kezelési jogát a községi tanácsnak. Mint írják, nem az MDF-nek van szüksége székházra, hanem például az állatorvosnak szolgálati lakásra, ő ugyanis „Gerjenből felutazgatva nehezen tudja ellátni maradéktalanul a falu számára igen fontos hivatását”. vánja megvalósítani, újratermelni, ez egy küldetés, amitől feltöltödik. A cigányság gondjaival való azonosulásban lényegesen több a szubjektivitás, mint a tudatosság. Ezeknek a táboroknak fontos szerepe van az együttgondolkodás, a szeretet tanításában. A cigány olvasótábor anyagi fedezetét a Hazafias Népfront Olvasótábor Bizottsága és a Tolna Megyei Tanács biztosította. Ezúton tolmácsolom a szervezők köszönetét abban a reményben, hogy a szétszórt mag termékeny talajra hullott. M. I. Fotó: DOMBAI Mi Faller Dezsőt, a paksi városi pártbizottság első titkárát kérdeztük arról, állást foglalt-e a testület az érintett kérdésben, és ha igen, hogyan.- A június 29-i vb-ülésen foglalkoztunk a dunaszentgyörgyi pártház ügyével, ahol Hermann János, a községi tanács elnöke is jelen volt. Ott is elmondtuk, hogy nem zárkózunk el attól, hogy a község használja az épületet. A kezelői jogról nem mondunk le. Amig a vagyoni helyzet nem tisztázódik, bérleményként hosszú távon is rendelkezhet vele a tanács. Amíg szükségük van rá, és arra, amire akarják. így annak sincs akadálya, hogy lakás céljára átalakítsák, az állatorvos úr igényeinek megfelelően. Az MSZMP helyi alapszervezetének összejöveteleire a községben másutt is biztosítani lehet a helyet - hangzott a válasz. „Csúcstechnológia” az útjavításban Bizonyára csak a nem bennfenteseknek, no meg terrtWfezetesen azoknak nem árulok el titkot, akik pénteken 12 és 13 óra között a regölyi elágazó és a tamási erdő között autóztak. Az említettek ugyanis azt tapasztalták, hogy a tavaly javított útszakaszon lépésben haladta közúti igazgatóság teherautója, platóján két munkással. Az egyik két kezével a gépkocsi oldalára támaszkodott és előre nézett, míg a másik - itt a csúcstechnológia! - lapáttal apró zúzalékkövet hintett az útra. Vélhetően az volt a szándék, hogy a kánikulában megolvadt bitument ezzel szilárdítják. Nos, az elképzelés csak részben valósulhatott meg, hisz a szóróanyag egy részét elvitte a szél, más részét az autók kotorták le, a harmadikat meg majd betömjük autóinkkal a bitumenbe. Megvallom, hasonló „csúcstechnológiával” egy szomszédos országban találkoztam, (nem Ausztriáról, nem Csehszlovákiáról, nem a Szovjetunióról, és nem Jugoszláviáról van szó), ahol lelapátolták az aszfaltot az autóról, aztán vasgereblyével egyengették el... Tudom, nálunk egyelőre ettől nem kell tartani, hiszen vasgereblyében szegény ország vagyunk Bitumenben kis hazánk azonban nagyhatalom. Ezt látszik igazolni a pénteki szórás is - bár lehet hogy a tavalyi javításkor a kő volt kevés - és a szombati tapasztalatom is. Ugyanis Kocsola és Dalmand között a tavalyi útjavítás után a hét végén vastag, megolvadt bitumenrétegben autózhattunk Mondanom se kell, nem erőltetett bennünket a nevetés. Most jut eszembe: lehet, hogy nem is a technológia a hibás, hanem az alapanyag. Mert miért olvad meg az a fránya bitumen a kánikulában? De hibás a Nap is, mert annak sem kéne annyi hőt kibocsátani, hogy olvasszon is. Aztán hibás az autós is, mert miért éppen ilyen hőségben kell gépkocsiba ülnie ahelyett, hogy otthon maradna és kisétálna a strandra. A további morfondírozás helyett elárulom azt is, hogy az említett útszakaszon a padka tele van zúzalékkővel. Bár lehet hogy a nagy melegtől és a méregtől rosszul láttam. Egy bizonyos - csak a magam nevében beszélek! - ebből a Tolna megyei specialitásból nem kérek. Lehet azonban, igazságtalan vagyok, mivel nem veszem figyelembe, hogy az útalapra igénybe vett forintjainkból csak bitumenre futja... - él Orvoslakás lesz a pártházból? Az MDF most már nem kér - követet Közéleti, mozgalmi központ alakult Az 1989. június 26-án Szekszárd déli lakónegyedében szervezett tanácskozás résztvevői - a kezdeményezőkhöz csatlakozva - közéleti, mozgalmi központ létrehozását határozták el. A további szervezési feladatok ellátására ideiglenes intézőbizottságot hoztak létre. A tanácskozáson jelen lévők megbízták az ideiglenes szervezőbizottságot, hogy a vitában elhangzottak figyelembevételével hozzon nyilvánosságra állásfoglalást: | A mozgalmi központ kezdeményezői — és támogatói egyetértettek abban, hogy a szerveződés az MSZMP bázisán történjen, párttagokat és pártonkivülieket egyaránt tömörítve. Működési alapelvként fogadták el az önkéntességet, az önállóságot fokozatosságot, a nyilvánosságot, valamint a rugalmas szerveződést. Egyetértettek abban, hogy a mozgalmi központ fő szervező ereje az a kommunista közösség (vagy távlatilag közösségek) legyen(ek), amelynek tagjai szakítani akarnak az üzemi pártszerveződési elvvel, a hagyományos értelemben vett alapszervezeti működéssel. A résztvevők megítélése szerint a szervezet működéséhez szükséges feltételek rövid időn belül megteremthetők, biztosítható a tagsági viszony fenntartása, illetve újak létesítése. A létrejövő szervezet nem törekedhet kizárólagosságra a lakóterületi munkában, vállalja az együttműködést minden tenni akaró lakossági csoporttal és állampolgárral. |_ A jelenlévők szükségesnek látják a — közéleti mozgalmi központ működésének megkezdését, a szervezeti és személyi feltételek megteremtését, politikai rendezvények, akciók szervezését. Megfogalmazódott, hogy az emberek érdeklődésére építő, érdekeiket félválláig programok, összejövetelek szervezésével, a lakossági kezdeményezések felvállalásával el kell oszlatni a gyanakvást, s feloldani a közélet iránti közömbösséget, elzárkózást. Olyan politikai akciókra van szükség, melyek állásfoglalásra, aktivitásra késztetik a város polgárait, a helyi önkormányzat, a várospolitika alakításában. |_ A vitában résztvevők indokoltnak —- tartották, hogy a városi pártbizottság adjon számot a pártértekezlet óta végzett munkáról. Véleményük szerint a városi'pártbizottság politikai kezdeményező, újító szerepe csökkent, nem használta ki kellően a pártértekezlet adta lendületet. A felvetett várospolitikai kérdések megoldásában nem érzékelhető megfelelő előrelépés. Az alakuló új lakóterületi szerveződések és a városi pártbizottság szoros együttműködésének kiindulási alapja is lehet a végzett munka értékelése és a feladatok közös számba vétele. * 1989. július 10-én 19.00 órára az V. Sz. Általános Iskolába ismét találkozóra hívják a mozgalmi központ szervezői az érdeklődőket. Várják mindazokat, akik elfogadják vagy szeretnék kiegészíteni az állásfoglalás-tervezetben megfogalmazottakat. Az összejövetelen beszélgetést kezdeményeznek az MSZMP Szekszárd Városi Pártbizottság első titkárával és a Tolna Megyei Tanács pártbizottságának titkárával. Kérik, a találkozón jelezzék, hogy környezetükben milyen várospolitikai kérdések foglalkoztatják az állampolgárokat. A felvetéseket is figyelembe véve később fórumot szerveznek a kereskedelmi ellátásért, a lakossági szolgáltatásokért stb. felelős vezetőkkel. Ordas Iván: Őr az udvaron Börtönélmények 1956-57-bő! 57. A főszereplő kétségtelenül Bácskai Sándor volt. Az alacsony, barna bőrű emberke megszokott gépállomási bundájában jelent meg a bíróság előtt és kerek negyven percen át folyamatosan és megállás nélkül hazudott. Összekevert dátumokat és tényeket. Szentül állította, hogy én már az ideiglenes munkástanácsnak is tagja letttem volna. A számba adott olyan kifejezéseket, melyek egyrészt sosem hangzottak el, másrészt ha elhangzanak, ő lett volna az utolsó, akinek a füleit tanúnak hívom mindezekhez. Fröcsögte a gyűlöletet és ebben kétségtelenül egyek voltunk, mert ebben az órában én is mérhetetlenül gyűlöltem ezt a pondrószerű élőlényt, akit idáig tulajdonképpen csak megvetettem és emberszámba se vettem. Az arcát, sajnos, nem láthattam, de a hátán összekulcsolt kezeiben egész időn át gyönyörködhettem. Ezek a tömpe körmű, rövid ujjak szüntelenül gyúrták, gyömöszölték egymást és verejtékben úsztak. Különösen verejtékezett akkor, amidőn az ügyvédek - egy Andrissal kapcsolatos kérdésben - egyesült erővel és ragyogó összmunkával sarokba szorították, olyan pompásan bizonyítva rá a tulajdon szavaival egyik hazugságát, hogy már-már elnevettem magamat. Azután rám került a sor és dr. Mezei felszólított, hogy tegyem meg észrevételemet Bácskai vallomásával kapcsolatban. A következőket mondtam:- Való igaz a tanúnak az az állítása, hogy rokonságban nem vagyunk. Perben azonban már 1957 januárjában voltunk, haragban pedig 1956 decembere óta vagyunk. Egyebekben minden tekintetben fenntartom eredeti vallomásomat a tanú állításaival szemben. Rajtam is erőt vett a tárgyalás jogi stílusa, hiszen kedvem szerint drasztikusabban fogalmaztam volna. Emberileg érdekesebb volt számomra Csordás Tivadar, a szélkakas természetű üzemgazdász. Ö éppúgy nem tudta, ahogyan a többi tanú sem, hogy rendőrségi vallomása még valaha az én szemem elé kerül. így a régi jó szomszéd és kolléga stílusában üdvözölt és én semmi okát nem láttam, hogy ne tegyek hasonlóan. A déli tárgyalási szünetben egymás mellett ültünk és egy ideig közömbös dolgokról beszélgettünk. Aztán igy szólt hozzám:- Na, hogy ál! a helyzet? \ ' Vállat vontam:- Majd meglátjuk...- És a tanúk? - kérdezte ő. - Mit kell vallani? Tüstént megéreztem belső bizonytalanságát. Könnyű volt kigyót-békát kiáltani rám a hátam mögött, amikor csak egy rendőrnyomozó ült a jegyzőkönyv mellett, mint ugyanazokat a kijelentéseket most elismételni a jelenlétemben. A rendőrség tanúi valószínűleg egytől-egyig arra számítottak, hogy én közbiztonsági őrizetbe kerülök és soha nem kerül sor vallomásuk nyílt színi megismétlésére. Most azonban ott ültem én, aki ugyan félelmetes jelenség nem vagyok, de akiről mindenki tudta, hogy írásban éppen elég régóta bánok a szavakkal ahhoz, hogy adott esetben minden tőlem telhetőt megtegyek önmagam védelmére. Csordás kérdése azonban lehetett beugrató jellegű is, éppen ezért változatlan nyugalommal válaszoltam:- Csak az igazat, Tibikém! Bőven elég, ha az igazságot vallód... Mire ő:- Hiszen én a rendőrségen is az igazat vallottam!- Igen. Tudom! - válaszoltam és idéztem: „Mindig is a rendszer aktív ellenségének ismertél...”1 Közben mosolyogtam, de azt hiszem nem túl barátságosan, mert Csordás - aki egyébként nem egykönnyen jött zavarba - fülig pirult. Fél órával később pedig a teremben imponáló ügyességgel úgy alakította át terhelő rendőrségi vallomását, hogy az kétségtelenül előnyömre szolgált. Nem mindenkit áldott meg az ég kellő szókészséggel az ilyesfajta bukfencekhez. Tatár István, a munkástanács titkára, egyszerű traktoros volt és lényegesen nehezebb beszédű mint Csordás. Ő még az ügyészt is kihozta a sodrából, amikor épp az ellenkezőjét vallotta annak, amit a rendőrségen. Ugyanis Tatár ilyesféléket mondott:- Kényszerítettek, kérem! Gumibottal bökdösték a mellemet... Érmes paprikavörösre válva rikácsolt, de ez a lényegen nem sokat változtatott. (Folytatása következik.)
