Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-24 / 172. szám

1989. július 24. NÉPÚJSÁG 3 Ne a román példát kövessük! A halogatott beruházás a legdrágább Eldöntött tényként könyvelte el mindenki. Ha társaságban szóba került, egyesek tudni vélték, hogy hol tartanak a földmun­kák és hogy mennyi pénzt költöttek már a paksi atomerőmű negyedik és ötödik, ezer megawattos blokkjaira. Most pedig olvashattuk az újságokban, hallottuk a rádióban, hogy az Állami Energiafelü­Számolgató Hogy is van ez? Az ember néha fölkapja a fejét a különböző számadatok hallatán. Egyszer azt mondják, hogy az atomerőmű részesedése a hazai termelésből 30 százalék, máskor meg azt, hogy 50 százalék. Hogy a nem energetikus olvasóink is eligazodjanak a témában, bátorkodom némi ma­gyarázattal szolgálni (miután nekem már elmagyarázták). A rendelkezésre álló összes hazai villamoserőmü-teljesítmény 6000 megawatt, vagy ha közeledni akarunk a számunkra kézzelfog hatóbbnaktű nő mértékegységekhez, akkor 6 millió kilowatt. Ez azt je­lenti, hogy ha minden erőművünkteljes kapacitással dolgozna, akkor óránként 6 millió kilowattóra vil­lamos energiát lennének képesek előállítani. Fontos különbséget tenni a teljesítmény és az energia között. Az energia az, amely a porszívónkat működteti, amelyet az „árammérő” óránk kilowattórákban mér, és amelyért az áramszolgáltatónak fizetünk, az erömüvi teljesítmény pedig tulajdonképpen az energiatermelési lehetőség mértékét jelenti. Mivel az ország energiaigénye napi és éves ciklusokban állandóan változik, a villamosenergia-ter- melést is változtatni kell ehhez igazítva. Az ésszerűség persze azt diktálja, hogy az olcsón termelő erő­müvek működjenek állandóan, lehetőleg teljes kapacitással, míg a drágábban üzemelők csak szük­ség szerint, a csúcsidőszakokban lépjenek be, vagy növeljék a termelésüket. Nos, a bevezetőben említett különbségek ebből adódnak. A teljesítményt tekintve az 1760 megawattos atomerőmű közel 30 százalékot képvisel, de mivel olcsón és ezért állandóan üzemel, az évente megtermelt összes ha­zai villamos energiából 50 százalékkal részesedik, 12 milliárd 610 millió kilowattórával. Az importot még nem említettük. Ez úgy fogható fel, mintha lenne még egy erőmüvünk, amelyet tet­szésünk szerint használhatunk ki energiatermelésre, a szerződésekben meghatározott - majdnem 2000 megawatt - teljesítményhatárig. Tekintve, hogy viszonylag olcsón jutunk hozzá, ezt a forrást is - hasonlóan az atomerőműhöz - maximálisan kihasználjuk. Végül lássunk néhány konkrét számadatot. Az összes rendelkezésünkre állöteljesitmény tehát kö­rülbelül 8000 megawatt, ebből 6000 a hazai, amely a következőképpen oszlik meg: 1854 megawatt szenes, 2900 megawatt szénhidrogénekkel üzemelő és 1760 megawatt az atomerőmű, a többi vízi és egyéb, alternativ energiaforrás. A hazai erőmüvekben előállított egy kilowattóra villamos energia önj költségi ára szenes erőmű esetén 1,87 forint, szénhidrogénes erőmű esetén 1,63 forint, az atomerő­műnél pedig 1,09 forint Ez utóbbi adathoz még annyit hogy az atomerőmű a beruházási költség után tőkejáradékot fizet amely emeli az önköltségi árat, a többi erőmű ugyanakkor nem fizet ilyen járadé­kot Akkor reális tehát az összehasonlítás, ha az atomerőmű esetében is tökejáradék nélkül vesszük figyelembe az önköltségi árat amely Így 65 fillér kilowattóránként. A. A. gyelet szerint felesleges az energiaigény miatti aggodalom, az újabb alaperőmü építése legalább három éwel elhalaszt­ható. Kíváncsiak voltunk, hogy mi erről a PAV véleménye, ezért megkerestük Már­ton Jánost, az atpmerőmű beruházási igazgatóját.- Egyetértenek az energiafelügyelet prognózisával, miszerint a hazai ener­giaigény várható alakulása nem indokol­ja az újabb atomerőmüvi blokkok építé­sének azonnali megkezdését, hanem ráérünk három év múlva vagy még ké­sőbb dönteni?- Nem. Ez a gondolkodásmód nagy veszélyeket rejthet magában. Arról van szó, hogy az alaperőművek nagy beru­házások, építésük sokáig tart, tehát nyolc-tíz évre előre kell tervezni. Min­denki tudja, hogy a várható energiaigény szorosan összefügg a gazdaság fejlődé­sével, a nemzeti jövedelem jövőbeli ala­kulásával. És itt van a gond. Tudniillik ma senki nem tudja megmondani, hogy a nemzeti jövedelmünk hogyan alakul, még egy-két évre előre sem. Jelenleg nagyjából stagnál az energiaigény, de ez azt jelenti, hogy a lakossági fogyasztás mintegy három százalékkal nő, tehát az ipari csökken. Ebből kiindulva minimális fejlődést feltételezni és ehhez igazítani a villamosenergia-termelés prognózisát felelőtlenség. Hiszen mindannyian azt várjuk, hogy végre megmozduljon a ma­gyar gazdaság és erőteljesen növekedni kezdjen. Ha ez bekövetkezik - márpedig nagyon reméljük, hogy Így lesz - ugyan­akkor pedig nem biztosítjuk a növeke­déshez szükséges energiatöbbletet, ak­kor éppen ez lehet gátja a fejlődésnek. Könnyen kialakulhat olyan helyzet, amely Romániában hosszú évek óta megfigyelhető az energiaellátás terén. Tehát az a véleményünk, hogy nem egy stagnáló, hanem egy egészségesen fejlődő gazdaság feltételezéséből kell kiindulni, ez pedig szükségessé teszi alaperőmű építését. 1998-ban be kell lépnie egy új alaperőműnek, hogy az ipar fejlődése biztosított legyen. Döntés ez ügyben egyébként még nem született, talán októberre várható.- Az energiafelügyeletnek az a véle­ménye, hogy a csúcsigények kielégíté­sére olcsóbb, rugalmasabb és gyorsan üzembe állítható kombinált ciklusú gáz­turbinákat kell telepíteni áthidaló megol­dásként, amíg valóban sor kerülhet alap­erőmü építésére.- Csúcsigények kielégítésére, hézag­pótló szerepre ezek valóban alkalmasak, de nem helyettesíthetik az alaperőművét. Legfeljebb néhány száz megawatt telje­sítményig ésszerű a telepítésük. Már így is közel 50 százalékot képviselnek a gáz­zal és olajjal működő erőművek a hazai összteljesítményből. A szénhidrogének­ből előállított villamos energia pedig köz­tudottan a legdrágább. Nem beszélve ar­ról, hogy ezeknek a gázturbináknak elég rövid az élettartamuk és emiatt állandó jelentős tőkés importtal kellene számolni. Nem tudjuk elfogadni azt az álláspontot, hogy az alaperőmű kérdésben halaszha­tó a döntés. Most kell dönteni, mert a ha­logatás a legdrágább. A paksi atomerő­mű már átélt egy ilyen halasztást, jóval lassabban készült el, mint ahogy elké­szülhetett volna és a szükségesnél két­szer többe került. Sokszor felismert és sokszor elfeledett tény, hogy az idő pénz, hogy az évekig, évtizedekig elhúzódó be­ruházások a legdrágábbak.- Mi történt eddig a két ezres blokk építésének előkészítésében, mennyit költöttek erre?- Lássuk először a papírmunkát. Az a baj, hogy változóban van az egész irányí­tó apparátus, a régi szabályok nem min­dig érvényesek, újak pedig még nincse­nek. Megszűnt például az Állami Tervbi­zottság, amely régebben elbírálta az álla­mi nagyberuházásokat. Nos, mi tavaly el­készítettük az atpmerőmű bővítésére vo­natkozó fejlesztési célt, amelyet el is fo­gadtak. Ez a dokumentum felhatalmazza a beruházót a beruházási javaslat elké­szítésére, amely aztán megnyitja a pénz­tárcákat. Legalábbis régen így volt. Mi el­készítettük a beruházási javaslatot, a mű­szaki tervek is készen állnak és elfoga­dásra várnak. Tehát részünkről minden készen áll, most várunk, hogy mi lesz. De ezt senki nem tudja. Az ipari miniszter halasztást kért a kormánytól a beruházási javaslat benyújtására, mert ősszel hosszú távú energiapolitikai koncepciót akar a parla­ment elé terjeszteni. Tehát valószínűleg ott fog eldőlni a kérdés. Rátérek a kérdés második felére. A ter­vezett bővítés helye a jelenlegi blokkoktól északra eső terület, ahol eddig raktárak, egyéb kiszolgáló létesítmények voltak. Ezeket áttelepítettük egy még északabb­ra eső területre, amelyet előzőleg fel kel­lett tölteni. Ezen az új, feltöltött területen kiépítettük az infrastruktúrát, amely az építkezés kiszolgáló létesítményeihez szükséges. Az ezres blokkok építési te­rületét tehát szabaddá tettük és március­ban megkezdhettük volna a beruházás megvalósítását. Mindezekre az előkészí­tő munkálatokra négymilliárd forintot költöttünk. Ehhez hozzá kell tenni, hogy halasztás esetén a jelenlegi állapotokat meg kell őrizni és a fenntartás is sokba kerül.- Mennyi a beruházás tervezett költsé­ge?- Mai árakon 99,5 milliárd. Ma olcsón juthatunk atomerőműhöz a Szovjetunió­ból a jelenlegi elszámolási rendszerben. Gazdasági kapcsolataink azonban válto­zóban vannak, ki tudja, hogy a jövőben hogyan alakulnak. Biztos vagyok benne, hogy ha várunk, akkor sokkal drágább lesz.- Ha feltesszük, hogy az illetékesek döntése szerint meg kell kezdeni az alap­erőmű építését, még mindig marad egy eldöntendő kérdés. Mégpedig az, hogy a Bükkben feltárt szénre alapuló erőmű le­gyen-e, vagy pedig atomerőmű. Ön mi­lyen esélyeket lát az atomerőmű javára?- Én csak bizhatom abban, hogy a döntéshozók racionálisan mérlegelik mindegyik megoldás előnyeit, hátrányait és akkor nem lehet kétséges a válasz. Ma már nem mondható az, hogy a szenes erőmű beruházási költsége kisebb len­ne, ugyanakkor az atomerőműben állít­ható elő messze a legolcsóbban a villa­mos energia és a környezetet is össze­hasonlíthatatlanul kevésbé szennyezi. Gondoljuk csak végig. A bükki szén 150 méter mélyen van és külszíni fejtéssel akarják kitermelni. Holdbéli tájjá változna az egész környék. A talajvíz a szénnél magasabban van, tehát le kellene sül­lyeszteni, ami viszont veszélyeztetné az egész hegység karsztvízháztartását. És még nem beszéltünk a tízezer tonnaszám levegőbe kerülő porról, kén-dioxidról, nitrogénoxidokról, szén-dioxidról. A kör­nyezetünk lassan tönkremegy ezek miatt. Végül is minden ésszerű érv az atomerőmű mellett szól. . ÁRKI ATTILA Hogyan válik adókedvezménnyé a lakáscélú megtakarítás? Az állampolgárok lakáshelyzetének ja­vítása, illetve a - viszonylag - könnyebb lakáshoz való hozzájutás érdekében a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló módosított 1987. évi VI. tv. kedvez­ményben részesíti az úgynevezett „la­káscélú” megtakarításokat. A törvény rendelkezései szerint ugya­nis a fizetendő adóból levonható g lakás vásárlása, bővítése, építése céljából az adott évben pénzintézetnél - a megtaka­rító nevére elhelyezett elkülönítetten ke­zelt, a megtakarításból legfeljebb évi 36 ezer forint összeg 20 százaléka. (A levon­ható adó összege tehát legfeljebb 7200 forint lehet.) Az adókedvezmény igénybevételére jogosult az, aki a megtakarítást saját maga, házastársa, vagy egyeneságbeli rokona - ideértve az örökbefogadott, mostoha- és nevelt gyermeket, valamint az örökbefogadó, mostoha- és nevelő­szülőt is - részére lakás, illetve lakótelek vásárlására, lakás építésére vagy bővíté­sére használja fel. Lakáscélú megtakarítás csak a lakossági betétgyűjtésre felhatalmazott pénzintézettel kötött olyan megállapodás alapján lehetséges, amelyben a be­tételhelyező vállalja, hogy saját nevére és saját maga, vagy az általa megnevezett harmadik személy javára legalább ötéves takarékossági időtartam alatt havonta rendszeresen meghatározott pénzösszeget elhelyez - ennek te­kintendő az egyösszegű előrefizetés is. A betétben elkülönülten kezelik azt az összeget, amelyre a betételhelyező, mint az adókedvezmény alapjául szolgáló öszszegre igényt tart. Felhívjuk a tisztelt olvasók figyelmét, hogy a megtakarítás feltételét követő 90 napon belül a lakóhely szerinti adófelü­gyelőségen igazolást kell benyújtaniuk a kedvezményezett összeg lakáscélú fel- használására vonatkozóan. Az igazolások a következők lehetnek: - lakásépítés, bővítés esetén az építési engedély és az összeg felhasználását igazoló számlák -, lakás és lakótelek vá­sárlása esetén az adásvételi szerződés és annak a földhivatalhoz való benyújtá­sáról szóló igazolás, továbbá - hozzátar­tozó részére történt felhasználás esetén a rokonsági fok igazolása. A megtakarítás nem lakáscélra történő felhasználása esetén - amennyiben a megtakarító az adókedvezményt igény­be vette - a törvény szigorú szankció al­kalmazását írja elő. Ha ugyanis a magánszemély a megta­karítás felvételét követő 90 napon belül a lakáscélú felhasználást nem igazolja, vagy a felhasználás más irányú, úgy az igénybevett kedvezmény 40 százalékkal növelt összegét kell megfizetnie. Amint az előzőekből is látható, a tör­vény az adókedvezmény igénybevételé­vel kapcsolatosan nemcsak jogokat biz­tosít, hanem kötelezettségeket is ír elő. Ezek betartása minden állampolgár alapvető érdeke. APEH Tolna Megyei Igazgatósága Dr. Kovács Zoltán: Rekviem Ahogy én láttam és átéltem a második világháborút (II. rész)* 1943 májusában tértem haza a Szovjetunióból. Tolnán sze­reltem le. Először Bonyhádra, szüléimhez jöttem át, akik annyit aggódtak értem. Csak pár napot töltöttem náluk, majd Balaton- boglárra mentem, ahol feleségem és 4 éves fiam átmenetileg la­kott. A találkozásunk és együttlétünk nem sikerült jól. Válóper és válás lett belőle. Ismét visszatértem Bonyhádra egy hétre és innét Magyardió- szegre utaztam, a munkahelyemre. Az ottani óriási gazdaságnál - cukor- és szeszgyár részvénytársaságnál - dolgoztam. Ide tartozott egy nagy konzervgyár is. A vállalat a Hitelbank tulajdo­na volt. Itt életemnek egy remek időszaka következett. Elég jól teniszeztem. A vállalat vezérigazgatójának felesége (Paksiné) - volt országos teniszbajnok - részére készült el a két kitűnő pá­lya. Én partnere voltam. A két pályát télen vízzel töltötték fel és korcsolyáztunk rajta. Én jól korcsolyáztam. Mint elvált ember, igencsak kapós voltam és népszerű is. Több teniszversenyt rendeztem. Érsekújváron részt vettünk több rangos versenyen. A nagymenők még a munkahelyemről is kihívtak a közeli pá­lyákra játszani. Még mint labdarúgó is szerepeltem többször. Na de ez örökké nem tarthatott. Tudtam ezt jól, hisz a hitleri csordák űzték-hajtották a csatlósokat a harcba, óriási veszte­ségekkel. Nekünk pedig Erdélyért és Felvidékért komoly vérál­dozatokkal kellett fizetni. 1944. év májusára üzemünk hadiüzem lett. 1944 augusztusában megkaptam Tolnáról a SAS behívót. Már számítottam rá. A katonaládámba előre becsomagoltam a legszükségesebb ruhaféleségeket. Tolnán ismét a 18/III/2. zászlóalj géppuskás századához ke­rültem, mint gyalogsági ágyús szakaszparancsnok, két 48 min­es átmérőjű löveggel. Ezt a típust már ismertem. Amint az előb­biekben már megírtam, a németek a belgáktól zsákmányolták annak idején. Századparancsnokom Reinwald Gyula tartalékos hadnagy volt, váraljai lakos. Legénységemet már kiválasztották, nekem csak gyorsan kel­lett oktatnom őket. 1944. augusztus végén vagonba rakták a zászlóaljat és Nagykanizsára vittek bennünket. Itt rakodtunk ki és folytak a to­vábbi kiképzések, minden alakulatnál - aknavetősök, golyó­szórósok, géppuskások. Majd ki lettünk helyezve átmenetileg Csáktornya községbe. Itt is gyakorlatoztunk. Állítom, hogy a le­génységemnek semmi kedve nem volt a harcokhoz. A szovjetek akkor már a Kárpátoknál voltak. Hogy miért vittek * (A Rekviem I. részét 1989. június 20-tól kezdődően közöltük folytatásokban) bennünket épp Nagykanizsára, nem tudom. Talán megtévesz­tésből, de minek? Nagykanizsáról gyalogmenetben mentünk Kaposvárra, ahol bevagoníroztak bennünket. Innét üzentem Je­nő testvérbátyámnak és Erményi Imre bonyhádi lakosnak, hogy kb. mikor érkezünk a bonyhádi vasútállomásra, és szeretnék velük beszélni. A találkozás megtörtént és én két pisztolyt, tölté­nyeket és több robbanógyutacsot adtam át nekik a századpa­rancsnokom tudtával, mondván, ha a nyilasok vagy a volksbun- dosok erőszakoskodnának, használják fel. Azt, hogy hová visznek és vetnek be bennünket, nem tudtuk. Már nem is tudom a kirakodás helyét, csak annyit, hogy a román határnál lévő Kötegyán községnél 1944. szeptember 1-jével léptük át a határt minden előkészítés nélkül. A román határőr­ség megtudhatta a támadást, mert már a toronyőrségüknél nem volt senki. Egységünk így zavartalanul haladhatott egy darabig az or­szág belseje felé. Valószínű, hogy Nagyvárad bekerítése lehe­tett a cél, de ki tudja? A lakosság valahogy viszolygott tőlünk. Még az ott élő magya­rok sem lelkesedtek értünk. Mi akkor még nem tudtuk, hogy a román hadsereg csatlako­zott a szovjetekhez. így együtt milyen nagy erőt képeztek, azt el­mondani nem lehet. Ahogy haladtunk előre, egyes falvakban már tüzet kaptunk. A partizánok így adtak hírt magukról. Bél folyócskánál voltak az első harci cselekmények. Lövegeink első bevetésére is sor ke­rült. Egyik faluban lövegemmel egy hidat vettünk célba, ahol is tő­lünk kb. 1 km-re mozgást észleltünk. Rálövéseinkre az ottani mozgás megszűnt. Én egy ház mellett állva távcsöveztem, ami­kor mellém csapódott égy golyó a fejem magasságában. A szomszéd házból lőttek rám. Riadót rendeltem el, de a ház pin­cétől padlásig történő átvizsgálása során sem talált legénysé­gem senki mást, mint egy idős asszonyt. Azt nem bántották. A tettes időközben ügyesen elmenekült. Ismét megmenekültem a biztos haláltól és már hányadszor. Közben megkaptuk a parancsot, hogy tovább kell mennünk, így semmiféle megtorlásra nem került sor. Mindenfelé érdeklődtünk a falusi lakosságtól, sőt, egyszer egy idős juhpásztor emberrel is elbeszélgettem. Kérdeztem, hogy mi a fronthelyzet. Mire a pásztor úgy oldalt pislogva nagyot sercintve felelte: „Hát az erősebb győz” és odébbállt, sietett a birkái után. Kisebb lövöldözések előttünk már voltak ugyan, de ezt már megszoktuk. Azonban egyik falunál először erős gyalogsági tűzzel fogadtak, majd a tüzérség is be lett vetve. Két oldalról kaptuk a támadást, pánik keletkezett a zászlóaljon belül. Futott mindenki, védte az életétr'Jöttek a repülők, felségjelzés nélkül. Az utakra kitettük a vöröskeresztes semlegességet jelző zászló­kat. Németeknek hittük a gépeket, de nem azok voltak. Én és a legényem úgy menekültünk meg, hogy a falu elején lévő út men­ti, elég mély árokba dobtuk magunkat. A gépek mélyrepülésben jöttek és lőttek, bombáztak. A háta­mon feküdtem és láttam a pilótát és a gépfegyverkezelő katonát. (Folytatása következik.) Megvalósülhat-e az atomerőmű bővítésed

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom