Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-19 / 168. szám
4 tsTÉPÜJSÁG 1989. július 19. Dunaföldváron láttuk Meddig fizetőképes... avagy a kultúra ára... Eszter két alakban Cyránszki Mária szobra előtt Eszter - ez a neve a szobornak - szépsége mögött szelídség, jóság és legbelül talán egy másik, egy megszületendő élet hordozása is áll. A fiatal nőalak, lányanya, bronzba öntött másodpéldánya ma még Cyránszki Mária dunaföldvári műtermében áll, a Dunai Vasműben „született”. Eredeti példányát a közelmúltban adták át Várpalotán, egy központi park díszeként. dkj. Györkönyi Karol) emlékezete (Folytatás az 1. oldalról.) Az elkezdetteket füzetsorozatnak szánják, mely „Györköny község múltjának egy-egy részletét kívánja bemutatni. Szeretnénk, ha ezzel is erősebb szálak fűznék az itt élőket és az elszármazottakat a szűkebb hazához”. A célkitűzés szép, a megvalósítás nem kevésbé. Az első füzetet az irodalomtörténeti rangú, helyi születésű, Tolnai Lajosnak szentelték. A most megjelent másodikat Györkö- nyi Károlynak, akinek irodalomtörténeti rangja ugyan nincs, de a múlt századi irodalmi aranykor végének egyik tisztességes, minden elismerést és a helyiek emlékezetét megérdemlő szereplője volt. Arnhold Károly - aki később szülőfaluja nevét felvéve irta - beszédeit és tárcáit, nagyon tisztességes tollforgató volt. A füzetet összeállító Brunn János tanár biztos érzékkel választotta ki az elfelejtett író és újságíró írásai közül azt a kettőt, mely nemcsak ma is olvasható, hanem bizonyíthatóan helyi emlékekből, akár térképszerűen is követhető helyszínekből táplálkozik. A bevezető és befejező tanulmány egyaránt érdekes, mértéktartó, az egyes írások elemzése pedig kortörténeti dokumentumokat is feltár. Például azt, hogy a györkönyiek előbb a legkisebb lelkesedést se mutatták 1848- ban a nemzetőrségben való részvételre, de aztán mégis tisztességgel szerepeltek a sosem volt „ozorai csatában”. Az Illyés által átköltött történelmi esemény ugyanis a helyi nemzetőrparancsnokok (elsősorban Csapó Vilmos) által pompásan szervezett, de teljesen vértelen akció volt, ami a horvát sereg fegyverletételéhez vezetett. A tervezett füzetsorozat folytatását márcsak azért is érdeklődéssel kell várni, mert véleményünk szerint a sokak által emlegetett helytörténeti tudat (ha úgy tetszik, nevezzük lokálpatriotizmusnak) a kis közösségek csak távolról kicsinek tűnő eseményeinek megismeréséből kell, hogy táplálkozzon. A füzet szerkesztője dr. Töttős Gábor, a címlapon szereplő szép fénykép Kispál Mária kolleginánk munkája, akinek nevét elfelejtették megemlíteni. Kiadó a megyei könyvtár, mely nem először és sejthetőleg nem utoljára karol fel ilyen, minden elismerést megérdemlő, okos kezdeményezéseket. 0. 2 Simontornya: - Simontornyán Vagy talán több is... Az év első felében 18118 vendég fordult meg a simontornyai vár kiállításain és különböző rendezvényein. A rendezvényekkel kapcsolatban említést érdemel az a példás együttműködés, melyet máshol is érdemes lenne követni, és ami a Vár szakemberei és a helyi művelődési ház között kialakult. A sok száz éves vár termeinek befogadóképessége körülhatárolt, így a nagyobb tömegeket vonzó koncerteket - például a bérletes Filharmónia-rendezvényeket, melyeken februárban a pécsi szimfonikusok, áprilisban a Holló együttes szerepelt - a művelődési központban tartják. A katolikus templomban júniusban már volt, augusztusban ismét lesz orgonakoncert. Ennek ötletéért egyébként a Vár igazgatónője még néhány éve figyelmeztetést kapott az illetékes pártszervektől... A látogatók természetesen nemcsak helybeliek, hanem szépszámú turista is van köztük, sőt, ezek képezik a többséget. A látványosságokért, néznivalókért még senki nem emelt kifogást. A nagyközség példátlanul rossz élelmiszer-ellátási viszonyaiért annál többen... O. I. Interjú Pál Ágnessel a bonyhádi művelődési központ vezetőjével- Bármennyire is tiltakozunk ellene, a kultúra egyre biztosabban halad a felé, hogy akár a tömegek, akár az egyén igényei és lehetőségei szerinti árucikké váljon. Mennyiben változtatja meg mindez a kultúra munkásainak, vagy mára inkább „napszámosainak” munkáját?- Mindig irigyeltem azokat a kollégáimat, akik nyugodt lelkiismerettel kijelentik, az ő kezükben nem válhat a kultúra árucikké, ők a diszkós vállalkozásokat az anyagi hasznuk miatt nem vállalják fel. Akkor miből teremtenek a kultúra valódi értékeire megfelelő anyagi eszközöket? Egyértelműen látszik, az állami támogatás nem elegendő igazi kultúrértékek továbbítására, így pénzteremtő kényszerünk éppen az értékte^- remtés érdekében fogadható el. Mi sem azért a munkáért rajongunk ami a diszkók felügyeletéből, a termek biztosításából áll, de megalkuvásunk céljaink elérését szolgálják. így viszont inkább vállalom a megalkuvó szerepét sokkal inkább a kultúra „gyilkosának” szerepe helyett. A mi intézményeinknek valódi szinházpótló, hangversenyterem-pótló szerepük van, éppen kifejezett kisvárosi színtere miatt is. A települések centruma, a kulturális élet a társadalmi pezsgés színterei kell legyenek intézményeink. Ugyanakkor mára megcsendesedik a nép, akár politikai, akár gazdasági oldalát vizsgáljuk az életnek. S ha ez a csendesedés a kulturális igény színvonalában is bekövetkezik, kész a katasztrófa - szerintem.- Nem afelé haladunk, hogy az anyagi lehetőségek diktálnak a kulturális igények pedig sorvadnak?- Úgy gondolom, nem a kulturális igény sorvad, hanem az emberek lehetőségei szűkülnek. A kultúrára mindig is áldozni kellett, mára sokan egyszerű anyagi megfontolás kényszere miatt visszakoznak. Ugyanakkor szűkül a kínálati oldal is. Emellett a felénk felkínált kulturális lehetőségek is szükebbek lettek. A programkínálatban, az eladható produkciókban viszont csak jól megfigyelve lehet dúskálni. Ez pedig így együttvéve már sok.- Nem éppen az a réteg szegényedik el, s kerül egyre távolabb a kultúrától, akiket évek óta hiába keresnek már a kultúrházak széksorai között?- Az egészben az a szörnyű, hogy akiknek adottak a lehetőségei, hogy a „magas kultúrához” hozzájussanak, azok élnek is ezzel. Legfeljebb elutaznak Kaposvárra színházba, vagy Szegedre, a szabadtérire. Akiknek adnunk kellene, azok kapnak és vesznek kevesebbet. Talán éppen a három gyermek okozta anyagi terhek okán.- Hová vezethet mindez a véleménye szerint?- Szellemi elsatnyuláshoz, kulturális lepusztuláshoz. Értelmes, kulturált emberek nélkül pedig nincs gazdasági, de még politikai felemelkedés sem. Az oktatás pedig mindezt így egészében semmiképp, még a reform árán sem tudja maga felvállalni és megoldani.- Megoldás...- Ha én egyedül tudnék megoldást mondani, nem a művelődési ház igazgatója lennék, tehát nem tudok. Időleges megoldás az, amit mi is követünk, hogy az eddigi értékeket megtarthassuk. Nem szívesen, de tesszük. Állandósítható-e mindez? Nem! De vállalunk, hogy nehogy ne történjen semmi, mert az a mainál is rosszabb. Bízunk az új művelődési tárca vezetőjében, aki állásfoglalásával legutóbb többet tett, mint az őt megelőzőek két évtized alatt.- Igaz, hogy anyagilag a lét, nemlét határán balanszíroznak hónapok óta? S, hogy egy balul beütő rendezvény elvinné még a munkatársak fizetését is?- A bért a tanács mindig biztosítja, de ha leállnának a diszkók, elesnénk a saját bevételeinktől, becsukhatnánk a kapukat. Ez igaz. Éppen ezért bármilyen áldozatra hajlandóak vagyunk, még ha ez ledegradáló feladatok sorával is jár együtt. Megmentett értékeink további értékmentését végezzük ma.- Mennyire változott az anyagi kényszerek hatására munkájuk?- Bővültek a szolgáltatásaink, így kimondottan kulturális munkánkban nem állt be változás. A baj az, hogy nem bővült ez a munkánk, nem megújuló. Pályázunk szinte mindenre, így a székely hagyományőrzésről írtunk dolgozatot vagy a nemzetiségi kultúra német kincseit gyűjtöttük be, nyertünk a Soros Alapítványtól is, szövetségtől is támogatást, vele. Ezért kell Bécsbe, Szabadkára utakat szerveznünk, terembért szednünk. Vállaljuk, mert bízunk a jó értelemben vett változásban. SZABÓ S. A. Volodarszkij: ki előadás Buggyantov bement a dolgozószobába, szigorúan végignézett a jelenlevőkön, és így szólt:- Kartársak! Ma munka után 1? óra 30 perckor előadás lesz. Az a feladatunk, hogy biztosítsuk a százszázalékos részvételt.- De mi lesz az előadás témája? - kérdezte meg valaki meggondolatlanul a jelenlevők közül.- Van ennek jelentősége? - méltatlankodott Buggyantov.- Az a fontos, hogy demonstráljuk a magas öntudatot, és a kollektíva szervezettségét. Világos? Ki ajánlkozik hozzászólásra?- Javaslom, hogy a ruhatárból ne adják ki a kabátokat - indítványozta Gunárov.- Maga nem ismeri a jogot - vetett ellene Fecsegin. - Az előadás meghallgatása önkéntes. írjuk ki a faliújságra, hogy a büfében narancsot fognak osztogatni. És ez már más dolog.- Őrültség! - pattant fel Popov. - Ugyan hol lehet ilyenkor narancsot kapni?- Lehet, nem lehet, nem számít - magyarázta Fecsegin. - Mondjuk azt, hogy az élelmiszerpiacon problémák vannak, de a jövő hónapban megoldódnak. Úgyis elfelejtik, amit ígértünk, de legalább az intézkedést megtettük.- Az emberek bizalmát kockáztatjuk - rázta meg a fejét Gülüszemszkij. - Ez így nem állapot! Inkább átijuk el a kijáratot, csukjuk be az ajtót, és agitáljunk mindenkit a maradásra.- A maradásra? Munka után? - nevetett tel Palacsintov. - Jobb volna, ha a prémiummal ijesztgetnének bennünket.- Nem ijesztgetni kell az embereket, hanem érdeklődést kell kelteni bennük. - mondta kioktatva Bozontov. - Én szabadidőmben is, meg félig szabadidőmben is előadásokra járok. Bozontov előterjesztése viharos reakciót váltott ki. Minden rend nélkül tárgyal- gatták tovább a kérdést. Nem tudni, mi lett volna, ha Potyalesin, aki több éves szokása szerint a sarokban szunyókált, nem nézett volna az órájára, s nem szólt volna:- Testvéreim! Fél hat van. Nem kellett ismételnie, mindenki felugrált. Ám ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, és belépett egy ismeretlen.- Üdvözlöm önöket, kartársak. Én vagyok az előadó. Ha nincs kifogásuk ellene, elkezdem.- Éppenséggel elkezdhetjük - mondta hebegve Buggyantov. - Csak nálunk az a szokás, hogy a kollektíva a teremben gyülekezik.- De miért? Lehet itt is. Egyébként is az előadásom a vezető személyzetnek szól. A címe: A tömeg- és kulturális szervezetek rendszabályainak megszen/ezése. MIZSER LAJOS fordítása Okosan, olcsón: Pécsett Ha valaki elintézte ügyes-bajos dolgait, netán vásárlásait Pécsett és még nem indul visszafelé a busza, különösebb fáradság nélkül, hasznosan, okosan és olcsón is eltöltheti az idejét. Pécs a múzeumok városa, de aki nem múzeumlátogató az is elsétálhat a székesegyház környékére. Lenn a parkban, a Kodály- szobor tőszomszédságában a közelmúlt években páratlan régészeti lelet került elő. Egy ókeresztény kápolna, mely magában is érdekes, de alatta, a feltárt sírkamra - máig eleven színű festményeivel, a hatalmas szarkofággal még sokkalta inkább az. Az előtérben makett és térkép mutatja az eredeti állapotot, illetve azt, hogy a látogató közvetlen közelében - jórészt ma már és még a föld alatt - milyen kincsek rejteznek. A kereszténység, az emberiség történelmének tán legfontosabb ideológiája és hitvilága ezen a tájon már sok évszázaddal a magyarok bejövetele előtt dús táptalajra talált. Ennek bizonyítéka az ókeresztény sirkápolna. O. I. Fotó: G. K. Az ókeresztény kápolna felülnézetböl A szarkofág
