Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-19 / 168. szám

1989. július 19. NÉPÚJSÁG 5 Személykocsi, amely valamikor utasokat szállított Váltó Tehercsille - benőtte a gaz (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A megszűnt gazdasági vasút helyén 1982- ben avatták fel az úttörővasutat. Voltak úttö­rők, vezetők, ünnepi beszéd. Az eseményt a televízió is rögzítette és bemutatta. Két szezon után azonban az úttörövasút megállt. Az állomásépület, előtte az em­lékkő A sínek hova igyekeznek? Volt egyszer egy kisvonat Dombóváron Orvosnál... Gyerekek a sitten Bolti lopásokkal kezdték A Kinek az érdeke? Egészségnevelési program - menedzser nélkül Nem sokkal éjfél után felberregett a 07 a szekszárdi rendőrkapitányságon. Va­laki telefonált, hogy a közeli műszaki bolt rácsát két fiatal feszegeti. Az URH-s ko­csival érkező rendőrök egyiküket elfog­ták, s kiderült, egy jelentős betöréssoro­zat elkövetői közül került kézre valaki. Azon a napon, aki élt és mozgott, szinte mindenki ezzel az üggyel foglalkozott a városi kapitányságon. Estére a bűnjelek megtöltöttek egy irodát. Letört autóan­tennák, magnók, videók, hangszórók, számitógépek, és egy jókora gondosan kifaragott husáng.- Ennek két hónapja volt szerepe - mondja Farkas Róbert főhadnagy, a nyo­mozó alosztály vezetője amikor a szek­szárdi benzinkutat akarták kirabolni. Egy Simson motorba tankolt egyikük, s mikor a kutas a pénzt vette volna át, a másik, 185 centi magas kisportolt fiatalember, a háromnegyed méter hosszú, 6-8 centi átmérőjű bunkóval a fejére mérte volna az iszonyatos ütést. Véletlen szerencse, a kutas inkább érezte, mint látta, hogy va­lami baj van, s félrelépett. Dulakodás, majd a kútkezelő, utána a rablási kísérlet résztvevői is elmenekültek. Több mint negyedmillió forint volt ak­kor a bevétel, amit, ha a sors kereke más­ként fordul, elvittek volna. Ez a pénz nem cserélt gazdát, de száz­ezrekre rúg a többi betörés során elvitt műszaki cikkek értéke. Ezek a fiatalok törtek be a tolnai iskolába, ahol számító­gépeket zsákmányoltak. Ök vittek el több mint százezer forintot érő híradástechni­kai berendezéseket egy tolnai műszaki kereskedésből. S ezeknek a szerkeze­teknek egy részét hihetetlenül olcsón eladták. így az orgazdák is gyarapítják az ügybe keveredettek számát, ők ugyanis legtöbben tudták, hogy a holmik nem be­csületes úton jutottak a fiúkhoz. Egy tisztességes bűnügyi tudósítás legtöbb esetben nevekkel kezdődik. Hogy ez és ez, itt és itt ezt meg azt tette. Most nevek helyett kedzőbetűket írhat­nék jórészt, mivel az elkövetők egy-két kivétellel fiatalkorúak. Szakmunkástanu­lók. Hogy még ezt sem teszem, annak oka, hogy a nyomozás - bár sok-sok tényt feltárt - még kezdeti stádiumban van. Meg valószínűleg ennél fontosabb néhány tanulság. Az, hogy a megszep­pent gyerekek egymást hajszolták bele a bűnözésbe. Két éve bolti lopásokkal kezdték, cigivel, cukorkával, s ennek lett a vége rablótámádás. És mindebben szerep jutott a szülőknek is. Akik most fe­jüket fogják, ámuldoznak, hogyan történ­hetett mindez, miközben ők semmit sem sejtettek. Úgy, hogy nem figyeltek arra sem, hogy csemetéjük az éjszaka közepén csatangol. Szép dolog a bizalom, az, hogy sza­badságot adnak a pár év múlva már fel­nőtt gyerekeknek. De ez nem helyettesít­heti a szülői felelősséget. És még egy: több alkalommal előfor­dult, hogy a gyerekeket a felnőttek meg­zavarták. Sőt, elzavarták. Tudom, nehéz eldönteni, meddig hasznos az, ha köz­beavatkoznak. A szakember véleménye az, ha csak a kocsik körül ólálkodnak, zavarják el őket. De ha már elkezdték a betörést, a kocsi feltörését, ne nekik szóljanak, fenyeges­sék meg őket, hogy ha nem hagyják ab­ba, hívják a rendőrt, hanem csak azt te­gyék meg. Ezt a sorozatot is sokkal korábban meg lehetett volna szakítani. S a fiatalok, akik most a fogdában van­nak, könnyebben, s hamarabb visszatér­hettek volna a normális életbe, mint ennyi betörés után. - sz. I. ­Ki szeret orvoshoz menni? Ugye egyértelmű a válasz. Mégis hittel s szívesen megyünk, reménytől telt bi­zakodással. Amikor gyermekünket kell orvoshoz vinnünk, az mindennél rosszabb. Féltjük, s alig várjuk a leg­apróbb náthából való kilábalását is. S íme, két kisvárosi példa a rendelők várójából... * Ül a rendelő előtt a kevésbé és na­gyon beteg ilyen-olyan összetételű társaság. Várakozik. A rendelés a bőrgyógyászaton vagy egy órával később kezdődik, de ennyivel ko­rábban vége is szakad... igaz, nem az AIDS elleni gyógyszer utáni kutató­munkája köti le idejét az orvosnak. * A gyermekorvosi rendelő ajtaja nem nyílik egy fél óráig. Jó, rendben, bent kávéznak. Ennyi kell, ez így rendben van. Újabb félóra múltán gépelés zaja veri fel a kinti illendő csendet. Mert kívül, köztudottan is is­mert, illik csendben maradni. A gé­pelés folytatódik. A rendelés nem. A beteg gyerek tud igazán nyűgös len­ni. Hát még egy idegesen, türelmet­lenül várakozó, aggódó szülő. Bent talán komoly, halaszthatatlanul fon­tos jelentés szövege íródott. De mi lenne akkor, ha mondjuk mindezt, legalább az alapudvariasság szabá­lyai szerint, egy rövid kis türelem ké­rése után folytatta volna a gyermek- orvos?! Mert ne feledjük - s akinek nem inge... - ugye a beteg is ember. Aki, ha szeretetre nem is tarthat igényt, legalább azt szeretné tudni: mire, kire és miért vár...? — G7C — (PÉCSI MUNKATÁRSUNKTÓL) Van-e fontosabb, mint az egészség? Van-e előbbre való, mint a testi-lelki jó közérzet? Van-e más perspektíva, mint hogy gyermekeinket, a jövő nemzedéket, egészséges életre, életszemléletre, rendre neveljük? Hiszen a munkára ne­velés párhuzamosan az előbbivel, szin­tén a frekventált nevelési szemlélet té­nyezője, ám mindennek alapja: az egész­ség. Több éve már annak, hogy Pécsett egészségügyi és oktatási, neveléspszi­chológiában is jártas szakemberek ki­dolgoztak egy speciális programot az ál­talános iskolások részére. E korosztály - tanári és szülői közreműködéssel - a szellemi, a testi és a közösségi jóléti álla­pot dimenzióiban szerezhetne, alkothat­na ismereteket a nyolc munkafüzet alap­ján. Kezdve a személyi higiénián át a he­lyes fogápolásig, a helyes és helytelen táplálkozástól - a nyolcadikra - az önis­meret, párválasztás, szerelem témakö­réig eljutva beszélhetnék meg tanár- szülő-diák viszonylatban az egyéni és közösségi problémákat, bajokat. Bár egyhelyütt - Pécsett, a Nevelési Központban - kipróbálták a programot, de a hagyományos szemlélet, sajnos, legyzőzte az újító széndékot: nem tudták megfelelően kezelni. Elhagyták a szülői részt, pedig éppen a család felé fordulás funkciója veszítődött el ezzel. A hagyo­mányos kezelés és értelmezés hátrányát csak növelte bizonyos előzetes ismere­tek hiánya, melyeket a körzeti orvos, illet­ve a védőnő segítségével lehetett volna kompenzálni. A program maga is hiá­nyos: nem készült hozzá tanári kézi­könyv, illetve útmutató, így jelenleg az osztályfőnököknek is sok plusz munkát ad a terv végigvitele. Természetes, hogy nem készült, mondhatnánk az ügy, a folyamat ismere­tében. Az egészségnevelési füzetek sor­sának a születés óta számított négy éve ugyanis különös természetrajza van. En­nek ismertetésétől eltekintünk ugyan, de azt nem hallgathatjuk el, hogy helytelen e program elfelejtése, szubjektív okokból való kiiktatása az általános iskolai kor­osztály neveléséből. Mert ők még nevel­hetők, egy hétéves kisgyerek még odafi­gyel a tanító nénire, s hajlandó tanácsait is megfogadni. Ha ez egy nyolc éven át tartó folyamattá válik, annak mérhető eredménye lesz. Nem viták folynak e program körül, melyet valakik megrendeltek, kinyomtat­tak, honoráltak. Vitának e kérdésben nincs is helye. Ma fáradt szülők, felületes nevelést és épp hogy odafigyelést tud­nak csak adni gyermekeiknek. (A kivétel­nek tisztelettel adózunk.) Ebben is segít­ség, korrekció az említett program, mely természetesen nem az osztályozandó tárgyak közé tartozik. Egészséget 2000-re! (De hogyan?!) Egészségvédő kormányrendelet, egész­ségmegőrző program fogalmazódik. Pa­píron. Az ügyért felelősséget érző peda­gógusok „partizánakcióban” valahogy hozzájutottak a munkafüzetek még meg­lévő példányaihoz, így néhány iskolában- a Tolna megyei Regölyön, Pécsvára- don, Dobszán, s Zalában is -.egészség- nevelés is folyt e fogékony korosztály kö­rében. Az érdeklődés az év folyamán nőtt- a munkafüzetek elfogytak. Utánrende­lésre, utánnyomásra egyetlen illetékes intézmény sem vállalkozott költségeik csökkentésére hivatkozva. A nyolcéves nevelési folyamat pedig, melynek elsőd­leges célja az attitűdformálás - ismét tért vészit. Egészséget 2000-re! - mondjuk, s ilyen kicsi lépést sem tudunk megtenni érte. CSEFKÓ JUDIT

Next

/
Oldalképek
Tartalom