Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-19 / 168. szám
1989. július 19. NÉPÚJSÁG 5 Személykocsi, amely valamikor utasokat szállított Váltó Tehercsille - benőtte a gaz (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A megszűnt gazdasági vasút helyén 1982- ben avatták fel az úttörővasutat. Voltak úttörők, vezetők, ünnepi beszéd. Az eseményt a televízió is rögzítette és bemutatta. Két szezon után azonban az úttörövasút megállt. Az állomásépület, előtte az emlékkő A sínek hova igyekeznek? Volt egyszer egy kisvonat Dombóváron Orvosnál... Gyerekek a sitten Bolti lopásokkal kezdték A Kinek az érdeke? Egészségnevelési program - menedzser nélkül Nem sokkal éjfél után felberregett a 07 a szekszárdi rendőrkapitányságon. Valaki telefonált, hogy a közeli műszaki bolt rácsát két fiatal feszegeti. Az URH-s kocsival érkező rendőrök egyiküket elfogták, s kiderült, egy jelentős betöréssorozat elkövetői közül került kézre valaki. Azon a napon, aki élt és mozgott, szinte mindenki ezzel az üggyel foglalkozott a városi kapitányságon. Estére a bűnjelek megtöltöttek egy irodát. Letört autóantennák, magnók, videók, hangszórók, számitógépek, és egy jókora gondosan kifaragott husáng.- Ennek két hónapja volt szerepe - mondja Farkas Róbert főhadnagy, a nyomozó alosztály vezetője amikor a szekszárdi benzinkutat akarták kirabolni. Egy Simson motorba tankolt egyikük, s mikor a kutas a pénzt vette volna át, a másik, 185 centi magas kisportolt fiatalember, a háromnegyed méter hosszú, 6-8 centi átmérőjű bunkóval a fejére mérte volna az iszonyatos ütést. Véletlen szerencse, a kutas inkább érezte, mint látta, hogy valami baj van, s félrelépett. Dulakodás, majd a kútkezelő, utána a rablási kísérlet résztvevői is elmenekültek. Több mint negyedmillió forint volt akkor a bevétel, amit, ha a sors kereke másként fordul, elvittek volna. Ez a pénz nem cserélt gazdát, de százezrekre rúg a többi betörés során elvitt műszaki cikkek értéke. Ezek a fiatalok törtek be a tolnai iskolába, ahol számítógépeket zsákmányoltak. Ök vittek el több mint százezer forintot érő híradástechnikai berendezéseket egy tolnai műszaki kereskedésből. S ezeknek a szerkezeteknek egy részét hihetetlenül olcsón eladták. így az orgazdák is gyarapítják az ügybe keveredettek számát, ők ugyanis legtöbben tudták, hogy a holmik nem becsületes úton jutottak a fiúkhoz. Egy tisztességes bűnügyi tudósítás legtöbb esetben nevekkel kezdődik. Hogy ez és ez, itt és itt ezt meg azt tette. Most nevek helyett kedzőbetűket írhatnék jórészt, mivel az elkövetők egy-két kivétellel fiatalkorúak. Szakmunkástanulók. Hogy még ezt sem teszem, annak oka, hogy a nyomozás - bár sok-sok tényt feltárt - még kezdeti stádiumban van. Meg valószínűleg ennél fontosabb néhány tanulság. Az, hogy a megszeppent gyerekek egymást hajszolták bele a bűnözésbe. Két éve bolti lopásokkal kezdték, cigivel, cukorkával, s ennek lett a vége rablótámádás. És mindebben szerep jutott a szülőknek is. Akik most fejüket fogják, ámuldoznak, hogyan történhetett mindez, miközben ők semmit sem sejtettek. Úgy, hogy nem figyeltek arra sem, hogy csemetéjük az éjszaka közepén csatangol. Szép dolog a bizalom, az, hogy szabadságot adnak a pár év múlva már felnőtt gyerekeknek. De ez nem helyettesítheti a szülői felelősséget. És még egy: több alkalommal előfordult, hogy a gyerekeket a felnőttek megzavarták. Sőt, elzavarták. Tudom, nehéz eldönteni, meddig hasznos az, ha közbeavatkoznak. A szakember véleménye az, ha csak a kocsik körül ólálkodnak, zavarják el őket. De ha már elkezdték a betörést, a kocsi feltörését, ne nekik szóljanak, fenyegessék meg őket, hogy ha nem hagyják abba, hívják a rendőrt, hanem csak azt tegyék meg. Ezt a sorozatot is sokkal korábban meg lehetett volna szakítani. S a fiatalok, akik most a fogdában vannak, könnyebben, s hamarabb visszatérhettek volna a normális életbe, mint ennyi betörés után. - sz. I. Ki szeret orvoshoz menni? Ugye egyértelmű a válasz. Mégis hittel s szívesen megyünk, reménytől telt bizakodással. Amikor gyermekünket kell orvoshoz vinnünk, az mindennél rosszabb. Féltjük, s alig várjuk a legapróbb náthából való kilábalását is. S íme, két kisvárosi példa a rendelők várójából... * Ül a rendelő előtt a kevésbé és nagyon beteg ilyen-olyan összetételű társaság. Várakozik. A rendelés a bőrgyógyászaton vagy egy órával később kezdődik, de ennyivel korábban vége is szakad... igaz, nem az AIDS elleni gyógyszer utáni kutatómunkája köti le idejét az orvosnak. * A gyermekorvosi rendelő ajtaja nem nyílik egy fél óráig. Jó, rendben, bent kávéznak. Ennyi kell, ez így rendben van. Újabb félóra múltán gépelés zaja veri fel a kinti illendő csendet. Mert kívül, köztudottan is ismert, illik csendben maradni. A gépelés folytatódik. A rendelés nem. A beteg gyerek tud igazán nyűgös lenni. Hát még egy idegesen, türelmetlenül várakozó, aggódó szülő. Bent talán komoly, halaszthatatlanul fontos jelentés szövege íródott. De mi lenne akkor, ha mondjuk mindezt, legalább az alapudvariasság szabályai szerint, egy rövid kis türelem kérése után folytatta volna a gyermek- orvos?! Mert ne feledjük - s akinek nem inge... - ugye a beteg is ember. Aki, ha szeretetre nem is tarthat igényt, legalább azt szeretné tudni: mire, kire és miért vár...? — G7C — (PÉCSI MUNKATÁRSUNKTÓL) Van-e fontosabb, mint az egészség? Van-e előbbre való, mint a testi-lelki jó közérzet? Van-e más perspektíva, mint hogy gyermekeinket, a jövő nemzedéket, egészséges életre, életszemléletre, rendre neveljük? Hiszen a munkára nevelés párhuzamosan az előbbivel, szintén a frekventált nevelési szemlélet tényezője, ám mindennek alapja: az egészség. Több éve már annak, hogy Pécsett egészségügyi és oktatási, neveléspszichológiában is jártas szakemberek kidolgoztak egy speciális programot az általános iskolások részére. E korosztály - tanári és szülői közreműködéssel - a szellemi, a testi és a közösségi jóléti állapot dimenzióiban szerezhetne, alkothatna ismereteket a nyolc munkafüzet alapján. Kezdve a személyi higiénián át a helyes fogápolásig, a helyes és helytelen táplálkozástól - a nyolcadikra - az önismeret, párválasztás, szerelem témaköréig eljutva beszélhetnék meg tanár- szülő-diák viszonylatban az egyéni és közösségi problémákat, bajokat. Bár egyhelyütt - Pécsett, a Nevelési Központban - kipróbálták a programot, de a hagyományos szemlélet, sajnos, legyzőzte az újító széndékot: nem tudták megfelelően kezelni. Elhagyták a szülői részt, pedig éppen a család felé fordulás funkciója veszítődött el ezzel. A hagyományos kezelés és értelmezés hátrányát csak növelte bizonyos előzetes ismeretek hiánya, melyeket a körzeti orvos, illetve a védőnő segítségével lehetett volna kompenzálni. A program maga is hiányos: nem készült hozzá tanári kézikönyv, illetve útmutató, így jelenleg az osztályfőnököknek is sok plusz munkát ad a terv végigvitele. Természetes, hogy nem készült, mondhatnánk az ügy, a folyamat ismeretében. Az egészségnevelési füzetek sorsának a születés óta számított négy éve ugyanis különös természetrajza van. Ennek ismertetésétől eltekintünk ugyan, de azt nem hallgathatjuk el, hogy helytelen e program elfelejtése, szubjektív okokból való kiiktatása az általános iskolai korosztály neveléséből. Mert ők még nevelhetők, egy hétéves kisgyerek még odafigyel a tanító nénire, s hajlandó tanácsait is megfogadni. Ha ez egy nyolc éven át tartó folyamattá válik, annak mérhető eredménye lesz. Nem viták folynak e program körül, melyet valakik megrendeltek, kinyomtattak, honoráltak. Vitának e kérdésben nincs is helye. Ma fáradt szülők, felületes nevelést és épp hogy odafigyelést tudnak csak adni gyermekeiknek. (A kivételnek tisztelettel adózunk.) Ebben is segítség, korrekció az említett program, mely természetesen nem az osztályozandó tárgyak közé tartozik. Egészséget 2000-re! (De hogyan?!) Egészségvédő kormányrendelet, egészségmegőrző program fogalmazódik. Papíron. Az ügyért felelősséget érző pedagógusok „partizánakcióban” valahogy hozzájutottak a munkafüzetek még meglévő példányaihoz, így néhány iskolában- a Tolna megyei Regölyön, Pécsvára- don, Dobszán, s Zalában is -.egészség- nevelés is folyt e fogékony korosztály körében. Az érdeklődés az év folyamán nőtt- a munkafüzetek elfogytak. Utánrendelésre, utánnyomásra egyetlen illetékes intézmény sem vállalkozott költségeik csökkentésére hivatkozva. A nyolcéves nevelési folyamat pedig, melynek elsődleges célja az attitűdformálás - ismét tért vészit. Egészséget 2000-re! - mondjuk, s ilyen kicsi lépést sem tudunk megtenni érte. CSEFKÓ JUDIT
