Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-19 / 168. szám
1989. július 19. NÉPÚJSÁG 3 Hogyan válasszunk kongresszusi küldöttet? A lényeg: ismerjük a jelölt álláspontját Ne fogyjon el a sütnivaló! Olcsó búzából drága kenyér? Az MSZMP kongresszusi felkészülésének kulcskérdése: kik és milyen programmal képviselik majd a megye párttagságát. Mint ismeretes, hatszáz párttag után lehet egy küldöttet választani, így Tolna megyét 23-an képviselhetik az október 7-én kezdődő pártkongresszuson. A városi és a nagyközségi pártbizottságok ezekben a hetekben döntenek arról, milyen módon választják ki küldötteiket. Természetesen biztosítva, hogy minden párttag tehessen javaslatot saját küldöttére és önmaga is jelölhető legyen küldöttként. Lehetővé kell tenni azt is, hogy a párttagok közvetlenül, vagy az általuk közvetlenül ellenőrizhető megbízott útján részt vehessenek a kongresszusi küldött megválasztásában. Lényeges, hogy a jelöltek politikai álláspontjának ismeretében válasszanak és a nyilvánosan működő platformok valóságos támogatottságának megfelelő képviselethez jussanak. Bonyhádon, Gyönkön, Hőgyészen, Pakson és Szekszárdon már döntöttek a párt- bizottságok arról, hogyan választják meg kongresszusi küldötteiket. Bonyhádi A város és környékének MSZMP tagsága két kongresszusi küldöttet választhat. A városi pártbizottság a pártszavazás mellett döntött, vagyis minden párttag voksolhat, ki képviselje a kongresszuson. Az alapszervezetek biztatására négyen vállalták a jelöltséget: Krizsán István, a városi pártbizottság első titkára, Mecseki János, a teveli termelőszövetkezet ágazatvezetője, Sparas Gábor, a Bovas műszaki vezetője és Szentes Antal, a ZIM lakatosa. Programjaikat július végéig ismerhetik meg a párttagok A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendelete alapján a közelmúltban megváltoztak egyes növényegészségügyi és növényvédelmi ellenőrzésekért, vizsgálatokért, valamint a növényegészségügyi bizonyítványok kiadásáért fizetendő díjak. A gazdálkodó szervezetek és intézmények részére végzett ellenőrzésekért a növényegészségügyi és talajvédelmi állomások a korábbinál átlagosan 10 százalékkal többet számlázhatnak a megrendelőknek. egyrészt írásban, másrészt közvetlen találkozásokon. A pártszavazás ezt követően augusztus 15-ig lesz, a pontos időpontról minden alapszervezet saját maga dönt. A legtöbb szavazatot elnyerő jelöltek képviselik Bonyhád és környékének párttagságát az MSZMP kongresszusán. Gyönk és Hőgyész A két nagyközség együttesen választhat egy kongresszusi küldöttet. Terveik szerint a pártalapszervezetek, a párttagok augusztus 10-éig javasolhatnak küldöttjelölteket, akiknek programját küldöttértekezleteken, vagy a párttagságnak szervezett közvetlen találkozásokon, illetve írásban ismerhetik meg. A nagyközségek jelöltjeit - többes jelölés esetén - a küldöttértekezlet titkosan választja. Végül a gyönki és a hőgyészi jelöltek közül augusztus 18- án a terület megyei küldöttei döntik el, ki legyen a kongresszusi képviselőjük. Paks Paks és környékének párttagságát három küldött képviselheti a kongresszuson. A városi pártbizottság három körzetet alakított ki: Pakson, a város környékén és a Paksi Atomerőmű Vállalatnál. Ezekben a körzetekben augusztus 5-éig jelölnek, majd az ezt követő jelölőgyűléseken ismerhetik meg a párttagok a jelöltek politikai álláspontját, programját. A jelölőgyűlésen részt vevők egyharma- dának szavazata kell ahhoz, hogy indulhasson valaki a körzetenként megtartott választáson. A választás módja itt is a pártszavazás, azzal a kitétellel, hogy a körzet párttagságának legalább fele vegyen részt a titkos szavazáson és aki a legtöbb szavazatot elnyerte, az lesz a körzet kongresszusi küldötte. A díjak emelését elsősorban a vizsgálatok költségeinek, így mindenekelőtt a laboratóriumi anyagok, vegyszerek árának növekedése, továbbá a járművek megdrágult üzemeltetése, a társadalombiztosítási járulék jelentős mértékű növelése indokolta. Főként a hatósági jellegű vizsgálatok és más szolgáltatások díjai emelkedtek, többnyire a szabadáras termékek körében. A lakosságnak végzett szaktanácsadás díja eddig is javarészt szabadáras volt, ez utóbbit a rendelet nem érintette. (Folytatás az 1. oldalról.) A demonstrációt megelőzőecurenge- teg egyeztető tárgyalásra került sor a gabonabizottság és a kormány, az agrár reformkör és az érdekképviselet között - egyezség azonban mégsem született. Egy azonban kiderült: nincs két egyforma vélemény a termelők, a felvásárlók és a feldolgozók között, mindenki mást mond, másokat okol, és mindenkinek igaza van. Az alapkérdés az lenne: ki fölözi le a hasznot a hazai búzavertikumban? A labdát ide-oda gurítják, hisz mikor a sütőiparnál érdeklődtem, a gabonaforgalmihoz küldtek, a gabonaforgalmi szerint azt az üzemet lenne érdemes megnézni, ahol termelik is a búzát, meg kenyeret is sütnek, tudniillik a sütőüzemekkel rendelkező téeszekben takarmány minőségű búzát vetnek és aratnak, viszont jó minőségű lisztet kérnek a malmokból. A termelőüzemek szerint a gabonából ma Magyarországon minden bank megél, hisz aratáskor az üzemeknek ha törik, ha szakad, el kell adniuk a búzát, viszont azért, hogy a gabonaforgalmi ki tudja fizetni a termelőket, hitelt kell fölvennie magas kamatra, s ezt a kamatot rá kell tennie az árra. Puhatolózó kérdéseimre, miszerint nem lenne-e érdemes a sütőüzemek mellett malmokat is működtetni, egyértelműen „nem” volt a válasz - többen, egybehangzóan azt mondták, hogy a malmi szakma rendkívül bonyolult, igen nagy szakértelmet kíván, s minden szempontból előnyösebb, ha a malom a tárolóhely- lyel van szorosabb kapcsolatban. Egy dolog teljesen nyilvánvaló: a téeszsütőüzemek egyike sem nyereséges. A decsi téesz hfres fehér kenyere kilónként 15 forintba kerül - az előállítása veszteséges, ezt a veszteséget azonban a sok lábon álló szövetkezet más ágazatokra tudja átterelni. „Igaz, hogy kilónként 4 forintért veszik át a búzát, ez az ár akkor nem lenne rossz, ha nem négymillióba kerülne egy Dominátor, és négy és fél millióba egy bálázó, hanem ennél jóval olcsóbba” - mondja a decsi téeszelnök. Az igen jó ízű, kiváló minőségű kenyeret sütő regölyi pékségben - amely szintén nem nyereséges - azt latolgatják, hogy nem emelik ugyan a kenyér árát, de csökkentik a súlyát, hisz a téesz nem fizethet rá arra, hogy jó kenyeret sütnek. Árak és - árak Mezőgazdasági ügyekben kompetens ismerősöm igen képszerűen fejezi ki a gabonaháborúval kapcsolatos véleményét: ebben a dologban fordítva ültünk a bilire. Szerinte az alapkérdés: meg kell állítani az ipari áremelés mezőgazdasági árakba való begyűrűztetését. Nézzük: mi is a helyzet ebben a vonatkozásban? A mezőgazdaságban felhasznált ipari eredetű anyagok, eszközök árai száznegyvennyolc százalékkal emelkedtek 1970. és 1987. között. A búza termelői átlagára - ugyanezen idő alatt - huszonkilenc, a kukoricáé pedig negyvennyolc százalékkal nőtt. Az energiaféleségek beszerzési árai négy és fél, ötszörösükre nőttek, a nitrogén hetven, a foszforárak százhatvanegy, a káliumárak kettőszázti- zenhárom százalékkal növekedtek. A hektáronkénti két és fél tonnás búza- termelés a nyolcvanas évek elején még jövedelmező volt, ma malmi búzából a nyereséges termeléshez négy és fél, takarmány- búzából öt tonnát kell elérni. Nálunk a világpiaci ár felét se fizetik ki a búzáért a gazdaságoknak, s száz vagon búzát kell termelni egy valamire való betakarítógépért. A nyereség a növénytermesztésen kevés, mindössze 4-5 százaléknyi, ugyanakkor a termelés folyamatosságához felvett hitel után húsz százalék a kamat összege. Mindezek tények, csakhogy az is tény, hogy az áremelést csak a mi zsebünkre lehet eszközölni. Más forrás - egyelőre - nincs. Teljesen egyértelmű az, amit a gabonabizottság és a kormány egyeztető tárgyalásának második fordulóján Vissi Ferenc az Országos Árhivatal elnöke kifejtett: „Csak olyan gabonaáremelést tudok elképzelni, amely súlyosan hat az élelmiszerek fogyasztói árára is. A sertéshús ára 22 százalékkal, a tej a marha, a csirke ára pedig számításaink szerint 14 százalékkal emelkedne. Ez pedig súlyos inflációs hatás, amit a lakosság már nem viselne el. Csak azt tudom elképzelni, hogy az egész agrármechanizmus áttekintése után, megismerve az idei kondíciókat, és a jövő évi költségtényezőket lehet az árakról felelősséggel és szakmai megalapozottsággal dönteni”. Nos hát drága a kenyér, vagy olcsó? Kezemben a Tolna Megyei Sütőipari Vállalat részletes árvetési tétele a 14 forintos alföldikenyérről. Ebből csupán egyetlen adat: egy kiló kenyéren nem egészen 17 fillér a haszon... Gabonát termelni nem gazdaságos, tárolni, őrölni drága, kenyeret sütni veszteséges, vagy rendkívül kis nyereséget hoz. Enni viszont kell, s mostanában több kenyeret eszünk mint néhány évvel korábban. A kenyér annak olcsó, akinek sok a fizetése, annak viszont drága, aki a létminimum határán tengődik. Sokan nyugateurópai példákra hivatkoznak, ahol bizony drága a kenyér, tapasztalhatjuk azt magunk is különösen most, mikor fölhúzták a vasfüggönyt. Elképesztő kenyérárakról számolnak be a turisták, pedig a gazdag, fejlett iparral és magas nemzeti jövedelemmel rendelkező országok hatalmas pénzeszközökkel táogatják az agrárfejlesztést. Kérem szépen mindazokat a honfitársaimat, akik az utóbbi években nyugaton jártak: próbáljanak visszaemlékezni arra, hogy láttak-e kukásedényben kotorászó tarisznyás, kordén száraz kenyeret cipelő embereket. Ugye, hogy nem. Pedig szegény emberek tőlünk nyugatra is bőven akadnak... D. VARGA MÁRTA A növényegészségügyi vizsgálatok díjának emelése Hasznos a tagokat szolgáló megyei szövetség! A szakszervezeti mozgalom múlt év decemberi országos tanácskozásának vitája és állásfoglalása egyértelművé tette, hogy a szakszervezetek nem vállalják tovább a korábbi évtizedekben kívülről rájuk ruházott, a hivatalos politikát kiszolgáló szerepkört. Pártoktól és az állami szervektől független, tagjaik életkörülményeit, életviszonyait, törekvéseit megjelenítő önálló érdekképviseleti szervezetként kívánnak működni. Az ilyen szerepvállalásnak csak egy szervezetében és tevékenységében megújuló szakszervezeti mozgalom képes megfelelni. A napjainkban folyó szakszervezeti választásokon is egyre inkább megerősödik a mozgalom tagjai által való meghatározottságának igénye. A gyakorlatban ez abban fejeződik ki, hogy az egyes szervezeti egységeket a tagok szövetségeként fogja fel és erre alapozva alakul ki az új szervezeti struktúra. Tulajdonképpen ennek egy szeletéről, a szakszervezetek megyei szövetségének létrehozása mellett szóló indokokról, azok értelmezéséről kívánok rövid áttekintést adni. A megyei szövetség létrehozásának lehetőségéről a már említett országos tanácskozás foglalt állást. Mivel szakmai, ágazati szinten is létrejöhetnek megyei szintű szövetségi szervezetek, fontosnak tartom egyértelművé tenni, hogy jelen esetben egy olyan megyei szövetségről van szó, amely valamennyi, a megyében működő ágazat, szakma alapszervezeti és területi középszervei érdekközösségét jelenti. A megszűnő Szakszervezetek Megyei Tanácsa helyébe lépő és jelentősen megváltozó szerepkört ellátó szervezetről van szó. Ez év elején létrejött egy, a megyében működő valamennyi ágazati szakszervezet képviselőiből álló előkészítő bizottság. A bizottság kidolgozta és alapszervezeti vitára bocsátotta a megyei szövetség létrehozásával, feladataival, működésével kapcsolatos elgondolásait. Ezekről az alapszervezeti titkárok mintegy felének részvételével a vitákat megelőzően konzultációkat tartottunk. Az eszmecserék során legfontosabbnak annak megértését tartottuk, hogy egy létrejövő területi szövetség szerepköre nem esik egybe a szakmai, ágazati elven szerveződő szakszervezeti szervek szerepkörével. Közismert, hogy érdekeket képviselni, védeni leginkább azokon a szinteken lehet, ahol a dolgozók életkörülményeit befolyásoló döntések születnek. Ezek:- a munkahelyek, ahol az alapszervezetek képviselik a tagságot (az ágazatok területi szervei alapvetően ehhez nyújtanak segítséget),- a kormány, az országos főhatóságok, ahol az ágazati szakmai szervezetek országos szervei és a SZOT látják el az érdekképviseletet,- ezen meghatározó jelentőségű döntési szintek mellett azonban nem kevésbé fontos kérdések mint például: - a foglalkoztatás lehetőségei, biztonsága - az alapvető ellátás kérdései (egészségügy-, kereskedelem, szolgáltatás) - a lakáshoz jutás lehetőségei - a tanácsi gazdálkodás és fejlesztés kérdései, stb. megyei, lakóterületi döntések során dőlnek el. Meggyőződésünk, hogy egy létrejövő megyei szakszervezeti szövetség lehet az az érdekképviseleti szerv, amely lehetőséget teremt a szakszervezeti tagság lakóterülethez kötődő érdekeinek feltárására, képviseletére és védelmére a megyei szintű döntések mechanizmusában. A megyei szövetséget tehát úgy kell értelmezni, hogy abba azért tömörülnek az alapszervezetek és a szakmai, ágazati szervezetek, hogy érdekközösséget alkotva egymással szolidaritást vállalva a szövetség által, a szövetség keretében kiterjesszék saját tagjaik érdekvédelmét a munkahelyen kívülre, a lakóterületre is. E szövetség révén biztosítják, hogy a szakszervezet politikai tényezőként jelenjen meg a megye társadalmi közéletében. Rajta keresztül tartanak kapcsolatot a megyében működő minden reális politikai erővel és működnek együtt mindazon szervezetekkel, amelyek a szak- szervezetek érdekeivel egybeeső programmal rendelkeznek. A szövetséghez való csatlakozás önkéntes, benne minden szervezet megtartja az önállóságát. Az alapvető érdekképviseleti kérdésekről a megegyezés (konszenzus) elvén lehet határozni. Szervezeti kérdésekről, többek között a szövetkezés céljáról, feltételeiről, a szövetség működéséről a szövetkező szervezeteknek kell egymással többségi elven megállapodásra jutni. Természetesnek tekinthető, hogy nem közömbös egyetlen lehetséges szövetkező számára sem, hogy csatlakozása esetén milyen anyagi kötelezettségek terhelik. Erre vonatkozóan egyértelmű választ adhatunk, hogy ilyen kötelezettségek nem lesznek. A szövetség alapfunkciói ellátásához való hozzájárulást ugyanis már tartalmazza a tagdíjnak az a része, amit az alapszervezetek befizetnek országos szerveiknek. A szövetség tagjainak csak abban az esetben kell fizetniük, ha a szövetségtől olyan szolgáltatást igényelnek, amit a központi alapokról a mozgalom nem fedez. A leírtakból talán kitűnik, hogy egy ilyen területi szövetséghez való tartozás valamennyi szövetkező és mindenek előtt a szakszervezeti tagság számára egy sor előnnyel járhat. Erre a garancia a szövetség tagjainak őszinte szándéka, együttműködési készsége lehet. Hátránya éppen az önkéntesség, az önállóság és a konszenzus elveinek érvényesítése miatt egyetlen résztvevőnek sem származhat. A mozgalom újjászületésének folyamatai tapasztalataink szerint a megyében sem zajlanak vajúdások, fájdalmak nélkül. A körülmények és szándékok tisztázását szolgáló természetesnek és kívánatosnak tekinthető viták nem mentesek indulatoktól, pozícióharcoktól. A bizalomvesztés jelei is kisérik a megújulást, ami az utóbbi több évtizedes szak- szervezeti gyakorlat tagadásaként is magyarázható. Úgy vélem, a vitákat a jövőben is folytatni kell, az indulatokon azonban a most folyó választási események során felül kell emelkedni. A józan megfontolás és felelős döntés lehet csak biztosíték arra, hogy: - a mozgalom olyan tisztségviselőket tudhasson magáénak, akik vállalják, ha kell, az ütközést is a tagok érdekei képviseletében,- olyan szervezeti (szövetségi) rendszert tud a mozgalom kialakítani, amelyik alkalmas céljai hatékony érvényesítésére. Tudjuk, hogy a szakszervezeti tagok mindegyikét nem foglalkoztatják a mozgalom megújításának részletkérdései. Többségük a végeredményt - az erős szakszervezet létrejöttét - kívánja. A tisztségviselőktől azt kérjük, hogy őket se rekesszék ki a folyamatokról szóló tájékoztatásból, a soron lévő döntések kapcsán a véleményalkotás lehetőségéből. Arra a kérdésre, hogy alapszervezetük részese kíván-e lenni egy, a fentiek szerint szerveződő és működő megyei szövetségnek, előreláthatóan szeptember, október hónapok folyamán a munkahelyi választások befejeződése után vár választ a megyei szövetséget előkészítő bizottság. HÓHMANN JÓZSEF SZMT4Mtkár
