Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-22 / 145. szám
4 ^PÜJSÄG 1989. június 22. □ ■ mm HONISMIRITI ^mmmmSZEKSZ^ 12 Fényképrejtvény Felfedezzük Tolna I megyét! 1820 és 1822, majd 1823-1824 között ebben az épületben nevelősködött és egy közeli, sajnos azóta már átépítettben lakott a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. Fotó: KISPÁL MÁRIA Beküldendő az emblémával felragasztott helyes megfejtés. Címünk: Szekszárd, Sajtóház, Liszt Ferenc tér 3. „A világ kis dalosai” Pécsi gyermekek a világkórusban {PÉCSI MUNKATÁRSUNKTÓL.) Jessie Normannál éneklik Párizsban a Champs-Ély?ésen a Marseillest azok a gyermekek, akiket a francia forradalom kétszáz éves évfordulójára hívtak meg a világkórusba. Az ünnepi alkalomra alakuló kórusba á világ minden tájáról hívtak kis dalosokat A magyar színeket három pécsi kislány képviseli: ketten - Szabó Gabriella és Horváth Timea - a pécsi zenei általános iskola, egy pedig - Fülöp Linda - a Leővey Klára Gimnázium tanulója. Kísérőjüket Szabó Szabolcsnét (a Leővey Gimnázium tanára) először a kiválasztás szempontjairól kérdeztük.- A jó éneklés, a szép hang mellett a zenében jártasaknak, jó kottaolvásóknak kell lenniük, s legalább egy hangszeren kell játszaniuk. Ugyanilyen feltétel az idegen nyelv ismerete, az egyik kislány franciául, másik angolul és olaszul, harmadik németül beszél.- És a tanárnő?- Én franciául beszélek.- Milyen program várja kint önöket?- Június 30-án indulunk. A MALÉV ajándékaként ingyenjeggyel utazunk Párizsba és vissza Budapestre. Július 1- jén egy burgundiai kis faluba, St. Léger- be utazunk, ahol kéthetet töltünk el. Itt készülünk közös gyakorlással a július 13-14-i központi párizsi ünnepségekre, ahol többek között az operában és a Champs Élyséen is fellépünk. A világkórus számára Mitterand elnök is fogadást rendez, a televízió egyenesben közvetíti az eseményeket. A kővetkező hetekben Rouenbe, Bourdeauxba, a Riviérára is eljutunk, a programban gyakorlatilag szinte egész Franciaország megtekintése szerepel. Óriási élmény lesz a gyerekek számára a Szabadság Vitorlásának nevezett nemzetközi találkozón való részvétel. Július 25-én repülünk haza Budapestre.- Minek köszönhető, hogy a pécsi dalosokra ésett a választás? í- Valószínűleg a tavaly városunkban megrendezett Európa Cantat rendezvénynek, ahol a francia zenei szakember Corneloup úr megismerkedett Pécs zenei életével, kórusaival. Az ő meghívására veszünk részt a világkórusban. Gyermekeink magyar népviseletben lesznek, két-három öltözéket is viszünk a fellépő ruhákból. A világkórus tagjaival legközelebb ez év karácsonyán találkozunk, itthon látjuk őket vendégül. CSEFKÓ JUDIT Pszichológus és népművelő között Lélektani szemüveggel Simon Angyalka és Rácz Lajos pszichológussal, Dér Miklósné népművelővel beszélgetünk a szekszárdi mentálhigiénés műhely és az ehhez kapcsolódó szálkai pszichotábor munkájáról.- Napról napra tanúi lehetünk különböző kiscsoportok alakulásának, szerveződésének, amely mögött egy ponton politikai indíttatás érzékelhető.- Kurzusainkon nincsen semmiféle politikai elkötelezettség - szögezi le Rácz Lajos -, viszont nagyon fontosak a társadalmi változások folyamatai a mi számunkra is, amelyeket a magunk módján, eszközeivel értékelünk. Szeretnénk segíteni az előrehaladást, viszont ahhoz, hogy a dolgok működjenek, melyeket a mentálhigiéné területen akarunk elérni, érteni kell, hogy mi történt, történik ebben az országban. Miből eredtek a különféle társadalmi torzulások, milyen mentálhigiénés, lélektani konzekvenciái voltak? Milyen módon kell ezeket megváltoztatni ahhoz, hogy pozitív módon alakuljon át minden? Ilyen kérdésekre kell válaszolnunk, mert képezhetnek orvosokat, pszichológusokat, pedagógusokat ezrével, de soha nem fogják elvégezni munkájukat, amit egy eltorzultan működő társadalomban kellett vállalniuk. Ezért kell ott lenni a kisvárosokban, falvakban szerveződő mentálhigiénés műhelyekben, táborokban. Ezeken a helyeken módot találni a természeti, társadalmi, társaslélektani viszony átgondolására, a hatalmi hierarchiákat elemezni, összefüggésbe hozni kultruális, pedagógiai, közművelődési témákat, követni egymásra való hatásukat, nagyon lényeges dolog. Ilyen rendszerekben kell gondolkodni annak, aki családdal, vagy kisebb- nagyobb közösséggel foglalkozik, hogy az ő életük mitől vált olyanná, amilyenné, mik tartják fönn a patológiás helyzetet.- Itt Szálkán az első napon vendégünk volt a nyugdíjas iskolaigazgató és a tanácselnök - mondja Dér Miklósné -, ők bemutatták a falut, azt a közeget, amelyben a műhelyünk néhány napra otthont kapott. A táborunk hallgatói másként kezelik a tűrőképességüket, mint akik nem rendelkeznek a mentálhigiénés ismeretekkel. Ebben a tolerancia fontosságú világban ezek erőt adhatnak. Akik a mi műhelyünkben jelen vannak, az indulataikat másként vezetik le.- Ez nagyon fontos gondolat, hadd kapaszkodjak bele - szól Rácz Lajos -, nemcsak arról van szó, hogy megfékezni- az indulatot, mert az emberek általában idáig jutnak el, hogy „el kell fojtani az indulatot”. Az nagyon a koncepcióik, hogy azokat az energiákat, ami egy indulatban megjelenik, azt át lehet alakítani, transzformálni és valamilyen konstruktív tevékenységbe belevinni. A mi munkánkban a megelőzésnek domináns szerepe van. Ha az emberek nem betegként fordulnak a tanácsúdéhoz, határeseti lelki zavarokkal, akkor öj^Síannyi energiával és idővel lehet eredményt elérni. Amikor már vállalják a betegséget, akkor a betegségelőnyökre is hajtanak. Ebben a rossz gazdasági helyzetben félelmetesen sokan kívánnak rokkantnyugdíjba elmenni. Tudatosan ilyen arányú törekvésekkel találkozunk. Ha betegként kerül a pszichiátriára, ott a betegségeit firtatják, gyakran elfogy a lelki ereje, hogy mindent élőről kezdjen. Egy ilyen mentálhigiénés táborban végig lehet jutni azon az úton, mely az úgynevezett humanisztikus pszichológia szerint szerveződik. Nagyon sok ember él beszűkült, korlátozott lelki bajokkal, kényszerpályákon. Ehhez, hogy megváltozzon sok, segítő szakemberre van szükség. Lényegesnek tartjuk, hogy mindazok számára továbbadjuk a működtető tudást, akik a társadalom különböző pontjain jó szándékú segítséggel őrt állnak. A szekszárdi műhelyben nagyon lelkiismeretes, érzékeny emberekkel találkoztunk.- A programban huszonöt óra saját él- ményü csoportfoglalkozás volt - kapcsolódik a beszélgetéshez Simon Angyalka pszichológus - és elvileg nyolc óra falukutatás, ami a Nagy Imre temetés miatt a felére csökkent. Aki ezen az egyéves kurzuson részt vesz, egyben vállalja azt is, hogy két alkalomnál többször nem hiányzik és ebben a négynapos intenzív programban - Szálkán - jelen lesz. Mi ‘"“csak így tudjuk biztosítani az erről szóló igazolást, amit ki-ki szükség szerint felhasználhat. Itt olyan egymásra épülő pszichológiai ismeretszerzésről van szó, amely a könyvekből nem pótolható. A lélektani munka kereteit csak úgy lehet biztosítani, hogy az egymás iránti bizalom, intimitás lehetőségét megteremtjük. Ahhoz, hogy a szerzett ismereteket kamatoztatni tudják a hallgatók, a személyes élményeik feldolgozására, utófázisra van szükség, hogy mindez működőképessé váljék. Az önmaguk személyiségének az építését, a házépítéshez lehet hasonlítani, melyben a fundamentum az ősök, a gyökerek. A fő támfalak a szülők. Az egyéb falak és szerkezetek mi magunk építettünk az életünkben. Ezeket újra és újra át kell vizsgálni, látni, mit hogyan alakítunk ki. A tanfolyam résztvevői életében most ez a belső téralakítás folyik. Még négy alkalommal találkozunk ebben az évben, amikor ezek kiegészítése, korrekciója lesz napirenden, a jövőbeli kitekintés, irányvonal meghatározásával. A pszichológiai munkában leghálátlanabb dolog, hogy a siker objektív módon nehezen, vagy egyáltalán nem mérhető. Ilyenkor magok ültetődnek el, amelyek csíráznak, osztódnak, aztán majd valamikor gyümölcsöt teremnek, de erről maguk a hallgatók, a mentálhigiénés műhely tagjai tudnának beszélni.- Az előző kurzusunk tizennyolc tagját meg lehet keresni kérdésekkel. Általában olyan válaszokat adtak - zárja a beszélgetést Dér Miklósné népművelő, a szekszárdi mentálhigiénés műhely szervezője -, hogy igenis értek el változást először önmagukban, aztán a saját családjukban, utána a munkahelyi környezetükben. Ők már lélektani szemüveggel nézik a világot és benne a változásokat egészséges módon irányítja DECSI KISS JÁNOS „A jelen örömeiért a jövendőről ne feledkezzetek!” PERCZEL SÁNDOR 1778-1861 A bonyhádi Perczel-nemzetség harmadik nemzedékének legmarkánsabb képviselője 1778. november másodikén . látta meg a napvilágot a Bonyhád melletti Csötskepusztán. A szülők, Perczel Gábor és jobaházi Dőry Gabriella a család nyolcadik gyermekének katonai pályát szántak. Helyi tanulmányait követően mindössze 15 évesen kadétként besorozták a 4. számú Vécsey huszárezredbe. A jó megjelenésű, keménykötésű fiatalember a háborús események sűrűjé- - be került. A franciák ellen vívott csatákban hét év alatt 13 alkalommal sebesült meg. Szinte nem maradt sértetlen testrésze, hiszen fején, arcán, kezén, lábán egymást érték a lőtt és szúrt sebek. Felgyógyulását követően ismét ott volt a csatározók között. 18 évesen már alhadnagy, majd hadnagy. Amikor azonban az. áldatlan téli harcok idején jobb lába megfagyott, nem folytathatta a lovas katonai életet. 1800 októberében, 22 évesen kénytelen volt megválni csapatától. Leszerelt és visszatért Tolna megyébe. Még ugyanebben a hónapban a napóleoni támadás hírére - a vármegyei közgyűlésen jelentkezett a nemesi felkeléshez, ahol a második co- hors századparancsnoki teendőivel bízták meg. Mivel a támadás elmaradt, az inszur- gensek is szétszéledtek. Ezt követően Perczel Sándor feleségül vette Kajdochy Erzsébetet és a börzsönyi birtokon kezdett gazdálkodni. A vármegyei politikai életben nem vállalt jelentős szerepet. A gyorsan szaporodó család megfelelő ellátása, a körültekintő gazdálkodás és kereskedés minden energiáját lekötötte. Házasságukból 1801 és 1829 között 19 gyermek született, akik közül 16 megérte a felnőtt kort. A fiúk és lányok egyaránt gondos nevelésben részesültek. Az alapokat a házitanltók és nevelő- nők alkalmazásával biztosították, majd Pécs, Pest, Bécs felsőbb polgári vagy katonai iskolái, leánynevelőintézetei következtek. A napóleoni háborúk időszakának gazdasági konjunktúráját kihasználva Perczel Sándor a börzsönyi gazdaságot jelentősen felfejlesztette és a konjunktúra megszűnését követően is évi 25- 35 000 forintos bevételeket tudott elérni. Gyakoriak a pesti piacon értékesített gabona- és bortételek. Bizonyos időszakokban még tranzitraktárat is létesítettek Pesten, hogy az árut a legalkalmasabb időben lehessen piacra dobni. Új kúriát (rézidentialis ház) épített, amelyhez a szükséges téglát és cserepet valamint a faanyagot egyaránt az uradalom biztosította. A legidősebb fiúk, István és Imre a jogi végzettség megszerzését követően a vármegyei közigazgatás ranglépcsőin indultak el. Konzervatív beállítottságuknak megfelelően 1848/49-ben a háttérben mardtak, majd azt követően a Bach- rendszer királyhű támogatóiként megyefőnökséget vállaltak Csongrád, illetve Szolnok megyében. Átmenetileg belügyminiszteri engedéllyel még családi nevüket is elhagyták és az előnevet használva magukat Bonyhádynak nevezték. Az ok egyértelmű, hiszen a Perczelek közül tucatnyian tanúsítottak a forradalom és szabadságharc idején rebellis magatartást. Az ifjabb fiúk neveltetését már a felvilágosodás, majd a haza és haladás reformgondolata hatotta át. Az ifjabb Sándor, Mór, és Miklós mellett nevelőként alkalmazott Vörösmarty Mihállyal az apa együtt vitte fiait a Dél-Dunántúl történelmi emlékhelyeire: Siklósra, Szigetvárra, Mohácsra. Hazafias neveltetésük maradandó hatását az ifjak életútja példázza. Sándor a tolnai nemzetőrség kapitányaként tüntette ki magát a pákozdi csatában. Mór a szabadságküzdelem legismertebb személyiségei közé került. Miklós Pétervárad, majd Arad várparancsnoka, ezredesként emigrált, 1862-1863- ban hasonló rangban harcolt az iowai ez- redek élén, az északiak oldalán az amerikai polgárháborúban. Béla 1849-ben Tolna megye alispánjaként vonult vissza a közélettől - nem élve a pálfordulás pl. tAugusz Antal által gyakorolt lehetőségével - és a passzív rezisztenciát vállaló köznemes társaihoz hasonlóan csak a kiegyezést követően tért vissza ismét a közéletbe. Pályájának csúcsán eljutott a miniszteri bársonyszékig, majd a Curia elnökeként tevékenykedett. Ferenc alig 25 évesen tért haza a hon hívó szavára a bécsi testőrségtől és áldozta kapitányként életét Budavár bevételéért. A fiúk között volt, aki „csak” képviselőségig vitte. A hat lány közül Erzsébet Bartal György, Ilka Bartal Pál neje lett. Közülük Etelka a legismertebb név, aki az ifjú nevelő, Vörösmarty álmaiban szerepelt, de aki Vojnits Barnabás felesége lett. Perczel Sándor számukra az anyagi biztonságot, a szellemi alapot biztosítva, tartalmas életek lehetőségét teremtette meg. Nem véletlen, hogy bár Tolna és Baranya megyék táblabirája, nem vállalt huzamosabb elfoglaltsággal járó közéleti megbízatást. Visszautasította 1832-ben azt az alispáni megbízatásra jelölést, amellyel Baranya vármegye kívánta megtisztelni. Mint földesúr 40 éven keresztül olvashatjuk aláírásait az úriszéki jegyzőkönyvek zárólapjain. A vármegyei követi utasításokból kialakított gyűjteménye, az országgyűlési előterjesztések tucatnyi irata, a magyar nyelvvel foglalkozó dokumentumok, a dunai gőzhajózás és még számos más téma sokrétű érdeklődésének bizonyítéka. Jelentős adománnyal járult hozzá az 1838-as árvízkárok helyreállítási költségeihez. Jó gazdaként évről évre megőrzött minden számlát, nyugtát, részletes háztartási feljegyzéseket vezetett. Ötéves özvegység után, túl a hatodik ikszen 1841-ben feleségül vette Mirtin- ger Annát. Ettől az időtől kezdve egyre többször töltötte a telet Bécsben. 1849 után a gazdálkodással is egyre kevesebbet törődött. Megtehette, mert Béla fia kiváló gazdának bizonyult. Amikor 1853. március 2-án Ferenc József kibocsátotta az úrbéri pátenst, amely értelmében a földesurak az úrbéres földek után kárpótlást kaptak, a bírósági döntés szerint Perczel Sándor 74 egész 3/4 jobbágytelek, valamint 62 kisházas zsellérének megváltásaként 53143 forint 45 krajcárra tarthatott igényt. Ezt az összeget azonban birtokos társaihoz hasonlóan nem készpénzben, hanem 5%-kal kamatozó államkötvényben kapta. Ezen kötvények beváltásának idejéül évtizedeket határozott meg a kormányzat. Akik hamar kívántak pénzhez jutni, azok a telített kötvénypiacon csak nagy veszteséggel adhattak túl államkötvényeiken. 1855-ben a pécsi Cs. Kir. Álladalmi Ügyészség keresetlevelet nyújtott be a pécsi törvényszékhez, amelyben kérte a haditörvényszék által elítélt Mór és Miklós (mindkettőt távollétében halálra ítélték és 1851-ben a hírhedt Új épület udvarán „in effigie” felakasztották) anyai javainak a családi vagyonból történő kihasitását. Perczel Sándor dokumentumokkal igazolta, hogy mindkét fia már tanulmányai alatt, majd az azt követő időben előre megkapta és felhasználta a várható örökséget. Sőt, Mórnak tetemes összegű kártyaadósságait is kifizette. Ezen összegek már az ösz- szes valaha is várható örökséget meghaladták. Perczel Sándor 1858-ban fogalmazta meg végakaratát. Hálát adott a Mindenhatónak, hogy bár sok gonddal és problémával terhelt életet jelölt számára, de - immár túl a nyolcvanon - még mindig jó erővel és egészséggel bír. Rendelkezése szerint a bécsi lakás teljes felszereléssel, elszámolási kötelezettség nélkül majdani özvegye tulajdonába került. Két 10-10 000 forintos, évi 1000 forint kamatozású kötvénye szintén az özvegy javadalmát jelenti annak haláláig. Valamennyi javainak felmérését követően a fiúk és nejeik, gyermekeik illetve leányai között egyenlő elosztást határozott meg. Mivel 14 rész szerepel a végrendeletben, egyértelműen megállapítható, nem kívánta hátrányos helyzetbe hozni Mór és Miklós családját sem, akik az emigránsok keserű kenyerét fogyasztották. „Sándor, Moritz és Miklós fiaimnak katonáskodásuk és nevelésük alkalmával számos és ősi örökségüket tetemesen meghaladó adósságaikat kifizettem és ezen három fiaim ősiségükre nézve a nevelési költségeim által ki is vannak elégítve, őket javaimból semmi sem illet. Atyai szívem mégis meg nem engedi, hogy hitveseiket és gyermekeiket minden segítség nélkül hagyjam. Rendelem, hogy Sándor gyermekei összvesen egy, Móritz neje és gyermekei szintén összvesen egy, Miklós neje pedig míg férjével él és nevét viseli, vagy ha gyermekeik maradnának ezek is összvesen egy férfi részt a jövedelmekből kapjanak.” A részletes felosztás mellett vannak olyan dolgok is, amelyeket nem egyenlően pszt el, hanem kijelöli az utód tulajdonost, így a magyar ruhát, a kalpagot, kócsagtol- lal, karddal, övvel, mentével és kardkötővel Béla kapta, aki 8 éve a gazda, a birtok irányítója. Külön megtiszteltetést jelent a szülőktől örökölt pecsétnyomó kezelése. Ezt Imre őrizheti azzal a feltétellel, hogy majdan a legérdemesebb unokának adja tovább. Dr. DOBOS GYULA
