Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-28 / 150. szám

4 NÉPÚJSÁG 1989. június 28. KVIlffl ORSZÁ6Ö6 HONISMIRITI mmmrn SZEKSZARD, 1989 14 Fényképrejtvény Felfedezzük Tolna megyét! A megye legmagasabb fája ez az amerikai eredetű mamut­fenyő. Törzsének körmérete a földön 10 lépés. Még szép fejlő­désnek néz elébe, hisz várható élettartama 5-600 év. Védett növényi műemlék. Hol van? Fotó: Kispál Mária . Beküldendő az emblémával felragasztott helyes megfejtés. Címünk: 7100 Szekszárd, Sajtóház, Liszt Ferenc tér 3. Vasárnap: plusz tíz százalék Balatoni séta (PÉCSI MUNKATÁRSUNKTÓL) Csendes a déli part. A legkedvesebb helyek, a vízparti sétányok békéjét is csak a szüntelen hullámzó víz parthoz csapódó hangja zavarja meg. Német szót alig, magyart is csak elvétve hallani a sé­tányokon. A szeles, hideg idő még a nya­ralótulajdonosokat is visszatartotta attól, hogy június első napjaiban leköltözze­nek a magyar tengerhez. Való igaz, a gyerekekkel kínszenvedés volna itt lenn az esős, borús napokon. Fürdésről egyelőre szó sem lehet, bár a szándék ott munkál mindenkiben. A hi­deg szél, a gyakran nekiinduló kisebb záporok még a sétákat is megzavarják. Előkerül a gumicsizma, esőkabát, meleg ruha. Az elszánt szörfösökön kívül csak néhány német turista merészkedik a víz­be. Mindennapos program a fagyizás, bármilyen idő is van. Nemcsak nagy választék, de még ülőhely is akad bőven ezekben a napokban. Hét végén mozi vagy gyerekprogram. Az Állami Bábszín­ház több előadásával is körbejárja a Ba­latont a nyári hónapokban. Szinte minden nagyobb településen van szombaton piac, illetve kirakodóvá­sár. A parkolóhelyek közül most még vá­logatni lehet Bogláron csakúgy mint Fo­nyódon. A bevásárlás rendje azonban idén valószínűleg sok családnál megvál­tozik. A Csemege boltjaiban vasárnap plusz tíz százalékot számolnak fel a vég­összeg alapján a vásárlónak. Ez a rendelet nemcsak a nyaralókat, a turistákat, hanem természetesen a helyi lakosokat is érinti. Az egyre gyérebben csordogáló s a megszűnő állami támogatások összegét valahol persze kompenzálni kell. De mu­száj mindig a vásárlók zsebére, pénztár­cájára? Amúgy csöndes a Balaton. Még nincs zsúfoltság és hosszú kígyózó sorok a ha­jóállomásokon sem. A vonatok is csak hét végén telnek meg. A déli part most ébredezik. CSEFKO JUDIT Régészek és földmunkások Némi túlzással azt is lehetne mondani, hogy a két szakma összefügg egymás­sal. Végtére is a régész épp úgy a földet túrja, mint a földmunkás. Csakhogy nem ugyanazzal a céllal és ez már sok ösz- szeütközéshez vezetett. A történelmi múlt földből előkerülő em­lékeit ugyanis hiába védi törvény, renge­teg ilyesmi pusztult már el felelőtlenség, vagy torz „kincskeresői” szenvedély miatt Annak idején megírtuk, hogy egy kisdorogi esetből még rendőrségi ügy is született. Annál nagyobb öröm hírt adni egy ellenpéldáról. Ifj. Szabó Géza, a me­gyei múzeum régésze újságolta, hogy a Szekszárd és Tolna közt folyó gázveze­ték építésekor már a kezdet kezdetén - megyénkben példaértékű - megállapo­dás született a beruházó tolnai tanács és a múzeum között. Ennek értelmében a régészek folya­matosan nyomon követik a 180 centi mélységig folyó árokásást, anélkül, hogy a munkák ütemét lassítanák. Az ott dol­gozók viszont minden leletre felhívják a szakemberek figyelmét. Azt, hogy lelet bőven lesz, már előre tudták, hiszen az árokásás a régészeti topográfiában is­mert területen vezet át. Már korábban is felszíni maradványok hívták fel a figyelmet az itt várható érté­kekre. A valóság azonban felülmúlta a vára­kozásokat.- A mözsi termelőszövetkezet kerté­szetének fóliasátrai táján ismeretlen, ko­ra középkori temetőre bukkantunk, - mondta a régész. - Ennél is fontosabbak egy rézkori település nyomai, mert lele­tekben gazdag megyénk épp a rézkorból származókban viszonylag szegény. A folytatás különösen fontosnak ígér­kezik, hiszen belterületen halad majd ke­resztül, ahol sejthetőleg soha többé nem lehet ásatni. A tudomány egyik adóssága, hogy na­gyon keveset ismerünk a megyének is nevet adó, egykori római erőd maradvá­nyainak felhasználásával emelt vár, a tol­nai ispánság székhelyéről. A kutatások május közepén kezdődtek és július vé­géig tartanak, a már idézett régész, to­vábbá dr. Gaál Attila igazgatóhelyettes és dr. Rosner Gyula tudományos főmun­katárs folyamatos, egymást váltó ellenőr­zése mellett. (ordas) Innsbruckban írják Pári monográfiáját Osztrák egyetemisták a tolnai kis faluban (Folytatás az 1. oldalról.)- Összesen kilencen érkeztek, közü­lük heten hallgatók. Az volt a kérésük, hogy egy magyarországi német telepü­lés légkörében élhessenek pár napig. Ezért külön-külön helyezkedtek el egy- egy családi háznál. Mindenre kíváncsiak, most délelőtt például német nemzetiségi ételrecepteket sokszorosítottunk nekik a tanácsházán. Reimann Rózsa, a gimná­zium akkor harmadéves hallgatója gyűj­tötte, s a gimnázium honismereti szakkö­re 1979-ben a Néprajzi Múzeum pályá­zatán országos harmadik díjat kapott er­re a dolgozatra. Van benne minden a Fik rubr zuspeiztől a Krumbira knedliig, s a hozzávalók felsorolásán kívül azt is fel­tüntettük, hogy kitől hallottuk a receptet, az illető hol lakik, milyen vallású - meséli dr. Benkö András, aki tanár lévén szak­körvezetője volt a szorgalmas gimnazis­táknak. Pelczéket és Leander Petzoldtot meg csinos, fiatal lányát egy hatalmas fa ár­nyékában találjuk, a háziakkal beszél­getnek, s míg a „birtok” körüli munkákról folyik a szó, természetesen meg is kell kóstolniuk a fehér és a vörös itókát. *- Milyen céllal érkeztek, s hogy kerül­tek éppen ebbe az apró falvacskába? - kérdeztük Petzoldt professzort.- Az európai nemzeti kisebbségek, ezen belül a németek életmódját tanul­mányozzuk. Magyarországot a közelsé­ge miatt választottuk. Páriba pedig egy barátom, Gaál Károly, pécsi professzor segítségével jutottunk el, ő ajánlotta Tol­na megyét. Én már vagy tizenötször jár-1 tam az önök hazájában. Most mielőtt ide érkeztünk volna, Nyíregyházán jártunk, de ott inkább csak turistaként, utána pe­dig Budapesten töltöttünk néhány napot, két előadást tartottam egy nemzetközi kongresszuson. Itt Páriban mind a hét hallgatónk egy-egy külön témakört ta­nulmányoz. A németek létszámát, szo­ciális összetételét, hogy hányán dolgoz­nak termelőszövetkezetben, hányán vál- Jalatnál, irodában, ki kapott munkát hely­ben, ki jár el vidékre, a pályakezdők hogy tudnak elhelyezkedni, hányán szereztek diplomát, a családok életmódját, a laká­sok berendezését, az ünnepeket, szer­tartásokat. Az államvizsgáikhoz gyűjtik ezeket az ismereteket, de mivel nagyon jól érezzük itt magunkat, s a helybeliek lelkesen segítenek a kutatómunkában, úgy határoztunk, hogy jövőre, vagy egy évvel később - már hosszabb időre - új­ra eljövünk, további anyagokat gyűjtünk, s utána otthon elkészítjük Pári monográ­fiáját. * A kedves, közvetlen Gottfried Kom- patscher harmadéves az innsbrucki egyetemen. Szülei osztrák származásúak, de a család Olaszországban él. Nagyszülei az első világháború utáni határrendezés miatt váltak Bozen város lakóiból Bolza- nó polgáraivá.- Hogyan lett a Magyarországra utazó csoport tagja, s melyik témakör iránt ér­deklődik leginkább vendéglátóitól?- A professzor úr hívott bennünket erre a tanulmányútra, s nagyon jó ötlet volt, mert így együtt könnyebben eljutottunk Tolna megyébe - válaszolta a fiatalem­ber. - Engem a szőlőtermesztés, a bor­termelés helyi sajátosságai izgatnak leg­inkább. Nagyon rövid volt persze az itt töltött idő, de azt már tudom, hogy ma­szekként művelik meg az itt lakók a sző­lőjüket, főleg saját szükségleteikre ter­melnek, és rengeteget dolgoznak. Mind a fehér-, mind a vörösbor nagyon finom, megkóstoltam. Büszkék lehetnek rá a páriák. Persze nemcsak a szőlő és a bor érde­kel, sok egyéb dolgot is feljegyeztem, hogy másfél év múlva a diplomamunkám elkészítésekor felhasználhassam. Örü­lök, hogy eljöttem ide, ez a falucska job­ban tetszik mint Budapest. * Pénteken délelőtt rendkívüli esemény tanúi lehettek az innsbrucki néprajzosok. Egy idős férfi halála miatt mise volt a ka­tolikus templomban. A szertartás ugyan magyar nyelven folyt - németajkú papja nincs a falunak, bár közel ezer lakosának többsége né­met nemzetiségű -, magát a ceremóniát összehasonlíthatták az otthonival. Utána természetesen részt vettek a temetésen is.- Mindent látni, tudni akarnak, tegnap még azt is megnézték, meg felírták, hogy mi van a spájzunkban, abból mit terme­lünk meg magunk, mi az, amit boltban kell venni - meséli Pelcz Mihályné. Elvit­tük őket a tájházba is, videóról meg leját­szottunk nekik egy pári lakodalmat. Jókat beszélgettünk, sütöttünk nekik finom rétest, kölcsönösen megkedveltük egymást. Szívesen látjuk őket legkö­zelebb is. Azt ígérték, könyvet írnak Pári- ról... CSER ILDIKÓ Fotó: Kispál Mária Gottfried Kompatschert a szőlőtermesztés érdekli Petzoldt professzor vendéglátói házának tornácán Pályázati felhívás A Katona Kiss Ferenc és neje Túri Júlia képzőművészeti alapítvány elnyerésére Katona Kiss Ferenc nyug. műszaki egyetemi tanársegéd, középiskolai rajztanár, festőművész feleségével néhai Túri Júlia tanítónővel közösen képzőművészeti alapítványt hozott létre 1 000 000 forintos tőkével, 35 éven aluli festőművészek részére abból a célból, hogy tehetségüket gondtalan körülmények között telje­síthessék ki. Az alapítvány ösztöndí­ját, mely a mindenkori tőke 1 évi ka­mata Szentesén rendezett pályázati kiállításon lehet elnyerni. A pályázat feltételei: 1. Az alapítvány ösztöndíját meg­pályázhatja minden olyan 35 éven aluli festőművész, aki diplomáját, ok­levelét a Képzőművészeti Főiskolán, az Iparművészeti Főiskolán szerezte, illetve a Magyar Népköztársaság Alapjának tagja. 2. Pályázni csak természetelvű, fel­fogású, realista szemléletű művekkel lehet. 3. A pályázatra három képet lehet beküldeni, egy kép mérete lehetőleg ne haladja meg az 1 m 2-t. 4. A pályaműveket a Szentesi Mű­velődési Központ címére 6600 Szentes, Tóth József utca 10-14., il­letve a Budapesti Műcsarnokba kell beküldeni. 5. Minden pályázó csak egy alka­lommal nyerheti el az ösztöndíjat. A pályázat nyertesének 2 éven belül Szentesen a Kossuth téri Kisgalériá- ban rendezett önálló kiállítással kell bizonyítania, hogy milyen eredmény­nyel hasznosította az ösztöndíjat, il­letve erről a kiállításról egy művét Szentes Városi Tanácsnak kell fel­ajánlania az alapítvány nyomán lét­rehozandó gyűjtemény céljára. A pályaművek beadásának idő­pontja: 1989. október 3. és 4. 9-15 óráig. Budapesten a Műcsarnok rak­tárában," Szentesen a Művelődési Központ Kisgalériájában (Szentes, Kossuth tér 5.1. emelet). A pályázati anyagból 1989. október 20-án a szentesi Kossuth téri Galériában kiállítás nyílik. A kiállított pályaművek közül az ösztöndíjat egy öt főből álló kurató­rium ítéli oda a legjobbnak tartott pá­lyamű szerzőjének. Az alapítvánnyal és a pályázattal kapcsolata^ részletkérdésekről a kuratórium titkára, Kruzslicz Pál ad felvilágosítást, címe: 6600 Szentes, Tóth József utca 10-14. Telefon: 79. Katona Kiss Ferenc és neje Túri Júlia a képzőművészeti alapítvány kuratóriuma

Next

/
Oldalképek
Tartalom