Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-03 / 129. szám

II. évfolyam, 20. szám 1989. június 3. Kibontakozás, de hogyan? így? Ötvenhárom emberi sors, a huszadik század vé­géről. Nézem, forgatom a fénymásolt papírost - sokan meghalltak már, sokan dolgoznak más üzemben, s nem kevés az ismerős név sem. Tanácselnök, té- eszelnök, bankfiókvezető és gabonaforgalmi te­lepvezető, külföldön is elismert tudományos kuta­tó, ágazatvezető található közöttük. Vajon mi lehet az oka annak, hogy kitűnő szak­emberek lettek azokból, akiknek a munkájára nem tartottak igényt a BékeTéeszben? Névvel és név nélkül „Fölöslegesnek tartom, hogy ismét belebonyo­lódjak a szövetkezet dolgaiba, azért kérem, a ne­vemet ne említse. De ha a véleményemre kíváncsi: Kiss István téeszelnök körül valami nincs rend­ben. Már 1974-ben hivatalos fórumok alkalmat­lannak minősítették az elnöki funkció ellátására. Ez rengeteg esetben azóta is kiderült, mégsem történt semmi, pedig sem emberileg, sem szak­mailag, sem társadalmilag nem volt képes azono­sulni senkivel, s hozzá sem lehetett alkalmazkod­ni” - mondja az egyik mérnökember, aki 1974- ben jött el a téeszből. A másik, aki szintén kéri az anomimitását, úgy véli: kisparaszti szemlélettel nem lehet nagyüze­met vezetni. A Béke Téesz a föld aranykoronaérté­két tekintve az országban az elsők között van, a hatékonysági mutatók alapján pedig az utolsók között kullog. Természetesen azért, hogy a terme­lésben és a munkahelyi légkör tekintetében is ba­jok vannak a téeszben, felelős a téesz tagsága is, amely elszenvedi az eredménytelenséget, illetve ha van - élvezi a téesz eredményeit.- Véleménye szerint mi a gond a szövetkezet el­nökével?- Hiányzik belőle az együttműködés készsége, nem engedi önállóan dolgozni a vezetőket, egy személyben ő maga akar irányítani mindent, ön­magát elaprózza, ezenkívül sértődékeny és zárkó­zott. Nem tűr ellentmondást, bizalmatlan, sokak szerint értelmiségellenes, s akit valami miatt nem szivei, hát olyan helyzetet teremt, hogy egyszerűen kénytelen önként elmenni a téeszből.- Néhány évvel ezelőtt bírósági ügye is volt az elnöknek, amely után még inkább bizalmatla­nabbnak, gyanakvóbbnak látszott...- Nagyon röviden arról volt szó, hogy a csökkent élvezeti értékű, de emberi fogyasztásra alkalmas húst nem a hatósági hússzékbe, hanem a dögkút- ba vitette, mert az volt a feltevése, hogy ezen sokan meggazdagszanak. A szövetkezetnek ebből 85 ezer forint kára keletkezett, s a dologból bírósági ügy lett. A perirat megjárta a legfelsőbb bíróságot, Kiss Istvánt hét hónapra elítélték, majd az Elnöki Tanács kegyelemben részesítette. A kárt azonban meg kellett fizetnie. Azóta még keserűbb ember lett, s bizalmatlanabb. Mostanában, amikor annyit beszélünk a kibontakozásról meg a szerkezetát­alakításról, senki sem nézi meg, hogy vajon kikkel -, milyen vezetőkkel kell megoldani az ország so­rának jobbrafordulását. A szövetkezet állatorvosa, dr. Osvárt András hajlandó minden sérelmét elmondani, a birtoká­ban lévő iratokat és másolatokat a rendelkezé­sünkre bocsátani. A beszélgetésünket magneto­fonkazetta rögzíti, de a levelekben is ismétlődik néhány dolog. Például a következők: „A Béke Mgtsz üzemi-hatósági jogkörrel felru­házott állatorvosa vagyok 1983. május 2-a óta. Ez időszak alatt soha senki nem kérdezte meg tőlem, hogy miért, jogosan-e, és mennyit autózom ha­vonta a területen. Most sem! Az állatorvosi szolgálat napjainkban nem időhöz kötött szolgálat. Sajnos, nem lehet egy tehénnek a tudomására hozni, hogy csak holnap reggel sza­bad megellenie. Arra nem gondoltak a tisztelt vezetőségi tagok, hogy amikor elfogadták a javaslatot, hogy éjjel, sürgős esetben mivel fogok eljutni Szemcsepusz­tára, vagy Cseringátra, illetve az alsó legelőre? Nincs olyan rendelet, mely előírná, hogy az állat­orvos köteles saját járművén közlekedni. Más nagyüzemek ezt a kérdést teljesen más szemlélet­tel közelítik meg. Inkább örülni kellene annak, hogy az állatorvos a járműhasználattal kapcsola­tos gondokat magára vállalja. A főállattenyésztő­höz való társulás-hosszabb távon egyáltalán nem követhető megoldás. Egyetlen sikeres, kellő idő­ben elvégzett beavatkozással félévi km-pénz is megtérülhet.” „Sajnálatos módon újra kérnem kell a döntőbi­zottság összehívását, bár az előző levelemre sem kaptam választ a mai napig. 1989. január 1 -jével a Béke Mgtsz-ben fizetést rendeztek. Ennek során volt akinek a fizetését majdnem duplájára emelték, s volt, akinek a pénze alig változott. Úgy látszik, az iskolai végzettség eb­ben a termelőszövetkezetben nem döntő tényező a fizetések megállapításakor - jelenleg mindössze 4 egyetemet végzett szakember van itt. 1988. de­cember 31-ig a munkabérem - 1983 májusától, amióta itt dolgozom - 8000 Ft volt, ehhez jött 210 Ft bérpótlék, bruttósítva 9177 Ft. így kézhez kaptam a levonásokon (SZTK 917 Ft, adóelőleg 953 Ft, lak­bér 802 Ft, tartásdíj'4000 Ft után), illetve a családi pótlékon kívül 2505 Ft-ot.” „1988. március 2-án éjjel nehéz elléshez hívtak Szemcsepusztára. Saját járművemmel mentem ki, mivel a termelőszövetkezet nem gondoskodott egyidejűleg arról, hogy ebben az időszakban, ho­gyan jutok el a helyszínre. Az elletés sikerült. Már akkor közöltem, hogy legközelebb nem biztos, hogy módomban lesz eljönni, mivel egy fillér térí­tést sem kapok, továbbá a 8. évét taposó Trabant személygépkocsim már megbízhatatlan. Gyakran meghibásodik. A második eset 1988. március 10-én késő este történt. Cseringátról telefonáltak heveny felfúvó­dás ügyében. Telefonon mondtam az ott szolgá­latot teljesítő éjjeliőrnek, hogy nem áll módomban kijutni, nincs autóm (ugyanis az akkumulátor lemerült, és egy ismerősömnél volt tölteni). Telefo­náljanak az elnök elvtársnak, én pedig várom az autót, de az nem érkezett meg. Reggel 7 órakor in­dultam a tsz UAZ gépkocsijával Cseringátra. Ekkor az állat már nem élt. A dolgozók éjjel a szokásos módszereket rendben alkalmazták. Egyébként nem valószínű, hogy a habos, erjedéses felfúvó­dás megmenthető lett volna időbeni érkezéssel sem, de a lehetőség sem adatott meg a beavatko­zásra. Egyébként lasan odáig jutunk, hogy a beteg ál­latot sem tudom időben gyógykezelni, mivel az au­tó akkor jut el velem a telepre, amikor már, vagy még senki sincs ott. Gyakran várok egy-másfél órát az autóra. Ez pedig végsősoron a munka ha­tékonyságának a rovására fog menni. Ezért ki lesz a felelős?”- Miért döntött úgy, hogy most és éppen most minden sérelmét elmondja? - kérdezem az állat­orvostól.- Ennél rosszabb a helyzetem, mint a mostani, már nem lehet. Minden jó képességű, gondolkodó embernek el kell innen mennie, ugyanakkor föl kell emelni a béka fenekét, azért hogy látni lehessen a téeszt. Mindenki megy - egyetlen ember, az elnök viszont változatlanul marad. Ezt észre kellene ven­nie mindenkinek, téesztagnak, és külső szervek­nek egyaránt. Feltétlen muszáj megvárni azt, amíg a téesz teljesen fejre áll?- Miért nem ment el innen úgy - mint ahogy azt mások is tették - már akkor, amikor ellehetetlenült a helyzete?- Részben családi okok miatt, de úgy érzem, nem adtam okót arra, hogy a munkámba, az em­beri magatartásomba belekössenek. Egyszer már véget kellene vetni annak az állapotnak, ami a ta­mási Békében eluralkodott. Párbeszéd - az elnökkel- Mi a véleménye arról a listáról, amely az 53, téeszből eltávozott szakember nevét sorolja fel.- Van egy csomó vezető is közöttük. Nem tu­dom, mennyire ismeri a szövetkezet helyzetét?- Igen jó minőségű földön alacsony hatékony­sággal termelnek - maradjunk ennél az alaptétel­nél.- Az egésznek a magyarázatát a következőkben tudom megfogalmazni. Az természetes dolog, hogy a fizikai dolgozók oda mennek dolgozni, ahol többet keresnek, és fizikai állomány eltávozás nem volt a szövetkezetünkben, de a vezetői kérdések­kel érdemesebb foglalkozni. A mi szövetkezetünk 1973-ban egyesült, ekkor 2 szövetkezet volt a me­gyében, amely teljes mértékben el volt adósodva: a várdombi téesz és a tamási Béke. Az volt a kér­dés, hogy a szövetkezet egyáltalán talpon tud-e maradni. A terhek olyan mértékűek voltak, hogy azt na­gyon kevés szövetkezet bírta volna ki, s ezek mind az előző évek veszteséges gazdálkodásából születtek, a meggondolatlan fejlesztésekből, és a vezetés számára óriási terhet jelentettek. A Béke Téesz azonban 1989-ben is Béke Téesz maradt. Ilyen helyzetben a vezetésnek nem volt ez a tizen- valahány év sétagalopp, nem babra ment a játék. A nagy terhet nem mindegyik vezető bírta ki, se főag- ronómus, se főkönyvelő, se brigádvezető -, itt min­denkinek megvolt a maga dolga. Az egészről az a véleményem, hogy azok tettek sokat a szövetke­zetért, akik ittmaradtak.- Hányán maradtak itt a régiek közül?- A vezetői garnitúra egy beosztás kivételével be van töltve. Valamennyi beosztásban megfelelő végzettségű szakember van.- Ötvenhármán viszont elmentek...- Nem sajnálom őket.- Önben - mondják - kevés a vezetőkkel való . együttműködési készség...- Alapvetően nem ez a döntő a vezetésben. Egy szónak is száz a vége: a szövetkezetnek üzemviteli tartozása ma nincs. Amikor egyesültünk, 40 millió forint volt a tartozásunk. Ez mindent megmond, én eredményesen vezettem ennek a szövetkezetnek a sorsát.- Inkább a fluktuációról beszéljünk.- Örülünk neki, mert most minden gazdálkodó szervezet arra van ösztönözve, hogy a létszámot csökkentse. Nem csináltunk problémát abból, ha elmentek.- Ön azonban furcsa módon vált meg a szakem­bereitől: nem mondta meg szemtől szembe, hogy mi a kifogása, hanem lehetetlenné tette a munká­jukat, s szabályosan kikényszerítette belőlük, hogy maguktól elmenjenek.- Az, hogy ki mit mond... jöjjön ide, és mondja el nekem.- Ez igaz, csakhogy ezt megtenni itt a téeszben senki sem meri, mert retorzió éri, s előbb-utóbb mennie kell. A munkahelyváltoztatáshoz viszont Tamási na­gyon kis város.- Senkivel sem én írattam alá a kilépési kérel­mét, saját maga irta alá.- Ez igaz, mindenki elismeri, csakhogy azért mentek el, mert nem tudtak önnel együtt dolgozni.- Az biztos, volt olyan, hogy nem mindenki azt csinálta, amit akart, hanem amit a szövetkezet ér­deke megkívánt. Volt olyan is, hogy nem hagytam szó nélkül, ha szakmai dolgok fölmerültek.- Tényleg sértődékeny és zárkózott?- Minden okom megvan arra, hogy bizalmatlan legyek. Mert azért, amit a politikai vezetés velem és a szövetkezettel szemben elkövetett, akármelyik vezető megsértődhetne. A szövetkezet ellen állan­dó politikai aknamunka folyt, engem egy koncep­ciós perben elítéltek.- Arra gondol, hogy a sertésvágással kapcsola­tos perrel akarták félretenni?- Igen. Majdnem rá is ment az egészségi ál­lapotom, a szivem ki is készült, kaptam egy agy­vérzést még 1983-ban.- Kik azok, akik önt tönkre akarták tenni?- Gondolom, az a maffia, akikkel szemben igye­keztem föllépni, azok, akik olvasatlanul hordták a húst a vágóhídról, ingyen. De ez olyan téma, amiről nem óhajtok beszélgetni. Ezt a témát zárjuk le. Amikor engem törvénytelenül elítéltek, akkor utá­na próbáltak leváltani, de a téesztagság engem megvédett.- Jól érzi itt magát a szövetkezet elnökeként?- Én most jól. Engem nem az én sorsom érde­kelt, hanem a 300 téesztag sorsa. Higgye el, ször­nyű dolgok voltak itt a téeszben, s erre sem a tagságnak, sem nekem nem volt szükségünk.- Mennyi a téesz nyeresége?- Tavaly majdnem 10 millió forint volt a nyeresé­günk, s ezt még soknak is tartottam a nyereségadó miatt.- Osvárt doktor munkájáról mi a véleménye?- Meg vagyok győződve arról, hogy benne volt az én bírósági ügyemben.- A munkájával elégedett?- Nem sok munkája van.- Miért nem kap kocsit?- Kap kocsit, van a szövetkezetünkben elég ko­csi. Taxirendszerben üzemeltetjük, s ha szüksé­ge van kocsira, kérjen.- S miért nem kap évek óta fizetésemelést?- Azért a napi két óráért, amit dolgozik, a többi vezetőhöz mérten a fizetése elég. Érdemleges munkát nem végez. Előnyösebb lenne a téesznek, ha mellékfoglalkozásban látná el valaki az állator­vos munkáját.- Nagyon idegesnek látszik...- Ha ön is keresztül ment volna mindazon, amin én, ön is ideges lenne.- Miért vállalta két esztendeje ismét az elnöki beosztást?- Mert szétverték volna a téeszt azok, akiknek nem tetszett, hogy 15 év alatt nem bukott meg a téesz.- A mandátuma 1991-ben jár le. Vállalja - ha je­lölik - ismét a tamási Béke Téesz vezetését?- Nagyon messze van még 1991. * Bizony 1991. M é g nagyon messze van. De m á r 1989-et írunk. D. VARGA MÁRTA Fotó: BAKÓ JENŐ Talpra kéne állni

Next

/
Oldalképek
Tartalom