Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-15 / 139. szám

1989. június 15. NÉPÚJSÁG 3 Szabad földforgalom a jövőben A három új törvényjavaslatról (Folytatás az 1. oldalról.) Az Országgyűlés agrárszektora hónapokkal ezelőtt vette kézbe a tervezeteket, amit a képviselőkön keresztül eljuttattak az ország minden részébe. A különböző par­lamenti bizottságok ülésein is részt vett Solymosi József, s amint elmondta, a legutóbbi Országgyűlés napján, kedden este (szerdán került a kéviselők elé a tervezet) még az utolsó órákban is változott, ami bizonyíthatja, hogy az apró módosításokként induló javaslatokból mi mindent követelt ki mai felgyorsult életünk. A lényegi változásokról röviden így számolt be a képviselő:- Sok jelentős és meglévő társadalmi, politikai, gazdasági konfliktus rendezésének az igénye merült fel a módosításokkal kapcsolatban, amire az előkészítők nem készül­tek fel. Mindhárom törvény alapjaiban kell, hogy megújuljon, a mostani „igazítások” napjaink égető problémáit feszegetik. Ideiglenes pontonhidként fogható mindez fel, melyen lehet biztonságosan közlekedni, de nem jelenti azt, hogy ne épüljön meg a végleges híd. Az alapelv az volt, hogy hatásában ne okozzon visszafordíthatatlant a tervezet, ne legyen gátja a jövőnek (lásd tulajdonviszonyok), ami miatt a tizennegye­dik paragrafus ki is került a törvényből. A szövetkezeti törvénnyel kapcsolatosan péfdául új hogy megnőtt az önkormányzati szabadság, mely engedi gazdálkodni, dolgozni és dönteni egyaránt a gazdálkodókat. A vagyon egy része a szövetkezeti mozgalomban is osztható lesz, és mobilizálható is. Örökölhető, saját tulajdonként funkcionál, ugyanakkor a háztáji föld kiadásának módját üzemi hatáskörbe utalja. A földtörvénnyel kapcsolatban óriási vita alakult ki. Itt a leglényegesebb a szabad földforgalom kérdése. A földmegváltás háromféle verzió­ban képzelhető el, így - a megváltás a téesz részéröl megközelítően forgalmi értéken történik -, közösben hagyva a tulajdonos járadékot kap, amennyiben igénylik a földet, azt a tsz kiadja. A tulajdonszerzés korlátja megszűnt, mindenki annyi földet vásárol, amennyire pénze és szüksége van. Egyes esetekben megszűnt a művelési kötelezett­ség is. Marad a földvédelmi járulék, de lakásépítési célnál nem kell megfizetni a földvé­delmi bírságot. Sok jelentős módosító javaslat érkezett, s a 30 indítvány jó részét él is fogadta a parlament. Az erdészeti és vadvédelmi kérdéskörben megnyugtatóan rendeződött a földtulaj­donosok és a vadászok közötti kérdés. A Mavosz és az Országgyűlés egyetértett ab­ban, hogy egy korszerű, a mai viszonyoknak megfelelő új törvényre van szükség. Meg­alkotására csak széles körű társadalmi vita után kerülhet sor.- szs ­Ozorán: Pulyka a tehénistállóban , itató öntözőcsőből Pártról, pártban gondolkodva II. Hogyan alakítsuk át jelenlegi megosztottságunkat cselekvő politikai erővé? Az ozorai termelőszövetkezetben az elmúlt évek során rendszeresen vásárol­tak a háztáji gazdaságokból szopós bor­jút és növendék marhát. Az elmúlt évben azonban a korábbi időszak 400-500 vá­sárlásával szemben csak 73-at tudnak megvenni. így alakult ki az a helyzet, hogy a korábbi években szarvasmarhával telt istállók részben üresen maradtak. A téesz vezetősége hosszas gondol­kodás után úgy döntött, hogy az üresen álló istállókat, és ahol mód van rá, azok padlásait baromfival telepíti be. Több vál­lalattal próbálták felvenni a kapcsolatot, azonban úgy tűnt, hogy a baromfipiac és annak termelési háttere meglehetősen telített. Próbálkozásaik során kerültek kap­csolatba a Kaposvárott lévő Oviscoop nevű vállalkozással, amely cég a juhá­szat fejlesztése mellett, a pulykahizlalás tartási-takarmányozási technológiájával is foglalkozik. Az Oviscoop közbenjárásával sikerült szerződést kötniük a Kecskeméti Barom­fifeldolgozó Vállalattal, és útmutatásuk szerint rendezték be az előnevelt pulykák fogadására szolgáló ólakat, és rendelték meg a Tolna Megyei Gabonaforgalmi Vállalattól a tápsort. Igen sok tépelödést okozott a nagyságrend eldöntése egy vi­szonylag új ágazat bevezetésében, va­gyis az, hogy milyen mértékben szabad vállalni a bizonytalanságot. Végül úgy döntöttek: mégis csak vállalkoznak puly­katenyésztésre. Nos az 1989. évre 43000 előnevelt pulyka fogadására, illetve 36 500 hízott pulyka értékesítésére kötöttek szerző­dést, ez 309 tonna pulykát jelent. Ebből azonban mintegy 3000 pulyka értékesí­tése áthúzódik az 1990. évre. A termelőszövetkezet összes árbevé­telének mintegy 7 százalékát jelenti a pulyka. A költségek mértéke eldönti az új ágazat jövedelmezőségét, ezért minden lehetséges módon igyekeztek csökken­teni az új tartástechnológiával kapcsolat­ban felmerült beruházásokat. A nagy­mértékben szükséges légcserék biztosí­tását szolgáló ventilátorokat meg kellett ugyan vásárolni, de az etető- és itatóbe­rendezést házi kivitelezésben oldották meg. Az etetőberendezés használt le­mezhordókból és lefutott gumiköpenyből készült, az itatókat pedig kiselejtezett ön­tözőcsövekből készítették. A pulykahiz­lalás munkaerő-szükséglete nem túl nagy, a tervezett árbevételt hét állandó dolgozó produkálja. A foglalkoztatás szempontjából ez mégis jelentős, mivel a csökkenő szar­vasmarha-tenyésztési ágazatból felsza­baduló munkaerő részbeni foglalkozta­tottsága megoldódott. A 36 500 pulyka értékesítése az év so­rán három turnusban történik. Egy-egy turnusból más-más időben szállítják el a pecsenye- és a gigantpulykákat. Jelen­leg az első turnusból a pecsenyepulykát szállították el, így még nem állnak rendel­kezésre a konkrét számok az ágazat gazdaságosságának megítélésére. A már megtörtént szállítások alapján azon­ban úgy látszik, hogy a jövedelmezőség szempontjából gyengének ítélt pulyka­nevelés felveszi a versenyt a manapság nyomott jövedelmezőségű sertés-, illetve szarvasmarha-ágazattal. Ezernyi a kérdés és ezernyi a válasz. Keres­sük a kapaszkodókat, várjuk az eligazító nyi­latkozatokat vezető szerveinktől és vezető po­litikusainktól. Aztán, ha jön a válasz csalódot­tak vagyunk. Egyikünk azért, mert „nem mon­dott semmit”, a másikunk meg azért, mert nem azt szerette volna hallani, ami elhangzott. Ebben a helyzetben pártértekezletekét tar­tunk, amelyek során sok értékes gondolat ki­cserélődik, jövőbe mutató értékek születnek, de legtöbbször mégis csalódottak vagyunk, mert megosztottságunk továbbra is megma­rad. Az eltelt 12 hónap alatt megjelentek ha­zánkban a többi pártok. Van amelyik marxista alapon szerveződött és van, amelyik polgári demokráciát hirdet. Van közöttük olyan is, amelyikről még nincs világos képünk. Nem fejeződött még be szer­veződésük, de mar nem lehet nélkülük politi­zálni. Kritikájuk éles és hangos. Legtöbbjük a nép, a nemzet nevében szól és ellenzéki mi­voltát hangoztatja a „hatalmat gyakorló MSZMP”-vel szemben. Azt is tapasztaljuk, hogy folyik történel­mi múltunk újraértékelése és felélénkültek a társadalomtudományok képviselői az írókkal, újságírókkal, művészekkel együtt. Ez jó dolog, szükséges és támogatnunk kell. Látni kell viszont, hogy mindezzel együtt fel­élénkült nagyon tetszetős, finom és rafinált köntösbe öltöztetve - az ellenséges ideológiai tevékenység. -Nehéz eldönteni ugyanis, hogy meddig reformpárti egy gondolat és mettől el­lenséges. Mindez jelentős veszélyeket hor­doz, mert gyengítheti a pártot és ezzel együtt a szocializmus erőit is. Nézzük a legfontosabba­kat:- Ilyen veszély lehet a párt szociálde- mokratizálódása. Ha arról van csak szó, hogy az MSZMP a magyar szociáldemokrata és kommunista pártok egyesülésével létrejött munkáspárt örököse, akkor megnyugtató ez a kérdés, mert az egyesülésben részt vevő MSZDP a szocializmus megteremtéséért küz­dött és marxista alapon álló part volt. Ha azt jelenti a szociáldemokratizálódás, hog az MSZMP az új politikai gondolkodás je­gyében tovább javítja az európai szociálde­mokrata pártokhoz fűződő viszonyát és ez megkönnyíti az európai országok jövőbeni konstruktív együttműködését, akkor megint megnyugtató ez a kérdés. De. ha azt jelenti a szociáldemokratizá­lódás, hogy az MSZMP feladja leninista majd marxista eszmeiségét, mint ahogy ezt tették a jelenlegi nyugat-európai szociáldemokrata pártok közül többen, akkor jogos a „centris­ták” és „konzervatívok” aggodalma. Mindad­dig, amíg nem tisztázott, hogy ez a politikai fo­galomhasználat mit is jelent, addig lehetőség van politikai erők manipulálására is.- Hasonló a helyzet a „demokratikus szo­cializmus” fogalmával is. Ha ez azt jelenti, hogy szeretnénk egy emberibb, egy demokra­tikusabb létező szocializmust, akkor boldo­gan támogatom, ha ez azt jelenti, hogy folya­matosan konzultálunk az európai kommunista mozgalommal a szocialista jelző milyenségé­ről és a közös álláspont szerinti létező szocia­lizmus megteremtéséért küzdünk, akkor ezt szintén szívesen támogatom, de ha ez a nyu­gatnémet SPD demokratikus szocializmusát jelenti, akkor ez megint politikai sandaság-, hisz ök elvetették a marxizmust és tagadják a kommunista mozgalom szükségességét.- Kővetkező veszélyes gondolat a párt nevének megváltoztatása. Egyre sűrűbben hangzik el, hogy változtassunk nevet és vál­junk értelmiségi párttá. A névváltoztatást szorgalmazóka „munkás” jelzőt kívánják elhagyni. Arra hivatkoznak, hogy ma már nem elégséges a pártot „csak” a munkásosztály élcsapatának tekinteni, mivel az minden dolgozó réteg - és a társadalom fejlődésével az egész nép - érdekeit kívánja képviselni. Hadd emlékeztessem a „munkás” jelzőt el­hagyni kívánókat arra, hogy a jelenlegi hely­zetben is igaz Engelsnek a következő tétele: „A kommunizmus nem doktrína, hanem moz­galom; nem elvekből indul ki, hanem tények­ből. A kommunisták számára az előfeltétel nem ez vagy az a filozófia, hanem az egész ed­digi történelem, és sajátosan a történelemnek a civilizált országokban elért jelenlegi tényle­ges eredményei. A kommunizmus a nagyipar­ból és a következményeiből fakad, a világpiac létrejöttéből, az ezzel adott féktelen konkuren­ciából, az egyre erőszakosabb és általáno­sabb kereskedelmi válságokból, melyek már most teljes világpiaci válságokká lettek, a pro­letariátus megteremtéséből és a tőke kon­centrációjából, a proletariátusnak és a bur­zsoáziának ebből fakadó osztályharcából. A kommunizmus, amennyiben elméleti, annyi­ban a proletariátus e harcban elfoglalt helyze­tének elméleti kifejezése, és a proletariátus felszabadításához szükséges feltételek elmé­leti összegzése.” A proletariátus (a munkás) még ma is meg­határozó, alapvető osztály és felszabadítása még nem fejeződött be. (Sem nálunk, sem a vi­lágban.) De ha napi politikai harc szempontjából te­kintjük át e kérdést, akkor is világosan látni kell, hogy a politikai hatalom kérdése - hisz a pártok közötti versengésnek ez a tétje - azon fog eldőlni, hogy kire szavaz a munkásosztály. (Ez akkor is így lesz, ha egyes szociológu­saink a munkásosztály meglétét kétségbe vonják.)- Nagyon veszélyesnek tartom a pártegy­ség megbontására irányuló törekvéseket. Sokan érvelnek ügy, hogy inkább jöjjön lét­re pártszakadás, mint hogy adott helyzetben cselekvőképtelenné váljunk. Történelmi pél­daként az 1956 őszén kirobbant népfelkelést említik, amikor is az erősödő ellenforradalmi erőkkel a párt azért nem tudta a szocializmus­hoz hű erőket harcba vinni, mert megosztott volt. Ennek a nézetnek a képviselői arra hivat­koznak, hogy ez a veszélyes megosztott­ság jelenleg is jelen van, sőt a párton be­lüli jobboldali erők ennek fenntartására töre­kednek. Az országban gomba módon szaporodó re­formkörök szélsőséges képviselői pedig az előző nézet képviselőitől féltik a pártot és an­nak cselekvőképességét, sőt ők a centristák­kal is szakítani akarnak. Mi legyen hát a megoldás?- Első lépésben a párt Központi Bizott­sága dolgozza ki a leglényegesebb fogalmak, reformelképzelések tartalmát tézisek formájá­ban.- Második lépésben a különböző irányza­tok képviselői a platformszabadság alapján vitassák meg a KB téziseit és alakítsák ki a ma­guk platformját.- Harmadik lépésben kerüljön sor a külön­böző platformok képviselői közötti vitára. A viták alapján jöjjön létre a helyi és az országos cselekvést elősegítő egység a plat­formok képviselői között. Ezzel a vitában kialakított egységgel kelle­ne azután megjelenni a párttagság egésze és a velünk ellenzékben álló politikai erők előtt. Azok, akik a viták eredményeivel nem tud­nak, nem akarnak egyetérteni, azok számára pedig tisztességesebb Ut átlépni egy másik pártba, mint MSZMP-n belül maradva gyengí­teni annak cselekvőképességét. így lehetne a jelenlegi gyengeségünkből politikai erőt, a megosztottságból cselekvő egységet kovácsolni.- d ­Csúcsvízmű Balatonalmádiban A Balaton térségé­ben a nyári szezonban jelentkező vízhiány enyhítésére tározó medencéket csúcs­vízmüveket épít a Du­nántúli Regionális Víz­mű és Vízgazdálkodási Vállalat A Balatonal­mádiban épülő csúcs- vízmű - amelynek napi kapacitása 2500 köb­méter lesz - már az idén csökkenti a víz­Benkö Zoltán tanár MSZMP Oktatási Igazgatóság, Szekszárd Ordas Iván: Őr az udvaron 40. Gorkij Éjjeli menedékhelye a miénkhez viszonyítva a versailles-i kastéllyal vetekedhetett. Magamról tudtam, hogy milyen rossz érzés börtönt még sosem járt embe­reknek hasonló helyre betoppanni, ezért igyekeztem a legszívélyesebb hangnemben fogadni őket. ők ugyan­is szemmel láthatóan újoncok voltak börtönügyi ta­pasztalatok dolgában.- Isten hozta az urakat! - mondtam. - Helyezzék ké­nyelembe magukat, ámbár erre az éjszakára még nem tudjuk a nálunk megszokott összkomfortot biztosítani, de holnap majd azt is nyélbe ütjük! Bemutatkozásnál kiderült, hogy a szemüveges em­berke Hidasi Vili bácsi, a szomszédos cukorgyár főve­gyésze, társa pedig Mágnás Ferenc, aki ugyanott dol­gozott mint dekorátor. Mindketten munkástanácstagok voltak, ilyesformán a legszorosabb értelemben sors­társaim. Vili bácsi törékeny testében hatalmas akaraterő és pompás kedély rejtezett. Másnap összemelegedve, és attól kezdve mindig, akár fél délelőttön át is könnyűszerrel ontotta magából az érdekesnél érdekesebb történeteket. Nagy művelt­ségű, Európát bejárt és alighanem kitűnő szakember lehetett, akinek minden szavából csak tanulhattunk és tanultunk is. Társa csendes, mosolygós bácsi volt. Hat esztendőt töltött Szibériában, így a nélkülözéseknek mindany- nyiunkénál alaposabb iskoláját járta. Kemény szigorral tartotta kordában az érzéseit, soha nem panaszkodott és valamilyen furcsa babonának hódolva semmi áron nem volt hajlandó mást elfogyasztani, csak amit a bör­tönkonyha biztosított a részére. Hellyel-közzel hozzá­tartozóinknak ugyanis már sikerült csomagot bejuttat­niuk hozzánk. Ezeket természetesen közprédára bo­csátottuk, de Feri bácsi volt az egyetlen, aki a legbuz­góbb unszolásra se volt hajlandó elfogadni semmit. Fe­jébe vette, hogy ez lesz a biztosítéka annak, hogy ha­marosan kiszabadul és valóban ő került ki a legkisebb viszontagságok árán közülünk. Kihallgatásra többet nem hívtak. Derengett bennem, hogy alighanem a várakoztatással akarnak felőrölni és őrlődésben valóban nem volt hiány. Amint már említet­tem, a délelőttöket általában azzal töltöttük, hogy min­den lépésre fülelve vártuk, vajon melyikünkre kerül sor, amikor természetesén minden újból megismétlődhet. Csak ebéd után billent annyira-amennyire egyensúly­ba a hangulatunk, míg végül három óra tájban teljesen magunkhoz tértünk és elkezdődött a szokásos beszél­getés. Néhány nappal március 15-e előtt - ami, ha a sovi­nizmusban és hülyeségben hinni lehet, a MŰK hősi idealizmussal kitűzött dátuma lett volna - egy vasárna­pon váratlan sürgés-forgás kezdődött az udvaron. A bezárt ember hallása különösen éles, így mi is meg tudtuk különböztetni az udvar kavicsán csikorgó autó­gumi neszét, ismeretlen léptek zaját, általában azt, hogy valamilyen rendkívüli esemény van készülőben. Csermely Imre csak ebéd után tudott bejutni a zár­kába, mert délelőtt kinn dolgozott a konyhán, így előbb nem kaphattunk hírt.- Szállítás lesz! - suttogta Imre izgatottan és ezzel végsőkig csigázta hangulatunkat. A szállítás, amikor a rabot kiszakítják megszokott környezetéből és gondosan kiépített összeköttetései­nek láncából, rendkívüli fontosságú esemény. A me­gyeszékhely börtönéről semmilyen elképzelésünk se volt. (Folytatása következik.) Börtönélmények 1956-57-bő!

Next

/
Oldalképek
Tartalom