Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-12 / 110. szám
— S emmi sem biztos a halálraítéltek ügyében AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA • - i XXXIX. évfolyam, 110. szám ÁRA: 4,30 Ft 1989. május 12., PÉNTEK Világ proletárjai, egyesüljetek! Tegnap délelőtt 9 órpkor Jakab Ró- bertné elnökletével folytatta munkáját az Országgyűlés májusi ülésszaka. A Minisztertanács nevében Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter terjesztette elő a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosítási javaslatát, amely a PTK kamatrendelkezéseinek megváltoztatását kezdeményezi. Ez ügyben Hellner Károly képviselő a parlament tavaly novemberi ülésszakán emelt szót, s a kormány egyetértett az idejétmúlt rendelkezések felülvizsgálatával. Az új szabályozás 20 százalékos ka- matfelsőhatárt állapít meg, s a szerződő felek szabadságát mindössze annyiban kívánja kötni, hogy a szerződő felek ettől fölfelé nem térhetnek el; lehetőségük van azonban arra, hogy a törvényesnél alacsonyabb mértékű kamatban állapodjanak meg. Ugyanez vonatkozik a késedelmi kamatra is. A törvényjavaslat szerint pénztartozás esetén a késedelem időpontjától kezdődően a gazdálkodó szervezetek és a magánszemélyek egységesen 20 százalék kamatot kötelesek fizetni, akkor, ha á tartozás egyébként kamatmentes. Ha pedig jogszabály vagy szerződés alapján kamat is jár, a kötelezett ennek évi 8 százalékos kamattal növelt összegét köteles megfizetni, tehát öszesen 28 százalék megfizetésére köteles a késedelmes teljesítő. Az Országgyűlés a törvénymódosító javaslatot vita nélkül, öt tartózkodás mellett elfogadta. A napirendnek megfelelően ezután az Országgyűlés törvényjavaslatot tárgyalt meg az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló 1983. évi III. törvény módosításáról. Évtizedek óta először fordult elő, hogy képviselő tartott expozét az általa kezdeményezett törvénymódosításról. Bödőné Rózsa Edit (Csongrád m„ 3. vk.), a Taurus Gumigyár energetikusa az indítványba foglalt konkrét javaslatok közül csak egyre tért ki részletesen. Nevezetesen arra, hogy a jelölt számára a népfront programja helyett az alkotmányos rend elfogadása legyen kötelező. Nem értett egyet az Igazságügyi Minisztériumnak azzal a javaslatával, hogy a jelölt az alkotmányt fogadja el. Ezért a törvényjavaslat módosításának elfogadá- (Folytatás- a 2. oldalon.) Deák Gábor államtitkár az ÁISH elnöke expozéját mondja Az ifjúság helyzetéről tárgyalt az Országgyűlés . Hatályon kívül helyezték a törvényt Sztálinról Wosinsky az utcara került- nemzetközi régészkonferencia Szekszárdon A 94 éves szekszárdi múzeum fennállása óta másodízben került sor nemzetközi tudományos tanácskozásra itteni rendezésben. Tegnap a Művészetek Házában középkori régészkonferenciát nyitott meg Bökönyi Sándor akadémikus, a MTA Régészeti Intézetének igazgatója. A hazaiak mellett Ausztriából, a két Németországból, a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Lengyelországból, Olaszországból, Svédországból, az USA-ból érkezett tudósokat bevezetőben dr. Vadas Ferenc köszöntötte. A megyei tanács tisztségviselői mellett Mayer Mihály segédpüspök képviseletében Hidasi János prépost, Szekszárd újvárosi plébános vett részt az ünnepi rendezvényen, melynek méltó aláfestéséül szolgált Lozsányi Tamás Bach-orgonajátéka. Bökönyi akadémikus német és angol nyelvű megnyitóbeszédében a tanácskozást az utolsó két évtized gazdag régészeti eredményeivel indokolta, amelyek között fontos helyet foglalnak el megyénkben szakemberek kutatásai. A tanácskozás a későbbiekben Tengelicen előadás-sorozattal folytatódik és a résztvevők ellátogatnak a különböző kutatások színhelyére is. A zárás május 14-én lesz. A tegnapi nap másik fontos eseménye már a múzeumban, illetve annak kapuja előtt zajlott. Évtizedeknek kellett eltelnie, amíg a tudományos intézmény felcserélhette az érdemekben ugyan gazdag, tudósnak azonban sehogyan nem minősíthető Béri Balogh Ádám kuruc brigadéros nevét alapítójáéra, az egykori szekszárdi apátplébános Wosinsky Móréra. Ugyancsak hosszú időbe került, amíg a nemzetközi hírű régész szerény belső emléktáblája, majd folyosói mellszobra után, Farkas Pál alkotása, immár méltó helyére, a múzeum elé kerülhetett, a bölcskei Dunából kiemelt római oltárkövek gyűrűjébe. A nagyszámú közönség előtt Bökönyi Sándor ismét németül és angolul ismertette Wosinsky életútját, majd sor került a szobor leleplezésére. Ezt követően az érdeklődők és a vendégek megtekinthették a Wosinsky Mór Megyei Múzeum régészei feltáró munkája utolsó 10 évének legszebb eredményeit a most nyílt új kiállításon. Az első előadást dr. Rosner Gyula tudományos főmunkatárs tartotta, majd a tudós vendégek a rendező szervek fogadásán ismerkedtek egymással. O. I. Fotó: G. K. Két Tolna megyeit a Kozma utcában végeztek ki? Az 1956-os eseményekkel összefüggésben kivégzett nyolc személy névsorát közöltük tegnapi lapszámunkban. Szerettünk volna többet is megtudni a halálraítéltekről, de mint dr. Vass Gábor, a megyei bíróság elnökhelyettese tájékoztatott, a dolgok mai állása szerint, a tények elégtelen ismeretében lehetetlen felelősségteljesen nyilatkozni. Alapvetően megnehezíti a helyzetet, hogy a kivégzettek ügyeit tartalmazó akták nem megyénkben, hanem másutt - vélhetően Pécsett, illetve Budapesten - lelhetők fel. Az egyébként titkosan kezelt iratok megszerzése azonban mégsem reménytelen, a megyeszékhelyre ugyanis az elmúlt években is rendszeresen érkeztek - igaz, 1956 előtti - ilyen jellegű anyagok. Annyit mindenesetre az utánjárás •eredményeként sikerült kideríteni, hogy- legalábbis, ha igazak a Demokrata című kiadvány állításai - a felsoroltak közül két személyt, a paksi Kolonics Jánost és a szekszárdi Körösi Sándort a főváros Kozma utcai kisfogházban végeztek ki. A többiek nevét e kiadvány listája nem tartalmazta, persze egyáltalán nem biztos, hogy őket Budapesten ítélték halálra. (A tegnapi cikk szerint például Szekszárdon is történt ilyen eset. - A szerk.) Az sem biztos, hogy valamennyien az 56-ot követő terrorhullám - szó szoros értelmében vett - áldozatai lettek volna, hiszen például szerkesztőségünk is kapott, olyan telefonhívást, mely a fölsoroltak közül kettőt köztörvényes bűnözőként minősített. Mindenesetre a sokakat érdeklő, tragikus eseményekre - a megfelelő mennyiségű információk beszerzése után -■ részletesebben visszatérünk. Most már mindenki egyetért Lesz új iskola Szekszárdon Funkciót vált az oktatási igazgatóság Az iskolák vállalják a kockázatot, és csak annyi gyereket vegyenek fel, ameny- nyit normális körülmények között el tudnak helyezni? A szakmunkásképző jövőre ne indítson több osztályt, mint ameny- nyit kibocsát? Minek képezzünk még több egészségügyist, ha a kórház nem vállalja a gyakorlati képzésüket? Miért APEH-székház épül, mikor egyes osztályokban már negyvenhatan szoronganak? Mi lenne, ha a megyei pártbizottság az oktatási igazgatóságra költözne, az adóhivatal pedig megkapná a pártszék- házat? Elkészülhet-e mégis a már 1987- re tervezett új tizenhat tantermes iskola, s ha igen ki állja a költségeket? Ezek és hasonló kérdések hangzottak el tegnap délután a megyei tanács vb- termében, ahol Tamás Ádám megyei tanácselnök kezdeményezésére kerékasztalhoz ültek a város általános és középiskolai igazgatói, a megyei és a városi tanács, illetve a városi pártbizottság kép- (Folytatás a 3. oldalon.) Teljesebb kép a Skála-ügyben 1989. május 5-én „Ment? Menesztették? Fekete csütörtök a Skálában” címmel megjelent cikkükhöz - mivel az újságíró velem folytatott hosszas beszélgetése egy mondatba tömörült, és az írásban csak a név nélküli, hangulatkeltő észrevételek kaptak helyet -, néhány észrevételt fűzök. Munkatársaimmal ellentétben örültem, hogy az elmúlt napokban bekövetkezett eseményről - amelyről különféle mendemonda kering - cikk jelenik meg. Úgy érzem, hogy a hivatkozott írás - mivel nem szólal meg minden érintett, illetőleg nem egyforma súllyal kapnak helyet a vélemények, nem ad teljes képet a kialakult helyzetről. Előzetesen le kell szögeznem, hogy tisztelek és becsülök mindenkit, akinek van véleménye, aki ehhez a nevét is adja és aki vállalja a mindennél hatékonyabb és erősebb kontrollt jelentő nyilvánosságot. Tisztelem és becsülöm dolgozóink megnevesitett véleményét és nem csodálkozom, hogy érzelmektől vezérelve - a tények ismerete nélkül - nyilatkoznak. Sajnálom, de megértem, hogy az áruház igazgatója - miután a dolgozók az ő oldalán nyilatkoztak - jó szándékúan és sokat sejtetöen „védelemre nem szorul, vádaskodni nem akar” státus fenntartásával, nemes gesztussal lemond a véleménynyilvánításról. A „Maga az eset:” és „Az eset közvetlen előzménye” kezdetű bekezdésekhez a következőket szeretném ismertetni. Mintegy 8-10 hónappal ezelőtt tudomásomra jutott, az igazgató olyan kijelentést tett, hogy elmegy az áruházból. Azonnal elbeszélgettem vele. Elismerte, olyan kijelentést tett helyetteseinek, hogy elmegy. Elnézést kért - mint mindig -, kijelentette, meggondolatlan volt, nem szándékozik elmenni, hosszú távon gondolkodik, szeretné elképzeléseit megvalósítani. A szövetkezet vezetése és a megyei szövetség - mint korábban is - ennek megfelelően támogatta néhány személyes kérésének (lakásvásárlás, katonai szolgálat alóli mentesítés, hosszabb idejű nyugati utazás) megvalósulását. 1988. utolsó napjaiban a következő kéréssel fordult hozzám: „Szeretnék egy hónap szabadságra menni, az NSZK-ba kívánok utazni, szeretnék személygépkocsit vásárolni, mert e nélkül ezt a munkakört hosszabb távon, megfelelő színvonalon nem tudom ellátni.” Miután személygépkocsija nem volt, úgy gondoltam, nem akadályozom meg a mindkét fél érdekeit szolgáló cél megvalósítását. Az igényelt szabadságot nem vette teljes mértékben igénybe, a „hosszabb távú munkavégzéshez” szükséges személy- gépkocsit megvásárolta. Ezek után a meglepetés erejével hatott április 14-i bejelentése, mely szerint hosszabb ideje foglalkozik a távozás gondolatával, több lehetősége van, valószínű külföldön vállal munkát. Természetesen - mondotta - amennyiben a szövetkezet vezetése a megkezdett beruházások befejezésénél a munkájára igényt tart, minden segítséget megad. Kudarcnak ítélte meg a Skála 1988-as évét, mert ő nem tudta kifizetni a vezetőknek év elején megígért jövedelmet. Ennek az volt az oka, nem érték el azt a nyereséget, ami az általa ígért jövedelmek kifizetésére fedezetet nyújtott volna. Véleménye szerint egy vezető csak addig vezető, amíg fizetni tud és ezt most nem tudta teljesíteni. Arra a kérdésre, hogy mennyire gondolja komolyan ezt a kijelentését, azt válaszoltá, véglegesen eldöntötte. 1989. április 24-25-én megkezdtük a Skálában is az úgynevezett kis termelési tanácskozásokat. Ezen részt vett az áruház igazgatója is. Ezek a munkamegbeszélések mindkét nap megközelítően 8 és 13 óra között zajlottak. Április 25-én délután 15 órakor került sor az összevont szövetkezeti termelési tanácskozásra. Ennek hetekkel korábban tisztázott programja szerint az áruház igazgatója is beszámolt volna az elmúlt év eredményeiről és ismertette volna a legfontosabb célokat, feladatokat. Az igazgató minden előzetes bejelentés nélkül - lehet, hogy erre nem volt módja (?), vagy a (Folytatás a 3. oldalon.) Bökönyi Sándor leleplezi a szobrot Az első látogatók az új kiállításon
