Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-06 / 105. szám
1989. május 6. TOLNATÁJ - 5 Cigányfórum és környéke Szerencsétől sültgalambig? Az idén a világproletariátus napja hétfőre esett, ami valahogy olyanná tette, mint a húsvét, s amikor elvégeztük magunkban a visszaszámolást, ez a pénteki nap amolyan nagypéntekfélének hatott. Csakhogy most a hajdani ipari világforradalom elnyomottjai-elesettjei helyett egészen más szociális kategóriát kerestünk fel, amely egyik szemszögből nézve csöppet sem elnyomott, társadalmilag egyesek szerint bohém életmódot folytat, sokak szerint indokolatlan előnyöket élvez, társadalmon kívül „lébecol”, másik szempontból élni-megélni-beilleszkedni törekszik, úgy szeretné megvalósítani az egyenrangúságot, hogy alkatáról, temperamentumáról, létező, de másokétól különböző moráljáról, hagyományairól, esetleg anyanyelvéről ne kelljen lemondania. Nemcsak az országúton, Nagydoro- gon is ünnepélyes készülődés fogadott. És minthogy tévedésből egy órával hamarabb érkeztünk riportunk helyszínére, ezt az egy órát arra használtuk, hogy felkeressük azokat, akik a legérdekelteb- bek voltak a cigányfórum munkálataiban. Ezért siettünk a nagydorogi Paksi útra. „Tot noroc si bine” Takaros porták. Akárki megirigyelheti őket. Bizonyára akad, aki meg is teszi. Nem gondol arra, mennyi munka fekszik bennük mind a cigány családok, mind a tanács részéről. Az egyik ház mellett alpesi mini nyaralónak hat a melléképület, még akkor is, ha kicsi. Mi ez? - kérdezzük épp elénk toppanó gazdájától, Ig- nácz Istvántól.- Voltaképpen présház. Padlásszobával. Maga a ház mindössze kétszobás. Nekem tavaly halt meg a feleségem. Két felnőtt gyermekem van, egy fiam, egy lányom. Látják, ezt a folyosót építettem a házhoz, ami tulajdonképpen tanácsi lakás. Kétnemű a család, én sem vagyok még idős, előfordulhat, hogy újra megnősülök. Beadtam az igényemet kamatmentes kölcsönre, lakásbővítésre: helyszűke miatt eddig is elég problematikus volt a családi életem... Ezt a házat a tanács építtette, OTP-n keresztül. Ehhez nekem huszonöt éves munkaviszonyt kellett felmutatnom. A fizetnivaló 1995-96-ban fog lejárni, akkor majd saját tulajdonba megy át az otthonunk. Nem tudom, mondtam-e, hogy a fiamat tizennyolc évesen megműtötték hátgerincsérvvel? Hat hónapig volt katona, most szerelt le...- Nyilván azért tisztítja a kerékpárt, mert készül valahová. Hová indult?- A cigányfórumra. Szeretném elmondani, hogy így állok, de nem így kéne. Hogy olyan embereket segít ki a tanács, akik mondhatni, milliomosok. Nem akarok nevet mondani. Ha arra adnak pén/t, hogy valaki a lambériát leszedesse, ilyen alapgondon is segíthetnének, mint az enyém. Hiszen a tanács kapja a pénzt arra a célra, hogy a cigányságot segítse. Nézzen csak oda - átmutat az út túloldalára mit gondol, hányán laknak abban a házban? ( Mozdulattal jelzem: nem tudom.- Vagy nyolcán. Két szobára. Én Szolnok megyéből jöttem idé, kétéves koromban hoztak magukkal a szüleim, kunyhóba. Aztán tizennyolc éves koromban megnősültem, szintén kunyhóba. Apám állt oda, kimérte milyen kunyhót építsek. Ma már az egyetlen szórakozásunk nekünk csak a földmunka. Hogyha hazajöttünk, mi már nem megyünk sehova. Látom, maga érti a nyelvünket. Hadd mondjak magának valamit: „Tot noroc $i bine.” Ami azt jelenti: szerencsét és minden jót. Hogy beszélnek odahaza? Magyarul. Többnyire és egész nap. A teknős cigányok („bejások”) még nyelvjárásban törik a románt. Az oláh cigányok másképpen - már aki emlékezik az anyanyelvére. Balogh József családjával beszélgetünk. A gimnazista fia kéri, a riportban név nélkül szerepeljen. Ö is, a család is. Az apa, akivel kicsit távolabb találkozunk, vállat von: ez a kérdés nem érdekli. Kiírhatjuk a nevét nyugodtan. A végén gh- val. Aztán összetolják a két kerékpárt, Balogh József és Ignácz István. Mindekette- jüknek van bőven mondanivalója a nagydorogi cigányfórumon, amely első ízben ül össze, sikeresen, vagy bonyodalmasán, ki tudhatná ezt előre, mert eddig volt rá példa, hogymeghirdették, de az érdekeltek nem jelentek meg, mint hogy hozzájuk nem jutott el az esemény híre. Vagy mégis? Ki tudja... Ehhez akkor kellett volna itt lennünk, hogy minden szempontot á riport valósághűsége miatt tekintetbe vehessünk. Fórumelőzetes - no meg a problémák Heidecker Péter nagydorogi tanácselnököt kérdezzük a mostani cigányfórumról.- Igen, ez az első, amit sikerült igazából összehoznunk. Tettünk erre a korábbi években is kísérletet, de nem jöttek el. Most meglátogattunk minden családot, vittünk mindenkinek meghívót. Remélem, eljönnek. Balogh Antalné cigánygondozó hozzáfűzi:- Két társközség is hivatalos. Mint látják, épp itt jönnek a pusztahencseiek. Valóban: a művelődési ház udvaráról most lépnek be a terembe libasorban az említettek. A teremben az elnöki asztalnál készülődnek a fórum megnyitására. Jelen van: Heidecker Péter községi tanácselnök, dr. Czakóné Ferge Ilona titkár, Jankovics t László párttitkár, Szűcs András, a művelődési ház igazgatója, Balogh Antalné cigánygondozó a helyi hatóság részéről. És dr. Gémes Balázs, aki az Országos Cigánytanácsot képviseli.- Korábbi években már egyszer kísérletet tettünk arra, hogy összehozzunk egy ilyen találkozót a cigány Jakossággal, sajnos, nem jöttek el - vág bele a sűrűjébe Heidecker Péter tanácselnök. - Hát... ma is nagyon kevesen vannak. Mig zajlanak a fórum munkálatai, egyre érkeznek a későn jövők.- Mi, azt hiszem, megtettünk minden tőlünk telhetőt, eléggé köztudott mind a három községben, hogy erre a tanácskozásra ma sor kerül - folytatódik a beszéd. - A felkészülés időszakában nagyon sok emberrel beszélgettem, és nagyon sokan értetlenül fogadták, hogy mi most egyáltalán mit akarunk... Mi rendszeresen foglalkozunk a helyi cigány lakosság helyzetével, élet-és munkakörülményeivel. De miQdig a hivatalban készítjük, a mi szempontjainkat figyelembe véve, ezeket a beszámolókat. Anélkül, hogy a cigány lakosság a mi helyzetértékelésünket megismerné. És kontroll alá vetné... És nem biztos, hogy ez helyes. Szeretnénk most a nézeteket szembesíteni, ütköztetni - vallja a tanácselnök. Nos, ez sikerült. Kaleidoszkóp Elhangzik: ezen a találkozón nem fognak szociális segélyeket osztani, nem fognak ígéreteket tenni. A helyzetet sem fogják rózsaszínűbbre festeni, mint amilyen a valóság. Erre lehetőségük sincs. Az ország és a tanácsok gazdasági helyzete nem biztos, hogy lehetővé teszi, hogy a jövőben többet tudjanak fordítani a cigány lakosság helyzetének a javítására, mint eddig. Talán másként és máshova kell ezeket a segítségeket csoportosítani... Célunk ezzel a fórummal az, hogy bemutassuk a cigány lakosság helyzetét. Adatok: a három községben - Nagy- dorogon, Pusztahencsén és Bikácson a lakosság 12,3 százaléka cigány. Hogy a sajátos helyzetet könnyebben tudjuk értékelni, 1986. március 15-től függetlenített gondozónő segíti a tanács munkáját. Azt hiszem, hogy mindnyájan ismerjük - mondotta a tanácselnök - Balogh Antalné személyében a minden családnál több ízben megfordult cigánygondozó- nőt. A feladata az, hogy a cigányság helyzetét tanulmányozza, életkörülményeit vizsgálja, problémáik megoldásához segítséget nyújtson. Ezek között elsősorban munkavállalás elősegítése, lakásviszonyaik felmérése, egészségügyi, szociális gondoskodás szerepel. Én azt hiszem, hogy ez a sokirányú tevékenység mindennapos, komoly erőfeszítést igényel tőle - mondotta Heidecker Péter. Ebben a pillanatban mi magunk is, a Ignácz István az életéről mesél cigány hallgatóság is úgy hitte: a beszéd véget ért. Váratlan fordulat Mielőtt a teremben megjelent mintegy 30 cigány lakos előtt elhangozhattak volna az összesítés adatai: a 3 faluban a születések 12,3 százaléka cigány, a halálozásoké mindössze 4,8, valamint az, hogy a cigány lakosság átlagéletkora a sok gyerek miatt jóval alacsonyabb, mint az összlakosságé, ami azt jelenti, hogy a jövőben az arány nőni fog - felbukkant, méghozzá soron kívül és váratlanul a pusztahencseiek gondja.- Tanácselnök úr - hangzott egy fegyelmezett, de kissé fojtott hanga teremből -, önök azt mondják, hogy munkalehetőséggel el tudják látni a cigányságot. Hányszor bent voltam én a dorogi tanácsnál, és azt monták nekem: takarodjon ki!- Ezt én nem hiszem el, de az a kérdés...- De maga elhiheti, mert azt mondták nekem, itt a bátyám is, aki tanúsíthatja, hogy mi azt mondtuk, hogy munkát vállalunk. Engem nem érdekel, hogy milyen nehéz munka, én bármilyen nehéz fizikai munkát elvállalok.- A következő kérésem van...- Tudja ön, hogy mire megy ez? Pofára. Most összehívtak minket, de csak pofára megy, hogy csak a parasztok egyenek-igyanak, a cigányok, azok dögöljenek meg...- Most az kérésem - próbálkozott az elnök, de a hozzászóló, aki nem várta meg a beszéd befejeztét, közbevágott. A hallgatóság csitította. Mikor látták, hogy ez nehéz, minthogy gondját a rebellis közbeszóló érvekkel támasztotta alá: három gyereke van már, most jön a negyedik, munkát nem kap, bár úgy tudja, van felvétel, de ha ő személy szerint megjelenik, letagadják - egy idősebb nagydorogi cigány férfi bevetette a végső érvet: ha nem akarsz elhallgatni, gyere ki. A temperamentum féktávolságára épített kihívás ült. A közbeszóló kifelé indult, de már a teremben kitört a verekedés. Kommentárok A nagydorogi cigányoknak nem jól jön, hogy Paksról öt cigánycsaládot Pusztahencsén helyeztek el. Ugyanis az ő békés életükre árnyékot borít a pusztahencseiek állandó elégedetlenkedése, akik nappalaikat leginkább még mindig Pakson töltik, csak éjszakára járnak „haza”, ellenben az is előfordul, hogy hétszám'ra ennek az öt családnak valamennyi férfitagja őrizetbe kerül, egy sincs szabadlábon - amint megtudtuk a fórumon hivatalosan és nemhivatalosan elhangzottakból. Mi ennek az oka? Talán az, hogy a Pusztahencsén letelepitettekríe'k semmilyen munkalehetőségre nem nyílik kilátásuk. • Idézetek a cigányfórum közönségének kommentárjaiból: „Hát, sajnos, most már ide tartoznak. De ha a tanács lettem volna, darabonként tízmillióért ide nem vettem volna...” „A Jancsó bácsi minek szólt bele?” „Azért szólt bele, mert az igazságos volt...” „Maguk vették a házat...” „De a többiek azért mást szeretnének...” „Szóltak az orvosnak” „Cigányfórum, gyönyörű...” Szóltak az orvosnak. Az áldozat, Jancsó bácsi miután szeme felakadt és elveszítette eszméletét, cigarettázva vette tudomásul, hogy agyrázkódást szenvedett, innen tovább nyugodtan kell viselkednie, pihennie kell és diétáznia... Alapkérdés Az alapkérdés ebből áll: volt-e létjogosultsága a fegyelmezetlenné fajult interpellációnak? Nehéz a kérdés. Az incidens után helyreállt a rend. A cigányfórum békés, civilizált keretek között folytatta tovább munkáját. Miközben percről percre nőttek-bo- nyolódtak a gondok. Miközben percről percre burjánzott tovább a realitás. Mit kéne tennie a társadalomnak ahhoz, hogy ne pártolva bárkit, hanem pártatlanul cselekedve segítsen a tanács és a cigányság reális gondjain a jelen gazdasági helyzetben? Mit kéne tenni a jövő perspektíváját is figyelembe véve a civilizált továbblépésért? Mit kéne tenni - holott tettek már „eleget”, vagy talán mégsem eleget-egy olyan szociálisjperspektíva érdekében, amit senki sem mer ma még komolyan venni? Mit kéne tenni? A cigányfórumok, ha-tömegessé válnak, akár a népesség, talán önként választ fognak adni erre a kérdésre. DOMOKOS ESZTER Fotó: SÖRÖS MIHÁLY Kinek van igaza? Indulás Dr. Gémes Balázs és Heidecker Péter a cigányfórum megnyitásakor Egy óra késés - egy óra előny
