Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-06 / 105. szám

4 - TOLNATÁJ 1989. május 6. A nagy Utazás Ezeregyéjszaka Vannak emberek, akik felépítik házu­kat. Vannak, akik önmaguk építik fel. Vannak, akik bontott, vagy romos anyag­ból építkeznek, akár házról van szó, akár önmagukról. Vannak, akik luxuspalotát építenek, vagyont fektetnek bele, és bol­dogtalanok benne. Akivel én találkoztam, nemcsak önma­gát építette fel józan előrelátással, és va­rázserejű hittel. Képes volt arra, hogy másokat is építsen. Annyian rombolnak. Akaratlanul is. Pesszimizmussal, előítéletekkel, hitetlen- ' séggel, tájékozatlansággal. Ma nagy do­log, ha valaki képes a hippokratészi elő­írás betartására: ha nem tudsz használni, legalább ne árts... Pedig tévedés azt hin­ni, hogy ez csak az orvosetika ősi, ele­mentáris feltétele. Voltaképpen egyete­mesen érvényes, ha valakiben az az igény él, hogy embernek nevezze magát. Még az sem lehetetlen, hogy ez az er­kölcsi elkötelezettség magában a beteg­ben ébredjen fel. Önmaga, diagnózisa kötelezheti rá. Van valami hatalmas varázslat, valami hatalmas titok, amit ebben a mai ön- és másámító világban kevesen tudnak. A Valóság. Ami egyenértékű az Igazi Sansz- szal. Mert aki nem ismeri a saját valós esé­lyeit, nem vállalkozhat arra a - bátran ki­mondhatjuk v próbatételre, amit életnek nevezünk. Hányán megtorpanunk egy-egy hét­köznapi, múló akadály előtt. Hányán ad­juk fel kisebb-nagyobb vállalkozásain­kat, „sikerélmény" híján, mert ma fogya­tékosnak érzi magát a polgárosodó ex- szocialista, ha nincs pénze és sikere. Hány ember degradálja magát nap mint nap egyszerű tárgyi és anyagi fogyasztó­vá, hányán felejtik el, hogy az Ezeregyéj­szaka igazi kincsei Seherezádé lelki gaz­dagságában rejlenek? Ilyesmikre gondoltam, miközben Mag­di mesélt. Egy új Ezeregyéjszakát mesélt, egy okosan, tájékozottan, megfontoltan beosztott Ezeregyéjszakát - aminek el- fogytával a tehetetlenség rémének fel­bukkanása fenyeget az izomsorvadás révén. De addig... addig élet- és értelem-, érzelemmilliomos. Ö az egyik leggazda­gabb ember, akivel megadatott találkoz­nom. Magányom könyörtelen Az első levél 1987 karácsonyán szüle­tett. A Mozgáskorlátozottak Baráti Köre akkor még csak Tolna megyét próbálta átfogni. Kísérletnek szánták. Úgy gondol­ták, bizonyos időközökben küldenek egy-egy levelet, ismertetik a rendkívüli eredményeket felmutató, híres emberek közül azoknak az életpályáját, akik väia- milyen fogyatékosságban szenvedtek. Sorra érkeztek a válaszlevelek: Szívesen csatlakozom és leveleznék, de nem vagyok mozgássérült. Rokkant, magányos nyugdíjas tanítónő vagyok, ki­csi nyugdíjjal. Napjaim állandó gonddal felnek, még el tudom magam látni. Mivel a német nyelvet jól beszélem, szeretnék olyan magányos nővel vagy férfivel leve­lezni, aki beszéli a német nyelvet is. * ... arra szeretném megkérni, kedves Magdika, hogy csak olyan elmet tessék nekem elküldeni, aki vagy élettársat, vagy férjet keres. Olyant, akihez én oda- költözhetem lakni is akár albérletben, akár ház körüli munkáért. Természete­sen a kiadásokhoz hozzájárulok tőlem telhetőén, a nyugdíjamból is... Elvált va­gyok, az anyámnál lakom, ő 74 éves téesznyugdijas, övé a ház. Én 78-ban közúti-üzemi baleset miatt lettem moz­gássérült, járáshibás. Magdi válasza: Már régóta készülök írni. Tulajdonkép­pen csak annyit szerettem volna tisztáz­ni, hogy én ezt az egész levelező kört azért hoztam létre, hogy akik valóban másképpen nem tudnak kapcsolatokat teremteni, vagy csak egyszerűen szíve­sen kapcsolódnak bele egy ilyen levele­zésbe, azoknak tudjak lehetőséget adni. Arra viszont már nem, hogy feleséget, vagy akár élettársat ajánlhassak bár­kinek... hiszen nem is nagyon ismerem ezeket az embereket. Alulírott 7 éve, még katonarepülö ko­romban történt gerincsérülés miatt (egy ejtőernyős ugrás alkalmából) le vagyok százalékokra... * 1923-ban születtem, 19 éves korom­ban betegedtem meg izületi gyulladás­ban. Már kezdtem gyógyulni, mikor ideért a front. Találat érte a házunkat. Nagyon megfáztam, és teljesen járókép­telen lettem. 8 évi fekvés után Pesten az Ortopédiai Klinikán végül is úgy-ahogy talpraállítottak műtéttel. Két mankóval já­rok... Még a klinikán megtanultam írni-ol- vasni (beszélni nem), és ez lett a szórako­zásom. Lassan kialakítottam a levelezést külföldre, és bélyeget cserélgettem. Ké­sőbb régi pénz gyűjtésére tértem át. Most már abbamaradt az is, mert Anyám is meghalt 84-ben, és egyedül maradtam. Azóta is egyedül, ilyen nagyon mozgás- korlátozott állapotban... Nagyon kedves, segítőkész, humánus gondolat volt a Ba­ráti Kör megalakítása, csakis tisztelettel tudok önökre gondolni... * Magamról: Nem iszok, nem dohány­zók. Nincs káros szenvedélyem. Hat ele­mim van, 4 polgárim. Hegesztő-szerelő a szakmám. Zenész cigány vagyok. Bala- tonföldvártől 6 km-re lakom. Kicsi falu. Leszázalékolt vagyok - a nyugdijam 3797 forint. 1988. V. 23-án balesetem volt - a jobb lábamat térdtől amputálták. A nyugdijamat újból szabályozzák és kártalanítanak. Műlábat adnak^fl tudom látni magamat. Mellettem dolgozni nem kell, csak a lakásban. Istenfélő vagyok és megértő. Nincs velem gyerek. Kicsi leté­tem van. Minden megoldás érdekel. Tisztelt Magdolna! Fogadja e) a kéré­sem, a tisztességemmel tudok bizonyíta­ni. Én mindent megteszek, hogy megol­dódjon a magányom, ami kegyetlen és könyörtelen. Ügyemet Önre bízom. Miat­tam soha nem fog szégyenkezni. * Kedves Magdika! Rengeteg idő, ener­gia, gond, türelem megszerkeszteni a le­veleket és figyelni mindenkire!? Óriási önfeláldozás ez Tőled, Tőletek. Persze anyagilag se jelentéktelen. Hogyan tud­nánk segíteni? Mások mit tesznek? Le­vélben bélyegeket küldenek? * Magdi levele: Kedves Julika! Ne vedd tolakodásnak a levelemet. Megdöbbentem, amikor ír­tad, hogy valami rossz történt veled, s most nem kívánod a levelezést... Anélkül is kaphatsz ilyen leveleket, hogy valaki­vel, vagy valakikkel aktívan leveleznél. Ne vedd ezt tőlem se erőszakosságnak, se tolakodásnak, egyszerűen csak egy ici­picit segíteni szeretnénk Neked. Tudom, hogy ezek a levelek semmit sem oldanak meg, de talán egy picike örömöt jelent­hetnek Neked. * Negyvenhat éves vagyok, 133 cm ma­gas. Háton és mellen púpos vagyok. Ezért is szeretnék levelezés által kapcso­latban lenni hasonló adottságokban szenvedőkkel. Nem vagyok letargikus, vagy depressziós. Mindenről szívesen leveleznék azzal, aki erre hajlandó lenne. * Szívesen leveleznék 20-30 éves korú mozgássérült lányokkal, főleg irodalom­ról, zenéről. Jómagam egészséges férjes asszony vagyok, de szabadidőmet szíve­sen tölteném levélírással, főleg ha ez más embernek örömet szerez. ' * * Házi Magdolna és Kónya Zoltán levelei egy idő múlva már nemcsak Osztrovszkij, Roosevelt, gróf Zichy Géza életét, sorsát és morális példáját ismertették. Hasznos információkat is közöltek, mozgássérül­tek javára hozott rendeleteket, kedvez­ményeket. Erre annál is inkább szükség volt, mivel - ahogy Magdi mondja - azok se mindig ismerik, akiknek alkalmazniuk kell őket. Sok volt a visszajelzés - egyre több. A Baráti Kör országos levelezőhá­lózattá nőtte ki magát, központi sajtó (Családi Lap, Népszava) cikkezett róla.- Nem tudom, nem is akarom elkerülni, hogy személyes válaszokat is írjak a kör­leveleken kívül - vallja Macjdi. - Ezért so­kan hálásak; én nem tartom olyan rend­kívül jó embernek magam, de azt, aki csak egy kicsit több jót tesz, azt ennyire megbecsülik. Ez egy nagyon kegyetlen kritikája a mai társadalomnak. „Nagyon sok még bennünk az előíté­let. Többen is írták, hogy úgy gondolták, érezték, egy mozgássérülttel senki sem levelezne szívesen. Pedig ahhoz, hogy a környezet előítéletét le tudjuk győzni, először a bennünk lévőt kell leküzdeni” - olvasom Magdi ötödik körlevelében. A repülő szőnyeg Sokáig gondolkoztam rajta: miért em­lékeztet a Mozgássérültek Levelező Ba­ráti Köre engem épp a repülő szőnyeg­re? Aztán rájöttem: az egyik varázslat, a másik az emberi érzések, segítőkészség erejével győzi le a gravitációt. És a távol­ságokat. Ez az írott és gépelt betűkkel át-meg átszőtt varázsszőnyeg országhyi terület fölött lebeg, lehetőséget nyújtva azoknak az embereknek, fiataloknak, időseknek az egymáshoz utazásra, közel kerülésre, akik a helyváltoztatás lehetőségétől el vannak zárva. Hogy erezhessük át a mélységet is, a magasságot is, amit az embertől emberig terjedő távolságot átrepülő utas átél, idézzünk Böhm András leveléből, aki sú­lyos mozgássérült, a szülés alatti sérülés a beszéd központját is érintette, így sza­vai idegenek számára csaknem érthetet­lenek. Semmilyen hivatalos iskolába nem járt, nincsenek bizonyítványai, de csodálatos verseket ír, és fest. A meg­szólítás: Tisztelt Embertársam! A levél zá­rósorai pedig így szólnak: „Segíts ne­kem, ismeretlen barátom, megfogni a semmibe fogódzók kezét, hogy egyszer ők is kinyúlhassanak mások felé, tá­maszt, kézfogásnyi melegséget adva! Segíts, barátom! Ismeretlenül is szívemre ölellek.” D. E. Hogy érdemes legyen dolgozni Azé a föld haszna, aki megműveli Mit is kell most tenni? Hogyan is kell gazdálkodni a szövetkezetek­ben, milyen tulajdoni formáció hoz­hatja a legnagyobb hasznot, kié le­gyen a föld, hogyan osztható el a jö­vedelem, a nyereség, ki és hogyan vállalkozzon - ilyen, és ehhez ha­sonló kérdések foglalkoztatják mindazokat, akiknek a mezőgazda­sággal bármilyen kapcsolatuk is lé­tezik manapság. Iregszemcsén, az Egyetértés Téeszben is azon gon­dolkodnak: hogyan lehet még in­kább érdekeltté tenni a téesztago- kat, elérni azt, hogy a téeszben dol­gozók értsék és tudják: övék a téesz, és valóban érdemes jól dol­gozni. A szövetkezetben éppen emiatt változtatásokra készülnek, s hogy mi ennek a lényege: erre kér­tünk választ Varga Jánostól, a téesz elnökétől, aki az Országgyűlés ag­rárszekciójának az alelnöke.- A mezőgazdaságnak az a modellje, ami eddig volt, a jövőben nem alkalmaz­ható. Nem az az alapvető gond, hogy a mezőgazdaság ment tévútra, hanem az, hogy az egész magyar gazdaság. Emiatt kellett egyre jobban kiszipolyozni a me­zőgazdaságot, mint bármikor is koráb­ban. Mint gyakorló gazda látom: mi telje­sítettük azt, amit tőlünk el lehet várni, azonban a tulajdonosi tudat hiánya nagy gondja a mezőgazdaságnak. Azoknak a táborába tartozom, akik hi­szik, hogy megoldást kell találni. Erre vo­natkozóan nehéz recepteket előírni, hogy a megoldás egyáltalán mi lehet - minden falu és település válassza meg azt a formát, amely legjobban ráillik, hisz a téeszek között óriásiak a különbségek. A nagy- és a kisüzgmnek egyaránt van létjogosultsága - hisz például a mi téeszünkben is igen sokan foglalkoznak háztáji termeléssel, Nagyszokolyon pe­dig magántulajdonbams van meglehető­sen nagy terület. Vezetőségi ülésen azt javasoltam, hogy úgy szoktassuk rá az embereket a mezőgazdasági munkára, hogy növeljük meg a háztáji nagyságát, hozzuk vissza a részesművelést, s ne akadályozzuk a személyi földtulajdon szerzését. Ha a tag azt mondja, hogy mindhárom formációra vállalkozik, eről­tetés nélkül eldől, hogy a most dolgozó garnitúra vállalkozik-e vagy sem.- Ön tehát azt akarja ezzel mondani, hogy akik most a mezőgazdaságban dolgoznak, nem szoktak hozzá a mező­gazdasági munkához?- A teljesen önálló munka ismeretlen előttük, vagyis pontosabban az, hogy bánni tudjanak a földdel. Ha háztájira, ré­szes művelésre vállalkoznak, s saját föl­det is művelnek a tagjaink, egyfajta - ne­vezzem így - paraszti rendet is megszok­nak. A dolognak ez azonban csupán egyik része, hisz a tagnak a közösben is kell dolgoznia.- A kérdés azonban az: Hogyan lehet érdekeltté tenni abban a téesz tagját, hogy jól, hogy lelkiismeretesen dolgoz­zék a téeszben is.- A legtöbb vita azon van: hogyan tud­juk tulajdonossá tenni a téesztagot. Nos, nekem az a véleményem, hogy. a téesz tiszta vagyonából tegyük tulajdonossá a tagot, méghozzá úgy, hogy ne legyen kü­lönbség a nyugdíjasok, és az aktív dolgo­zó tagok között. A tulajdonosi formáció, illetőleg tudat kialakításának azt a módját választottuk, hogy a téesz vagyonának egy részét az itt dolgozókra osztjuk. Hogy ez a kiosztott vagyoni hányad meny­nyi legyen, azt mindenütt önállóan dönt­sék el a szövetkezetek. Kimutatjuk pél­dául, hogy a tiszta vagyon 20-30-40 százalékát, mondjuk szétosztjuk, mert ennyit érdemes, szabad szétosztani a ta­gok között.- Milyen szempontok szerint történ­het a vagyonosztás, hisz ahány ember, annyiféle a múltja, a szorgalma a mun­kabírása, a szövetkezethez való kötődé­se.- Igen, ez nagyon nagy kérdés. Az a véleményem, hogy nem szabad egyen- lősdit játszani az emberek között. Három szempont szerintem a legalapvetőbb: a kereset, az, hogy mióta gyarapítja a tag a téesz vagyonát, de az sem mindegy, hogy milyen a tag családi háttere, tudott­e önmaga is úgy gyarapodni, hogy a téesz vagyonát is szorgalmasan gyarapítsa. Na­gyon lényeges, hogy a tag elkötelezett-e vagy sem a téesz és a falu iránt. Ezt semmi­lyen rendelet nem képes szabályozni, hisz ezeket a dolgokat csak mi itt helyben tud­hatjuk. Örökké követeltük az önállóságot, most megkaphatjuk a jövő év elejétől, ha az Országgyűlés elfogadja a földtörvényt. A vagyonosztásra visszatérve el kell dönte­nünk: hogyan kezeljük a nyugdíjasokat, mivel nekik van a téeszben a legnagyobb földrészük, ők kapják a legtöbb földjáradé­kot. Az lenne a célszerű, ha a megemelt földjáradékból képezne a nyugdíjas olyan alapot magának, amire minden év végén osztalékot kaphat. Mi juthat egy ember­nek? Ha a vagyon 40 százalékát osztjuk, akkor mondjuk 100 ezer forint jut egy ács­ra, vagy egy traktorosra. Iregszemcsén 100 millió forint vagyont osztanánk fel, ennek 10 százalékát véve 10 millió forint lenne a kifizetendő osztalék része - a munkabéren kívül. Ez a pénz 900 emberre jutna. Eddig 15-17 százalék nyereségrészesedést-fi­zettünk - most, ha az osztalék mellett dön­tünk, kétszer ennyit kellene kifizetnünk. Ezt persze csak a jó kondícióban lévő téeszek tehetik meg. Igen nagy gond itbaz, hogy a 3-4-5 százalék osztalékot nem tudják ho­vá tenni az emberek, tehát nagyon alapo­san és rendkívül részletesen el kell monda­nunk, hogy mit is jelent az osztalék fogalma,, hisz ez az emberek előtt eddig ismeretlen volt. Óriási szerep jut ebben nemcsak a téeszelnököknek, vezetőknek, de atömeg- kommunikációnak is, hiszen el kell hitetni a téesztagokkal azt, hogy érdemes jól dol­gozni.- Annál is inkább, mivel az osztalék nagysága attól függ, hogy milyen mérték­ben, mennyire gyarapította a tag a közös vagyont- Rengeteg azonban még a fehér folt, például abban, hogy eladható, örökölhető- e a föld. Vagy mi van akkor, ha csökken a vagyon? Mindezeket tisztázni kell, még­hozzá mielőbb. Azt javasoltam, hogy ha a tag el akarja adni a rá eső részt, akkor az el­sősorban a szövetkezetre szálljon vissza, illetőleg a téeszben dolgozó famíliájára. Erősíteni kellene, hogy a faluban élő embe­reknek a faluhoz tartozó földből kell megél­niük, és ezt nem lehet a lábuk alól széthor­dani, vagyis hát például mondjuk eladni. Mert gondolnunk kell a gyerekeinkre és az unokáinkra is.- Ahhoz, hogy a vagyonosztás, az oszta­lékfizetés módját ^evezessék, igen alapos számításokat kell végezni, hisz ha nem kellőképp megalapozott a döntés, na­gyobb sérelmeket okozhatnak a téeszta- goknak, mint néhol például a téeszszerve- zés időszakában okoztak.- Az a lényeg, hogy képletesen és a való­ságban is a földön maradjunk. Aratás előtt vagy után brigádgyüléseken beszéljük ^ meg a tagokkal a vagyonosztás dolgát. A legfontosabb: közérthetően, példákkal bi­zonyítva mondjuk el az embereknek, hogy mit is akarunk, illetőleg szeretnénk.- Mindez teljes biztonsággal megvaló­síthatónak látszik? Vagyis nem egy lila álomról van szó?- Kevésnek tartom a vitát, ami ezzel kap­csolatos volt. Lila ködnek annak tűnhet az egész, aki ezzel a dologgal egyáltalán nem foglalkozott. Úgy érzem: minél többet vitat­kozunk a részjegy, az osztalék formájáról, annál bővebb, szélesebb körű lehetőség tárul fel előttünk. Fontosnak tartom a foko­zatosságot, azt, hogy ne akarjunk túl gyor­san lépni, legyünk mértékletesek, és követ­kezetesek. Ez a fajta vagyoni változtatás ott sikerül majd jól, ahol úgy gondolkodnak, hogy holnap és holnapután is a faluban, a földön, s a földből kell megélniük. A tulajdo­nosi tudat azonban nem csupán gyarapo­dó téeszt és téesztagot hoz magával, ha­nem azt is, hogy a tagok nem lépik át a kiömlő takarmányoszsákot, tisztán, rend­ben tartják a környezetüket, a gépeket, rak­tárakat, utakat. Ha ez a modell megvalósul­na akkor nem kellene a falun élő asszo­nyoknak havi 2500 forintért a cipőgyárban nyomni a varrógép pedálját, hanem ré­szesművelést vállalhatnának.- Önök itt a téeszben végeznek modell­számításokat?- Pontos számokat még nem tudnék mon­dani, de szeretném mielőbb tisztán látni, hogy mennyi a téesz vagyona, a földnek ki a tulajdonosa, hány nyugdíjasra, hány aktív dolgozóra számíthatunk - tisztázni kell tehát az alaphelyzetet, mert csak így, innen lehet elindulni. Ezek után alaptörvény és kerettör­vény kell, s nem szabad, hogy a MÉM ezt ösz- sze-vissza kutyulja miniszteri rendietekkel. Bízzák a megélhetés, a gyarapodás módját azokra, akik a falvakban dolgoznak akik a földből élnek D. VARGA MÁRTA Bánkuti András felvétele a Munkás- mozgalmi Múzeum Világfotó kiálií- j I tásán látható Házi Magdolna: Fogadd szeretettel i sorainkat...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom