Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-03 / 102. szám

4 “KÉPÚJSÁG 1989. május 3. A zenetanárok VII. országos zongoraversenye Április 27-től 30-ig ismét a zene városa lett Szekszárd, ezúttal hetedik alkalommal rendezve meg a zenetanárok országos zongoraversenyét. ízléses, szép műsorfü­zet köszöntőjében olvashattuk többek kö­zött: Hagyománnyá nemesedett, hogy iro­dalmi, zenei, történelmi emlékekben gaz­dag várősunk háromévenként vetélkedőre hívja az ország zongoratanárait, Liszt Fe­renc szellemében inspirálva őket - egy je­lentős szakmai fórum megteremtésével - az előadóművészi munkára. A csütörtök esti nyitóhangversenyen Fertőszögi Béláné, a megyei tanács művé­szeti főelőadója köszöntötte a megjelente­ket, a résztvevőket és a zsűrit. Tartalmas, gondolatébresztő bevezetőjéből érdemes néhány részletét idézni:-r „... e nemes versengésben való részvé­tel, de Liszt és Szekszárd kapcsolatának értelmezése is másként és másról is vall - ebben a forrongásokban teli - a magyar­ság és történelmi tudatunkat értelmező, a művészetek helyének, szerepének, az egyéniség, a tehetség szükségességének kérdését felvető 1989-es évben. Gyógyír és biztos fogódzó ma a múlt értéke - benne egy kicsit újra építheti hitét, megbecsülé­sét, történelmi küldetését a ma embere. Ilyen szellemi fogódzó lett Szekszárdnak Liszt Ferenc neve, emberi, művészi tette, melyről ma szólni egyenlő a legkorszerűbb gondolkodás felidézésével. ... valójában Augusz Antal és Liszt Fe­renc mély barátsága révén kapott Szek­szárd különleges érintésta kor európai kul­túrájából, részesedést abból, ahogyan kul­túra ”és politika karöltve léptek előre és nemzeti erővé váltak. ... A nemzet mai sorskérdéseitől sem le­választani, hanem mind szorosabban be­kapcsolni kell a kultúrát, mert a művészet - úgy tűnik - megőrizte őrállásait a szellemi múlt értékei fölött." Ez alkalommal 33 zongoratanár nevezett az ország minden részéből, Kőszegtől Mis- kolcig és Salgótarjántól Szegedig, hogy nehéz mindennapi pedagógiai munkájuk mellett a nagy nyilvánosság előtt is tanúsá­got tegyenek arról, hogy mint aktív muzsi­kusok, előadóművészekként is megállják a helyüket. Mert pedagógia és művészet egy dolog. A nagyok mind pedagógusok is vol- tak.Tanította nekünkForrai Miklós az előző versenyen. * A rendezvény rangját, hűen az eddigiek­hez, ez alkalommal is emelte az, hogy a zsűritagságot olyan országos tekintélyű neves művészek, zeneművészek főiskolai professzorok vállalták, mint Forrai Miklós, a Liszt Ferenc Társaság főtitkára, Sólymos Péter zongoraművész (sok világverseny zsűritagja) Nagy Olivér zenetudós és Bara- nyay László zongoraművész. A rendezvény jelentős Újdonsággal gaz­dagodott. Az első fordulót egy konzultáció követte, ahol a résztvevők kérdéseire a zsűri velős tömörséggel tárta fel az elhang­zott művekkel kapcsolatos észrevételeit, kritikáját, mert kritika nélkül nincs fejlődés. Sok szó esett arról, hogyan kell a kottán tűi is látni és megragadni a zeneköltők mon­danivalóját. Helyet kapott itt a stílus, a for­málás, a szép hang részletkérdések épp­úgy, minta korszerű zongorázás számtalan titka. Ezzel a találkozó szakmai, továbbkép­zési haszna nem kis mértékben gyarapo­dott. Az eseményekben gazdag verseny ün­nepélyes színfoltja volt az Augusz-ház előtt álló Liszt Ferenc szobrának megkoszorú­zása. Itt Forrai Miklós rövid beszédben fo­galmazta meg a résztvevők tiszteletadását a nagy magyar géniusznak. Vasárnap dél­ben a 9 döntőbe jutott versenyző műsorá­nak elhangzása után a zsűri az alábbiak szerint döntött a díjak kiosztásáról: A Magyar Zeneművészek Szakszerve­zete különdíját (Reich Károly alkotását) Ba­lázs Éva, a Budapest, Vili. kerületi zeneis­kola tanára nyerte a kortárs magyar mű Ránki: Scherzo című darabjának kimagas­ló előadásáért. A Magyar Népköztársaság Művészeti A versenyzők megkoszorúzzák Liszt Ferenc szobrát Alapja 3000 Ft-os diját Kiss Marianna kap­ta, a ceglédi Erkel Ferenc Zeneiskola taná­ra, az elődöntőben nyújtott teljesítmé­nyéért. Liszt A-dűr Legendáját játszotta szép, egyéni hangon és gyengéd, szeretet­teljes megfogalmazással, valamint Bozay: Intervalli remek bemutatásáért. A szekszárdi Művészetek Háza 3000 Ft- os díja Vargáné Györffi Judit a veszprémi Csermák Antal Zeneiskola tanára kezébe került. Műsorából különösen Liszt h-moll Balladája emelkedett ki remek felépítettsé- gével. A Liszt Ferenc Társaság 5000 Ft-os kü- löndíja Lengyel Ágnesé, a marcali zeneis­kola tanáráé lett, a legszebben megszólal­tatott Liszt-mű előadásáért A díjat Liszt Fu- nerailles című művével érdemelte ki, sok szép részletmegoldással és a nevezetes kö­zéprész megdöbbentő erejű fokozásával. A verseny IV. díjasa (4000 Ft.-): Ratkó Ágnes, a budapesti XIII. kerületi Szabó Fe­renc Zeneiskola tanára, aki már az első for­dulóban is feltűnt szép billentésével, lég­kört teremtő erejével. A zsűri a II. és III. díj összegét (8000 és 6000 Ft) összevonta és két, egyenként 7000-7000 Ft - értékben két III. díjat osz­tott. Az egyik III. díj tulajdonosa Csóka Beáta a nyíregyházi zeneiskola tanára. A verseny során többen vállalták Liszt: Obermann völgye című művét, Csóka Beátáé volt a legkomplettebb, a legszebb. A második fordulóban pedig egy Debussy-darab va­rázslatos, virtuóz megszólaltatásával hívta fel magára a figyelmet. x' A másik III. dij Lugossi Zsuzsanna a sze­gedi Liszt Ferenc Zeneiskola tanáráé lett. Ő Liszt: Esti harmóniák és ugyancsak Liszt: E-dúr Petrarca szonettjének emelkedett, bensőséges interpretálásával alaposan rászolgált a szép helyezésre. A10 000 Ft-os I. díj nyertese Bodrogi Ju­dit, a miskolci Egressy Béni Zeneiskola ta­nára (A vele készült interjút lapunk holnapi számában olvashatják.). Ö a második for­dulóban Bach: cisz-moll Preludium és fúga világos, szép szólamvezetésével, költői előadásával tűnt ki. Brahms: h-moll Rap­szódiájában feszültséget tudott teremteni és a mű hangulatváltásait érzékenyen, meggyőzően tolmácsolta. A győztesek és díjazottak gálaműsorát vasárnap délután szép számú közönség fogadta lelkes tapsaival. Itt került sor a díjak ünnepélyes kiosztására. Forrai Miklós a zsűri elnöke meghatott szavakkal méltatta a rendezvény jelentőségét és mondott kö­szönetét a rendező szerveknek. Köszönet jár Thész László igazgatónak, a zeneiskola minden tanárának és a Művé­szetek Háza dolgozóinak az egész találko­zó mintaszerű lebonyolításáért, kitűnő szervezéséért. HUSEK REZSŐ FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Kórusest Nem újkeletű felismerés, hogy az önte­vékeny művészeti együttések egyik fontos éltetőeleme a fellépési lehetőség. Az előre látható és tervezhető szereplés célt, felada­tot, programot ad. A lelkiismeretes, szor­galmas munkával kiérdemelt taps, elisme­rés pedig olyan sikerélmény, mely nélkül megelégedett, kiegyensúlyozott életet nem lehet élni. Az önbizalmat, tartást kölcsönző siker egyben újabb és lehetőleg maga­sabb színvonalú teljesítményekre sarkall. Ezért is tartjuk szerencsés kezdeménye­zésnek a Babits Mihály művelődési köz­pont részéről, hogy a különböző műfajok­ba dolgozó amatőr csoportok részére fellé­pési alkalmakat teremt. Legutóbb kórusesten hallgathattuk a Garay János Gimnázium leánykarát Gerse József vezetésével és a szekszárdi Liszt Ferenc Pedagóguskórust Kamarásné Sin- ka Márta dirigálásával. A márványterem akusztikája, az oldalfalak mentén látható képzőművészeti kiállítás jó feltételeket, hangulatos környezetet biztosított a vokális muzsikának. Mindkét kórus zömmel az elő­ző év „termését" kötötte ízléses csokorba, hogy átnyújtsa az érdeklődő közönségnek. A garaysták ezúttal is a tőlük évek óta megszokott igényes műsorösszeállítással keltettek figyelmet. Főként magyar szer­zőktől válogattak. Szívesen hallgattuk a sárközi népdalcsokrot, Bartók Béla: Levél az otthoniakhoz, Gárdonyi Zoltán: Jere bé, violám, Kodály Zoltán: Gergelyjárás című kompozícióit. Hangulatos, fiatalosan üde volt Lend- vai-Kövesdi: Mig az ember című szerze­ménye. Zongorán Petter Mária kísért. Örömünkre szolgált, hogy az utóbbi időkben többször is karnagygonddal küz­dő pedagóguskórus megtalálta fiatal, te­hetséges irányítóját Kamarásné Sinka Márta énektanár személyében. Jó hatást tett az együttesre, hogy bátran viszonyultak a madrigálokhoz, csiszolva énekkultúrájukat. Stílusosan Kodály: Ho- ratii Carmen-jével indították műsorukat, majd Arcadelt, Hassler, Palestrina, Maren- zió, Gastoldi egy-egy műve következett. Hatásosan szólaltatták meg Händel: Saul oratóriumából a Dávid és Góliát részletet. Tudatosan építkező műsorok végén jóked­vűen, derűt árasztva énekelték Karai: Hej, szerelem, Bárdos Lajos: Pünkösdi rózsa, Érik a som, és Dana, dana cimű szerzemé­nyeit. LEMLE ZOLTÁN Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete Ki gondolt a kistelepülésekre? Az alapító kongresszus után Hallhattunk már róla, hogy április 8-án rendezték Budapesten a Közgyűjtemé­nyi és Közművelődési Dolgozók Szak- szervezetének alapitó kongresszusát. Az országos elnökség egyik tagjával, Lön- hard Ferenccel, a gyönki művelődési ház igazgatójával beszélgettünk az új szak- szervezetről, megalakulásának körülmé­nyeiről.- A kissé hosszú nevű szervezet mö­gött könyvtárosokat, népművelőket, le­véltárak és múzeumok dolgozóit találjuk, a szakalkalmazottakat, az adminisztratív és fizikai munkavállalókat, nyugdíjaso­kat... Melyek azok az alapelvek, amelyek szerint működik ez a szakszervezet?- A magam részéről azért vállalok fel­adatokat, mert a konszenzus, a szolidari­tás, a közvetlen munkavállalói érdekkép­viselet, érdekvédelem elvei alapján mű­ködik a KKDSZ. A szakszervezeti tagság önkéntes, a tagok jogai egyenlőek. A szervezeti felépítést, működést az alap­szabály rögzíti, amit előzetes tájékozta­tásként a kongresszus előtt megkaptunk és erről lehetett vitatkozni.- Egy-egy nagyobb intézmény eseté­ben, ahol 25-30 ember dolgozik, köny- nyen elképzelhető egy alapszervezet, de mi történik a kistelepülések egyszemé­lyes művelődési házaiban?- Szakszervezeti csoportot alakíthat­nak több község könyvtárosai vagy nép­művelői Ezekből a csoportokból szerve­ződnek az alapszervezetek, amelyek a KKDSZ alapegységei. Ennek nagyságát az országos szakmai tagozatok határoz­zák meg, de olyan lehetséges például, hogy egy városi művelődési központ és a vonzáskörzetéhez tartozó intézmények alkotnak egy alapszervezetet- Mi történik mondjuk egy pedagógus­sal, aki külön szakszervezet tagja, de az iskolában könyvtárosi munkát is végez, aki egyetért a KKDSZ alapszabályával és programjával?- Ö például társult tag lehet nálunk. A társult tag a rendes tagdíj felét fizeti. Jo­gait az alapszabály kimondja. Pártoló tagságot is szívesen fogadunk, akik segí­tik céljainkat.- Milyen programja van a KKDSZ-'nek?- Az, ami minden szakszervezet állap- dó feladata, vagyis megalapozott érvek­kel rendszeresen és szervezetszerűen képviseli, védi, érvényesíti tagsága anya­gi, szociális, szellemi, kulturális és mun­kavállalói érdekeit. Legfontosabb talán, hogy az értelmiségi munka felelősségé­hez igazodó bérezést biztosítsa. Kezdeményezték a 13. havi fizetés be­vezetését. Erről nekem az a véleményem, hogy egy évben céak 12 hónap van. Én ebben a 12 hónapban legyek tisztessé­gesen megfizetve és ne a 13-dikban. Ne kényszerüljön arra senki, hogy hivatásá­tól idegen feladatokat végezzen a megél­hetés miatt.- A célok elérésére nyilván megfelelő módszereket dolgoztak ki.- Igen. Folyamatosan ár- és bérindex- és létminimum-számításokat végez majd a szakszervezet, illetve felhasználja az ál­lami, társadalmi szervek és kutatóintéze­tek hasonló adatait. Fokozott szerep jut a nyilvánosságnak. Jelen kell lenni és véle­ményt mondani minden olyan fórumon, amelyen a közművelődésről, közgyűjte­ményekről, a tagok érdekeiről van szó. Gondolok itt a törvények, rendeletek jog­szabályok előkészítésére is.- Gyönk körzete tipikusan tűzdelt kis­településekkel, mint az országos elnök­ség tagja képviseli-e az ő érdekeiket?- Úgy gondolom, hogy éppen emiatt lettem, választottak a kilenctagú elnök­ségbe, ahol öten budapestiek. Felálltam és elmondtam honnét jövök. Fontosnak tartom, hogy ismerjük egymást. A tiszt­ségviselő mutassa meg magát, legyen arca, mert az arc nélküli munka könnyen arcátlanná válik. Szóval véleményem szerint a kistelepülések nélkül nem lehet szakszervezeti mozgalom. Éppen ilyen vonatkozásban kell kiegészíteni a prog­ramtervezetet és az alapszabályt módo­sítani az első kongresszuson, mert a kis­településekre nem nagyon gondoltak... DECSI KISS JÁNOS Epizódok József Attila életéből Hány József Attila-kép él bennünk? Radnóti Miklós kivételesen szeretetre méltó embert látott benne, mások'szenvedélyes vitatkozónak ismerték, volt aki a keserű, megalázott embernek, aki mindig a háttérben maradt sikeres pályatársaival szemben. A visszaemlékezések gyakran kétes értékűek, az elmúlt évtizedekben meg is szaporodott barátainak száma, nagyon sokan, akik talán nem is látták, egyszerűen le-Attilázzák. Ez nevetséges, de gyakran a jó szándékú emlékezés is megbízhatatlan. Az 1957-ben kiadott József Attila-emlékkönyv, amit csak most hoztak forgalomba, egyik egyébként hiteles visszaemlékezője, elmondja, hogy hármójuknak mindössze két pengőjük volt vacsorára, s ebből csak egy zacskó töpörtyűt tudtak venni, amit Attila egyedül evett meg. Az emlékezet ebben az eset­ben pontatlanul működik: a 30-as években két pengő sok pénz volt, töpörtyűből nagyon sokat adtak érte, hisz egy kiló felvágott egy pengő volt, s a téli szalámi kiló­ja sem került négy pengőbe. Ma sem tisztázott József Attila és a párt kapcsolata. Párizsban anarchistákkal érintkezett, itthon párttag lett, tudjuk, előadásokat tartott, szemináriumokat veze­tett. A kapcsolat azonban megromlott, a moszkvai emigráció teljesen félreismerte - a részleteket tudjuk -, de itthon is gyanakodva nézték. Kádár János, aki gyakran találkozott vele, azt írja a József Attila-emlékkönyvben, hogy amikor elolvasták „téves nézeteket tartalmazó cikkét”, haragudtak rá „a cikk politikai hibái miatt, hal­lottunk más hibáiról is" - folytatja Kádár. A részletekről nem szól, de nemcsak Jó­zsef Attilának voltak „téves nézetei”, bár ezek között nem lehetett könnyű eliga­zodni, a tisztázást a moszkvai perek sem segítették elő. A József Attila-kép rendkívül összetett, az 50-es évek hivatalos kultusza tovább torzította, midőn egyszerűen meghamisította, s ma már azt is tudjuk, hogy bizo­nyos kéziratokat eltüntettek vagy a jobbik esetben máig lappanganak. Milyen legyen hát az a film, amely ha epizódokban is, ezt a gazdag, tragédiákkal tarkított életet akarja bemutatni? Természetesen hiteles, amennyire ez lehetsé­ges. Az is kétségtelen, hogy József Attila sorsát, bárhonnan közeledjünk is hozzá, a szörnyű vég határozza meg, hajlamosak vagyunk arra, hogy mindenben a Szár­szóhoz vezető utat ismerjük fel, de közben a század egyik nagy költője volt, az életmű mennyiségre is tekintélyes, s érhette bármennyi mellőzés, József Attila mégis jelen volt a kor irodalmi életében, amit számos fénykép is tanúsít, látjuk Illyés társaságában Lillafüreden, Keszthelyen, erről azonban Dobai Péter és Mada­ras József filmjében alig esik szó, legfeljebb versek hangzanak fel, gyakran olyan­kor, midőn két esemény közötti űrt kell áthidalni. Az ötrészes film melodrámába hajlik, amit a feleslegesen ismételt jelképes vonat kattogása kísér, mintegy azt su­gallva, hogy József Attila egész életében a szárszói útra készült, már-már prog­ramszerűen. A pszichoanalízissel való kapcsolata sem volt ilyen egyszerű. Gyömrői Edit sze­repe nem volt ilyen jelentős, bár nem ártana megvizsgálni, mennyit ártott neki ez a „kezelés”. Gyömrői ugyanis nem volt orvos, amatőr analitikusként tény­kedett, s szemrebbenés nélkül zsebelte be a pénzt. Amikor József Attila a Siesta szanatóriumba került, már menthetetlen volt, ezt egyébként Flóra szép visszaem­lékezéséből hitelt érdemlően tudjuk, ami Vágó Márta könyve mellett a legfonto­sabb tanúság József Attila szerencsétlen életéről. Az ötrészes film - írjuk javára - a hitelességre törekszik, a kép azonban héza­gos, s ezt az sem menti, hogy műfaját tekintve is epizódok sorozata csupán. Na­gyon sokan felvillannak a filmben, néhány percre Thomas Mannt is látjuk, kivéve Illyés Gyulát és Babitsot, pedig mindketten nem mellőzhető szerepet játszottak életében. De végtére nem is ők hiányzanak, hanem maga József Attila, s végképp hiányzik a világirodalmi méretű költő, aki ennyire mellőzött mégsem volt, mert köl­tői jelentőségét senki nem vonta kétségbe, az pedig az ő meggondolatlansága volt, hogy Babits emberileg elhidegült tőle, de csak emberileg, mert a Nyugatban közölte verseit s a Baumgarten-díjból sem zárta ki. Nem tudjuk, a forgatókönyvből mennyi Dobai Péter munkája s mennyi Madaras Józsefé, ám a rendező Madaras József az életrajznak csak hatásos - vagy annak tűnő - külsőségei iránt volt fogékony, ezért oly hiányos ez a film. Minden életrajz események sorozata, a kívülálló számára tehát téma, egy művész életrajza azonban egy kicsit más is, amiben a mű nem az életrajz illusztrációja, hanem egyik vektora, mert élet és mű egymást erősítő fogalmak. A költő kimaradt ebből a filmből s a szép részletek, a hiteles környezet ellenére .csak sajnálni tudjuk, hogy Madaras nem tu­dott igazán jól gazdálkodni a felkínált lehetőséggel. CSÁNYI LÁSZLÓ Pege Aladár önálló estje a Művészetek Házában Merész vállalkozás mind az előadó, mind pedig a közönség részéről egy nagybőgő önálló est végigélése. Nem is túl sokan vállalták ezt a közös­séget, ami furcsa, hiszen Pege Aladár neve az előadók népszerűségi listáján előkelő helyet foglal el. Talán vesztett va­rázsából a név - vagy tán az előző esti Benkó-koncert 'nagyobb csábítás volt, vagy egész egyszerűen a keddi sorozat­film Brinkmann professzorával senki sem veheti föl a versenyt?... Egy népszerű Telemann-szonátával kezdte a műsorát Pege Aladár, majd Mo­zart C-dúr Szonáta facilejével folytatta. Természetesen mindkét mű átirat, nem kifejezetten nagybőgőre írt kompozíció. A Mester - nyilván utólagos elemzés céljára - saját magának magnóra vette a produkciót. Biztosan tanulságos lesz visz- szahallgatnia, mert a lassú tételek maga­sabb fekvésű frázisindításainál - an­nak ellenére, hogy a közönség számára kicsit zavaróan, többször is megkereste a hangot - meglehetősen sok volt a tisz­tátalan intonáció. Az első félidő Hoffmeister: D-dúr kon­certjével zárult, amely ízig-vérig nagy­bőgő-kompozíció, itt kiderült, hogy Pege mestere hangszerének. A hangverseny második fele Pege Ala­dár saját szerzeményű-fisz-moll szonátá­jával indult. A darab barokk szekvenciáival, klasz- szicista fordulataival, édes-bús romanti­kus dallamaival meglehetősen eklekti­kus képet mutatott. Következett egy improvizáció a Kis ke- ce lányom kezdetű gyermekdalra, ahol mind a felfogáson, mind pedig a hang­szerkezelésen hallatszott, hogy ez Pege Aladár igazi világa. A hangszer technikai lehetőségeinek valóságos tárházát vo­nultatta fel előttünk, természetesen mindvégig a zene szolgálatában marad­va. A közönség reakciójában is érződött, hogy ez az, amit Pege Aladártól vár. Dragonetti híres A-dúr nagybőgőver­senyének kiváló előadásával zárult az est. A közönség kitartó vastapsát több ráadással köszönte meg a művész. PEC2E ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom