Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-03 / 102. szám
1989. május 3. NÉPÚJSÁG 5 Az olvasó hangja Egészségvédelem - betegségmegelőzés Ez a tábla nem tábla?! A Babits utca mindkét bejáratánál van egy behajtani tilos tábla, alatta a szöveg, kivétel célforgalom. A helyes szöveg az lenne, amit a. levélcímnek is adtam, hogy ez a tábla nem tábla. Ugyanis a gépkocsivezetők semmibe veszik ezeket a táblákat reggel 5-től este 23 óráig - leginkább munkaszüneti napokon -, sok esetben a 6-os főútvonalon sincs olyan nagy forgalom, mint itt. Miért helyeznek ki olyan táblákat, amilyenek már évek óta nem tudnak érvényt szerezni? Nagyon gyakran látni, hogy a Bezerédj utcában áll a trafipaxos autó, ugyanis ott kint van a 40 km-es tábla. A Babits utcában nem kellene ugyanúgy ellenőrizni? Ez is balesetveszélyes utca. Véleményem szerint nagyobb ellenőrzéssel vagy a Mérey utca felőli lezárásával meg lehetne ezt a nagy forgalmat szüntetni. Az elmúlt évben olvastam a Tolna Megyei Népújságban, hogy a Babits-emlék- házat fel kellett újítani, mert megrongálódott. Sajnos, a mi házunkat is fel kellett újítani, mert a falak megrepedtek. De elmondhatom, más házakban is tett kárt a nagy forgalom, dübörgés. Szabó József Szekszárd, Babits u. 3. A Szekszárdi Városi Rendőrkapitányságról Kiss János rendőr főhadnagy, alosztályvezető-helyettes az alábbi észrevételt fűzte a levélhez: A panasz, úgy érzem, jogos, mivel a Babits utcában a mi tudomásunk szerint is a behajtani tilos jelzőtáblák ellenére rendszeresen behajtanak oda nagy súlyú járművek is. A Szekszárd Városi Tanács V. B. műszaki osztálya 1988. augusztus 1-jén irt levelében a Babits-ház védelme érdekében felkérte a Szekszárdi Rendőrkapitányságot, hogy fokozzuk a közúti ellenőrzést ebben az utcában. A közlekedési alosztály beosztottjai rendszeresen tartottak közúti ellenőrzéseket ebben az utcában is. Az egyéb állományon belül a közlekedési önkéntes rendőröknek is ki lett adva e feladat. A közeljövőben a Béla tér közúti közlekedési rendjének átszervezése folyamán a Babits utca közúti forgalmának átszervezése is sorra kerül. Közhasznú munka Magyarkeszin (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Lekerült az az ominózus hirdetés a magyarkeszi központi buszváró faláról, mely szerint „élelemért mindenféle házkörüli munkát vállalok. Bandi bácsi” A közelmúltban négy volt munkanélküli, köztük Bandi bácsi is aláírta a két hónapra szóló munkaszerződést a Magyarkeszi Községi Tanácsnál. A munkaszerződés kétszer két hónapra meghosszabbítható és a közhasznú munkát végzők bármikor beoszthatók a tanács helyi építőbrigádja mellé, ha a munkafeladatok megkívánják ezt. Jelenleg a község utcáinak, tereinek parkosításán, majd a vízelvezető árkok tisztításán és karbantartásán vesznek részt. A 60 kh kiterjedésű kö zség harminc utcáján és három tágas terén bőven akad majd munkájuk, melyhez kézi- szerszámok: ásó, kapa, kasza, sőt esetenként a fejsze és a csákány sem hiányozhat. MINÁRIK LAJOS Kultúrtörténeti emlékek? Kőbaltatöredék és sörösüvegek Gondolatok egy hét végi sétán Április. Első napján nyoma sincs a márciusi kánikulának, hideg, orkánszerű szél száguld a szántókon. A domboldali akácok fölött toronymagasan keringő egerészölyvpár abbahagyja méltóságteljes körözését, alakjukat a szálláspusztai erdőnél zsugorítja ponttá a messzeség. Hőgyész határában, a „Póneperktál”-nak (Babhegy-völgy) nevezett határrész északi csücskénél épített fogadalmi kápolna messziről úgy néz ki, mintha félig belesűllyedt volna a földbe. Más a valóság. Dombok vízgyűjtőjébe építették, hóolvadások, záporok lösztől tajtékos patakjai fölös iszapjukkal emberöltőnyi idő óta temetgetik. Felirata elkopott, fölötte évtizedek felhőinek miíliárdját vitte a szél, s újabban északról - a dombóvári út felöl - mindenféle szemetet: tejeszacskókat, flakonokat... A mellette álló kereszten fennakadt, zászlóként lobogó műanyagzsák akár szemetelő korunk jelképe is lehetne. Egyedi táj - országos jelenség: szemét - mindenütt. Virágzó kökénybokrok, hűtőszekrény, kályha, lábosok, üvegek... Mindenhonnan ismerős a kép. Ismerősöm néhány éve egy nyári zápor után, kőhajításnyira a kápolnától két, pén- zérményi nagyságú kocsikereket, egy kakasfejet, egy fogantyúfélét talált. Jóval később a megyei múzeum egyik múzeológusának szobájában láttam ezeket, a régész elragadtatva beszélt arról, hogy ezek az ónból öntött tárgyak egy római kori oltár részei. - Az első ránézés megállapítása ez - mondta -, még könnyen lehet az is, hogy a rómaiak előtt itt élt nép emelt szentélyt valamelyik istenének a hajdani patakparton. Változik a táj, változnak az emberek. Ma ugyanott a kificamodott szépérzék bizonyságaként tejfölöspohár hever. Ide látszik a környék legismertebb dombja, a „Roszkop” (Lófej). Az a diák, aki az oltár részeit találta, ettől nem messze a szántáson, sakkfigurányi kerámia lófejet talált. Nem lepődtem meg, amikor régész ismerősöm a múzeumban elém tett egy római mécsest, melyet négy ilyen szobrocska díszített. Elhagyva a halastavak közötti gátat, elértük a neves határrészt, Cseföt. A balra eső szántókon bronzkori telepek foltjai sötétlenek: örlőkövek, kőbalták és cserépdarabok ezrei találhatók a zöldellő búza között. Az út menti bokrosban foszladozó fóliazsákok, rozsdás vödrök... A Tevel felé magasodó dombok egyikét még ma is lakja néhány ürge. A múlt században talán ezt hívták „Ratzen Gippl”-nek (Patkánydomb), és itt talált Wosinszky Mór egy Árpád-kori temetőt. A falubeli emlékezet elfelejtette már a legendát: akkoriban errefelé bukkant aranyra egy parasztember. Ezen a tájon - úgy tűnik - évezredek óta minden kor embere hagyott tárgyakat. Ezekből nagyjából tudni lehet, hogy kik voltak ők. Korunk sem marad le! Néhány éve a „Roszkop”-pal szembeni szántáson találtam egy kőbalta darabot. A sörösüvegeket, melyek nem messze hevertek tőle, a traktoros hajíthatta ki az ablakon, miután kiürültek. Prágában éppilyenből isznak. Uniformizált, nagyipari világunk effajta „emlékei” a jövő számára - azt hiszem - semmitmondók. Április, a rómaiak ebben a hónapban a megújuló természet tiszteletére szinte ünnepségsorozatot tartottak. Szemlátomást nő a fű, és - akárcsak átéli hólepel - elrejti a szemetet. Májusig az ölyvek fentről még pontosan látnak mindent, azután a lombfaka- dás előlük is elfedi a részleteket. Lombhullásig a magasból is olyan tisztának tűnhet a táj, mint akkor volt, amikor még a rómaiak képzeletében élő istenek egyike lakta a patakparti liget szentélyét. STEFÁN GYÖRGY Az ínhüvelygyulladásról Az emberi test izmainak általában mindkét vége inban folytatódik, s ezek közvetítésével ered, illetve tapad a csontokon. E mozgatóapparátus működésének alapja az, hogy az összehúzódásra képes izmok, illetve inaik egy vagy több ízületet áthidalnak. Ezeken a helyeken - a súrlódás megelőzésére - az inakat zárt hüvelyek, úgynevezett ínhüvelyek veszik körül. Az (nhüvelyek általában kettős falúak: egy külső rostos és egy belső savós lemezből állnak. A külső, erősebb fal biztosítja az inak mechanikai védelmét, a belső savós lemez, illetve az általa termelt folyadék teszi lehetővé az inak finom, akadálytalan csúszó mozgását. Sérülések, különféle betegségek, túl- zbtt mechanikai igénybevétel esetén az inakat körülvevő ínhüvelyben gyulladás alakulhat ki. Az ínhüvelygyulladás a felső végtagokon sokkal gyakoribb, mint az alsókon. Leggyakrabban a kéz, a csukló és az alkar érintett. Az ínhüvelygyulladás leggyakoribb formái: 1. Gennyes ínhüvelygyulladás a kéz tényén oldalán Az inhüvely fertőzése lehet elsődleges, ezt rendszerint apró, hegyes tárgy (tüske, szálka csont stb.) szúrása okozza, mely kórokozókat juttat az ínhüvelybe. Másodlagos fertőzésről akkor beszé- ■ lünk, ha a környező szövetek gyulladása terjed rá az inhüvelyre. Mindkét esetben igen gyorsan kialakulnak a tünetek: heves fájdalom az ínhüvely teljes hosszában, mely az ujj mozgatására fokozódik; az érintett ujj megduzzad; az esetek egy részében láz, hidegrázás jelentkezik. A gennyes ínhüvelygyulladás sürgős sebészi beavatkozást igényel, sok esetben a beteg kórházi ápolása is szükségessé válik. Az „öngyógyítás” (napokig alkalmazott párakötések, orvosi javaslat nélkül szedett antibiotikum stb.) nem vezet eredményre, sőt a sebészi feltárás késése a kéz maradandó károsodásához, esetleg csonkoláshoz vezethet! 2. Nem gennyes, úgynevezett fibrines gyulladás az ujjfeszítő inak ínhüvelyében Kiváltó oka általában megerőltetés, sokszor foglalkozási ártalomként észleljük (gépírónő, zongorista stb.). Máskor szellemi dolgozókon jelentkezik, ha fizikai munkára kényszerülnek (ásás, házépítés stb.). A fájdalom az alkar feszítő oldalán jelentkezik. Ugyanitt súrlódást, hóropo- gásszerű dörzsölést lehet tapintani, esetleg hallani is. Az ujjak mozgatása, a szorítás igen fájdalmas, a beteg munkaképtelenné válik. A gennyes ínhüvelygyulladásnál „jóin- dulatúbb” betegség, 1-2 heti gipszrögzítésre', gyulladáscsökkentők adására gyógyul. Ismételt megerőltetéstől kiújulhat. Az ínhüvelygyulladások ismertetett és egyéb, ritka formái is általában fájdalommal járnak, ami orvoshoz kényszeríti a beteget. Az általános orvos feladata eldönteni, hogy mely szakrendelésre utalja betegét. A korai és szakszerű kezelés rendszerint sikerre vezet. dr. Oroszi Ferenc baleseti sebészet Visszhang Uszósapka A Népújság április 28-i számában Hétköznapi visszásságaink címmel jelent meg - szs - érdekes írása, amiben szóvá teszi többek között: „úszósapkát kapni ma Tolna megyében szinte lehetetlen...” Erre reagálva szeretném fölhívni a figyelmet, hogy Szekszárdon, a Béla téri trafik-bazárban kapható gyermekméretű úszósapka. VARGA JÁNOS Szekszárd, Klapka u. 1. A tehetséges fiatalokért Országos hatáskörrel működő tudományos tehetségkutató és -gondozó alapítványt hoztak létre Szegeden, s megválasztották ennek öttagú kuratóriumát. Az átlagosnál tehetségesebb fiatalok képességeinek kibontakoztatását, ezzel a nemzet épülését, a magyar gazdasági és tudományos élet felvirágzását kívánják elősegíteni az alapítvány kezdeményezői. Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal, a Csongrád Megyei Tanács V. B. ifjúsági és sportosztálya, a Csongrád Megyei Pedagógiai Intézet, a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézete a G-2000 fantázianevet viselő alapítvány segítségével felkutatja a tehetséges fiatalokat, és biztosítja részükre a legmegfelelőbb oktatást, gondozást. Különös figyelmet fordít a hátrányos helyzetű fiatalokra. A jogilag országos egyesület kuratóriuma Magyar Tehetségkutató Társaság megalakítását is tervezi. Az elképzelések szerint május 13-án lesz az alakuló ülése Szegeden. A jelentkezőknek előre elküldik az egyesületi alapszabály-tervezetet, hogy felkészülve mondhassák el véleményüket. Tolatni tudni kell Nem lesz örökéletű az örökzöld (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári művelődési ház és az új gyógyszertár közvetlen szomszédságában kitűnő ötletnek bizonyult az autóparkoló kialakítása. Még arra is gondoltak a tervezők ^és kivitelezők, hogy meghagyják a környezetben az évtizedek óta ott álló fenyőfákat. Úgy tűnik, hogy ez a parkoló megoldotta a Hunyadi tér parkolási gondjait, amik főleg a délutáni órákban jelentkeztek, amikor csak szabálytalanul lehetett várakozni a háztartási bolt, a húsbeit, vagy éppen az óra-ékszer szaküzlet előtt. Csak a fákat sajnálom! Szinte nem múlik el nap, hogy valaki autójával ne tolasson neki valamelyiknek és ne hagyja ott lámpaburái, vagy éppen lökhárítói maradványait. Ma, amikor a piacgazdálkodás előnyei már nyilvánvalók, nem értem a biztosító vezetőit, hogy miért nem küldenek egy- egy üzletkötőt a parkolóba, vagy az autótanintézet oktatói miért nem vadásznak a tolatni nem tudó mazsolákra, akik privát kocsival vehetnének egy-két órát. A biztosító és az ATI versengéséből a fák és a környezet kerülhetnének ki győztesen, no meg az, aki a legtöbb összetört lámpatermést tudná kettőjük között betakarítani. Erről a két fenyőfáról az a buja bokor jut az eszembe, ami mögé gyakorta elbújt a trafipax egy Dombóvár melletti községben, és amit feltehetően az egyik áldozat egy ködös éjszakán kivágott. Mielőtt még valamelyik biztosítással nem rendelkező, póruljárt gépkocsivezetőnek ez megfordulna a fejében, jusson eszébe, hogy azok a fák nem tudnak elugrani. A problémára van megoldás, ha más nem, legfeljebb kiírni egy figyelmeztető táblára: Parkoló, csak tolatni tudók részére!- m. i. A fák nem tudnak elugrani Kellemetlen találkozások emlékei Gyermekkertészek (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tavasz érkeztén lessük az eget, hogy milyen a kék, rácsodálkozunk az alatta úszó fátyol- és bárányfelhők finom foltjaira. Csodálatos, gyönyörű! Visszatérnek hozzánk a vándormadarak, rügyet duz- zasztanak, majd színes virágot bontanak a fák. Lessük meg egy kicsit a földet is, amelyen járunk! Figyeljük meg ott is a változást! Az égbolthoz hasonlóan itt lent is láthatunk színes, zsibongó, csivitelő foltokat: ők a kis óvodások, akik ilyentájt amikor a fecskék berajzanak, ők pedig ki az utcára. Ök, apró emberkék is ugyanúgy vágyódnak már a téli szürkeség után a kékre, a virágok adta illatra és a tiszta levegő kincsére. S most szóljunk azokról, akik kísérik, vigyázzák őket, okoskodni kívánó kérdéseiket nem hagyják v.álasz nélkül: az óvónőkről, a GYERMEKKER- TÉSZEKRÖL. Tisztelem, csodálom a jó óvónőket! Ők azok, akik az édesanya-édesapa kezével egy időben fogják a kisdedek apró kezeit, ők nyitják ki szemeiket, mint ablakot a világra. Ők azok, akik az első színes ceruzával azt kísérlik meg kipuhatolni milyen is a személyisége, a lelkivilága. Ők rajzolják a gyermekkel az első krumplialakú kört, az első csészét, amiből inni lehet, ha igazi. Ők segítenek ezekkel a tevékenységgel a tanítónak, aki a körből elsős korukban már betűt tud szerkeszteni. S mivel lerajzolják .sokan milyen a pecázgató édesapa halfogó horga már készen is lesz majd az iskolában akár az a, akár az u betűcske képe. Mint mondtam, igen tisztelem az óvónőket, a GYERMEKKERTÉSZEKET! Ilyenkor tavasszal délelőttönként az utcát jártamban találkozom „ovisokkal”, s ilyenkor eszembe jutnak óvodás korom emlékei - és az ott kapott tejbegriz, amilyen fölséget sehol a világon nem tudtak főzni. Megjelenik két kiváló gyermekkertész Fóris Mária és Fóris Gizi néni személyében. A kortársaim közül pedig Ju- cika óvó néni, a gyermekkertész, akiktől igen jól megnevelt, szépen rajzoló gyermekeket kaptam elsősként. Ó tiszteletreméltó szorgalmával már félsikert hozott nekem növendékei által írást tanító munkámban. Hát ezért szeretem és tisztelem gyermekkertész kollégáimat, akikről úgy vélem, nem esik elég szó mostanában. Befejezésül engedtessék meg egy, azt hiszem az ő munkájukat reprezentáló Sophoklész-idézet: „Bármilyen sok csodálatos dolog legyen égen és földön, valamennyi között legcsodálatosabb és egyben legtitokzatosabb maga az ember.” KUBANEK GYULÁNÉ
