Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-12 / 85. szám

/ 1989. április 12. ( TOLNA \ NÉPÚJSÁG 3 Az infláció anatómiája II. Az inflációellenes program és a stabil valuta, a forint megteremtése Az infláció kezdetén a kormányzat a lehetőségeknek és a szükségleteknek ............................ ■ megfelelően élt a kötött gazdálkodás eszközeivel. Mi­vel tartani kívánta magát a Függetlenségi Front programjához, a szabadgazdálkodás megkötése egy ideig konkrét feladatokhoz (közellátás, anyaggazdálkodás, pénzpoliti­ka) kapcsolódott. Már igen korán nyilvánvalóvá vált azonban, hogy az elkülönült intéz­kedéseket és intézményeket kormányzati szinten szükséges összehangolni. Részben ilyen célra szervezték meg 1945 márciusában az Országos Gazdasági Tanácsot. 1 945 májusának végén a Kisgazdapárt javaslatára, az előző döntést nem érvényte­lenítve, rendelet jelent meg az Újjáépítési Minisztérium felállításáról. Az új tárca felada­tává vált „az általános gazdasági és pénzügypolitikai tervszerűség biztosítása, az, egyes gazdasági tárcák közötti összhang és gazdaságosság követelményének érvé­nyesítése, az országos újjáépítési terv elkészítése." Ezek szerint az Újjáépítési Minisz­tériumnak a gazdasági csúcsminisztérium funkciót szánták. A választások után már az MKP vetette fel egy gazdasági csúcsintézmény létrehozásának szükségességét, „a gazdasági intézkedések gyors keresztülvitelére”. A kommunista párt vezetése 1945. november végén határozta el az „országot fenyegető katasztrófa elhárítására", a szükséges rendszabályok megvalósítására egy teljhatalommal rendelkező kormányzati szerv, a Gazdasági Főtanács megalakítását. Vas Zoltán már kezdettől az MKP gazdaságpolitikai elképzeléseihez igazította a fő­tanács tevékenységét, amely mind átfogóbban terjedt ki a pénzgazdálkodás, a hitelfo­lyósítás, az anyaggazdálkodás, az ár-, és bérszabályozás, valamint a jóvátétel irányítá­sának kérdéseire. Az 1945. évi választások után mind a kormány programjában, mind a pártok és poli­tikusok megnyilatkozásaiban általános igényként fogalmazódott meg az infláció meg­állítása, a stabilizáció szükségessége. Az MKP kezdeményezésére 1946 elejétől a szakértők széles körének bevonásával megindult egy átfogó terv kidolgozása, ami vé­gül is az új kormányzat első nemzetgazdasági terve lett. A stabilizáció előkészületei 1946 tavaszán indultak. Mindenekelőtt meg kellett kez­deni a fogyasztás igényeit biztosító állami árukészletek felhalmozását. A mezőgazda­sági termékek összegyűjtésére nem volt szükség, hiszen az augusztus 1-re tervezett stabilizáció önmagában biztosítékot teremtett az új termés piacra vitelére és ezzel az élelmiszerszükséglet jelentős részének kielégítésére. Feltétlenül intézkedéseket kel­lett azonban foganatosíani a szükséges iparcikk-készletek összegyűjtésére. Ezt szol­gálta az április végén elfogadott intézkedés, amely a közszükségleti cikkeket gyártó vállalatokat természetbeni adózásra kötelezve lényegesen elősegítette az áru­felhalmozást. Ugyanakkor szigorú, széles körű jegyrendszert léptettek életbe, amely az elosztás és adagolás segítségével a készletek felhalmozását és a legszükségesebb mennyiségek biztosítását volt hivatva elősegíteni. Mindezek mellett a magyar kormány a Szovjetunióhoz fordult, és kérte a jóvátétel hátralevő fizetésének elhalasztását, hogy ezáltal a gyáriparban előállított termékek nagyobb részét dobhassa a piacra. A stabilizáció előkészítésének másik fontos mozzanata az államháztartás egyensú­lyának megteremtése volt. Mindenekelőtt az állami kiadások súlyos terheit kellett csökkenteni. Erre lehetőséget adott, hogy a jóvátételi szállítások határidejét hat évről nyolcra emelték, egyben a törlesztések évi részleteit is úgy állapították meg, hogy az 1946-1947. évet tehermentesítsék, amelynek következtében az 1946-ra eső jóvátételi terhek felére csökkentek. Az újjáépítés eddigi eredményei lehetőséget nyúj­tottak az újjáépítési kiadások mérséklésére is. A kiadási tételek csökkentése mellett átfogó és szigorú adóreform segítségével biztosították az állami bevételek radikáli­sabb emelkedését. A tervezett új költségvetés az 1946-47-es gazdasági évre csupán 120 millió pengő deficitet irányzott elő, amelynek finanszírozására számos forrás állott rendelkezésre, nem utolsósorban a termelés várható emelkedése révén. Az államház­tartás egyensúlya mellett azonban feltétlenül szükséges volt az új pénz aranyfedezeté­nek megteremtése is. Ezt a cél szolgálta a háború végén külföldre hurcolt és amerikai kézen lévő magyar arany- és valutakészletek visszaszerzésére tett intézkedés, a ma­gyar kormány küldöttségének ez ügyben az Egyesült Államokban folytatott eredmé­nyes tárgyalása is. Szigorú hitel- és pénzpolitikai eszközökkel, pénzszűke előidézésével szándékoztak begyűjteni a magángazdaságban lévő és részben külföldre mentett arany- és valuta­készleteket. Végül a stabilizáció előkészítését szolgálta az új ár- és bérrendszer kidolgozása is. Ennek alapelvét a lecsökkent nemzeti jövedelemnek megfelelően a háború előtti szín­vonal 50%-án álló bérszint biztosítása, valamint viszonylag magasabb ipari árak, illetve agrárolló kialakítása képezte. Az 1939. évi árakhoz képest ennek megfelelően a mező- gazdaság és állattenyésztés termékeinek átlagos szorzószámát 3,3-ban határozták meg. Az iparcikkek árának meghatározásakor magasabb szorzószámot alkalmaztak. A mezőgazdasági ipar átlagos szorzószáma 3,8, az egyéb iparcikkeké 4,6 volt. Az új ár- és bérrendszer, habár korántsem volt hibátlan, mégis kellő alapot nyújtott a stabili­záció ár- és bérpolitikájának kialakítására. Három hónapos előkészítő munka után 1946. augusztus 1-jén kibocsátották az új értékálló magyar pénzt, a forintot. Az új pénz, amelyet belső erőből, külföldi köl­csön nélkül teremtettek meg, a gazdasági élet fellendülésének új alapját képezte. A stabilizációra olyan körülmények között került sor, amikor a régi pénz már teljesen elveszítette értékét, 1 új forint formailag 4 000 000 kvadrillió pengővel volt egyenértékű, vagyis átváltásra gyakorlatilag nem került sor. Az új pénz kibocsátása lezárta a felszabadulás utáni gazdaság egy igen nehéz, küz­delmekkel telt korszakát, és lehetőséget nyitott a termelés gyors fellendítésére, egy­ben a tőkekorlátozás újabb szakaszára is. A Stabilizáció ténye a 9azc|asági eredmények mellett a szocialista--------------------------------------------- erők újabb politikai sikereinek forrásává vált. A munkásosztály hatalmi pozíciói megerősödtek, és a gazdaságpolitika irányításában a kommunista párt és a baloldali szociáldemokrácia igen jelentős befolyásra tett szert. E befolyást azután teljes mértékben latba is vetették az értékálló pénz megőrzéséért 1946-1947-ben folytatott harcok, a stabilizációs évben követendő gazdaságpolitika körüli küzdelmek idején. (folytatjuk) DR. KOVÁCS JÁNOS Kell-e érdekképviselet? „Nem az a fontos, hogy ki szervezi, és minek nevezik” Interjú Barst Mihállyal, a Teszöv titkárával (Folytatás az 1. oldalról)- Az elmúlt hetekben sokan megkérdő­jelezték, hogy szükség van-e érdekképvi­seletre. Vonatkozik ez nemcsak a mező- gazdasági, hanem ipari szövetkezetekre is, a TOT-ra, az OKISZ-ra, a Szövoszra, hisz mint mondják sokan, nem sok min­dent tud nyújtani a megváltozott világban az érdekképviselet, és ráadásul drága is. Mi erről a véleménye?- Az érdekképviselet szükségességét •- mondotta Barsi Mihály - létének indo­koltságát, jövőbeni fennmaradását való­ban sokan megkérdőjelezik. Ezek a véle­mények azonban úgy vélem, elsősorban nem a szakmai környezettől, a mezőgaz­dasági üzemek vezetőitől származnak, vagy ha igen, akkor egy viszonylag szűk körből. Ennek alapja nagyon sokrétű és összetett. Eredhet abból, hogy felülete­sen ismerik a kívülállók az érdekképvise­leti szervek munkáját, jogosítványait és felépítését. Igaz azonban az is, hogy amit tettünk, arról nem nagyon beszélünk, nem tudatosítottuk. Természetesnek, magától értetődőnek tekintettük, olyan­nak, mint amiért vagyunk. Az érdekképvi­selet eddigi milyenségét, eredményes­ségét önmagában - a politikai állami in­tézményrendszertől elvonatkoztatottan - megítélni nem lehet, talán nem is célsze­rű, mert téves következtetések levonásá­ra ad okot. Hogy tudott-e nyújtani valami előnyt a létrehozók számára? Határozot­tan állítható, hogy igen. Vajon, ha az érdekképviselet nem szervezi meg és nem bonyolítja a terme­lőszövetkezeti tagok üdültetését, akkor ma üdülne a megye közös gazdaságai­ból évente 5 ezer téesztag családtagjai­val együtt? Az érdekképviseleti munka eredménye volt az a társadalmi nyomás is, amely elvezetett a termelőszövetkezeti tagok társadalombiztosítási ellátásának magasabb szintre emeléséhez. Szervez­tük .ezekívül a vezetők, szakemberek képzését, szakmai összefogását, infor­mációhoz jutását, külföldi szakmai útjait. Vajon eljutottak volna-e a szabályozás anomáliái a központi szervekhez, ha az érdekképviselet nem gyűjti és továbbítja azokat, nem jelzi a nem kívánatos hatá­sokat? Vagy ki fogta volna össze a szak­embereket a szabályozás mechanizmu­sának megismertetésében, vagy az ah­hoz való alkalmazkodás értelmezésé­ben? De egy nagyon anyagi természetű és a megyéből induló kezdeményezésre is hadd utaljak: Amikor része lett a társa­dalombiztosítási kötelezettségnek az eredménytől függő részesedés és az át­térés évében is érvényesíteni akarták, a legfőbb ügyészségig és legfőbb bíróság­ig eljutva módosíttattuk azt. Több mint 20 millió forint kötelezettségtől mentesül­tek csak a megye termelőszövetkezetei. Ennek összefüggésében is már vissza­kérdezhető, hogy drága az érdekképvi­selet? És szándékosan nem érintettem a szövetkezeti vezetők - és jelentős kört érintő - személyi érdekvédelmét. Most is, ma is tud nyújtani fogható ^előnyt az ér­dekképviselet léte, tevékenysége, mind szövetkezetpolitika, mind szakmai terüle­ten. Jól kell megfogalmazni a vele szembe­ni reális igényt, közelebb kell menni az egyes termelőszövetkezethez, a tenniva­lókhoz. Kevésbé általános, inkább konkrét érdekképviseletben kell gondolkodni és gondolkodnunk. Meg tudunk dolgozni a termelőszövetkezetek pénzéért.- Hányán dolgoznak itt a Tolna megyei Teszövnél, mennyi az iroda, az appará­tus éves költsége, és mennyit tudnak fi­zetni egy-egy munkatársuknak? A költségvetést a küldöttgyűlés hagyja jóvá. Az elmúlt években a tagi hozzájáru­lás 35-40 százalékát üdülőfejlesztésre, üdültetésre és tapasztalatcserék szerve­zésére fordítottuk. A működési költsé­gekben jelentős az a költségrész is, amit közvetlen - ellenőrzési iroda - vagy köz­vetve szolgáltatások formájában kapnak vjssza a szövetkezetek. Az érdekvédel­met ellátó munkatársak száma: 12 fő. A fizetésük a szövetkezetekben dolgozó­kéval megközelítően megegyezik.- Kiknek az érdekeit védi és hogyan a Teszöv? Fordulhat-e önökhöz gondjai­val tsz-tag, vagy tsz-vezető, miben tudnak nekik segíteni?- A mezőgazdasági termelőszövetke­zetekről szóló többször módosított tör­vény értelmében a Teszöv „ellátja a ter­melőszövetkezeti tagság egészét érintő érdekvédelmét, segíti és szervezi a tagok egyéni érdekvédelmét, jogvédelmét”. Nyilvántartásaink szerint évente 45-50 szövetkezeti tag fordul hozzánk konkrét kérelemmel, panasszal, háztáji juttatás­sal, munkadijazással, betegségi segély folyósítással, főldjáradék fizetéssel kap­csolatos ügyben. Ezeket a konkrét kérel­meket minden esetben a helyszínen ki­vizsgáljuk és a vizsgálat alapján megálla­pításainkról és véleményünkről a tagot és a szövetkezetei tájékoztatjuk a jogsza­bályi rendelkezésekre való utalással és a jogorvoslati út igénybevételének megje­lölésével. Ezzel elősegítjük a kérelem jogszerű, megnyugtató - az esetek több­ségében szövetkezeti döntőbizottsági jogorvoslati út igénybevételének mellő­zésével - rendezését. Termelőszövetke­zeti vezetők egyéni kérelmére hasonlóan jogi segítséget adunk ügyük lerendezé­séhez, közreműködve önkormányzati üléseinken a törvényszerű eljárás lefoly­tatásának elősegítésére. Az elmúlt 1988- as évben mintegy 640 kivételes nyugel­látási kérelem előterjesztésében működ­tünk közre, és a megyei társadalombizto­sítási tanács keretéből 547 mezőgazda- sági termelőszövetkezeti nyugdíjas, illet­ve járadékos részesült kivételes nyugdíj- emelésben. Itt visszatérve a kérdésre, drága-e ez a fajta érdekképviselet, vagy sem? Attól függ, hogy ki kérdezi. Mert egy képviselt tsz-tagra jutó éves költség 243 forint, amelyet a közös gazdaság fizet. És ha azt a nyugdíjas tsz-tagot kérdezzük, akinek a nyugdíját megemelték, nyilván nem so­kallja ezt az összeget. Közreműködünk a helyi rehabilitációs bizottságok munká­jában, ahol a termelőszövetkezeti tagok ügyeinek megnyugtató lerendezését se­gítjük elő.- A gazdasági kamara most szervezi a vezetők érdekvédelmének módját, szó van a mezőgazdasági kamara, a Mező- gazdasági Termelők Országos Szövetsé­gének a létrehozásáról is. A vezetők érdekvédelmének megszer­vezésére úgy tűnik, ma mindenki kizáró­lagos jogot akar szerezni, azt ki akarja ta­lálni. Meggyőződésünk szerint a szövet­kezeti érdekképviselet már régen és na­gyon konkrét módon gyakorolja azt. Le­het hivatkozni itt akár a vezetői megítélés, az anyagi elismerés területeire, jogi vo­natkozásokra is, de nem utolsó sorban a vezetők összefogásának kérdésére. Nagyon fontosnak tartjuk ebbéli fel­adatainkat továbbra is. Nem az a fontos számunkra, hogy ki szervezi, és minek nevezik, de az igen, hogy valóságos ér­dekképviselet létezzen. Legyen közel a vezetőkhöz, ismerje és elégítse ki a reális érdekvédelmet, ne dolgozzon a területi, megyei, helyi körülményektől elvonat­koztatottan. Hiszem, hogy a meglevő ér­dekképviseleti keretek nálunk megfelel­nek ennek.- Van-e szava egy megyei Teszöv- nek, a TOT-nak abban, hogy miként ala­kuljanak a gazdasági szabályozók, az új föld- és téesz-törvénytervezet készítése­kor, megkérdezik-e önöket? A már hivatkozott termelőszövetkezeti törvény értelmében az országos tanács­nak a termelőszövetkezetek összességét érintő valamely kérdés jogszabályi ren­dezésére, vagy jogszabály módosítására tett javaslata ügyében az illetékes mi­niszter köteles állást foglalni. A termelő- szövetkezetek működését, gazdálkodá­sát, illetőleg a tagok helyzetét általáno­san és alapvetően érintő miniszteri ren­deletek és államtitkári rendelkezések kiadásához az Országos Tanács egyet­értése szükséges. A termelőszövetkeze­teket érintő más rendelkezések kiadása előtt, továbbá a termelőszövetkezetekre vonatkozó javaslatoknak a törvényhozás, vagy a Minisztertanács elé terjesztése előtt meg kell szerezni az Országos Ta­nács véleményét. Az Országos Tanács a jelentősebb jogszabályi tervezeteket, valamint a szö­vetkezeteket és a tagokat érintő jogsza­bálytervezeteket minden esetben meg­küldi a szövetségnek véleményezésre. Az ezekre adott véleményt a TOT figye­lembe veszi, mindezek alapján biztosí­tott, hogy úgy a szabályozórendszer vál­tozása során, mint az új földtörvény és tsz-törvény előkészítése során véle­ményt nyilváníthatunk.- Munkájában milyen változást tervez a Teszöv tervezik-e például azt, hogy nem kifejezetten szakmai, inkább vállal­kozói szolgáltatást végeznek? Február 24-25-én a mezőgazdasági szövetkezetek konferenciát tartottak. Er­ről a sajtó a széles közvéleményt tájékoz­tatta. Ma minden területen felgyorsultak az események, történelmi változásnak lehetünk tanúi. Az eddigi eredményeink, az eddig megtett út, nagy felelősséget ró a szövetkezeti mozgalomra, ezen keresz­tül az érdekképviseletre is. Ma a belpoliti­kában 10 nap alatt nagyobb a változás, mint az azt megelőző 10 évben. Ennek megfelelően a Teszöv is lépést kíván tartani és válaszolni a kihívásokra. A je­lenlegi szervezeti felépítésünk alkalmas arra, hogy munkánkban a szükséges vál­tozásokat megtegyük. Működőképesek testületeink és a konferencia döntésé­nek megfelelően készülünk a VI. kong­resszusra. D. VARGA MÁRTA Teho vagy nem teho - korántsem csak ez a kérdés llllllli: Kisszékelyben igen, Simontornyán niiit0|l|ll| (Folytatás az 1. oldalról.) Ez az adózási forma nemcsak azért üt­között a lakosság masszív ellenállásába, mert eleve diszkriminálta a polgárokat aszerint, hogy tanácsi avagy saját lakásban él valaki, hanem ráadásul jóval magasabb összegű is volt, mint az addig portánként fizetett házadó. Volt is országos méretű felzúdulás! Akad­tak, akik már a kezdet kezdetén megtagadták a fizetést, vállalva inkább a munkahelyi letiltás szégyenét, mint az önkéntes fizetést. Mások szervezkedtek, szimpatizánsokat, aláírásokat gyűjtöttek, felszólaltak, interpellál­tak és minden lehetséges fórumot megragad­tak annak igazolására, hogy a teve nem más, mint teve hátán a harmadik púp, azaz teljesen felesleges dolog. Persze - mint annyi más esetben, - ez ügy­ben sem szabad általánosítani. Hiszen amíg jó néhány településen szó nélkül fizettek a polgárok, jó néhány községben, kerületben, városban, a demokrácia hivatásos fórumain leszavazták a tehót. Persze, ez jórészt a nagyobb településeken történt meg, ott, ahol a lakosság nem érzékel­te, hogy a településfejlesztésre befizetett fo­rintjait valójában mire is fordítja a tanácsi ve­zetés. így volt ez Simontornyán is, ahol ugyan nem elsőként a megyében, de a legutóbbi falugyű­lésen, amikor tulajdonképpen a nagyközség tanácsi vezetése adott számot elmúlt évi mun­kájáról, parázs vita alakult ki a településfej­lesztési hozzájárulás fizetése mellett és ellene voksolók között. Simontornyán közel 300 lakos volt jelen a február végén megtartott gyűlésen, ahol az in­dulatos hozzászólók, kritikus megjegyzést te­vők egy része a teho megszüntetését kérte. Az emelt hangú felszólalók némelyike szerint túl nagy árat kell fizetnie a lakosságnak, és túl soknak tartották a havi 600 forintot a község fejlődése érdekében. Kevesen méltányolták az önhibáján kívül megnehezedett körülmények között dolgozd helyi tanács munkáját. Kevés volt a reálisan gondolkodó, miszerint a községfejlesztési ter­vet csak megfelelő anyagi fedezettel lehetne folytatni. Mivel a „teho vagy nem teho” kérdésében a falugyűlés résztvevői két pártra szakadtak - oda és vissza hangzottak el üres vagdalkozá- sok, - a tanács vezetése úgy döntött, hogy az ügyet rendkívüli tanácsülés keretében fogja megtárgyalni, ahol majd a többség akarata ér­vényesül. A falugyűlés és a rendkívüli tanácsülés kö­zött eltelt idő, arra is alkalmat adott, hogy a ta­nácstagok tájékozódjanak körzetükben, vá­lasztóik között, kérjék ki véleményüket e kar­dinális kérdésben. A márciusban összehívott rendkívüli tanácsülésen végül is a többség akarata szerint Simontornyán megszüntették a teho fizetését, visszamenőlegesen 1989. ja­nuár elsejétől. A nagyközség társközsége, Kisszékely la­kói azonban eleve másként vélekedtek ez ügyben. Szerintük igenis szükséges a telepü­lésfejlesztési hozzájárulás fizetése, az ottani lakosság továbbra is fizetni kívánja a tehóra megszavazott 600 forintot. A kisszékelyiek szerint ugyanis van látszatja a portánként fize­tett adónak, mivel az igy befolyt összegből ed­dig évente egy-egy utca kapott szilárd burko­latot a faluban és Kisszékelyben még van két földes utca. Vajon Simontornyán már minden­hol szilárd talajt éreznek az emberek a lábuk alatt? F. KOVÁTS ÉVA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom