Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-12 / 85. szám
4 Képújság 1989. április 12. Hogyan tovább, Step? rQck»owt- A Step az idén megint változtatott fazont, menedzsert és az egyik tag is visszament a régi együttesbe. Mi ennek az oka?- Az elmúlt két évben valóban elég sok minden történt velünk - felel Flipper Öcsi. - Bár nem szerettük volna, hogy akár a Kisszabó, vagy a Fenyő elmenjen tőlünk. Az élet hozta így. De nem törtünk le. Dolgoztunk tovább és minél nagyobb sikereket szeretnénk elérni a legújabb lemezünkkel, amit május végéig veszünk fel és júliusban már kapható lesz a boltokban. _ -A Step ez idáig két lemezt jelentetett meg kissé eltérő stílusban, fazonban. Most megint váltottatok? Úgy ér- zitek megvan az a hangzás, amit annak idején az együttes indulásakor elterveztetek?- A két megjelent lemezünk zenéjét nem érzem különbözőnek. A fazon az mindig más, és más. De az nem a mi ötletünk volt, hogy a második lemezen „Beatles”-ként jöttünk . elő. Ez Fenyő Miklós ötlete volt. Ez „nem jött be”. Éppen azért váltunk meg egymástól. Nem szeretnénk a jövőben olyan dolgokat csinálni, ami nem belőlünk fakad. Lehet, hogy nem lesz soha menedzserünk, de ezután csak olyan dalokat fogunk játszani és felvenni, amit mi magunk is szeretünk. Azt hiszem, az a legfontosabb, hogy mi is szeressük azt, amit csinálunk.- A napokban stúdióban láttalak benneteket, az új albumhoz készülnek a dalok. Más lesz ez a lemez mint az eddigiek?- Ha különbséget tettél az első és a második lemez között, akkor ez a kettő közötti átmenet - mondja Zsoldos Dedy.- „Kezdjünk új életet” ez az új dalotok címe. Mire céloztatok vele?- Új lemez, új fazon, de nemcsak ez, hiszen az ország életében is egy fontos fejezet kezdődik el manapság. * Magyar kulturális napok keretében Prágában mutatkozott be a „Csillagfény” diszkó. Közreműködött a Bikini, a Dr. Beat és a Fix együttes. A Rockpont slágerlistája 1. Five Young Cannibals: She drives me Crazy 2.,Nena Cherry: Buffalo Stance 3. Samantha Fox: Jonly Wanne be With you 4. Sam Brown: Stop 5. Michael Jackson: Leave me alone KINDL GÁBOR A Step még Kisszabóval, „Beatlesként” jöttünk elő. Ez nem is jött be. imisb —1 Luca néni utazása A szándék Gogolt idézi, mert Czakó Gábor regénye, a Luca néni feltámadása arra keresi a választ, milyen az a világ, amelyben élünk, pontosabban, milyen a mi világunk, most, amikor nemcsak jövőnk formálódik, hanem múltunk is,, amit most próbálunk feltárni és ezzel együtt bevallani. Luca néni nem járja be az országot, Mátészalkától Felsőszéntmártonig, a szétszóródott családban keresi az összetartó erőt, ami a múltban a jövő ígéretét hordta magában s talán ma is lehetne valamit kezdeni vele. Milyen lehetett ez a család? Keveset tudunk róla. Nagy volt, erős, biztosára állt saját jelenében, tudta, hogy a világ jelenségeit erős szálak fűzik egybe, mindennek hélye és értelme van. Luca néni, ez a jókedvű és bölcs öregasszony, tudja, hogy a múltat nem lehet feltámasztani, inkább arra kiváncsi, mit csinálnak, hogyan élnek azok, akiknek ma is együtt kellene lenniük a nagy közösségben.. Czakó Gábor a család tükrében nézi a jelen történelmét, nem kér számon semmit, óvakodik a hangzatos ítéletmondástól, egyszerűen ábrázolja a világot, illetve ezt a kis részét, mert jól tudja, hogy a kagylóban a végtelen tenger morajlását lehet hallani. Legfőbb írói erénye kezdettől fogva az ábrázolás, ez teszi jeles alkotássá ezt a regényét is, s hasonlóan többi munkájához, ez is az olvasó - ebben az egyetben a néző - cselekvő részvételét várja, önvizsgálatra késztet, mert ki nem mondott tanúlságot így fordíthatja ki-ki javára. Nem családregény, a fogalom hagyományos értelmében, mint Thomas Mann vagy Du Gard esetében, semmiképp. Inkább így mondanám: jelenetek egy család jelenéből, de az egymást váltó képek mindig túlmutatnak magukon, ez nem egy család csupán, mert a csoportképbe végtére bárki beállhat. A típusok ismerősek: mindnyájan találkoztunk jó étvágyú funkcionáriussal, akinek a vadászat is munka, s majd szétmegy a feje a gondoktól és gondolatoktól, s az elvetélt nemes törekvés is ismerős, mert sokan szeretnének szép tanulmányt írni Nölderlinről, csak éppen mindig mást kell csinálniok, bár azt sem tudják, hogy valóban tehetségesek-e. Kitűnő regényt írt Czakó Gábor, s méltán került az Új nyitott könyv sorozatba a tévéváltozat. Az átdolgozó-rendező Felvidéki Juditnak olyan „alapanyag" állt rendelkezésére, amelyben minden készen kínálja magát: a meseszövés érdekes, a jellemek rajza biztos, a szereplők az első szólításra átlépnek a képernyőre. Felvidéki Judit élt is ezzel a lehetőséggel, filmje eleven, részleteiben is meggyőző, az írói szándék is végig jelen van, s kíváncsian és aggódva szegődünk útitársul Luca nénihez. Ilyenek vagyunk, így él ma a család, a legkisebb, de nélkülözhetetlen egység? Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, mert Czakó Gábor története sem akar mást, mint megmutatni Valamit, ami szinte észrevétlenül hullott darabjaira. Kitűnő szereplőket láttunk, elsősorban a címszereplő Feleki Sári nemes és tiszta egyszerűsége hatott az újrafelfedezés erejével. j Ólomidő Ismételt figyelmeztetés óvta a fiatalkorúakat a film megtekintésétől, ki tudja, miért, hisz egy terrorista dráma történetének a végéről van szó, amikor már csak azt kell eldönteni, hogy öngyilkos lett-e a börtönben a terrorista lány vagy őrzői végeztek vele. Az alap a hírhedt Baader- Meinhof csoport története, s bár a hatósági önkényt semmi nem menti fel, itt a terroristák kezdik az egészet, robbantanak, gyilkolnak, s nyilván tennék tovább, ha egyszer kézre nem kerítenék őket. Elszánt düh vezeti őket, nincs ideológiai alapja annak, amit tesznek, s amikor Marianne azt mondja a filmben, majd 20-30 év múlva kiderül, hogy nekik volt igazuk, kételkedve ingatjuk fejünket, mert nem hisszük el. Miben is lehetne igazuk? A gyáros, akinek képét annak idején lapjaink is közölték, lehetett jó ember, vagy hitvány munkásnyúzó, de bármiként is volt, életét a terror oltotta ki, amiben ráadásul az esetlegesség is ott van, mert ilyen alapon még jó néhány gazdagot megölhettek volna. A film, amit oly óvatoskodva mutatott be a televízió, lélektani dráma, visszájára fordított Antigoné-képtet: a nővér úgy érzi, kötelessége kideríteni az igazságot, hogy húga valóban öngyilkos lett-e vagy a börtönben végeztek vele. Egyénileg minden bizonnyal igaza van, a katarzis azonban elmarad, mert fél Európa fellélegzett, amikor a hírhedt csoportot elfogták. Jó film az Ólomidő? A történet lassan halad előre, a néző tudja, hogy minden a helyén van, az író, rendező érti a dolgát, mégsem tud azonosulni a szereplőkkel, szívében nincs részvét, nem szeretne olyan lenni, mint akiket lát. Mennyivel másként vagyunk Mészáros Márta két Naplójával, pedig itt is áldozatokról van szó. De soha nem közömbös, hogy ki kinek az áldozata, kit milyen szerepre szemel ki a történelem. Az Ólomidő terroristanője nemcsak választja, elő is készíti sorsát, a Napló hőseinek a történelem állít csapdát s akkor is áldozatok, ha végrehajtóivá válnak egy irracionális akaratnak. Mészáros Márta két Naplója megrendít, nem is azzal, hogy megtörtént, inkább azzal, hogy megtörténhetett, s így kellett történnie. Tanulsága, ha ugyan van, nem sűríthető néhány sorba, mint az Aiszóposz (Ezópusz)-meséké, erkölcsi számvetésre késztet, amit a történelem megidézése is segít, hisz egykori híradók részletei hitelesítik az elbeszélést. Ez is ólomidő volt, amit mindenki másként élt át, a rettegés évei alatt is reménykedve. A három filmnek egyébként alig van érintkezési pontja, talán az is véletlen, hogy egymás közelében vetítették őket. Egybevetésük inkább azt példázhatja, hogy hol van a katar- tikus élmény határa, mi az, amit a néző csak tudomásul vesz s mi az, amivel azonosulni is tud, vagy még inkább, ami elől nem tud kitérni. Mészáros Márta két Naplója ilyen. CSÁNYILÁSZLÓ Rádió Törzsneveink Mit tudtam meg belőle? - tettem fel a kérdést magamnak. Hisz ebben a témakörben - a magyar törzsnevek eredetében - teljes biztonsággal képviselem, az abszolút tájékozatlan, amatőr, de a jóra fogékony hallgatót. Hasznos volt-e, jó volt-e, rádióba való volt-e az adás? Mit tudtam meg belőle? Megtudtam, hogy nagy még a káosz, sok még a vita a kérdés körül, képlékeny, bizonytalan, igazolatlan ésjgazolhatatlan elméletek tömkelegé kering. Igazán jelentős, átfogó munka csak egy keletkezett a honfoglalás kori törzsneveink eredetéről, 1930-ban. Ez az 1976-ban elhunyt Németh Gyula dolgozata volt, melyben mindent szépen, logikusan levezetett. Kimutatta, hogy Kürt, Gyarmat, Jenő, Keszi, Kér, Tarján és részben Magyar is török eredetű, Nyék pedig finnugor. Aztán jöttek mások, akik szkeptikus hangú tanulmányokban utasították el Németh megfejtéseit, sőt, Ligeti Lajos még azt is megkérdőjelezte, hogy megfejthetők-e egyáltalán ezek a nevek. - És mi az önök álláspontja? - tette fel a kérdést Lukácsi Béla, két beszélgetőtársának, Róna-Tas András egyetemi tanárnak és Berta Árpád adjunktusnak. És a válaszokon a jámbor hallgató elál- mélkodhatott. Mert a jámbor hallgató ahhoz szokott hozzá, hogy akkor kerüljön valami terítékre, ha kész. De itt. semmi nem volt kész. Vagy várhatta azt is a kissé szakavatottabb kíváncsiskodó, hogy pénteken reggel 8 óra 20-kor, a Kossuth adón hall két álláspontot, két elméletet a „Magyar törzsek és törzsnevek” című adásban. De nem volt késztálalnivaló, és nem voltak személyes tézisek sem. Csak utalgatások. Utalgatások Némethre, Ligetire, a vikingekre, akiktől az oroszok a „russz” önelnevezést átvették, tehát velünk is megtörténhetett, hogy nem mi hívtuk magunkat úgy ahogy, hanem pl. a törökök. Telefonon hozzászólt a kérdéshez az Amerikában élő turkológus professzor, Halasi-Kun Tibor is. S bár a vonal rosz- szabb volt, mintha Bátáról hívták volna Bátaszéket, pár érdekes dolgot megtudhattunk.- A törzsnevek megfejtésénél - mondta - először azt kell megfigyelnünk, hogy a magyarok mit mondanak saját magukról. Mondáikban, regéikben. Aztán számba kell venni a török kapcsolatokat, s végül a nyelvcserék lehetőségét is. A nomád és hódító népek ágyast, feleséget gyakran a meghódítottak közül vettek. A férfiak aztán elmentek tovább harcolni, a gyerekek pedig az anyák nyelvét tanulták. Abban mindannyian egyetértettek, hogy Kárpát-medencébe vonulásakor a magyarság kétnyelvű volt. Finnugor nép török törzsnevekkel érkezett. Őseink nem nyelvészkedtek sokat, nem érdekelte őket, hogy most milyen eredetű ez vagy az a szó. A nyelvcserék során a legelevenebb fogalmakat jelölő szavak megőrződtek, a többiek változtak. Sajnos hihetetlenül kevés honfoglalás kori leletünk - koponyánk, csontunk - van. Kb. 2-300 db. Pedig ezek segítségével, a legmodernebb vizsgálatok alkalmazásával, már nemcsak az antropológiai változások, nemcsak a vérelemek, de a nyelvi átalakulások is kimutathatók. Információéhségem az adás végére csökkent. Majdnem jóllaktam a sok új ismerettel. De kérdezem én: mért kinált az étlap rántott gombát, mindenféle körítés nélkül, ha a pincérek rántott bordát szervíroztak, krumplival, rizzsel és kapribogyóval. Végül is: ez se rossz. Csak más. _ w _ Hol? Mikor? Miből? Lesz-e új Nemzeti Színház? Amióta - az 1830-as években - a magyar nyelvű nemzeti színház létesítésének gondolata felvetődött, a téma körül igazából sosem volt nyugalom. Felépült ugyan az úgynevezett Gras- salkovich-telken (a budapesti mai Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán, a most üres, csak butikokkal benépesített területen) az első színház, meg is nyitották 1837-ben, még Pesti Magyar Színház néven. Aztán Nemzeti Színház lett a neve. Átépítették, lebontották. Átköltöztették a mai Blaha Lujza téren állt, egykor Népszínházként ismert épületbe (ezt is felrobbantották). Átköltözött a mai Hevesi Sándor térre, a hajdani Magyar Színház átalakított épületébe - előbb azonban albérletet vett ki a Nagymező utcában, a mai Thália Színház helyiségében. S mindemellett voltak igazgatási és művészeti válságok, intendásai és művészeti vezetői korszakok. Volt az ország minden tekintetben legjobb színháza, és volt a megcsontosodott, ódivatú stilus végső mentsvára. Vezetői között akadtak színháztörténeti jelentőségű személyiségek, és akadtak kurzuslovagok, hozzá nem értők. Egy valami maradt: a Nemzeti Színház mint fogalom, mint létesítmény, és mint a magyar színházművészet szinte jelképesült intézménye. Egyesek szerint viszont manapság éppen e funkcióival van baj. Azzal tudniillik, hogy a Nemzeti Színháznak sem igazán megfelelő épülete, sem alkalmas művészi funkciója, sem igazi szerepe nincs a magyar szellemi életben, de még a szorosan vett színházi életben sem. E hiányok pedig, így együtt, majdhogynem az egész Nemzeti Színház fogalom létezését vonják kétségbe. Az észrevételekkel szembe kell nézni, akár mert igazat állítanak, akár mert tévednek. Mi tehát most a helyzet a Nemzeti Színházzal? Közkeletű és némiképp bürokratikus ízű kifejezéssel élve: a Nemzeti Színház ügye „folyamatban van”. Ez, magyarra fordítva, annyit jelent, hogy a szakterületek, a hivatalok, a közvélemény foglalkoznak a Nemzeti ügyével. Ez a foglalkozás több irányú. Az egyik nevezhető a tárgyi körülmények rendezésére irányuló, gyakorlatilag az első Nemzeti Színház 1908-ban elhatározott lebontásától számítható törekvésnek, mely szerint halaszthatatlanul szükség van egy új, minden tekintetben megfelelő Nemzeti Színház megépítésére. A feladat, mint közismert, ma is aktuális. De hogy mikorra készülhet el ez az új épület, valószínűleg senki nem tudja. Nem azért, mert az ügy nem kap horderejének megfelelő figyelmet, törődést. Sőt, talán inkább túl sok is a törődés, s eddig túl kevés az eredmény. Tudjuk, hogy készültek tervek az új színház elhelyezését és magát a színházépületet illetően is, és hogy a budapesti Városligetben el is kezdték a tereprendezést és az építkezéshez az úgynevezett felvonulást. Majd mindezt leállították, a kiemelt fákat és bokrokat visszaültették. Következett egy újabb pályázat kiírása, s ez hozott is vagy nyolcvan új tervet, de egyelőre csak a színház elhelyezésére kellett terveket készíteni. E tervek összegezése után az illetékesek - a Fővárosi Tanács és egy szakbizottság - megadták a konkrét tervekhez szükséges konkrét helyszíneket. Ezzel újabb vita és bizonytalanság keletkezett, mert a Vár és a Tanács körút mellé (s az utóbbi helyett) egyszercsak felbukkant az Engels tér, mint helyszín. Egyelőre ez a helyzet. Márciusban döntenek a végleges helyszínről, és ez után kezdődhet meg az újabb pályázat, melynek már a konkrét színházépület megtervezése a tárgya. Ezeket, mint hirlik, ez év végéig vagy 1990 elejéig kell benyújtani. Akkor újabb bírálóbizottsági döntés születik majd, melyik tervet (vagy terveket) kezdhetik részletesen kidolgozni, azaz ki lesz a pályázat nyertese. Hogy egy ilyen erősen időigényes, nehézkes procedúra miképp teszi lehetővé az új színháznak az 1905-ös világkiállítás (azaz az általunk megrendezni remélt világkiállítás) idejére történő elkészítését, és hogy az esetleges kiállítással kapcsolatos kiadások mellett hogyan jut még a Nemzetire is pénzünk, azt nagyon is indokolt megkérdeznünk. Az építési kérdésekkel párhuzamosan „folyamatban van” a Nemzeti belső megújulásának kérdése is. A frissiben kinevezett igazgatóhelyettes, Csiszár Imre, aki ez év nyarától már (Malo- nyai Dezső nyugalomba vonulása után) igazgatóként fog működni, nem mindennapi lehetőséget kapott egy korszerű, modern, a magyar és a nemzetközi színházművészet legjobb eredményeit figyelembe vevő színház kialakítására. Ez egyben nem mindennapi nehézségű feladat is, hiszen a színházművészetnek jelenleg egyik legvitatottabb kérdése Európa-szerte, hogy mi is egy nemzeti színház feladata, mit jelent ma ez a fogalom, mennyire kell nemzetinek és mennyire kell nemzetközinek lennie? Az új igazgatónak tehát nagyon gyorsan tisztáznia kell, mit ért majd azon, hogy nemzeti, s mit azon, hogy színház? És ehhez meg kell találnia a munkatársakat, a rendezőket, tervezőket, színészeket, azt az egész (és igen széles körű) szellemi hátteret, mely nélkül nem működhet a színház. No és meg kell találni az anyagi hátteret is, hiszen (mint az szintén köztudott) nemrég még komolyan felvetődött a Nemzeti Színház szanálásának kérdése is. TAKÁCS ISTVÁN A felvételeket Zoltán Erika tolnai koncertjén Kispál Mária készítette
