Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-08 / 82. szám

4 - TOLNATAJ 1989. április 8. A mérleg nem a kenyérpor erkölcsi súlyát mutatja „ Egy fotóriporter egy februári napon az élelmiszerboltban kiemelt a kosárnyi cu­korka közül egy műanyag zacskót, ame­lyen ez a felirat állt: „Valódi selyemcu­kor”. Eltűnődött: kinek juthatott eszébe nosztalgiabonbont gyártani? Vajon mi lehet az indítéka? Mi lenne, ha leszalad­nánk Kaposszekcsőre, utánanézni? - kérdezte. Nem túl sok fantáziát láttam a dologban, de nem akartam udvariatlan lenni. „Valódi” selyemcukor, „hamis” gyógykenyér Kaposszekcsőn némi keresés után rá­találtunk a Gondola Kisszövetkezetre. Megtudtuk, hogy a szövetkezet központ­ja Budapesten van, egy elenyésző mére­tű cukorkarészleg, ahol járunk. Üzemve­zetője, ha üzemnek nevezhetjük ezt az aprócska cukorkonyhát, Tóth Antal. Ösz- szesen heten dolgoznak benne. Aztán hirtelen megváltozott a kép. Tóth Antal elmondta: nemcsak „valódi” se­lyemcukrot gyártanak, hanem kenyér­port és süteményport is a lisztérzékeny betegeknek - az egész ország részére. Tlz-tizenötezer beteg szenved lisztérzé­kenységben (coeliákia) Magyarorszá­gon. Tóth Antal ezután elhangzott szavait idézném: „Kérnők a főorvosokat, akikhez a betegek fordulnak, tudjanak rólunk, hogy számukra oly fontos termékeinket tudják ajánlani.” * Az Országos Csecsemő- és Gyermek­egészségügyi Intézet gastroenterológiai munkacsoportjának ismertetőjéből: „... e betegség egyedüli kezelési módja a megfelelően megtartott diéta. A jól veze­tett diétás kezelés mellett a betegek teljesen panaszmentesek lesznek.” Mi a lisztérzékenység? „Coeiiákiában a vékonybél-nyálka­hártya károsodott, ezért az alkotóele­meire lebomlott táplálék csak hiányo­san tud felszívódni. Ennek az a követ­kezménye, hogy a szervezetbe fontos tápanyagok nem tudnak bekerülni... Coeiiákiában a károsodást a glutén okozza. Glutént a búza, rozs, árpa és zab fehérjéi tartalmaznak. A glutén károsító hatására a vékonybél-nyálkahártya sejt­jei elpusztulnak, és a bélbolyhok lelapul­nak. Minden olyan táplálék, amely eze­ket a gabonaféleségeket tartalmazza, az arra érzékeny egyénekben kiváltja, és folyamatos adása esetén fenntartja a betegséget. A coeliákia egész életre szóló gluténérzékenységet jelent.” Kínálat- és nyersanyagárak Prospektus: „EMESE gluténmentes élelmiszerek: Kukorica kenyérpor, kuko­rica süteménypor... Az EMESE készítmé­nyeket a főváros és a megyeszékhejyek nagy ABC áruházaiban már egy éve for­galmazzuk... Rendelés alapján továbbra is szállítjuk termékeinket postai csoma­gokban, utánvéttel. Rendelést telefonon is elfogadunk.” * Tóth Antal februárban elmondta: már­cius elsejétől a nyersanyagárak emelke­dése miatt kénytelenek jelentősen emel­ni a termékek árát. Azt is hozzáfűzte:- Havonta száz-száhúsz levelet kül­dünk magánmegrendelőinknek. Az egész országba szállítunk a nagyobb áruházaknak, köztük a budapesti Skála Metró Áruháznak, a Mártírok útja 71. alat­ti és az Ipar utcai szakboltoknak (Malom­Mindennapi kenyerünket add meg... ipari Vállalat), Pécsre a Konzum Áruház­nak, Miskolcra a Diabet Bébiboltnak... Hosszasan sorolta. A kaposszekcsői kisszövetkezet le­vele: „Tisztelt Vásárlónk! Sajnálattal értesítjük, hogy az alap- anyagárak nagymértékű emelkedése (16-150%) miatt úgy a kenyérpor, vala­mint a süteménypor árát 1989. március 1-jével kénytelenek vagyunk jelentősen megemelni. A kenyérporára csomagon­ként 40 Ft, a süteménypor ára 38 R lesz. Tudjuk, hogy ez a jelentős áremelés igen nagymértékű többletkiadást okoz Önnek. Kérjük, szíveskedjen visszajel­zésével értesíteni, hogy mi az a tűrési határ, ami az Ön részére még elviselhe­tő. Kisszövetkezetünk a porok előállítá­sához állami támogatást nem kap. Az Önök visszajelzései alapján szeretnénk kérni, hogy a gyártáshoz kapjunk állami támogatást, mert megítélésünk szerint az általunk kialakított termelői ár a tűrő­képesség határán van, és azt tovább emelni nem lehet.” A régi ár is elég sok Egy válaszlevél a sok közül: „Tisztelt Cím! Levelükre válaszolva őszintén megírom, hogy a régi ár is elég sok! Mert legyünk őszinték, kevés kenyér készül belőle, gondoljunk csak bele, ha a boltban is ennyiért kellene megvenni a kenyeret, mi a csuda lenne az emberek­kel!... El sem tudom képzelni, miért nem adnak támogatást hozzá, hisz annyi asz- szony munkáját könnyítik meg ezzel, mert a sima kukoricalisztből valami för­telmes kenyeret lehet sütni, csináltam már, na köszönöm, kisfiam ki is köpte. Egyszóval még talán 30 Ft-ot el tudunk viselni. És én csak köszönettel tartozom maguknak azért, hogy gyártják ezeket a porokat, nem tudom, mi lenne velem! Tisztelettel és köszönettel Tóth Tiborné” Képeslapokat írtam nekik karácsonyra... Érintett családban: A megszólaltatottak kérésére nem ne­vezünk meg helyszínt, nem írunk neve­ket. A kisebbik lány a beteg. Édesanyja, nővére mesélt rajta kívül.- Amikor a hugi kicsi volt, az anyu nem tudott gyesen maradni. Előbb a nagyma- máéknál válogatták, megőröltették a ku­koricát, abból sütött kenyeret... Pici korá­ban kezdődött, amikor kenyeret kezdett enni. Megjárta Szekszárdot, a pécsi kli­nikát, fertőtlenített szobában tartották, ott feküdt felpuffadt hassal, lesoványodva, mutogatták az orvostanhallgatóknak, na­ponta húsz-harmincszor kínálták, míg el­fogadott egy falat ételt. Most már úgy te­kintik, hogy ez egy állapot, nem beteg­ség. Napköziben nem étkezhetett, tábor­ba nem mehetett. Most is külön főz neki az anyu, de ő süti saját magának a ke­nyeret, zsömlét, süteményeket, piskótát. Ezzel a liszttel mindent lehet sütni. Ha rendes lisztet fogyasztana, talán újra be- kómálna. Elég nehezen szokta meg. Ma­gatartásproblémákat is okozott.- Nélkülözhető lenne a kisszövet­kezet?- Nem hiszem. Használják gluténmen­tes diétára még a Cölipánt, de azt nem szereti. Ez a liszt jobb. Az anya:- Felneveltük. Most már ő is tud sütni. Azon törjük a fejünket, mit tehetnénk azért, hogy akkor is legyen kenyere, amikor mi nem leszünk. Felnőtt, számlá­zóként 3500 forint a keresete. Ennyiből nem lehet... Van más lisztérzékeny beteg is az utcánkban, az NSZK-ból hozzák ne­ki a rokonok a gluténmentes lisztet. Ott nem drága.- A kaposszekcsői liszt mibe kerül ha­vonta?- Csak a liszt több mint 600 forint. De rengeteg banánt is kéne ennie, azt az en­zimet tartalmazza, ami hiányzik a beteg szervezetből. Félig kész a ház.- Későn kezdtük építeni. Ilyen gyerek mellett félre kellett tenni az iskolai vég­zettséget, más munkát kellett vállalni. Ne­künk az az igazi siker, hogy idejében nagylány lett, semmi maradandó károso­dás nem érte. Férjem művezető, egész héten rajzolt, hét végén elmentünk va­gont rakni, akkor egy hétig nem rajzolt... Volt már szociálpolitika, volt már gyes, de amikor másfél éves korában a gyerek beteg lett, muszáj volt visszamenni dol­gozni, egy keresetből ezt nem lehetett vé­gigcsinálni. A lány: ,- Én nem éreztem, hogy nehéz. Nekem nem volt az. Ami a nővérem előtt ott volt az asztalon, ott volt előttem is. Az anyu igyekezett „egyformán” főzni az egész családnak...- Hogyan tovább, ha magának is lesz gyereke?- A mostani fizetésem nem hiszem, hogy elég lenne rám is, meg egy gyerek­re is. Nyáron lesz négy éve, hogy dolgo­zom, 3500 a bruttóm. 2500-zal kezdtem. Egy-egy százassal emelnek. Nincs üze­mi konyha. Az itteni üzletben kukorica- liszten kívül semmi. De ha Kaposszek- csőről egyik nap kérjük a lisztet, másik nap kapjuk. Gyerekkoromban képesla­pokat írtam nekik karácsonyra. Ki gondol rájuk? Dr. Schliltz Károly, megyei gyermek- gyógyász szakfőorvos:- Tolna megye 260 000 körül ingadozó lakosságából 48-50000 a 0-18 éves életkorú gyerek. A coeliákia diagnoszti­zálása és gondozása megyei szinten mindeddig nem volt megoldva, mivel nem voltak meg a megyei kórház gyermek- osztályán a diagnosztizálás feltételei. Ezért a lisztérzékenységben szenvedő gyermekeket a szülők Pécsre, Budapest­re vitték. Mikor idekerültem, felkutattam, hány ilyen megbetegedés fordul elő a megyében. Akkor tizenhatot tartottak számon, azóta újabb két esetben vált bi­zonyítottá a diagnózis. Két-három évig tartó vizsgálatok során bizonyosodhat meg az orvos a diagnózis helyességéről; ezeket a vizsgálatokat minden esetben el kell végezni, hiszen óriási felelősség egy gyerekről kimondani, hogy olyan beteg­sége van, ami egy életen át tart. Amint átadják a megyei kórház új gyermekosz­tályát, ahol a diagnosztizálásnak és ke­zelésnek mind a személyi, mind a tárgyi feltételei biztosítottak lesznek, körlevél útján lépek kapcsolatba a szülőkkel, amelyben felhívom figyelmüket, hogy itt is lehetőség nyílik gyermekük kivizsgálá­sára, kezelésére, gondozására. Arra is gondoltam, hogy a cukorbeteg gyerekek már létező szekszárdi klubja mintájára hasonlót szervezzünk a lisztérzékeny gyerekeknek is. Az Országos Csecse­mő- és Gyermekegészségügyi Intézet kezdeményezésére Vajtán nyáron coe- liákiás gyerekeket üdültetnek. Jó lenne, ha ezt megyén belül is meg tudnák olda­ni. Mai tudásunk szerint ez a betegség nem gyógyítható; de ragyogóan rendben tartható a diétával. Ezt kell előbb megoldani. Visszakérdezünk Március utolsó napjaiban feltárcsáz­zuk a Gondola Kisszövetkezetet: meny­nyivel emelték a kenyérpor, sütemény­por árát? Tóth Antal válasza megdöbbentő.- Nincs már Gondola Kisszövetkezet. A központ május elsejével kezdődően felszámolta mindkét kisüzemet arra hi­vatkozva, hogy nem gazdaságos. De a kenyérpor gyártása nem szűnik meg. Én vállaltam át mint kisiparos. A teljes lét­számmal. A saját házamban. Hétfőn kerül sor a helyszínbejárásra, április 10-én. Nem tudom feladni. Nemcsak azért, mert a történtek folytán magam is munkanél­külivé váltam, hanem, mert a vevők hoz­zánk nőttek. Úgy érzem, még azzal is tar­tozom nekik, hogy az átállás miatt ne kell­jen sokáig várakozniuk a létfontosságú kenyérporra. Amit 40 forint helyett 36-ért, a süteményport 38 helyett 34 forintért fogjuk adni csomagonként. Nem, nem arra gondol, hogy gazdasá­gos-e a vállalkozás. Arra gondol, amire mi: mindennapi kenyerünket add meg... DOMOKOS ESZTER Fotó: SÖRÖS MIHÁLY Hazugságaim Oly korban éltem ez idáig, amikor a hazugság életforma volt. Sőt, attól félek, hogy már néhai apám is. Végtére ő a „bölcs, jóságos, öreg királyira feleskü­dött katonatisztként ment néhány évre az első világháború csatatereire, mert nagy pedagógiai tudatossággal kinevelték be­lőle az aradi mészárlás, és az 1849-et követő megtorlás tényét. A pedagógia egyébként is veszélyes mesterség. Ezt annak ellenére írom, hogy évtizedek tá­volából tanáraim túlnyomó többségére hálás szeretettel emlékezek. Nekem és (közép)iskolás társaimnak például a fe­hérterrorról semmit nem tanítottak. Vitéz nagybányai Horthy Miklós képe éppúgy ott függött valamennyi tantermünk falán, mint később - gondolom - Rákosi Má­tyásé. Azzal a különbséggel, hogy ez a közepesnél kisebb képességű, de ta­gadhatatlanul vitéz tengerésztiszt az ot- rantói csatát mégis csak megvívta, míg ! Rákosi az északi hadjárat irányításában sorsdöntő szereplésének emlékét hirde­tő salgótarjáni emlékmű (magam láttam) ugyancsak a hazugságok számát szapo­rította. A VI. gimnáziumig bezáróan egész neveltetésem az elszakított magyar terü- ' letek kisebbséggé süllyedt magyarjai fe­letti bánkódás jegyében zajlott. Tény és való, hogy a nyugati hatalmak - a 146 éves török uralmat is beleszámítva - Trianonnal a legnagyobb vérveszteséget okozták ennek az országnak. Sűrűn jár­ván a Bácskában azonban, ha szemem van, nekem is látnom kellett volna, hogy a királyi Jugoszláviában a magyarság sor­sa (sokáig) egyáltalán nem volt rossz, a polgári Csehszlovákia pedig toronyma- j gasan feljebb járt a demokráciában, mint a forma szerint ugyancsak parlamentáris ■ Horthy-Magyarország. A II. világháború hadijelentés-hazug­■ ságaira talán kár kitérni, bár nagyon, sőt túl hosszú ideig egyáltalán nem voltak hatástalanok. Nyüzsögtek a jól, vagy ép­pen kitűnően képzett katonatisztek a családunkban, szomorúan kell beismer­nem, hogy rájuk sem. A fényes szellők eufóriás tán két évét követően pedig a i hazugság hullámai valósággal össze­csaptak a fejünk felett. Szolzsenyicin még javában a Gulag foglya volt, amikor mi a Sztahanov-mozgalom, Bikov gyors­vágása, a Maximenko-módszer, Lebe- gyeva kertésznő, Liszenko, a micsuriniz- mus forgatagában éltünk, rádiószeminá­riumokat hallgattunk és ugyancsak a rá­dióban olyan - a mai fiatalok számára ép ésszel aligha megérthető - pereket, me­lyeknek fö vádlottal önkinzó (és termé­szetesen megkinzott) buzgalommal első­sorban önmagukat vádolták. Akkor és I ma is becsületes párttag barátaim in­gyen se vélték volna, hogy valaha, még eljön az idő, amikor a Nagy Példakép éppúgy elismeri, hogy bizony volt mit ta­nulnia tölünk, mint az egykori „népi ko­hók” Kínája. Amikor Méray Tibor, a Sztá- i lin-dijas 56-os emigráns, a koreai hábo- ; rú fertőzött legyeiről cikkezett, nem akadt i volna épelméjű pártfunkcionárius Ma- I gyarországon, aki egy amerikai nagykö- ; vet baráti látogatására mert volna gon- í dőlni Szekszárdon. Sok mindenről természetesen tud­tunk, tudtam. Én például Recskről első i kézből is, mert egyik legjobb barátom 27 és fél hónapot húzott le ott. (Ma az egyik közeli megye Munka Érdemrend arany fokozatával nyugdíjba ment főkertésze.) A hazugságok áradata azonban minden- hogyan kiölte a tisztánlátást, sőt, az erre való képességet is. Nagyon sok olyan beszélgetést tudnék a résztvevők nevé­vel együtt idézni helyből is, ahol elisme­réssel adóztunk az 57-ben még új, ma már napjainkban múlttá váló rendszer­nek azért, mert 1956 után mérsékelten élt a retorzióval, nem állt bosszút. Azóta té­nyek bizonyítják és tömegkommuniká­ciós eszközök harsogják, hogy bizony j bosszút állt, méghozzá nem is akárho­gyan. A tényeknek örüljön az ember, a har­sogásnak kevésbé, ha pedig évtized- j szám ugyanazok a szájak harsognak enyhén szólva nem ugyanolyan dolgo­kat, annak a legkevésbé. A vitathatatla­nul bűnös persze csak bűnhődjön, a hi- ! bás ismerje be hibáját, de az, aki minden­kor és mindenhol csak hajbókolt, talán már abbahagyhatná ezt a derékfárasztó, nyelvet koptató tevékenységet. Egyéb­ként nagyon kevés irányítót tudok elkép­zelni ebben az országban, aki vétlen vol­na. A felsorolt hazugságokat természete­sen csak olyan értelemben minősítettem sajátjaimnak, hogy hatottak rám, alakí­tották az életemet, hangulatomat, idegál­lapotomat, bizonyára mentalitásomat is. Most valami máshoz kellene hozzászok­ni. Nem a harag napjaihoz, a számonké­réshez, ami katasztrofális lenne, hanem : az igazmondáshoz. Továbbá az igazat akaráshoz. Talán az érthető módon egyelőre még tomboló bőbeszédűség­nél valamelyest szűkszavúbban, de min­denhogyan hatásosabban. / ORDAS IVÁN Ebből a lisztből jobb kenyeret lehet sütni Tóth Antal hiába levelezett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom