Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-01 / 77. szám
1 Száznyolcvan beiratkozott kölcsönzőt tartunk nyilván - mondja Szász Jánosné Hartung Anna 4 Képújság 1989. április 1. Die Historiker-„Revolutíon” '»«> Wr. Olló «>« Hatttintrg, VWF.P Minden nyáron Váralja Túl egy születésnap küszöbén A gólyák már megjöttek, a fecskék, úgy látszik, nem sietik el a tavaszt legbiztosabban jelző hazatérést, de nem múlik, ami késik. Tudják ezt jól azok is, akiknek legalább annyira szívügyük, mint hivatali kötelességük a 10-től 14 éves korú gyerekek számára megszervezni a német nemzetiségi olvasótábort, aminek standhelye az a váraljai gyermek- és ifjúsági tábor, amely máig egyedülálló, társadalmi összefogással épült és került ezelőtt tíz évvel azok birtokába, akiknek 1979-ben, a nemzetközi gyermekévben az építők szánták. A megnyitás évében a Tolna Megyei Könyvtár nemzetiségi olvasótábora volt itt az első szaktábor, s miután majd minden évben beszámoltunk a soros táborozásokról, tanúsíthatom, hogy máig a legsikeresebb is. Felnőttek a gyerekek Ma már nem számítanak pályakezdőknek azok a főiskolások és egyetemisták, akik a kezdés éveiben visszatértek nyaranta folytatni szakma- és ügyszeretetből itt fölvállalt munkájukat. Kialakult, össze- kovácsolódott az a Tolna megyei stáb is, német származású pedagógusokból és más foglalkozásúakból, mely túl azon, hogy megteremtett egy hagyományt, alkalmas is lett a nemzetiségi tudat erősítésére, az anyanyelvi kultúra életkori sajátosságoknak megfelelő ápolására. Vonzóan, ötletekben gazdagon, amit misem bizonyít ékesebben, mint az, hogy egy- egy táborozó negyedik, ötödik, hatodik alkalommal is visszatért, visszatér máig - ifivezetőként. Szóvei, ha nem lenne már kipróbáltan hasznos ez a tábor, nagyon sürgősen ki kellene találni, mint az egészséges nemzetiségi politika sikeres gyakorlóterületét. De miután a kitalálás régen megtörtént, kötelező minden figyelmünket latba vetve biztosítani a tábor életének folyamatosságát akkor is, ha mint most, váltást kell kiállnia az irányításban. G. Lengyel Éva, aki a megyei könyvtár munkatársaként a nemzetiségi könyvtárügy felelőse, május elsejével a nemzetiségi könyvtárügyet országosan szakfelügyelő Gorkij Könyvtár munkatársa lesz és bár folyik javában az idei - a jubileumi - tábor csoportvezetőinek, ifivezetőinek toborzása, az még nem dőlt el, ki lesz a tábor vezetője. A hagyomány első számú folytatója, reményeink szerint: tovább fejlesztője. A feladat több, mint szép és azok száma sem kevés, akik továbbképzésekkel és más félhivatalos elfoglaltságukkal megterhelt pedagógusnyarukból eddig is készséggel áldoztak majd két hetet. S bizonnyal igy lesz-ez a jövőben is, mert soha nem hiányzott ezekből a német nemzetiségi olvasótáborozásokból az örömteli, fölszabadult játékosság sem, de a tét nagyon is komoly volt kezdettől fogva, és mind komolyabbra váltott éppen a rendre visszatérők miatt. Azok miatt, akik egyfelől adni jöttek és azért, hogy kapjanak. Baráti segítség is jött Váralján az olvasótáborok munkájában ha szűkén számolom, 600-800 gyerek vett eddig részt. E létszámban benne vannak azok is, akik az NDK-ból érkeztek a közelmúlt években. Voltak ezekben a 12-14 tagú nyelvi hídépítő csoportokban általános iskolás korúak, de voltak a mi ifivezetőinknek megfelelő korú tanító- képzősök is, akik segítőkészen, lelkesen sorakoztak a táborvezetés mellé a napi munkában. El tudom képzelni, hogy szükségképpen tömörre szerkesztett program megvalósításába olykor el is fáradtak, de minden búcsúszó az őszintén kívánt viszontlátás reményében fogant eddig. Igen, van varázsa Váraljának, amikor ott a német szó veszi át az uralmat. Jelképesen persze, hiszen nagyon sok német származású gyerek is idegen nyelvként tanulja óvodáinkban, iskoláinkban a németet, így az alig valami jártasságtól a már-már elfogadhatóig terjed a nívószint. Ez teszi visszatérően bonyolulttá a pedagógus és nem pedagógus misszióteljesítők dolgát. Meg felejthetetlenné is. Azt mondják, az ember emlékezetéből csak a lényegtelen dolgok hullanak ki, az igazán fontosak megmaradnak benne akkor is, ha nem beszélünk unalomig arról, amit megéltünk. És ha az ember segítséget kap mondjuk egy évente megjelenő újság képében? Ha nyártól, nyárig vissza lehet „lapozni” az időben és föl lehet idézni az együtt töltött napokat, az együtt végzett munka eseményeit, eredményeit? Ráunni semmiképpen sem lehet. Gondolom, ezért könyvelhetjük el az Unsere Zeitungot - a Mi Újságunkat - a német nemzetiségi olvasótábor lapját életképes periodikának akkor is, ha kiadójának, a Tolna Megyei Könyvtárnak nem kis gondot okoz a lap előállítása növekvő költségeivel. Első ízben 1983-ban irta meg a riportercsoport a tábor életét és ha emlékezetem nem csal, a Neue Zeitung vezető újságíróinak bábáskodásával. A kiscsoportokra osztott tábor életének a krónikások voltak a sztárjai, mindenki az irodalmi és a riporter munkaközösség ténykedését leste. A siker óriási volt, elsősorban azok körében, akikről, akiknek szólt a gyerekek irta, rajzolta, fotózta Unsere Zeitung, hogy semmiképpen se hulljon feledésbe semmi lényeges a tábor életéből. Ugyanez, az első lapszám hasonló örömet, de másfajta - mondhatnám súlyában testesebb - elismerést aratott a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének soros kongresszusán, ahol visszatérően sok szó esett az anyanyelvi kultúra ápolásáról, a nemzetiségi folklór értékeinek megőrzéséről. A lapelőállítás nehézségei miatt rendszerint késésekkel jelent meg az Unsere Zeitung, az 1985-86-os nyárról pedig összevont lap számolt be, de a szerzők között - mi ez, ha nem öröm - sok azóta is az olyan ismerős név, mint amilyen a szakcsi Faust testvérek, a szekszárdi Komfár Erika, vagy a hőgyé- szi Folkmann Mónika neve. De az is öröm ám, hogy a tábori híradó szerkesztőbizottsága G. Lengyel Éva könyvtáros és B. Hauth Katalin főiskolai tanár vezetésével csaknem profi jártasságra valló lapot tett a negyedik-ötödik alkalommal az asztalra, pedig az újságcsinálás - ezt mi hivatásosok tudjuk csak igazán - nem akármilyen feladat évi egy alkalommal sem. Ez az egy tudniillik leszűkíti a mozgásteret, mert mindannak bele kell „férnie” a nyolcoldalas lapba, ami fontos, érdekes, eredményt összegez, vagy a jövöbe tekint. Ha mindezek után azt mondom, hogy az Unsere Zeitung 1988. évi száma a legsikeresebb az eddig megjelentek közül, vagy elhiszik nekem az olvasók, vagy nem. Szokványos méltatás helyett Engedéllyel sértve a levéltitkot, idézek annak a Budafokon élő nemzetiségi toll- forgatónak a leveléből, aki 1989 nyarán iróvendége lesz a váraljai olvasótábornak. Wittmann György először örömmel és köszönettel nyugtázza levelében az Unsere Zeitung 1988. évi számát, majd arra emlékezik, hogy a szövetség nemrég lezajlott kongresszusának egyik küldötte felszólalásában egy német nyelvű gyermekújság alapítását szorgalmazta. „Szerintem az Unsere Zeitung az említett kívánságnak egy szerény mértékű megvalósítása, mely tudtommal egyedülálló és igen jó szolgálatot tesz” - írja Wittmann György, aki a továbbiakban szívből gratulál a levél címzettjének, G. Lengyel Évának és B. Hauth Katalinnak a szerkesztői munkához. Mi sem teszünk mást, de idekívánkozó toldással. Sikeres munkát a soros nemzetiségi olvasótábor aprajának, nagyjának, hiszen akkor lesz igazán tartalmas - szép és jó az Unsere Zeitung 1989. évi száma, ha a táborozás programja, eredményei megfelelnek a közelítő ünnep, a váraljai tábor 10 éves születésnapjának is. LÁSZLÓ IBOLYA Ordas Iván Fényképezte: Gottvald Károly Új könyvtár Závodon A műveltség boltívei Tüneményes nyári verőfény fogad Závodon, a dombok lágyan ölelik körül a völgybe épült települést. A művelődési házban nemrég megnyitott, most már méltó helyére került, felújított könyvtárba lépve be kell vallanunk: olyan környezet teszi kellemessé az olvasóknak a böngészést, ami városon is elegánsnak számítana. Egyetlen, mégis több részre tagolódó helyiséget boltívek törnek meg anélkül, hogy a belső tér harmóniáját veszélyeztetnék. Bensőségessé teszik a hangulatot, s valahogy a könyvek hajdani korokban kialakult környezetére utalnak. Valaha régen is itt volt a könyvtár - tudjuk meg Szász Jánosné Hartung Anna könyvtárostól. De aztán KISZ-helyiséggé alakították, a könyvtár pedig átkerült a volt általános iskola egyik termébe. Az a helyiség is átalakításra szorult volna, így hát úgy döntöttek, hogy a könyvtárhoz méltóbb helyen, a művelődési házban végezzék el a munkálatokat.- Kinek köszönhető az új könyvtár megszületése? - kérdezzük Szász Jánost, a kisvejkei tanács elnökét.- Ez a helyiség voltaképpen három apró szobából állt, könyvtár céljaira így nem volt eléggé áttekinthető. Úgy gondoltuk, hogy méltó környezetbe helyezzük a könyvállományt. A tanács adott 150 000 forintot, további 119 000 forint értékben végeztek társadalmi munkát. Zsók János tanácsi dolgozó, kőműves két évvel ezelőtt a lengyeli könyvtár felújításán dolgozott, a závodi volt a negyedik ilyen munkája. Dávid Sándor ács-állványozó vezetésével végezték el a parkettamunkát, amiben többen segítettek. Ábel Márton festő-mázoló vezette a festési-tapétázási munkálatokat. És okvetlen meg kell említenem Nagy István segítségét, aki minden munkafázisban részt vett. A KISZ-alapszervezet segített a nagyobb munkáknál, a takarításban. Az általános iskolások a könyvek átköltöztetésében, a Meghitt a hangulat a könyvtárban Magyarország: - egy Habsburg szemével megyei lapok közt egyetlenként hosszú beszélgetést jelentettünk meg az utolsó magyar király fiával. Annak a fenti címre emlékeztető alcíme volt, amivel most is a téma rokonságára, kapcsolódására akarunk utalni. A cikket természetesen megküldtük szereplőjének, aki hosszú, barátságos levélben válaszolt, és ígéretét tette arra, hogy a jövőben megküldeti mozgalmának folyóiratát, az EUROPÁ-t.' Az első szám - a márciusi - megjött és mindenhogyan tanulmányozásra érdemes. A tanulmányozás és egyetértés természetesen nem ugyanaz. Nevetséges lenne azonban nem tudomásul venni elevenen élő gondolatokat egy olyan korban, amikor Európa Parlament is létezik, sőt, azzal hazánk kapcsolatot teremtett. Arra természetesen nincsen helyünk, hogy az egész folyóiratot ismertessük. Dr. Habsburt Ottónak a 35-36. oldalon olvasható „A történész «forradalom»” című cikkét azonban mindenhogyan érdemes. A szerző magyarországi látogatásának tapasztalatait összegezi. Ezek egyértelműen jók. Hazánk „messze az éllovasa a kommunista rendszerű államok liberalizálódásának... Ez elsősorban a kisebbségekről történő gondoskodásban mutatkozik meg... A rádióban minden nemzetiségnek vannak anyanyelvi adásai, ami a szomszédos államokban elképzelhetetlen lenne... Minden nagy evolúciónak vagy revolúciónak van egy értelmiségi előkészítése, amit fel kell ismerni, hogy az eljövendőkkel tisztában lehessünk. Magyarországon a történészek „forradalma" következett el. A Horthy-rendszer vad nacionalista, majd a későbbi pártvonal régi értékeket eltörölni igyekvő szemlélete után, most igyekeznek minden kor minden szereplőjében, uralkodókban is, megtalálni a jót, az elismerésre érdemeset. Ugyanakkor korábban bírálhatatlan forradalmi vezetők tetteiben is a hibásat. Ami történész berkekben lezajlott, az lépésről lépésre átterjedt a kulturális és tudományos élet más területeire is. Hasonló játszódik le egyébként a Szovjetunióban, ide értve II. Miklós cár személyét és családjának semmivel nem megmagyarázható, de mégis Lenin egyetértésével történt kiirtását. Természetesen egy fecske még nem csinál nyarat, de a történelemszemlélet itteni átértékelődését gondosan számon kell tartanunk, mint a biztató kibontakozás egyik fontos jelét." hetedik-nyolcadikos lányok a leltározásban.- Mekkora a könyvtár állománya?- Jelen pillanatban 4297 darab könyv van a birtokunkban, a Megyei Könytártól kaptunk ezenkívül 157 német könyvet letétbe az itt lakó, körülbelül 160 főnyi német nemzetiségű olvasónak. A könyvtárat leginkább gyerekek látogatják, illetve középiskolások, akad néhány rendszeres felnőtt olvasó is. Összesen 180 beiratkozott kölcsönzőt tartunk nyilván. Könyvvásárlásra évi 5000 forintos keret áll rendelkezésünkre. A folyóiratok közül a Magyar Ifjúság, a Film Színház Muzsika, az Élet és Tudomány, a Nők Lapja, a Magyar Hírlap keddi és pénteki számai, valamint a Rakéta Regényújság bekötött példányait lapozhatják át az érdeklődők.- Mit olvasnak leginkább?- Gyermek- és ifjúsági irodalmat, szépirodalmat, krimit. Nagyon népszerűek a Búvár zsebkönyvek.- Mire lenne még szüksége ennek a szép, új könyvtárnak?- Technikai felszerelésre: magnóra, televízióra, diavetítőre gondolunk - mondja Szász János tanácselnök. - Télen a könyvtárhelyiségben lehetne tartani a különböző előadásokat, könnyebben kifűthető, barátságosabb, mint a nagyterem. A nyáron hűvös, télen otthonosan meleg závodi könyvtár boltívei alatt arra gondolunk, hogy még valamire, amit megérdemelne: több olvasóra. d. e. - gk M»«.- mn m3 Zweihundert Jahre Französische Revolution: Kurioses, Kitsch und Kleinkariertes Die Niederlande und der | Binnenmarkt m Február 4-én, nem sokkal dr. Habsburg Ottó emlékezetes látogatása előtt, a